Valóra vált álom (AFC)

Bezárkózva?

Ha szeretitek amit írok...

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy mivel ennek a blognak vége, ezért felrakom ide a linkeket a többi blogomról. Nem tudom mennyien tudják, de elég sok van :D

Egyszer ugye van az Amandás történetnek a folytatása ( ahova még mindig nem kapok sok komit:( )

Amelyik érdekel annak a képére kattintsatok és már ott is vagytok :D Remélem tetszenek majd :)

30. Rész : Seb, amit csak a másik tud begyógyítani

Búcsú!!

Hát ez lenne a történet befejező része!!! Remélem azért nem harapjátok le a fejem! Egyszerűen csak nem tudom, hogy folytatni és úgy gondoltam, hogy az, hogy mindketten szeretik egymást elég boldog befejezés :)

Áh, csajok boldog vagyok, hogy komiztatok!!! Bocs, hogy eddig nem írtam de nem volt időm... Tényleg sajnálom!!! :S

És kérlek olvassátok ez a következő bejegyzésnek a kék részét! ( a többit is elolvashatjátok XD csak most az a fontos) ----------> http://my-life.blogzona.hu/archives/2010/08/17/Sokminden_igy_egyszerre/

*****************************************************************

( aláfestő zene, most ez a kedvencem és ezt hallgattam miközben írtam. Remélem jobban meghatódtok)

Mikor elmentettem az új bejegyzést, felsóhajtottam é szomorúan néztem rá Balázsra. Ő csak a falat bámulta és láttam a szemében a szomorúságot amit én okoztam. Éreztem, hogy a könnyek a szemembe futnak így elfordultam és újra a gépre szegeztem a tekintetem, hogy nehogy meglássa. De sajnos nem bírtam bent tartani őket  így felzokogtam és kirohantam a szobából mert utáltam ha így látnak.

Átrohantam a fürdőbe és leültem a földre és igyekeztem csendben zokogni. Nem akartam megbántani, nem akartam fájdalmat okozni neki. Hülye voltam. Nem lett volna szabad ilyen hülyeségeket írnom olyan helyre ahol mindenki láthatja... Nem akartam, hogy lássa, nem akartam, hogy miattam szenvedjen. Ez elviselhetetlenebb volt mint mikor azt hittem nem szeret. Érezni, hogy olyat bántasz aki számodra a legkedvesebb az egész világon, elviselhetetlen volt.

Abban a pillanatban ott akartam meghalni. Nem akartam bántani. Pedig ezt tettem és az arca... Ó istenem az az elgyötört tekintet... Az a fájdalom és kín amit akkor láttam mikor a kamion majdnem elütött és a kórházban voltunk.

- Noémi? - hallottam meg a hangját miközben az ajtó kinyílt. Nyeltem egyet és szaporán törölgetni kezdtem a nedves arcom, nehogy bármi bizonyítéka maradjon annak, hogy sírtam. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt ami nem nagyon sikerült.

Balázs leült és megfogta a felhúzott lábamat, hogy nézzek rá. De én elfordultam. Nem akartam, hogy így lásson.

- Mi a baj? - kérdezte csendesen miközben maga felé fordította az arcom. Látszólag nem lepte meg a kinézetem.

De hiába kérdezett nem voltam képes válaszolni. Ha megszólaltam volna a könnyeim megint kifolytak volna. De persze ahogy ez eszembe jutott ismét sírtam. Akaratom ellenére oda borultam ahol biztonságban éreztem magam. És ez Balázs karjai közt volt.

Szorosan magamhoz öleltem és teljesen eláztattam a pólóját. Közben egyre csak azt hajtogattam, hogy; " Ne haragudj!" " Sajnálom!" " Nem akartam!". Ő csak csendben tűrte amit teszek és a karjait körém fonta. Simogatta a hátam és folyton a nyakamba csókolt.

- Mi a baj? Miért  kéne haragudnom? - tolt el végül és az arcom simogatta.

- Én... én... nem akartalak... bántani... - nyökögtem de többször is elcsuklott a hangom.

- Istenem, Noémi... - sóhajtott és megölelt. - Ez mindkettőnknek fáj, mert mindketten hibáztunk... De vége! Az a lényeg, hogy most mindketten itt vagyunk egymásnak és szeretjük egymást! Szeretlek és nem akarlak elveszíteni még egyszer! - mondta és megint eltolt. Én csak sírni tudtam a szavaitól. Igaza volt, de nekem attól még fájt ez az egész. Hiába voltunk ott egymásnak, a sebek nem gyógyulnak be olyan hamar. Idő kell mindkettőnknek. De a sebeket csakis az tudja begyógyítani ha ott vagyunk egymásnak.

- Soha ne menj el! - bújtam ismét hozzá. A felsője már teljesen átázott a könnyeimtől de nem érdekelt.

- Nem lennék rá képes! - mondta majd az ajkait az enyémekre tapasztotta. Éreztem a könnyeim sós ízét, az édes szerelmet, a lángoló szenvedélyt, a nyomasztó fájdalmat és a keserű megbánást.

Éreztem, hogy mindketten tudjuk, hogy mekkora szükségünk van a másikra és, hogy ennek soha nem lesz vége.

- Gyere! - mondta gyengéden és felhúzott a földről. - Mutatok valamit. Csak, hogy nehogy azt hidd, hogy én olyan ártatlan vagyok! - mondta és bevezetett a szobámba. Ott leült a gép elé és gépelni kezdett. Aztán a net egy blogos oldalt adott ki.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem mire az ölébe húzott és a képernyőre szegezte a tekintetét, majd újra rám.

- Én is írtam dolgokat, a blogomra... Tomi ebből jött rá, hogy én min megyek keresztül és, hogy neki nincs esélye...

- Oh... - motyogtam és olvasni kezdtem.

"Fájdalom"
"Egyáltalán nem értem saját magam. Szeretem az életemnél is jobban és mégis képes vagyok a lehető legtávolabb kerülni tőle. Képes vagyok olyannal együtt lenni aki iránt semmit nem érzek. Képes vagyok ezt mind ezért megtenni mert a barátom képtelen belátni, hogy semmi esélye Noéminél.

De mégis mit tehetnék? Mi lehetne erre a megoldás? Tudom, hogy megbántom vele, de tudni fogja, hogy így jobb..."

" NEEEEE!!!"
Komolyan mondom, hogy ez a lány nem normális! Képes lett volna megölni magát amiatt amit tettem. Hát tényleg nem látja, hogy mit érzek? Komolyan nem veszi észre?
De talán jobb ha mindketten szenvedünk. Utána el tudjuk engedni egymást...
Akkor talán minden jobb lesz... De akkor is, hogy lehet ilyen hülye, hogy nem hiszi el nekem, hogy szeretem?
Aj anyám! Nekem ezzel nem szabadna törődnöm... De hát mit tehetnék ha nem tudok szabadulni tőle? Ő az életem! Ő az akit mindig is szeretni fogok! Ő az egyetlen és az igazi! Ő az aki iránt olyat érzek mint még senki iránt... Ő az..."

A könnyek persze megint a szememet szúrták és most sem sikerült visszatartanom őket.  Balázsra néztem aki szintén az én arcomat fürkészte. Nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Úgy csókoltam mint még soha. Azt akartam, hogy érezze, hogy mennyire szeretem. Hogy amiket nem tudok szavakkal elmondani az is benne legyen.

VÉGE!

Amandás

Hát nem tudom mi történt... Már nem is szeretitek azt a történetet vagy mi??? Mindenki eltűnt, semmi életjel... Így aztán nem nagyon van értelme... :(

(Katt a képre és máris ott vagy, ha érdekel... )

29. Rész : Kísért a múlt

Hát sziasztok!

Először is ne haragudjatok, hogy eddig húztam, csak nem voltam olyan állapotban, hogy jó részt bírjak hozni és most sem vagyok benne biztos, hogy sikerrel járok ezen a téren...

SiSSoXDDD !

Hát esküszöm bekönnyeztem még a gondolatra is, hogy egy klub nekem XD Jól esik, de ez nem túlzás??? Ennyire nem vagyok jó...

Ninci!

Hát... Örülök, hogy éhes leszel... minden értelemben XD Amúgy meg úgy eltűntél... Mondtam valami rosszat???

Sandy!

Hát örülök, ha sikerült enyhe függőséget okoznom XD És örülnék ha esetleg nem csak blogon tartanánk a kapcsolatot... Mit szólsz??

dodysz!

Örök hála amiért ajánlod a blogom! Én ennek csak örülni tudok ( amit jobb ha nem láttok XD) Szóval nagyon köszönöm!!!

AFCVivikee!

Nagyon köszi! És én is nagyon várom a te blogod perverz folytatását XD

ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ!

Nagyon- nagyon köszönöm még egyszer a a díjat ! Nagyon hálás vagyok érte. És nagyon szeretem a blogodat mert tényleg nagyszerűen írsz!!!!

***************************************************************************************

- Hú, ez finom volt... - dőlt hátra a hasát fogva.

- Szerintem is... - értettem egyet. Balázs odahajolt és puszit nyomott az arcomra. Én persze azonnal viszonoztam. Mikor elhúzódtam láttam a szemében, hogy mit szeretne... Elmosolyodtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Éreztem ahogy a vágy úrrá lesz rajtunk és Balázs óvatosan elfektet a kanapén. A csókom még szenvedélyesebb lett a gondolatra, hogy mindjárt meztelenül láthatom...

- Ugye tudod, hogy imádom a hatalma pólóidat... - súgta miközben a keze becsúszott a Nirvanás pólóm alá.

- Miért is? - kérdeztem értetlenül de alig lehetett hallani, mert annyira be voltam már indulva. Mondjuk ki ne lenne ha egy ilyen fantasztikus férfi csókolgatja a köldöke környékét?

- Mert... Nem is tudom, csak olyan szexi vagy benne! - mondta végül. A szája már a  mellem "peremén" járt amitől késztetést éreztem, hogy közelebb húzzam.

- Persze... - motyogtam mosolyogva és a hajába túrtam mikor a mellem már nem takarta semmi és ő megnyalta.

- Hidd el... Amikor tudod, hogy egy törékeny, csodálatos test rejtőzik alatta... nem is tudod milyen izgató, alig várja az ember, hogy megszabadítson tőle! - éreztem ,hogy elmosolyodik majd lehúzta a pólót és a nyakam kezdte csókolgatni.

- Hát ez is elég zavaró... - mosolyogtam és elkezdtem lehúzni a pólóját. A mosolya még szélesebb lett és mikor megszabadítottam a felsőtől a szemembe nézett. A tekintete perzselt és a melegség elöntötte az egész testem.

- Szeretlek! - mondta és még mindig a szemembe nézett. Megremegtem a szavaitól és megsimogattam az arcát. Annyira helyes volt... Annyira tökéletes, és hihetetlen, hogy hozzám tartozott és nekem mondta, hogy szeretlek.

- Én is szeretlek! - mosolyogtam és megcsókoltam. Sokkal gyengédebben mint az előbb, de ő sem akart sietni. Lágyan, lassan csókolt, de mégis tele szenvedéllyel és féltéssel.

Egyszer csak a derekam alá nyúlt és felkapott ahogy a menyasszonyokat szokták és elindult velem az emeletre. Nem mondott semmit de nem is zavart. Belebújtam a karjaiba és a nyakába fúrtam az arcom és élveztem az illatát.

*** *** *** *** ***

- Nem is értem, hogy hogy voltam képes távol tartani magam tőled... - mondta mikor a szobájában feküdtünk az ágyon.

- Ne! Ne beszéljünk erről! - ellenkeztem azonnal. Még az ágyban is felültem. Utáltam mikor felhozza a múltat, annyira felkavaró volt. Eszembe jutott, hogy nem voltam boldog és ez elszomorított.

- Ne haragudj! - simogatta meg az arcom.

- Nem haragszom ha többet nem említed! - mosolyogtam rá. Erre persze ő is elmosolyodott.

- Megjöttünk! - hallottuk lentről a kiabálást. Balázzsal felkeltünk is ruha után néztünk, hogy le tudjunk menni.

- Na király... Lent maradtak a pólók... - mondtam kicsit zavartan.

- Úgy tűnik - mondta de ő csak kuncogott. Megforgattam a szemeimet és átmentem a saját szobámba. Elővettem egy másik Nirvanás pólót és belebújtam. Kisétáltam a szobámból és Balázzsal kézen fogva mentünk le.

- Hány Curt Cobainos pólód van? - nézett rám nagy szemekkel, hiszen ez már vagy az ötösik volt amit látott rajtam.

- Ő... a pulcsi is számít? - kérdeztem mosolyogva. Ő csak türelmesen várta a válaszom. - Hát kb hét póló és három pulcsi...

- Wow... - mosolyodott el. - Azt hiszem megvan a kedvenc együttes...

- Hát igen. Őt még ti sem tudjátok lekörözni!

- Hé, áú... ez fájt! - mondta játékosan és úgy csinált mintha gyomorszájba vágtam volna.

- Bocs édes... Az igazság néha fáj! - mosolyogtam még mindig.

- Ezt még visszakapod! - fenyegetett de közben fülig ért a szája ami nem igazán adott hitelességet neki.

- Aha, legyen úgy! - kuncogtam mikor éppen leértünk. - Sziasztok! - adtam puszit az ősöknek.

- Sziasztok! - mondták.

- Hali! - köszönt Balázs is.

- Na milyen napotok volt?

- Hát nehéz... Ráadásul egy pár gép teljesen fuccsba ment így ki kell cseréltetni. Remélem azért az anyag megvan rajta... - sóhajtott Sanyi.

- Hát azért biztos csináltak biztonsági mentéseket... - mondta Balázs.

- Hát reméljük... Mert ha a szerződések elvesztek az nagyon nagy gáz lenne... - mondta anya is kétségbeesetten. Sajnáltam őket... Igazából Sanyinak egy lemezkiadó cége volt, fiatal tehetségeknek adott lehetőséget, hogy megpróbálják. A céget az után alapította, hogy az AFC - nek kezdett beindulni a szekere és lehetőséget kaptak, hog egy lemezt készítsenek, majd klipet.

- Pizza szagot érzek! - szimatol bele a levegőbe Sanyi játékosan.

- Aha, hagytunk nektek is! - kuncogtam mire felcsillant a szemük. Biztos baromi éhesek voltak.

- A nappaliban van! - utasította őket Balázs aki szintén nevetett. Anyuék persze azonnal rávetődtek a kajára mi pedig visszamentünk a szobámba. Leültem az asztalomhoz, a laptophoz, hogy kicsit megnézzem mi újság a nagyvilágban...

- Mit szólnál ha valamikor megnéznénk egy filmet? - kérdeztem Balázst aki az ágyamról figyelt.

- Úgy érted moziban? - kérdezte mosolyogva.

- Aha... Szívesen megnéznék pár filmet... - mosolyogtam rá. Bejelentkeztem MSN-re meg megnyitottam a Neont, hogy írhassak egy kis blogot.

- Én benne vagyok! Nézd meg miket játszanak és akkor holnap elmegyünk! - mondta.

- Oké! - értettem egyet. - Mit szólsz a Varázslótanonchoz? - kérdeztem.

- Az király... Úgy is meg akartam nézni! - mondta és még mindig csak nézett és nézett... Jaj anyám azok a szemek. Van ember aki ellen tud állni ennek?? Szerintem nem igazán.

Így fogtam magam felálltam és rávetettem magam. Egy kicsit megleptem, de attól még élvezte, hogy a csípőjén ülök. Hát én is élveztem. Lehajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam majd elengedtem és felálltam. Leültem a géphez és még csak véletlenül sem néztem Balázsra.

- Hogy te milyen szívtelen vagy... - morgolódott én meg csak mosolyogtam. - Így itt hagyni? - ezt már a közvetlen a fülembe suttogta amitől megremegtem és elkapott az a fura borzongás.

- Aha! - mondtam mikor kicsit összeszedtem magam.

- Gyere vissza!! - kérlelt halkan elmosolyodtam. De én csak bejelentkeztem a blogomra. A mosoly azonnal lefagyott az arcomról mikor rájöttem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem.

" Elegem van belőle. Egy utolsó szemét aki nem is törődik az emberek érzelmeivel! Hazudott és ezzel örökre összetörte a szívemet... Nem akarok nélküle élni. Nem akarok létezni ha nem érezhetem újra a karjait magam körül. Nem akarok nélküle levegőt venni. Érezni akarom az ajkait az enyémen, érezni akarom az illatát, a közelségét érezni akarom, hogy... szeret.
Nem akarok többet létezni hiszen ezek nem lehetnek az enyémek. Vége van! Vége ahogy az életemnek is, Ahogy lesz rá lehetőségem..."

Nem akartam előtte megnyitni de teljesen elfelejtettem és rutinból kattintottam, hiszen láttam, hogy mennyi komment érkezett. De mikor eszembe jutott és ki akartam lépni akkor megállította a kezem és az egészet elolvasta. Éreztem ahogy a testéből kihuny az előző öröm, és lelkesedés. Éreztem ahogy a teste meggörnyed mellettem és szomorú lesz.

- Balázs én...

- Sajnálom! - szakított félbe. -  Tényleg nem...

- Hagyd abba! - ezúttal én szakítottam félbe őt. - Ez már a múlt... Már rég ki kellett volna javítanom, kitörölnöm vagy valami!

- Ne töröld ki! Sajnos ez is része a kapcsolatunknak... És hiába törlöd ki a bejegyzést, a nyomok megmaradnak! - mondta komolyan. Igaza volt de ezt akkor sem kellett volna látnia. Gyorsan elléptem az oldalról és megnyitottam egy új bejegyzést. Tudtam, hogy nem nézi de nem baj. A lényeg az volt, hogy most már leírtam, hogy hogyan alakultak a dolgok és, hogy minden rendben van.

Kicsit rossz volt, hogy nem írhattam bele ki az akit ennyire szeretek. Sajnáltam, hogy nem tudathattam mindenkivel, hogy milyen fantasztikus barátom van... De hát nem akartam bajba keverni...

köszönöm :)

Nagyon szépen szeretném megköszönni ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ - nak a díjat!!!! ÖRÖK hála neki :)

Három egyszerű szabálya van a díjnak:

3. tovább kell adni!!

Tovább kell adnom olyan embereknek akiket érdemesnek tartok! ( nekik adtam az előző díjnál is )

1. Ninci http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/

2. nansal. http://szerelmiharomszog.blogzona.hu/

3. Sandy http://afclovestory.blogzona.hu/

4. Eyeliner http://extasy.blogzona.hu/

5.subidubiii http://crazydiarylove.blogzona.hu/

És szeretném ha elolvasnátok a barátnőm blogját is  mert baromi jó!!!!

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

28. Rész : Pizza

Sziasztok!

Hát istenem... Mikor olvastam a komikat akkor bekönnyeztem... Nekem van egy Fanom?

Na ne szórakozzatok velem... Én ezt nem tudom elhinni... Ilyen nincs...

És nyugodtan ajánljátok ismerősöknek a blogot! Én csak boldog vagyok ha minél többen szeretitek amit írok, hiszen ettől én leszek a világ legboldogabb embere!!!!

És azt hiszem nem tudok szebb szót annál, hogy KÖSZÖNÖM és SZERETLEK titeket!!! :)

************************************************************************************

Nem tudom meddig rajzolgattam de teljesen befejeztem és egy idő után azon kaptam magam, hogy feleslegesen húzogatom a szént a lapon. Felsóhajtottam és elégedetten dőltem hátra, hogy szemügyre vegyem. Tetszett! Szerintem az egyik legjobb rajzom volt... Mondjuk ha érzésből rajzoltam mindig jobban sikerült.

Teljesen elmerültem Balázs szép szemeiben és már a zenét sem hallottam ami a fülembe szólt. Csak a gondolatok és az emlékek hangja járt a fejemben ami mosolyt csalt az arcomra.

- Ez nagyon szép lett... - súgta valaki a fülembe és simogatta végig a nyakam. Kicsit összerezdültem mert nem vettem észre mikor tűnt el a fülhallgató.

- Köszi... - néztem Balázsra mosolyogva.

- Mióta vagy itt? - ült le a napágyra miközben végig engem nézett.

- Mióta bejöttem mert neked randid volt... - mosolyogtam és az ölébe ültem. Belefúrtam a nyakába az arcom és mélyet lélegeztem, hogy érezhessem az illatát.

- Ó, értem... - ölelt át szorosan és a hajamba puszilt és ott is tartotta az arcát. - Hiányoztál... - mondta végül.

- Te is nekem! - bújtam még közelebb. - És amúgy mit kellett csinálnod? - kérdeztem mosolyogva.

- Vidámparkban voltunk... Bikán is ültem... - hallottam, hogy mosolyog.

- Látom jól érezted magad! - néztem rá mosolyogva.

- Igen... Nagyon jó volt... Bár közel sem olyan jó mint ha veled lettem volna... - mondta és kisimított egy tincset az arcomból.

- És? Kivel találkoztál? - kérdeztem kicsit félve.

- Szépségkirálynővel... - mondta zavartan.

- Ó... - mondtam és igyekeztem elnyomni a zavaromat.

- Ne aggódj! - mosolyodott el mikor meglátta az arcom. - Szerintem te milliószor szebb vagy... - mondta kedvesen.

- Na persze! - forgattam meg mosolyogva a szemem és felálltam és őt is magammal húztam. - Inkább kajáljunk valamit! - mondtam és behúztam a szobámba.

- Ühüm - húzott szorosan magához és a fenekemre csúsztatta a kezét. - , téged! - csókolt meg olyan szenvedéllyel mint még soha. Nem egészen értettem, hogy most miért ilyen, de nem is érdekelt mert baromira jó volt.

- Én valami ebéd félére gondoltam... - mosolyogtam mikor elengedett.

- Ja... Akkor gyere... - akarta elindulni de elkaptam a kezét.

- Na... Nem kell sietni... - mosolyogtam és amint újra összesimult a mellkasunk megcsókoltam.  Sokkal lágyabban mint ő de szerintem élvezte... És én is...

A közelében lenni, csókolni, szeretni és óvni. Ennél jobb dolog nem is létezett az életben.

- Szóval akkor? Mit is akarunk enni? - mosolygott még mindig a karjaiban tartva engem.

- Nem tudom mi van... De nekem mindegy... - mondtam miközben lefelé indultunk.

- Akkor rendelek pizzát... - kulcsolta össze az ujjainkat.

- Rendben! - mondtam és örömömben ugrottam egyet... Tisztára mint egy ovis. Balázs elővette a telefonját és hívni kezdett. Megrendelte a kaját mi meg türelmesen vártuk a nappaliban.

- Úgy tűnik Tomit is befogták... - nevettem mikor összebújva a TV-t kapcsolgattam és a Váratlan párosra lyukadtam ki. Éppen Tomit és Adrit párosították és Tomi Adának csinált bundás kenyeret.

- Igen... - nevetett Balázs is. Igazából nem nagyon figyeltem a TV-re. Sokkal inkább lefoglalt az, hogy  Balázs szorosan maga mellé húzott és, hogy a derekam simogatta. Én a mellkasára hajtottam a fejem és élveztem egyenletes szívdobbanásait amik ha megsimogattam felgyorsultak. Lehunytam a szemem és csak mosolyogtam.

Nem lehetett pontosan szavakkal leírni azt, hogy mit is éreztem mikor vele voltam. Talán a lelki békesség, nyugalom, boldogság volt a legjobb leírás. Az amikor a mellkasodban érzel valamit mikor mellette vagy... Valami furcsa érzés tombol benned amit szerelemnek hívnak. De ez annyira nem fejezi ki pontosan, hogy mi az...

Bármit megadnál érte, teljesen megbízol benne és ő is benned. Csak a jelenlétében érzed magad egésznek és minden apró pontról az életedben beszámolnál neki...

Szerelmes voltam... Sokkal jobban mint eddig bárkibe. Az amit Máté iránt éreztem nem volt semmi... Még ha tudom is, hogy őt is szerettem...

De az emberek mindenkit máshogy szeretnek... Nem lehet minden embert ugyanúgy szeretni hiszen az mindig eltér egy kicsit. Valamiért mindig más.

- Kicsim, itt a pizza... - suttogta valaki miközben az arcom simogatta.

- Hmm? - nyitottam ki a szemem. Rájöttem, hogy már nem Balázs karjaiban vagyok hanem a kanapén fekszem ő pedig előttem térdel.

- Elaludtál és közben megjött a pizza... - magyarázta mosolyogva.

- Ühm... Együnk... - ültem fel, hatalmasat ásítottam és nyújtózkodtam. Balázs leült mellém és felnyitotta a dobozt amiből kiáradt a meleg pizza illata nekem meg beindult a nyálelválasztásom. - Hmm... De jó az illata! - szippantottam egy mélyebbet. Balázs csak elmosolyodott és kirakott nekem egy szeletet egy tányérra majd a kezembe adta. - Köszi! Jó étvágyat!

- Nincs mit és viszont... - mondta és beleharaptunk a fincsi csirkemelles, tejfölös, kukoricás, sajtos pizzába... Isteni volt és csak most vettem észre, hogy mennyire éhes voltam. Olyan hamar befaltam a hatalmas szeletet, hogy Balázs is csodálkozva nézett mikor a következőért nyúltam.

- Éhes vagyok... - mosolyogtam rá.

- Azt látom... - nevetett.

- Na szép... még ki is nevet mert szeretem a hasam... - mondtam játékos sértődöttséggel.

- Csak aranyos vagy! - puszilt meg.

- Akkor jó! - mosolyogtam és én is megpusziltam. Folytattuk az evést és én sokkal többet ettem mint máskor... De baromira jól laktam.

- Hú, ez finom volt... - dőlt hátra a hasát fogva.

- Szerintem is... - értettem egyet. Balázs odahajolt és puszit nyomott az arcomra. Én persze azonnal viszonoztam. Mikor elhúzódtam láttam a szemében, hogy mit szeretne... Elmosolyodtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Éreztem ahogy a vágy úrrá lesz rajtunk és Balázs óvatosan elfektet az ágyban...

******************************************************************

Ha van kedvetek nézzetek be a többi blogomra is! Ott is várom a komikat!!! Pux :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

Ja és hogy folytatódjon a kövi rész??? Legyünk kicsit perverzek... megint???

27. Rész : Váratlan páros

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a komikat, boldog vagyok, hogy tetszik... Ilyenkor mindig meghatódom!!! :)

AFCvivikeee!

Kedves vagy, hogy ezt mondtad, de nem hiszem, hogy lenne ideje arra, hogy az én agyszüleményeimet olvassa... És nem hiszem, hogy annyira tehetséges lennék, hogy látnia kéne... :) De nagyon köszönöm, hogy így gondolod!! :)

*****************************************************************************************

Teljesen kimerültem ahhoz képest, hogy reggel volt és az ágyamban heverésztem. De hát egy ilyen fürdőzés után... és ami utána volt, mindenki kimerülne.

- Ez jó ötlet volt... - mondta Balázs miközben a vállam simogatta.

- Szerintem is... - mosolyogtam és megpusziltam a mellkasát. - Kár, hogy az én ágyam ilyen kicsi...

- Szerintem baromi jól megoldottuk a helyzetet... - mondta.

- Az igaz... - mondtam és halkan kuncogtam.

- Mennyi az idő... - kezdett keresgélni az éjjeliszekrényemen a telefonja után.

- Ő várj... - álltam fel az ágyból és kezdtem keresni a nadrágját. Átmentem a fürdőbe, ahol megtaláltam mindent. - Megvan! - léptem be a telefont lóbálva.

- Ilyen belépőt gyakran produkálhatsz! - mosolygott rám miközben felült.  Éreztem, hogy piros lettem és lehajtott fejjel lépdeltem az ágyam felé majd lehuppantam mellé.

- Tessék... - adtam oda a telefont.

- Köszi... - dobta félre és húzott magára. Elmosolyodtam és eltolta magamtól.

- El fogsz késni! - mondtam

- Nem érdekel... - suttogta és megcsókolta a nyakam.

- Hát Tomiékat biztos érdekli majd...

- Nem hiszem mert nem hozzájuk megyek... - mondta és hirtelen komoly lett a hangja.

- Akkor? - néztem rá csodálkozva.

- Váratlan páros... - mondta nekem meg kiülhetett a kétségbeesés az arcomra mert megsimogatta. - Ne aggódj...

- Oké... - sóhajtottam.

- Biztos nem aggódsz? - kérdezte.

- Igen... - aztán leesett a tantusz. - Várj... Akkor idejönnek? Ada? Vagy Zola? - nyeltem nagyot.

- Zola... És igen... Kb... két óra múlva...

- Akkor én majd elhúzok... - mondtam.

- Szerintem nem kell. Majd addig bemész az én szobámba.

- Persze, hogy az enyémet forgassák? - néztem rá.

- Aha... - nevetett.

- Na nem... - löktem le mosolyogva. - Majd én itt maradok, te meg szépen összepakolsz a szobádban... - kuncogtam.

- Igen is anya... - nevetett majd feltápászkodott. Felhúzta a bokszerét és átment a szobájába. Mosolyogva mentem után, hogy segítsek a káoszt rendbe hozni ami ott uralkodott...

- Segítek... - mondtam mikor kérdően nézett.

- Hát az jól jön... - mosolygott és egy helyre kezdte pakolni a ruhákat. Én az asztalához mentem és a papírfecniket pakolgattam.

- Szerintem inkább te csináld ezt! Nem tudom mit lehet kidobni és mit nem... - sóhajtottam miközben végignéztem a papírokon. A legtöbb időpont és dátum volt amit nem akart elfelejteni.

- Oké... -mondta és odasétált hozzám. Adott egy hosszú puszit amitől megdobbant a szívem, majd gyorsan a ruhákhoz siettem. Összehajtogattam a viszonylag tisztának tűnő ruhákat a többivel meg átsétáltam a szennyesbe.

- Azt hiszem viszonylag tiszta vagyok... - mondta mikor visszaértem.

- Aha... viszonylag... - mosolyogtam és az ölébe ültem és hozzábújtam.

- Mi az? - kérdezte.

- Semmi... Csak itt jobb... - mosolyogtam és a mellkasának döntöttem a fejem.

- Hát nekem is... - mondta és megsimogatta a hátam. Lehunytam a szemem és eszembe jutott amikor Tomi SMS-e után is így ültünk. Elmosolyodtam és mély levegőt vettem, hogy érezhessem az illatát. Annyira megnyugtató volt, hogy a karjaiban lehetek... hogy a közelében vagyok...

- Szeretlek... - mondtam olyan halkan, hogy én is alig hallottam.

- Én is szeretlek! - jött a válasz amit egy gyengéd csók követett.

- Mikor jönnek? - kérdeztem mikor elengedte az ajkaimat.

- Talán egy fél óra még... - mondta a faliórára nézve.

- Értem... - mondtam kicsit szomorkásan. Nem akartam, hogy valami bomba nővel keljen eltölteni egy csomó időt... egy randin...

- Ugye nem rágod magad? - fordított maga felé.

- Dehogynem... - mosolyodtam el.

- Ajj... - csóválta meg a fejét.

- Ne mondj semmit! - mosolyogtam. - Én a szobámban leszek te pedig érezd jól magad! - pusziltam meg majd felálltam de ő visszahúzott.

- Hogy érezném jól magam ha nem veled vagyok? - húzta végig a száját az államon.

- Kedves vagy... - mondtam halkan. - De biztos kedves lány lesz... És jó buli... - mondtam. Tényleg így gondoltam de attól még féltem, hogy valami csúcs jó csajjal találkozik...

- Ha te mondod... - puszilt meg. - Viszont most mát készülnöm kéne... - mondta.

- Oké... Én addig bent leszek a szobámba.

- Oké... - csókolt meg majd kimentünk a szobájából. Ő a fürdőbe én meg be a szobámba. Kimentem az erkélyre a rajzállványommal és az össze szenemmel ami a készletemben volt.

- Francba... - morogtam mikor kényelembe helyeztem magam és a fülesem után akartam nyúlni. Bementem a szobámba érte majd zenét kezdtem hallgatni. Lerajzoltam a kilátást, és viszonylag jól is sikerült... Aztán elhatároztam, hogy Balázst is lerajzolom de ezúttal sokkal pozitívabban mint a múltkor.

Fogtam egy új lapot, felragasztottam a rajztáblára és rajzolni kezdtem. Először a vázlatot csináltam meg majd az arcát kezdtem kidolgozni. Először a szemeit, a szemöldöke vonalát, aztán az orrát és a száját. Az arccsontja és a füle volt a legnehezebb... De élveztem a kihívást, főleg, hogy egy ilyen helyes férfi arcát rajzolhattam...

Meg egy kicsit sikerült elterelnem a figyelmemet arról, hogy hol van és mit csinál, meg, hogy Zola és egy kamera van a házban... És, hogy randizni fog... nem velem... Igazából mi soha nem is randiztunk... És ez azért kicsit fura volt... Lehet, hogy el kéne mennünk moziba vagy valami hasonló helyre... Mondjuk vacsora?? De az, hogy néz kis, hogy én hívom el? Na mindegy... Akkor kezdünk mozival és akkor lehet rájön mit szeretnék! :)

Hali! :)

Sziasztok... Bocsesz, hogy nem új részt hoztam de készül... Igyekszem... már a fele kész van :)

Szóval gondoltam reklámozok egy sort XD Szóval ugye van az Amandás blogom és újabb részek folyamatosan vannak! Szeretném ha olvasnátok és írnátok komit! Sokat jelentene!!!! KÖSZI!!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

És van egy új AFC-s blogom is amit nemrég kezdtem! És ott is nagyon várom a kommenteket mint mindig!!!:D

http://lisameetafc.blogzona.hu/

És van egy TH-s új blogom is, és ott is szívesen látok mindenkit akit érdekel!!!

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

26. Rész: "Életem legjobb csókja "

Nagyon a köszi a komikat!!! Remélem nem lesz gagyi a következő rész...

És új Amandás rész... Remélem komiztok ott is... Nagyon örülnék neki mert ha nem látom, hogy tetszene akkor mégsem fogom folytatni...

És a jővő héten nem valószínű, hogy leszek mert bébicsőszködnöm kell...Szóval türelem :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

**************************************************************************************

Reggel apró puszikra ébredtem a testemnek azon részén ahol nem takart el a takaró. Elmosolyodtam és csukott szemmel élveztem tovább. Minden egyes puszival nőttek az emlékek száma a tegnapi nappal kapcsolatban.

Balázzsal végre minden rendbe jött... Együtt voltunk, lefeküdtünk, Tomi nem haragudott, anyuék ezt mind elfogatták... Halhattam az AFC új számait... És Balázs lenyúlta a cikkeimet.

- Még haragszom... - mondtam még ha nem is volt igaz.

- Mert hogy? - kérdezte és mikor kinyitottam a szemem láttam a döbbenetet az arcán. Annyira de annyira aranyos volt, hogy muszáj volt elnevetnem magam.

- Egy cikkről volt szó... - mondta és elfordultam. Ezzel a mozdulattal lecsúszott rólam a takaró és a felsőtestemet nem takarta semmi.

Balázs meg sem szólalt csak a felé fordított hátam kezdte simogatni. De nem is akárhogy... Éppen, hogy csak az ujjai hegyével érintett meg amitől éreztem , hogy az egész testem libabőrös lett. Akartam, hogy folytassa de a keze eltűnt. Mikor éppen meg akartam fordulni éreztem, hogy az ajkai a fülemhez nagy- nagyon közel vannak. Lehunytam a szemem és élveztem az illatát.

- Ne haragudj! - suttogta majd a keze ismét megtalálta a hátam és a derekam. Szorosan hozzám simult hátulról és onnan kezdte simogatni a hasam. Megint lángolni kezdtem és nem bírtam kinyitni a szemem vagy józan módon gondolkodni.

Szembe fordultam vele mire az orrunk összeért. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam és megpusziltam az orrát.

- Rád nem nagyon lehet... Főleg ilyen bocsánatkérés után... - mondtam és megpusziltam a száját majd elhúzódtam és a szemébe néztem. Láttam, hogy szinte azt mondja a szeme, hogy : "Még". Hát én megadtam és röviden megcsókoltam. Majd újra és újra egészen addig amíg a türelme tartott... Mert mikor ez elmúlt a nyelve azonnal keresni kezdte az enyémet, a kezei pedig felfedezőútra indultak a derekamon és benyúlt oda ahol még a takaró takart. Belemarkolt a fenekembe és úgy húzott magára.

- Akkor... Visszakapom őket? - kérdeztem zihálva mikor elengedett. Elnevette magát és újra megcsókolt de most azonnal rám feküdt és úgy kezdett kényeztetni az ajkaival. Nagyon örültem, hogy ekkora ágya van...

- Nem... - suttogta mikor rátért a nyakamra.

- Létszíves! - kérleltem és próbáltam ellenállhatatlan lenni... De nem hatottam meg.

- Majd ha már elküldtem megkapod... - mondta és mikor le akartam lökni magamról, hogy előkeressem a kulcsot, elkapta a kezeim és a fejem mellé nyomta. Erősen, de mégis gyengéden fogta a csuklómat és a nyakamról áttért a mellkasom és a mellem csókolgatására.

Feladtam... Nem volt erőm ellenkezni amit ő is érzett, mert a kezeit felcsúsztatta a tenyerembe és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel. A mellemről ismét a nyakamra tért, majd fel a számhoz, amik már bizseregtek a vágytól, hogy újra megcsókolhassam. Mikor ezt megtette boldog borzongás futott át a testemen, az ajkamban pedig olyan érzés volt mintha több millió vékony tű szurkálná... Nagyon jó érzés volt és úgy éreztem soha de soha többet nem akarok elszakadni tőle, az ajkaitól, az illatától, a testétől...

Éreztem, hogy el akar húzódni így kiszabadítottam az egyik kezem és elkaptam a tarkóját és még inkább közelebb húztam. Aztán egy gyengéd mozdulattal átfordítottam és csókolni kezdtem. Sokkal szenvedélyesebben ahogy ő azt az előbb tette.

Most én fogtam le az ő kezeit és kezdtem kényeztetni a mellkasát apró puszikkal. Az egyetlen zavaró tényező a hajam volt, ami folyton odalógott... De mikor láttam, hogy Balázst kirázza tőle a hideg, engem sem zavart.

Eztán visszatértem azokra a fantasztikus ajkakra amiknél csak a lelkét imádtam jobban. Ó azok az ajkak... Amik mindig olyan gyengédséggel de mégis szenvedéllyel tele kényeztetnek...

De sajnos szédülni kezdtem. Elfogyott a levegőm. Búcsú képpen gyengéden beleharaptam az alsó ajkába és elhúzódtam. Éppen csak fél centire, de láttam, hogy mosolyog és barna szemei a tekintetemet keresik.

Átfordított, ugyanolyan gyengéden ahogy én az előbb. Rám nehezedett és kisimított egy pár tincset az arcomból. Olyan áthatóan figyelte, hogy belepirultam. Elmosolyodott majd megpuszilt.

- Szeretlek! - mondta végül. Most én mosolyodtam el.

- Én is! - mondtam. Lefeküdt mellém majd odahúzott a mellkasára és simogatni kezdte a derekam.

Ez a csók... soha nem csókolóztam még így senkivel... Azt hiszem ebben minden érzés benne volt. Minden vágy és szenvedély, gondolat és amit akartunk... Ez volt életem legjobb csókja.

- Mit csináljunk ma? - kérdezte öt perc merengés és simogatás után.

- Neked nem kell dolgozni? - fordultam felé kíváncsian.

- De... - sóhajtott.

- Mikor? - kérdeztem és megsimogattam a felsőtestét.

- Csak délután... Addig nagyon sok minden belefér... - nézett rám és a szemeiben megint megcsillant a vágy. Ezen halkan kuncogtam majd felmásztam és megint megcsókoltam.

- Először mondjuk... - játszottam a gondolkozót. - Egy kis zuhany?

- Remek... - bólogatott egyetértően.

- Aztán... egy kis... Mondjuk kaja? - kérdeztem mikor megkordult a gyomra. - Vagy előbb kaja?

- Azt hiszem együnk... értett egyet és kimásztunk az ágyból. felöltözött én meg átmentem a szobámba tiszta ruhát keresni. Végül egy rövid gatya és Nirvanás póló mellett döntöttem.

Balázs már lent volt és javában csinálta a reggelit, aminek nagyon remek illata volt. Azonnal lesiettem és hátólról átöleltem amitől cseppet sem lepődött meg.

- Hmmm, bundás kenyér, nyáááám... - mondtam és mikor segíteni próbáltam leintett.

- Te csak ülj le! - mosolygott és a székhez vezetett. Egy gyors puszit nyomott a számra majd kiszolgálta a reggelit és ő is leült velem szembe. Nagyon éhes voltam de azért fel álltam egy kis sajtért.

- Mit kérsz? - kérdezte mikor látta, hogy felálltam.

- Csak egy kis sajt... - mondta és a hűtő felé mentem de megelőzött és kivette.

- Elkényeztetsz... - csóváltam mosolyogva a fejem miközben elvettem a sajtot.

- Az a célom... - mondta miközben visszaültünk. Pár szelet sajtot vágtam a bundás kenyérre, hogy ráolvadjon aztán enni kezdtem. Kicsit zavarba jöttem mikor láttam, hogy Balázs engem néz.

- Kihűl a reggelid! - figyelmeztettem mosolyogva mire ő csak elmosolyodott és enni kezdett.

- Szóval sajttal eszed a bundás kenyeret... - állapította meg.

- Aha... Így sokkal jobb... - mondtam és felé tartottam a kenyerem. - Kostizd meg! - mondtam és ő mosolyogva harapott bele.

-Hmm... és tényleg... - mondta és ő is a sajt után nyúlt. Kuncogtam majd folytattam az evést. Ős is így tette. Párszor még rajta kaptam, hogy inkább engem néz mint az ételt és ettől zavarba jöttem. De végül csak nem kérdeztem rá, hogy miért teszi... Ha akarja majd elmondja...

- Gyönyörű vagy! - jelentette ki mikor befejeztük az evést. Még jó különben tuti félrenyelek.

- Öhm... Köszi... -hajtottam le a fejem zavaromban.

- És iszonyú aranyos vagy mikor zavarban vagy! -  mondta halkan és a következő pillanatban már mellettem állt és felhúzott a székből. A karjaiban tartott, szorosan hozzám simult.

- Fürdés? - kérdeztem mosolyogva.

****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/07/18/26_Reszhez_irt_bejegyzes/

25. Rész : Mappa

Nagyon- nagyon szépen köszönöm a komikat és a díjat és még1*!!

Igazán boldog vagyok :)

És meglepetésnek itt van két új blog és az Amandásnak a folytatása!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

http://lisameetafc.blogzona.hu/

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

És bocs, hogy ennyire de ennyire rövid lett!!!!!! :(

**************************************************************************************

- Legyen már egy kis önbizalmad! - mondta Miki. - ha valaki tehetséges legyen rá büszke!

- És rajtatok kívül ki itt a tehetséges? - kérdeztem és amikor tomi nem figyelt kikaptam a kezéből a papírt. Begyűrtem a farzsebembe, onnan senki sem meri kivenni...

- Na...! - mondta miközben utána kapott.

- Rajtunk kívül még te... - mondta Balázs és felállt, hogy átöleljen. Eltoltam, mert tudtam mit akar. Leültem egy székre és csak a szemem forgattam arra amit mondanak.

- Na inkább folytassátok a zenélést... Azt jobb hallgatni mint azt, hogy kioktattok... - mosolyogtam.

- Na ez sem normális... - mondta Peti de azért felálltak. - De ma már nincs több próba...

- Akkor irány haza... - mondtam mosolyogva és felálltam. A fiúk is így tettek és kimentünk a stúdióból, bezárták majd Balázzsal hazamentünk. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk és elmegyünk este valahova.

Mikor hazaértünk üres volt a ház amin csodálkoztam. De végül is jó volt mert nem kellett, megint olyan kínosan éreznem magam mint mikor közöltem anyával, hogy Balázs és én lefeküdtünk.

- Tényleg tehetséges vagy! - simogatta meg a vállam Balázs mikor a szobájában összebújva a plafont bámultuk, egy kis aláfestőzenével.

- Ne kezd megint... - sóhajtottam. Mondjuk szerencsére ez volt az első amióta eljöttünk a stúdióból.

- De ha egyszer igaz... - mondta és éreztem, hogy felém fordítja a fejét. - Van más írásod is? - kérdezte én meg felnéztem rá. Elmosolyodtam és csak felálltam. Átsétáltam a szobámba ahol a fiókomban kezdtem kutakodni.

- Megvagy! - mondtam és elővettem a cikkes mappámat... Senkinek sem mutattam még meg mert cikinek éreztem. De Balázsnak mindent elmondhattam...

Nem volt nagy mappa, de tele volt a sztárok képével és gyanúsan sok volt rajta az AFC-s dolog...

- Tessék! - mondtam miközben leültem az ágyára és felé nyújtottam a mappám. Azonnal felült és mosolyogva kezdett kutakodni a fecnik között. - Nem a legjobbak... De úgy gondoltam gyakorlat teszi a mestert... - vontam meg a vállam. Hallgatott... csöndben volt és csak olvasta a papírokat.

Soha nem csak kedvencekről írtam, sőt nem is mindig sztárokról... Bármiről amiről úgy gondoltam bele illene egy újságba... Volt Adam Lambertes, Robert Pattison- os... Volt Paris Hiltonos... Meg volt környezetvédős, volt kutyákról... Volt fesztiválokról meg a suli hülyeségeiről....

Szóval egy csomó minden amit hülyeségnek tartottam, vagy épp gyengének ahhoz, hogy elküldjem egy újságnak...

- Ezek iszonyat jók!  - mondta.

- Persze... - kuncogtam majd hátradőltem az ágyban.

- Komolyan! Mi okom lenne hazudni? - kérdezte és fölém támaszkodott.

- Nem tudom... - vontam vállat mosolyogva.

- Attól jobb ha azt mondom : Ezek iszonyat szarok és jobb ha nem mutatod meg senkinek mert a végén valaki öngyilkos lesz? - ezen nevetnem kellett.

- Aha, sokkal jobb... - kuncogtam még mindig. Balázs a szemeit forgatta majd rám feküdt.

- Most komolyan! Miért nem hiszed el? - kérdezte és kisimított egy tincset az arcomból.

- Nem tudom... - vontam vállat ezúttal én is komolyan.

- Akkor? Hidd el!

- Elhiszem! - mondtam mosolyogva. Igaz, hogy ezek után sem fogom tehetségesnek tartani magam, de attól még hízelgett, hogy a szerelmem ilyeneket mondott.

- Akkor elküldhetem egy újságnak? - kérdezte és átható pillantásokat lövellt felém. Ezek után ki tudna nemet mondani egy ilyen férfinak???

- Aha... - mondtam kábultan.

- Éljen... Akkor ez jobb ha itt marad... - mondta, felpattant és a mappámat elzárta az egyik fiókjába.

- Hééé! Egy cikkről volt szó!!! - akadtam ki miközben felültem.

- Sehol sem mondtam ilyet...- huppant le mellém mosolyogva és megfogta a kezem.

- Undok vagy! - fontam keresztbe a karom durcizva.

- Nem! Nem vagyok! - suttogta és olyan közel hajolt, hogy az orrunk összeért. Az arcomat fürkészte majd mélyen a szemembe nézett. Éreztem, hogy a műharaggal teli arcom ellágyul és, hogy a kezeim az ölébe esnek. A keze azonnal megtalálta az enyémet, és szenvedéllyel tele megcsókolt miközben eldöntött az ágyon...

Új Amandás rész!!!!!

Igen, tudom... Sajnálom, hogy rég nem írtam erre a blogomra... Amint lesz ötlet + idő azonnal írok!!!

Viszont az Amandás blogon dolgoztam és sikerült felraknom az régi részeket és egy újat is!!! Remélem tetszeni fog és légyszi oda is írjatok majd komit!!! Köszönöm!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

Nagyon köszönöm!!!

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

24. Rész: Cikk

Újra itt!!! Nagyon örülök, hogy komiztatok!!! Komolyan nagyon szépen KÖSZÖNÖM! Remélem, hogy tetszeni fognak majd a részek!!! Igyekeztem minél többet megírni az egyik  füzetembe :)

Jó olvasást!

*******************************************************************

A szívem hevesen dobogott ahogy a szavai eljutottak a tudatomig... Belegondoltam, hogy ez a csodálatos férfi csakis engem szeret, senki mást csakis engem... Ez olyan hihetetlennek hangzott...

- Szeretlek!- suttogtam a vállába. Annyira jó volt újra és újra kimondani. Tudatni vele, hogy hogyan érzek neki.

- Én is szeretlek! - mondta és megcsókolta a nyakam. Megremegtem és a lábaim kicsúszott... szerencsére elkapott.

- Bocs...- motyogtam de éreztem, hogy totál piros vagyok.

- Semmi...- mosolygott rám.  Miközben igyekezett a lábamra állítani. - De jól vagy?

- Persze...- nevettem saját magamon. - Csak... valahogy... hülye reakció tudom...- hajtottam le a fejem kínomban.

- Reakció? - kérdezte csodálkozóan.- Ezt én váltom ki belőled? - ezt olyan hangon kérdezte, hogy muszáj volt felnéznem rá. Az a nézés amibe ütköztem... Az az átható nézés amitől mindenem bizseregni kezd... Amitől úgy érzem, hogy a lelkemet is látja...

De ami a szemében bujkáló érzelem volt, valahogy jobban lefoglalt... Meghatottság és öröm. Meghatottság? De mégis mitől?

- Miért mit hittél?- simogattam meg az arcát. Még mindig úgy nézett rám. Rájöttem, hogy jól esik neki, hogy így reagálok... Ezen elmosolyodtam.

- Azt, hittem.. talán... Mindegy...- mosolyodott el végül. Az öröm fellángolt benne és még szorosabban húzott magához.

- Balázs! Látogatóid jöttek! - kiabált fel anya.

- Megyek!- kiabált vissza majd megsimogatta az arcom. - Jössz?

- Hozzád jöttek!- mondtam mosolyogva.

- Csak Tomiék azok... Megyünk a stúdióba... Te is jöhetnél...

- Mi?- nyeltem egy hatalmasat.

- Mi az?- kérdezte mosolyogva és az ajtó felé kezdett húzni.

- Én... AFC... stúdió...- mondtam tagoltan miközben vonszolt le a lépcsőn.

- Igen... És Tomi is beszélni akar veled...

- Király...- sóhajtottam és leértünk az elsőre.

- Nyugi!- fordított magával szembe. - Minden rendben lesz! És ők akarták, hogy gyere... Főleg Peti... - mosolygott és én is elmosolyodtam.

- Oké... - mondtam és elindultunk.

- Sziasztok!- köszöntünk Balázzsal.

- Sziasztok!- mondták a fiúk is. Peti rögtön odajött és megölelt.

- Rég láttalak, kislány...- mondta kedvesen.

- Én is téged!- mosolyogtam rá, majd a többiekre. Megnyugodtam mikor Tomi is mosolygott. Nem volt erőltetett mosoly vagy valami, ami azt sugallta volna, hogy rosszul érzi magát attól, hogy tudja, hogy Balázs és én együtt vagyunk.

- Mehetünk?- kérdezte Balázs és átölelte a derekam. Egyik fiú sem lepődött meg. Én megint Ijedten Tomira pillantottam de még mindig kedvesen mosolygott rám.

- Persze!- mondta Miki miután megpuszilt üdvözlés képpen.

- Anya elmentünk!- kiabáltam.

- Oké! Vigyázzatok magatokra!- kiabált ki.

- Meglesz! Sziasztok!- mondta Balázs és az ajtó felé kezdett kormányozni minket. Hamar felpattantunk egy buszra, és már mentünk is a stúdió felé. Kicsit izgultam attól, hogy milyen lesz, meg, hogy a fiúk milyen számokat fognak játszani. Örültem, hogy megbíznak bennem...

*

- Ne milyenek? - kérdezte Tomi mikor a harmadik új számukat játszották el nekem. Annyira jók voltak, hogy alig jutottam szóhoz...

- Ez...a... istenem... Nagyon jók! - mondtam és teljesen meg voltam hatódva, hogy én hallhatom őket először. A fiúk csak halkan kuncogtak a reakciómon.

- Akkor jó... Azt hiszem ez elég jó elismerés attól akit megbántottunk... - nevetett Miki. Nagyot nyeltem és Balázsra meredtem.

- Te elmondtad? - kérdeztem és teljesen pánikba estem.

- Aha...

- Fiúk és saj... -kezdtem de Peti közbevágott.

- Jogos volt... - nevetett. - Azért mert utolsó voltál, nem kellett volna olyan bunkón viselkedni veled...

- Fáradtak voltatok... - mondtam, hogy védjem őket.

- És? Az nem ok... - mondta Tomi majd rám mosolygott.

- Mindegy... - ráztam a fejem. - Inkább folytassátok!

- Igenis! - nevetett Balázs majd mélyen a szemembe nézett. Rámosolyogtam és éreztem, hogy a nézésétől bizseregni kezd a hasam. Sóhajtottam egyet és elnéztem. A papírjaimba fordultam, hogy írogassak. Figyeltem a fiúkat játék közben, a viselkedést és a próbájuk végére egy teljes cikk összeállt.

- Szerintem pár helyen magasabbra vihetnénk az egészet... - mondta Miki miközben kijöttek az üvegfal mögül.  A menedzserük már elment egy órával ezelőtt, hogy elintézzen valamit a következő koncerttel kapcsolatban.

- Ja... Majd meg kéne nézni úgy is... - helyeselt Tomi majd a fiúk lehuppantak mellém. Két fiú az egyik, két fiú a másik oldalamra.

- Mit csinálsz? - nézegette a kezemben lévő papírt Peti.

- Semmit... - mosolyogtam és összehajtogattam a lapot. Sajnos Miki kikapta a másik oldalon.

- Az Anti fitness club szokás szerint nagyot alkot. Volt szerencsém bent lenni egy próbájukon, és őszintén elmondhatom, hogy a fiúk hatalmas erővel dolgoznak az új lemezen. Azt kell mondjam, hogy már alig várom a lemezt, hiszem nagyszerű lesz. A számok csodálatosak, a fiúk teljes átéléssel zenélnek, a szövegek szívhez szólóak és remek az összhang a dallamok és a szövegsorok között. A banda ismét magasabbra teszi majd a lécet az ellenfeleknek... Szóval rajongók figyeljetek mikor jön az újabb, nagyszerű lemez! - olvasta fel a cikkem. Én lehajtott fejjel, piruló arccal vártam a reakciójukat. Senki sem tudta, hogy újságíró akarok lenni... Még anyának sem mondtam el, mert féltem a kritikáktól. Egyáltalán nem éreztem magam jónak... Ez is csak egy hülye próbálkozás volt.

- Ezt most írtad? - kérdezte Tomi csodálkozva.

- Aha... - mondtam még mindig lehajtott fejjel. Csak akkor néztem fel mikor Balázs megfogta a kezem.

- Mióta írsz? - kérdezte Balázs.

- Nem is tudom... - estem gondolkozóba. - Talán tíz éves koromban döntöttem el, hogy mi akarok lenni...

- És miért nem mondtad? - kérdezte Peti mosolyogva és ő is elkezdte olvasni amit a papírra írtam.

- Mert szerintem még sokat kell fejlődnöm... inkább rengeteget! Szóval kérem!- mondtam és megpróbáltam kikapni Peti kezéből a papírt de nem engedte.

- Nem... Azt hiszem ennek egy újságban a helye!- mondta Tomi miközben átvette Petitől a papírt, hogy olvassa.

- Hogy mi? - meredtem rá.

- Igaza van Noémi! - mondta Balázs és közelebb hajolt Tomihoz, hogy olvashassa amit kreáltam.

- Álmodjatok... Ezt senki se fogja látni! - mondtam de sehogy sem tudtam megszerezni a papírt.

- Miért! Ez jó! Mintha egy kritikus írta volna...

- Persze... - mondtam és nevetnem kellett.

- Most miért? - csodálkozott Balázs.

- Ugyan... Egy újságnál ezt azonnal kidobnák! - mondtam komolyan

******************************************************************

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/ ez pedig az egyik új blogom. Remélem azt is szeretitek majd :)

Hali!

Szóval az van, hogy holnap elutazom pár napra a Balcsira!!! Így hát nem tudok résszel szolgálni de remélem, hogy nem haragszotok XD

Szóval amint leszek hozom az újabb részt!!

Az Amandással kapcsolatban pedig annyit, hogy lehet kicsit átírom...az alaprészek maradnak...tehát mondjuk a 12. részben nagyjából ugyanaz lesz, csak sztem azóta fejlődtem írásilag és van egy csomó ütletem ahhoz kapcsolódva....Szóval aki olvaasta és azt várja, hogy ott folytassam ahol abbahagytam az is kezdjen bele az elejétől majd :)

Remélem tetszeni fog!!!! :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

23. Rész: Egy papírka

Nagyon- nagyon köszönöm a komikat! Örülök, hogy újra van ihletem és, hogy nektek is tetszik a sztori :) Olyan boldog vagyok :)

Kedves Ninci!
Nagyon szépen köszi amiket mondtál. Komolyan nagyon jól estek! És elolvastam a blogod és nagyon tetszik! Hamar legyen majd kövi, mert alig várom :)

************************************************************************************

- Az...- vontam vállat mosolyogva. Nem válaszolt csak mosolyogva a fejét kezdte csóválni.

- Hogy áll a meccs?- jött be Sanyi mosolyogva. Én ijedtemben kicsúsztam Balázs öléből, de sajnos olyan hülyén, hogy a földre estem.

- Upsz...- mondtam totál pirosan. Sanyi kinevetett, Balázs meg mosolyogva felsegített és maga mellé ültetett. Sajnos valahogy mindenki érdekesnek találta a meccset, így az egész család ott zsúfolódott a nappaliban amit én nem nagyon díjaztam. Kicsit kínosnak éreztem. Folyton azon kaptam az ősöket, hogy Balázst és engem méregetnek...Frusztráló volt...
Mikor félidő lett, felálltam és felmentem a szobámba. Anyuék nem kérdeztek semmit, szerencsére.

Bementem a szobámba és elterültem az ágyamon. Nagyokat sóhajtoztam és a zöld plafont bámultam. Valahogy mérlegelnem kellett a mai nap történteit. Annyira sűrű volt, hogy nem is egy napnak tűnt.

Először is az amikor szakítottam Mátéval, aztán, hogy Balázs szakított azzal a lánnyal, utána Tomi SMS-e ami mindent megváltoztatott. Utána ahogy felrángattam a szobába Balázst, ahogy féltem, ahogy levett a lábamról, ahogy megcsókolt, ahogy...ahogy élveztem az egészet...Aztán ahogy közöltük az ősökkel, hogy együtt vagyunk...Ahogy reagáltak....

- Fúú...- fújtam ki a levegőt és tovább merengtem...Persze hosszasan elidőztem azokon a bizonyos 18-as emlékeken. Egyszerűen nem bírtam elszakadni tőlük. Annyira jó volt az egész. Az óvatosság, ahogy folyton hozzámért, ahogy simogatott. A forró csókok, a szerelem ami minden mozdulatából áradt...

- Bejöhetek?- kérdezte alig halhatóan. A szívem megdobbant és elmosolyodtam.

- Már bent vagy...- ültem fel és még mindig mosolyogtam. Az asztalomnál ült és egy papírt szorongatott a kezében.

- Igaz...- mosolygott sunyin.

- Mégis mióta ülsz itt?- kérdeztem zavartam mikor rájöttem milyen lapot tar a kezében.

- Talán fél perccel utánad jöttem be...Csodálkoztam is, hogy nem hallottad, hogy bejövök...- nézett rám felbont szemöldökkel.

- Csak elgondolkoztam...- vontam vállat a kimondatlan kérdésére.

- Szabad tudni, hogy min?- állt fel, még mindig a papírt szorongatva.

- Hát az egész napon...- húzódtam odébb, hogy le tudjon ülni mellém.

- Hát zsúfolt volt az biztos...- értett egyet és elterült az ágyamon. Én felhúztam a lábaimat és vártam, hogy beszéljen. Zavart, hogy ott van a papír a kezében és, hogy nem mond rá semmit. Idegesített, de nem akartam először megszólalni. Csak ültem és figyeltem helyes arcát ahogy úgy bámulja a plafont ahogy én az előbb tehettem.
Frusztráló volt, hogy nem mond semmit. Elég kiborító lehetett az amit a papíron láthat hiszen akkor csináltam mikor igen feltűnően került, és kiderült, hogy van valakije.

- Sajnálom...- bökte ki végül és felém fordította a fejét. Barna szemei mélyen az enyémbe olvadtak de nem mertem megszólalni. Féltem, hogy a hangom elcsuklana.-, én tényleg azt hittem, hogy jót teszek vele... hogy mindenkinek jobb lesz.- mondta de én még mindig csak néztem az arcát. Tudtam, hogy egyszer meg kell beszélnünk a történteket, hogy pontosan tudnunk kell ki mit élt át, de még friss volt a seb...De azt akkor is le kellett zárni.

- Hagyd abba...- nyögtem ki végül, kikaptam a kezéből a lapot és lemásztam az ágyról. Darabokra téptem a rajzot és egyenesen a szemétbe vágtam. Éreztem, hogy az előző szomorúság és letörtség dühbe fut át.

- Még mindig fáj, igaz?- kérdezte és hallottam, hogy feláll. Megtámaszkodtam az asztalon és igyekeztem minél pontosabban megfigyelni a fa mintázatát.

- Fáj...- suttogtam mire kér kar fonódott hátúrról a derekam köré. Megszorítottam azokat majd szembefordultam vele. - Persze, hogy fáj...- ismételtem meg.- De...de el fog múlni...

- Valahogy máshogy kellett volna megoldanom...- csóválta meg a fejét.

- Elég ebből!- mondtam csendesen mire kérdőn nézett rám.- Sok mindenen múlt, hogy mit teszünk, vagy mit nem... Sokan hibásak vagyunk, hogy nem jött előbb össze. Én is megbántottalak olyan szavakkal amiket le kellett volna nyelnem...De akkor is a vége a lényeg nem? Az, hogy szeretsz...- mondtam és az utolsó szónál elcsuklott a hangom a boldogságtól. Kicsit hihetetlennek tűnt. Elnevette magát.

- És ez ilyen jó? Hogy így reagálj rá?- kérdezte és megtörölte az arcom. Rájöttem, hogy sírok. Az öröm olyan gyorsan vette át a hatalmát, hogy sírni kezdtem.

- Ig...igen...- mondtam mosolyogva.- Láttad a rajzot nem? Sokkal fontosabb vagy nekem mint azt először hittem. Soha nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni valakit. Amikor megtudtam, hogy van valakit, azt hittem, hogy meghalok...És az, hogy szeretsz...Az a leghihetetlenebb és legszebb dolog egyben az életemben...Főleg a történtek után...- magyaráztam és a vállam vonogattam és  igyekeztem visszafogni a sírást.

- Jaj te...- húzott a mellkasához. Úgy csinált mintha ringatna, miközben folyamatosan simogatta a derekam.- Hogy ne lehetne szeretni téged? De most komolyan. Amióta megláttalak...Ahogy lejöttél a lépcsőn és szórakozottan nem tudtál bemutatkozni...Az, hogy nem érdekelt, hogy ki vagyok és simán leosztottál...Levettél a lábamról...De komolyan. És ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és amin keresztül mentünk, csak szorosabbá tette a köteléket amit feléd érzek...Sokkal fontosabb vagy nekem mint bármi más az életemben...

***************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/07/01/23_Reszhez_irt_bejegyzes/

És nekem a három komi épp elég volt ahhoz, hogy ne habozzak az Amandás történettel. Az első két részen már finomítottam is és feltettem.

Remélem tetszeni fog....Olvassátok és komizzatok :)

előre is köszi! :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

Szerintetek?

Szóval gondolom tudjátok, hogy másik blogos oldalon is regisztráltam ahol van másik két blogom. Szóval nagyon szeretem, mert ott tudok szép kis dizit csinálni meg ilyenek.

Arra gondoltam, hogy nagyon szerettétek az Amandás történetemet...talán jobban mint a mostanit...És nagyon hülye vége lett bizonyos okok miatt...

És szóval...mostanában megjött az ihletem és arra gondoltam, hogy folytatnám, normálisan befejezném, stb...

Szerintetek? Milyen ötlet?  Írjátok meg, hogy szeretnétek-e, mert akkor megcsinálom a blogot és a linket is felteszem a kövi résznél....

Az új sztorit továbbra is itt írom majd és mindegyik blognál alig várom a kommenteket!!! :)

Interjú

Nem tudom mennyien látták de gondoltam megosztom veletek, mert Tomi nagyon jókat mond...Én főként ezért szeretem...Annyira úgy látja az életet ahogy én...Meg szerintem teljesen igaza van...

Véleményeket pedig várok :)

http://www.rtlklub.hu/most/11697_mit_rejt_a_sokak_szerint_provokativ_kulso_mi_az_anti_fitness

22. Rész: Beszélgetések

Húúhhh...Hát nem nagyon jutok szóhoz...Akik régóta olvassák a blogjaimat azok tudják mennyire sokat jelentenek nekem a komik, az elismerés és ha örömet okozhatok nektek...
És újra és újra szembesülök azzal a boldogsággal, hogy kinézitek belőlem, hogy írónő leszek, hogy esetleg ismert leszek vagy valami...Annyira jó lenne ha igazatok lenne! Olyan boldog lennék...
És annyira jó érzés, hogy így gondoljátok. Hogy szerintetek van helyem ezen a pályán...Nekem ez olyan hihetetlennek és elérhetetlennek tűnik, és akkor jöttök ti és megcáfoljátok!!! KÖSZÖNÖM!!! de komolyan! Tőletek sokkal több önbizalmam lesz és kedvem az íráshoz mert nem hiszem azt, hogy hülyeség vagy szar amit csinálok...KÖSZÖNÖM!!!! MINDENKINEK AKI SZERETI AMIT CSINÁLOK!!!!!!

****************************************************************

- Lehet lassan ki kéne kelni az ágyból...- suttogta. A mellkasán feküdtem ő pedig szorosan tartott és a karom simogatta. Vagy egy órája feküdtünk egymásba karolva és sehogy sem akartunk felkelni. Per pillanat semmi sem érdekelt. Olyan boldog voltam mint még soha életemben. Elmosolyodtam ahogy visszagondoltam az emlékekre, ahogy magához húzott, ahogy óvatosan simogatott...A vágy ami eluralkodott a testemen...

- Nem hiszem...- válaszoltam. Semmi kedvem nem volt felkelni...

- Apuék hamarosan hazaérnek...- simogatta meg az arcom. Hirtelen pánikba estem. Fogalmam sem volt, hogy kéne közölnöm anyuval a dolgot...Vagy Sanyival...

- Ő...- nyeltem nagyot. - Mit kéne nekik mondani?

- Nem tudom...- mosolyodott el a reakciómon.- Talán az lenne a legjobb ha külön-külön közölnénk...Nem gondolod?

- Hát ja...És mit mondjuk? Mármint mennyit?

- Nem tudom...Talán, hogy elég régóta vonzódunk egymáshoz és, hogy...lefeküdtünk...

- Rendben...A balesetes meg bonyodalmas részt hagyjuk ki...- sóhajtottam.

- Hát igen...- mondta és megpuszilta az arcom. Feljebb kúsztam és megtámaszkodtam a mellkasán. Elmosolyodott, hiszen tudta mit akarok. Azonnal megcsókolt, hosszan és szenvedélyesen amitől megint lázba jöttem. Ahogy meztelen testünk összesimult és éreztem a belőle áradó vágyat az ismét feltüzelt.

- Megjöttünk!- hallatszott lentről a kiabálás. Nehézkesen váltunk el egymástól, de végül sikerült. Kikecmeregtünk az ágyból, felöltöztünk és az ajtó felé vettük az irányt. Még mielőtt kiléptem az ajtón, mély levegőt vettem.

- Nyugi...Nem fognak megenni minket mert szeretjük egymást...- fogta meg a kezem nyugtatás képpen.

- Oké...csak furcsa lesz...

- Anyukád nem az a haragudós fajta...és azt hiszem 17 éves korban várható, hogy a lánya lefekszik valakivel...

- Igaz...- mosolyogtam rá és megpusziltam a száját.- Pláne ilyen valakivel.- ezen csak nevetett és kinyitotta az ajtót. A szívem hevesen dobogott az izgalomtól, kezem lábam remegett, alig bírtam lemenni a lépcsőn.

- Egy emelet megvan....Gyerünk...bátorság...nem fog megenni...- mondtam magamban.- két emelet...gyerünk mindjárt ott vagy....

- Sziasztok!- üdvözölt minket Sanyi egy mosollyal.

- Sziasztok!- mondtuk egyszerre.

- Milyen napotok volt?- kérdezte anya.

- Fantasztikus...- mondtuk egyszerre Balázzsal amin elnevettem magam.

- Értem...

- És nektek? Nehéz nap volt?- kérdezte Balázs társalgó hangon miközben a nappali felé igyekeztünk.

- Nem...könnyű volt...- huppant le Sanyi a Tv elé. Rögtön a VB-re kapcsolt én pedig mosolyogva telepedtem le mellé. Igyekeztem elterelni a figyelmem az izgalomról és egy jó kis focimeccs erre képes volt.

- Na azt hiszem én megcsinálom a vacsit...- mosolygott anya mikor meglátta, hogy Sanyival egy darabig nem leszünk beszédesek. Balázs egy darabig hezitált, hogy itt maradjon- e velem és unja halálra magát, vagy inkább segítsen. Végül ő is követte anyát. Nem tudtam, hogy most utánuk kéne- e mennem és beküldenem, hogy beszéljen az apjával, vagy maradjak ahol vagyok. Pedig ez volt a megfelelő alkalom.

Felkeltem hát és utánuk siettem a konyhába. Nevetve beszélgettek és Balázs próbált segíteni anyunak de ő nem hagyta.

- Apád szól...- kacsintottam Balázsra mikor anya nem figyelt. Rögtön értette mit akarok.  Felállt és átment a nappaliba.

- Anyu...- kezdtem félénken.

- Mondd kicsim!- mosolygott rám.

- Azt hiszem beszélnünk kell...- mondtam komolyan. Anya lerakta a fakanalat és leült mellém az asztalhoz.

- Rendben...Miről?

- Tudod...-sóhajtottam és az elején kezdtem az egészet.- Rájöttem, hogy már nem érzek semmi mást Máté iránt mint megszokást...Szóval...szakítottam vele...- anyura pillantottam aki csak megdöbbenve figyelt de nem szakított félbe. - De az is közrejátszott, hogy közben beleszerettem valakibe...

- Kibe?- kérdezte kedvesen. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt amit szerencsére nem vett észre. Örültem, hogy így fogadja a dolgokat.

- Balázsba...- mondtam de nem mertem ránézni. A következő pillanatban csak halkan kuncogott.

- Ez mondjuk várható volt...- mondta és ránéztem és csak mosolygott. Megsimogatta az arcom.

- Tényleg?- csodálkoztam.

- Kicsim...Lehet, hogy te nem látod de én igen...Elég egyértelmű volt ahogy egymásra néztetek...- mondta én meg tátott szájjal bámultam rá.- Mennyire komoly?

- Le...lef...lefeküdtünk...- böktem ki végül. Anya arcán először a döbbenet söpört át, majd valami különös izgalom.

- Mindent tudni akarok!!!- mondta izgatottan.- Úgy értem...Szóval mióta...vagy első volt vagy...

- Ez volt az első...- nyugtattam meg.- És ma...

- Akkor még elég friss az emlék...- mondta izgatottan. Kicsit megrémültem. Soha nem láttam anyámat még ilyennek...Ez rosszabb volt mint amire számítottam. Akaratom ellenére elképzeltem őt úgy Sanyival...

- Igen...

- És milyen volt?- jött közelebb az izgatottságtól.

-Anya...!- ellenkeztem ő pedig azonnal leállt.

- Jól van...- mosolygott.- De remélem védekeztetek...

- Persze...- pirultam el.

- Akkor nincs semmi...- simogatta meg az arcom.- Csak legyél boldog, nekem ez a lényeg...És Balázs rendes srác.

- Hogy mi?- hallatszott a nappaliból egy hangosabb kérdés. A gyomrom görcsbe rándult. Balázs lehalkította az apját, de anyával nem bírtunk magunkkal így odasettenkedtünk és hallgatózni kezdtünk.

- Nyugi apu...Mi bajod van?- kérdezte suttogva Balázs.

- Semmi...bajom...- mondta higgadtabban Sanyi.- Csak...Nem fiatal egy kicsit hozzád?

- Fiatal?- kérdezte csodálkozva Balázs.- 17 éves apa...

- Tudom, épp ezért kérdeztem...

- Zavar téged és ez csak egy kifogás?- kérdezte Balázs és kezdett ingerült lenni, én meg egyre elkeseredettebb.

- Dehogy zavar! Örülök, ha boldog vagy...De Noémi...Szóval...Nincs barátja?

- Nincs...- vágta rá dühösen. Anyu nyugtatás képpen simogatni kezdte a karom, de a könnyeim már kifolytak.

- Akkor minden rendben...Csak vigyázz rá kérlek!- mondta nyugodtan Sanyi.- Érzékeny lány...Ne bántsd meg...

- Szóval erről van szó?- kérdezte Balázs és már sokkal nyugodtabb volt.

- Igen...Fiatal, tapasztalatlen...

- És érzékeny...Tudom...De hidd el, hogy nagyon szeretem...

- Akkor jó...- mondta és megnyugodtam...

- Mit hittél? Hogy őt is kihasználnám? Abból a korból nagyon régen kinőttem...ezt te is tudod...- mondta és hallottam, hogy halkan nevet. De bennem meghűlt a vér. Kihasználni? Komolyan ezt mondta.

- Hát azért volt egy pár lány...

- Igen...pontosan kettő...És 16 éves voltam...nem pedig 22...- mondta komolyan. Az előző kétségbeesésem nagyon hamar elszállt és megnyugodtam.- És nem szerettem a lányt...Noémit viszont nagyon is...Soha senkit nem szerettem annyira mint őt...

- Rendben...Elhiszem...És örülök, hogy boldog vagy!

- Köszi!- mondta és lépteket hallottunk. Anyuval azonnal az asztalnál termettünk és úgy tettünk mintha mély beszélgetésbe merülnénk.

- Zavarunk?- kérdezte Sanyi.

- Nem...Éppen befejeztük...- mondtam és felálltam.

- Remek! Kettesben hagynátok minket?- nézett Sanyi rám és Balázsra.

- Persze...- mondtuk egyszerre és átmentünk a nappaliba. Fogalmam sem volt, hogy miről akarnak beszélgetni, de végül is örültem, hogy minden jól ment.

- Na?- kezdte Balázs miközben leültünk a kanapéra.- Mit szólt anyád?

- Fúú...Nagyon durva volt...- kezdtem nevetve.-, hallod én még ilyennek nem láttam anyát. Olyan izgatott lett...Mindenről tudni akart...

- Mi?- kérdezte mosolyogva és az ölébe húzott.

-Ja...aztán leállítottam, erre meg előjött a "védekeztetek?" szöveggel.

- Hú...elég vicces lehetett.

- Az volt...- nevettem és hozzábújtam.

- Meg se kérdezed mi volt?- tolt el csodálkozva.

- Hallottam...- mondtam és elpirultam.

- Kis sunyi...- mosolygott és kisimított egy tincset az arcomból.

****************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/06/30/21_es_22_reszhez_irt_bejegyzes/

21. Rész:Boldogan együtt

IGEEEEEEEEEEEEEEEENNNNNNNNNNNN Wááááááááááááááááá !!!!!!!!!!NYEEEEEEEEEEERRRRRRRRTTTTTTTTTTTTTEEEEEEEEEEKKKKKKKKKKK!!!!!!

Innen is sok-sok gratula a fiúknak igazán megérdemelték azt a gömböt!!!!!!!!

És a komikat köszönöm!! Nagyon jó, hogy megint írtok! örök hála!!!!

És mivel kértétek kaptok :)

*********************************************************************************

+18

Éreztem, hogy minden porcikám remeg, ahogy a testem lángban ég a vágytól...és mégis féltem. Az hajam simogatta és az arcom fürkészte, hogy válaszolok-e, vagy reagálok-e arra amit mondott...De per pillanat még a nevemet is elfelejtettem.

A lázas izgalom teljesen elvette az eszem. Lassan kezdtem kapisgálni a félelmem okát de nem mentem vele túl sokra. Rájöttem, hogy azért félek mert nálam ez a megszokott reakció volt ha csak a gyanúja is fent állt annak, hogy meztelenre kell vetkőznöm egy fiú előtt...

- Már nem félsz?- vonta fel egy öt perc csend után a szemöldökét. Magam is elcsodálkoztam azon, hogy a remegésem abbamaradt. Még jó, hogy nem hallotta eszeveszett szívem tombolását...

- Kevésbé...- mondtam de nem mertem a szemébe nézni.

- De nem kell...én nem várom el tőled...- mondta komolyan én meg elmosolyodtam. Soha életemben nem akartam semmit, annyira mint azt, hogy lefeküdjek vele.

- És ha akarom?- néztem rá játékosan. Láttam, hogy az első pillanatban leesik az álla, a következőben pedig sunyi mosoly jelenik meg az arcán.

- Biztos?- komolyodott el megint.

- Soha semmit nem akartam annyira mint téged...- karoltam át a nyakát. Erre a válasz egy olyan gyengéd csók volt, hogy olyan érzésem volt, mintha azt hinni, hogy egy kristállyal csókolózik.

Visszacsókoltam ugyanazzal a finomsággal amivel ő. Semmit sem kapkodtunk el hiszen bőven volt időnk. A testem minden pontja remegett de ezúttal nem a félelemtől, hanem a zsigereimben végighaladó elektromosságtól amit a keze és az ajkai finom érintése váltott ki belőlem. Simogatta a combom, a fenekem, a hasam, a derekam, a mellem.

Én átkaroltam a hátát és közelebb húztam. Átkulcsolta a kezét a hátam mögött és kicsit feljebb húzott az ágyon, egyenesen a puha párnák közé. Egy pillanatra elengedte az ajkaimat és rám mosolygott. Én pedig rá.

A nyakam csókolgatásába kezdett de azonnal rátért a kulcs csontomra - amitől megremegtem - majd egyre lejjebb csúszott, hogy fel tudja húzni a felsőmet.
Ahogy a keze egyre feljebb haladt, a szájával végigcsókolta a hasam, néha lágyan megnyalta ami nagyon kellemes és izgató érzés volt...

Leküzdötte a felsőmet és a mellem csókolgatásába kezdett amit halk sóhajokkal díjaztam. Egy kicsit én is örömöt akartam neki szerezni ezért átkaroltam és a hátára fordítva a csípőjére ültem. Látta, hogy ez nagyon tetszik neki, mert fülig ért a szája.

Elkezdtem felfele taszigálni a pólóját, és mikor végre sikerült megszabadítanom tőle, forró csókokkal leptem el a felsőtestét. Halkan sóhajtott és a hátam simogatta, majd a fenekem, ettől persze megremegtem...Nem bírtam tovább az ajkai nélkül ezért elkezdtem felfele haladni egészen addig amíg meg nem találtam azokat a csodákat. Én sokkal szenvedélyesebben csókoltam meg mint ős az előbb. Már nagyon akartam és eléggé fel voltam "spanolva" ahhoz, hogy bírjam idegekkel a játékát.

Vette a lapot és egy könnyed mozdulattal maga alá gyűrt és forró, vágytól égő csókkal ajándékozott meg. A keze megunhatatlanul kóborolt a mellemen. Végre megszabadított a melltartómtól, majd a nadrágomtól is. Segítettem levenni azt a hülye farmerét és újra tüzes csókban forrtunk össze. Már egyikünk sem játszadozott, vagy húzta a másik agyát. Ahhoz túlságosan vágytunk egymás testi közelségére...

A mellbimbómmal kezdett játszani amitől egy kicsit hangosabb sóhaj hagyta el a számat. A keze végigsimította a derekam majd finoman végigsimította a combom, majd a combom belső felét amitől úgy éreztem menten felgyulladok ott lent...

Hát még mikor óvatosan szétrakta a lábaimat és az ujjaival kezdett simogatni ott...Egy pillanatra kinyílt a szemem, de menten be is csuktam, hogy úgy élvezzem a dolgot.

Eközben szenvedélyesen csókolta amitől még inkább égni kezdtem. Aztán szépen lassan haladt egyre lejjebb és lejjebb az ajkaival míg fel nem váltotta a kezét. Még egy hangosabb sóhajt hagyta el a számat és nem bírtam megmozdulni. A tagjaim égtek a vágytól és a kezem gondolkodás nélkül kezdte simogatni a hátát. Aztán egyszer csak megéreztem az ujját magamban és egy nyögéssel díjaztam a dolgot, de félreértette.

- Ha valamivel fájdalmat okozok...Szólj...- mondta halkan, kedvesen, féltő hangon amitől még nagyobb melegség öntött el.

- Szólok...de eddig minden tökéletes...- mondtam alig halhatóan. Többre nem is lettem volna képes olyan izgatott voltam. Neki nem is kellett ahhoz több, hogy újra kényeztetni kezdjen. Halk sóhajok, olykor nyögések hagyták el a szám, majd magamra húztam és lehúztam az alsógatyáját. Már igencsak nehézkesen bírtam leszedni róla...Aztán a hátára fektettem és én kezdtem simogatni és csókolgatni. Biztató sóhajokat hallottam így megnyugodtam, hogy mindent jól csinálok. Nem nagyon tudtam mit hogyan kell ezért féltem is egy kicsit. De ő megnyugtatott. azzal, hogy néha hangosabban zihált és a hátam simogatta. Aztán kotorászni kezdett a párnája alatt és elővett egy kis csomagot. Kibontotta, felgörgette magának, majd rám nézett.

Szenvedélyesen megcsókolt és elfektetett az ágyon. A kezeivel megsimogatta a combom én pedig vágytól égve karoltam át a hátát a lábaimmal. Ismét óvatosan bánt velem mikor belém hatolt. A szívem még hevesebben kezdett verni és ismét egy hangosabb hang hagyta el a számat de az övét is. Lassan mozogni kezdett amitől úgy éreztem mintha felgyújtottak volna. A vágy megunhatatlanul tombolt bennem és csak azt az egyet akartam, hogy közelebb és közelebb legyen hozzám. Azt akartam, hogy ajkaival kényeztesse az enyémet és szorosan öleljen. Szeressen úgy ahogy eddig még senki és ne foglalkozzon Tomival vagy a többiekkel...

Csak ő és én nagyon- nagyon hosszú ideig!! Együtt és ez volt a lényeg...Hogy végül is sikerült összehoznunk és a szenvedések után boldogok lehetünk egymással... Ölelhetem és ő is, csókolhatom és szerethetem anélkül, hogy bárkinek is fájdalmat okozok...

***************************************************************************************

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

http://uralkodovampirok.blogspot.com/