Valóra vált álom (AFC)

Ha szeretitek amit írok...

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy mivel ennek a blognak vége, ezért felrakom ide a linkeket a többi blogomról. Nem tudom mennyien tudják, de elég sok van :D

Egyszer ugye van az Amandás történetnek a folytatása ( ahova még mindig nem kapok sok komit:( )

Amelyik érdekel annak a képére kattintsatok és már ott is vagytok :D Remélem tetszenek majd :)

Amandás

Hát nem tudom mi történt... Már nem is szeretitek azt a történetet vagy mi??? Mindenki eltűnt, semmi életjel... Így aztán nem nagyon van értelme... :(

(Katt a képre és máris ott vagy, ha érdekel... )

köszönöm :)

Nagyon szépen szeretném megköszönni ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ - nak a díjat!!!! ÖRÖK hála neki :)

Három egyszerű szabálya van a díjnak:

3. tovább kell adni!!

Tovább kell adnom olyan embereknek akiket érdemesnek tartok! ( nekik adtam az előző díjnál is )

1. Ninci http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/

2. nansal. http://szerelmiharomszog.blogzona.hu/

3. Sandy http://afclovestory.blogzona.hu/

4. Eyeliner http://extasy.blogzona.hu/

5.subidubiii http://crazydiarylove.blogzona.hu/

És szeretném ha elolvasnátok a barátnőm blogját is  mert baromi jó!!!!

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

Új Amandás rész!!!!!

Igen, tudom... Sajnálom, hogy rég nem írtam erre a blogomra... Amint lesz ötlet + idő azonnal írok!!!

Viszont az Amandás blogon dolgoztam és sikerült felraknom az régi részeket és egy újat is!!! Remélem tetszeni fog és légyszi oda is írjatok majd komit!!! Köszönöm!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

Nagyon köszönöm!!!

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

Hali!

Szóval az van, hogy holnap elutazom pár napra a Balcsira!!! Így hát nem tudok résszel szolgálni de remélem, hogy nem haragszotok XD

Szóval amint leszek hozom az újabb részt!!

Az Amandással kapcsolatban pedig annyit, hogy lehet kicsit átírom...az alaprészek maradnak...tehát mondjuk a 12. részben nagyjából ugyanaz lesz, csak sztem azóta fejlődtem írásilag és van egy csomó ütletem ahhoz kapcsolódva....Szóval aki olvaasta és azt várja, hogy ott folytassam ahol abbahagytam az is kezdjen bele az elejétől majd :)

Remélem tetszeni fog!!!! :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

Szerintetek?

Szóval gondolom tudjátok, hogy másik blogos oldalon is regisztráltam ahol van másik két blogom. Szóval nagyon szeretem, mert ott tudok szép kis dizit csinálni meg ilyenek.

Arra gondoltam, hogy nagyon szerettétek az Amandás történetemet...talán jobban mint a mostanit...És nagyon hülye vége lett bizonyos okok miatt...

És szóval...mostanában megjött az ihletem és arra gondoltam, hogy folytatnám, normálisan befejezném, stb...

Szerintetek? Milyen ötlet?  Írjátok meg, hogy szeretnétek-e, mert akkor megcsinálom a blogot és a linket is felteszem a kövi résznél....

Az új sztorit továbbra is itt írom majd és mindegyik blognál alig várom a kommenteket!!! :)

Másik négy blog!!

Nagyon hálás vagyok nektek, hogy ennyire szerettétek a blogom. Gondoltam  ha esetleg kíváncsiak vagytok egyéb irományaimra akkor itt a másik két blogom is!!!

http://esetlegszerelem.blogzona.hu/

http://lara.blogzona.hu/

http://my-life.blogzona.hu/

http://emili.blogzona.hu/

Remélem ezek is tetszeni fognak!!!!

És amint lesz ötletem rögtön írom az új blog címét!!!

49. Rész: Happy End

Köszi a kommenteket...

Olyan jó, hogy tetszik!!!

Remélem a mostani is fog!!

Remélem nem fogtok érte haragudni de ez a Blogom befejező része lesz! Igazából már nincs annyi örömöm ebben a blogban és ennek csak egy személy az oka...Sajnálom de csalódnom kellett az egyik személyben...

Ígérem amint megint lesz ihletem vagy valami akkor kezdek egy újat!!!

****************************************************************************************

3 évvel később

Baromira gyomorgörcsöm volt...Igazából nem értettem miért. Az elmúlt évek alatt rengeteg koncert volt. Miért pont  ma kezdek el izgulni? Hiszen Tomi is itt van és segít mindenben.

-Ne izgulj kicsim! Ugyanolyan fantasztikusak lesztek mint eddig!-mondta de úgy láttam,hogy ő is ideges valami miatt.

-Oké...nem fogok de te se!-dorgáltam le miközben beleültem az ölébe.

-Könnyű mondani...-ingatta meg a fejét.

-Miért mi a baj?-kérdeztem, de nem akart válaszolni. Sajnos nem volt időm megkérdezni mert kihívtak minket a színpadra. A lányokkal a szokásos felállásban elkezdtünk zenélni. Éreztem, hogy a hangom remeg de attól még tisztán szólt. A szívem a torkomban dobogott és ez az érzés még az ötödik számnál is tartott. Aztán mikor éppen kezdtem volna felkonferálni a hatodikat Tomi felsétált a színpadra. Megrémültem. Először azt hittem valami baja van, de aztán láttam, hogy egy mikrofon van a kezében. Arra gondoltam, hogy rögtönizni akarja a közös számunkat amivel befutott a Blacgirls...

De nem...egyszerűen megállt velem szemben és beszélni kezdett.

-Amanda...-kezdte.-Azt hiszem hosszú utunk volt ideáig. Sok megpróbáltatáson mentünk keresztül és mégis még mindig együtt vagyunk. Én már nagyon régóta azt érzem, hogy megtaláltam azt akivel le szeretném élni az életem. Te vagy az életem és vén koromban is melletted szeretnék ébredni...Papp Amanda...-térdelt le és elővett egy ékszeres dobozt.

-Úr isten...-kaptam a szám elé a kezem és majdnem sírni kezdtem.

-Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz?-Kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett. Mindenféle szó kavargott a fejemben. A szívem utat akart szakítani magának a mellkasomban.

-Igen!-kiabáltam boldogan.-Igen,igen,igen,igen!Ezerszer is igen!-mondtam végül. Tomi felállt és megcsókolt. Olyan szenvedéllyel amivel még soha. Annyi minden járt a fejemben, hogy először elfelejtettem visszacsókolni. Teljesen össze voltam zavarodva de mikor a szája már türelmetlenül várt, magamhoz tértem...Visszacsókoltam és szorosan köré zártam a karom. Ő is így tett.

Szenvedélyesen csókolóztunk egészen addig amíg a sikítozó tömeg nem emlékeztetett arra, hogy hol is vagyunk. Elhúzódtam és a lányokra néztem.  Láttam a szemükben, hogy ők pontosan tudták, hogy mit tervez Tomi.

-Szeretlek!-mondta Tomi mosolyogva majd felkapott és pörgetni kezdett.

-Áh...-Kiabáltam boldogan és hozzábújtam a...vőlegényemhez....

****************************************************************

Szeretnék pár szót elmondani nektek mielőtt végleg lezárom ezt a blogot...

Szóval, annyi, hogy nagyon hálás vagyok nektek! Igazán sokat tettek, hogy ez a blog működjön. A bíztató kommentekkel önbizalmat adtatok és úgy éreztem, hogy jó amit csinálok. Magabiztosabb lettem és most már bátrabban teszem nyilvánossá az írásaimat és ezt nektek köszönhetem!!!

Arról, hogy miért hagytam abba ilyen hirtelen, nem akarok sokat beszélni...Legyen elég annyi, hogy csalódtam valakiben és ezért már az utóbbi 3-4 részt is kevesebb kedvel írtam míg végül egyáltalán nem volt hozzá kedvem...

SAJNÁLOM!!!

KÖSZÖNÖK MINDENT ÉS REMÉLEM MÉG TALÁLKOZUNK EGY ÚJABB BLOGOMNÁL!!!

Sziasztok! Viki

48. Rész: Ha valaki elveszti a fejét egy kórházban...

Bocs ha valakinek nem nyerte el a tetszését de kapkodva írtam, hogy kész legyen, mert programon volt...

És sajnálom ha hiányoltatok abban a két napban de nem értem rá...

De szerintem mondtam, hogy néha lehet lesz kimaradás...Na mind1 :) Ha nem mondtam most mondom XD

Köszönöm a komikat!!!Remélem a kövi rész is tetszeni fog!

***************************************************************************************

Tomival egészen addig veszekedtünk amíg az orvos be nem jött. Magas, vékony, vörös hajú nő volt. Olyan 30 éves lehetett és nagyon barátságos arca volt.

-Jó napot!-köszönt.

-Jó napot!-mondtuk egyszerre Tomival.

-Dr. Magasi Dóra vagyok.-nyújtott kezet.

-Papp Amanda.-fogtam meg a kezét. Tomi felé fordult. Ő is bemutatkozott majd az orvos megkérte, hogy mennyen ki. Ennek azért valamennyire örültem. Ha már itt ez a hülye dilidoki akkor legalább őszinte leszek vele. Nem akarom Tomit megbántani azzal, hogy részletesen beszámolok arról, hogy mennyire megbántott. És azt sem akartam, hogy az apámmal történt dolgokat hallja. Azt még senkinek sem mondtam, hogy amiatt milyen érzések kavarognak bennem.

-Szóval Amanda...Miért is kerültél ide?-kérdezte miközben leült mellém és elővett valami papírt meg egy tollat. Nagyot nyeltem. Olyan rossz volt tudni, hogy minden szavam analizálni fogja...

-Öhm...hát...Elfelejtettem enni meg inni...-mondtam zavartan.

-Elfelejtettél? Ez furcsa...És mi volt ennek az oka?

-Hát...-nyeltem megint. Az emlékektől könnyek szúrták a szemem.- Elhagytak...

-Értem...Gondolom az illető nagyon fontos volt...

-Még mindig az!-háborodtam fel a múlt időn.

-Bocsánat...-mondta miközben írni kezdett.-Elmondanád, hogy pontosan mi történt?

-NEM!-kiabáltam...Utáltam, hogy a legszemélyesebb dolgaimban akar turkálni.

-Amanda...Nekem elmondhatod...Én nem mondhatom el senkinek!

-De ezek csak rám és Tomira tartoznak!-mondtam még mindig dühösen.

-Ezt megértem, de nekem tudnom kell...Kérlek mondd el...-mondta és kedvesnek tűnt a hangja. Még mindig haragudtam de mivel úgy éreztem, hogy máshogy nem szabadulhatok meg tőle így elmondtam. Szóról-szóra mindent egészen onnan, hogy találkoztam Fekával azon a temetésen. Elmondtam, hogy Tomival egymásba szerettünk de én láttam Szandrával és elküldtem a francba. Hogy fél évig szenvedtem meg, hogy Balázs megmentett az apámtól többször is. Hogy mikor Tomi visszajött először nem akartam neki megbocsátani de mikor kórházba került ráébredtem, hogy milyen fontos nekem.
Elmondtam, hogy van egy klipünk a bandával és, hogy nagyon boldog vagyok. Elmondtam mindent ami a Cometen történt és persze elsírtam magam. Most sírtam először úgy igazán a szívem mélyéről. Most engedtem ki először a fájdalmamat amit Tomi okozott a Cometen. Furcsa volt, hogy igaza volt a dokinak. Miután kisírtam magam sokkal jobban éreztem magam.

-Jól van! Nyugodj meg! Tomi veled van és ez a lényeg. Megértem, hogy fáj amit tett de próbált azt szem előtt tartani, hogy most már minden rendben van és ez így is fog maradni!-mondta miközben megsimogatta a vállam.

-Tudom, csak minden összejött. Az apám is, Szandra is és akkor az akire számíthatok elhagy. Oké, tudom, hogy Balázs mindig ott lesz velem bármi is történik de úgy érzem Tomi nélkül nem menne. És ezért fáj annyira, hogy képes volt elhagyni.-Mondtam el századszorra is. Próbáltam nem ragozni tovább a dolgot de nem ment. Úgy éreztem muszáj kiadnom magamból a feszkót különben meg fogok bolondulni.

A doki szépen csendben végighallgatta minden szavam utána mondott pár jó tanácsot és elment. Egy darabig egyedül maradtam és volt időm elgondolkodni a dolgokon. Úgy éreztem, hogy ki kell írjam magamból a feszültséget.

Kerestem egy papírt és egy tollat és elkezdtem írni egy dalszöveget! Igazából a végeredmény nem egy szöveg lett hanem csak egy rövidke vers. Nem éreztem tökéletesnek, vagy épp jónak de mivel a szívemből jött ezért tetszett.

Ahogy újra és újra elolvastam tudtam, hogy a szívemen a seb egyre  kisebb és kisebb lesz. Tudtam, hogy a heg ott marad de nem érdekelt.

Amanda dala

Azzal, hogy elhagytál

örök fájdalmat okoztál.

Tudom, hogy értem tetted

és, hogy engem szeretsz,

de ettől nekem még rossz,

és sok szenvedést hoz.

Szeretlek és nem engedlek el

Veled leszek amíg te is ezt érzed.

El nem engedlek semmi áron.

Rajtad kívül mást nem is látok,

Nem érdekel engem már más

Szívem csakis téged vár!

Nem engedem, hogy elmenj

Nem mert érted dobban szívem.

Nem érdekel, hogy bántottál

Nem érdekel, hogy elhagytál

A fájdalom messze elszáll

Amíg te a karodba zársz!

-Na mi volt?- kérdezte Tomi mikor éppen bejött.

-Semmi különös!-mosolyogtam rá. Olyan boldognak éreztem magam mint még soha. Először próbáltam megmagyarázni az okát de aztán feladtam. Igazából nem is érdekelt a lényeg az volt, hogy boldog voltam.

Fel is keltem az ágyból és odarohantam Tomihoz és a nyakába ugrottam. Szorosan öleltem és ott pusziltam ahol csak értem. Nem érdekelt, ha bejön az orvos és leszid amiért felkeltem. Most csak a karjaiban akartam lenni.

Fél pillanat sem telt el és ő is a karjaiba zárt. Olyan jó volt ahogy a szívem boldogan ficánkolt a mellkasomban ahogy ő is csókolgatni kezdte a nyakam. Aztán bejött a doki és dühösen nézett rám.

-Nem hiszem el, hogy nem tud nyugton maradni. Feküdjön vissza! Ezt a napot még ki kell bírnia! Ha nem lesz semmi baja este hazamehet! De addig is nyugodjon le! Maga meg menjen haza! A látogatási időnek vége!-kiabált mindkettőnkkel.

-Nem megy haza! Itt marad velem és kész!-jelentettem ki miközben befeküdtem az ágyba.

-Hagyd Amanda!Úgy is be kell mennem az Interaktívba...-mosolygott rám.

-Helyes!-viharzott ki a doki. Tomi odaült mellém és megsimogatta a kezem.

-Örülök, hogy megint mosolyogsz!-mondta miközben egészen közel hajolt hozzám. Szája alig fél centire volt az enyémtől.

-Ez csak miattad van!-vettem a kezembe az arcát és megcsókoltam. Visszacsókolt és a kezét a derekam köré fonta. Felültetett és az ölébe húzott. A szívem vadul dörömbölt és egyre jobban beindultam. A kezemmel a hajába túrtam és még közelebb simultam hozzá. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol vagy és az egyik kezem becsúszott a felsője alá. Szerintem ő sem volt egészen képben mert a kórházi köpenyem alatt kezdett matatni...

46. Rész: "Szeretnélek megérteni"

Na végre időm is és ötletem is van XD

Remélem tetszeni fog így két nap kimaradás után!!!

Olvassátok boldogan!!!!

<3

***************************************************************************************

Éppen mikor befejeztem a dal éneklését Tomi lépett be a terembe. A szívem megdobbant és éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám. Éppen le akartam tenni a gitárt mikor megszólalt.

-Ne! Szeretném ha énekelnél!-mosolygott ő is miközben leült mellém az ágyra.

-Hallatszott?-kérdeztem.

-Igen, és nagyon szép volt...

-Kössz...-mondtam de nem kezdtem játszani. Most, hogy Tomi itt volt nem tudtam másra koncentrálni.

-Na? Játszol...?

-Nincs kedvem...-vontam meg a vállam.-Most csak veled szeretnék lenni...-mondtam miközben a szemébe néztem. Láttam, hogy valami felcsillant a "zöld tengerben" amitől az én szívem megdobbant. Most Tomi vette ki a gitárt a kezemből, óvatosan letette majd közelebb húzódott. A karjait óvatosan a derekam köré fonta (már amennyire az infúzió engedte) és a mellére vont. Nagyon jó érzés volt ismét magam körül éreznem a karjait. Hihetetlen, hogy egy szív mennyire tud ficánkolni az ember mellkasában ha boldog.

Átöleltem és még közelebb húztam. Nem akartam többet elengedni, nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen... Itt akartam maradni a karjaiban örökre.

-Azt hiszem beszélnünk kell...-mondtam végül. Kicsit eltolt, hogy a szemembe nézhessen.

-Miről szeretnél beszélni?

-Szeretnélek megérteni...Azt hiszem úgy könnyebb lesz feldogoznom...Szeretném ha elmondanád, hogy pontosan miért...-nagyot nyeltem.-...hagytál el...-fejeztem be a mondatot. Hosszú ideig a szemembe nézett és láttam, hogy a megfelelő szavak után kutat.

-Ez a dolog nagyon régóta bennem volt...-kezdte el kb két perc csend után.-Amikor megbocsátottál és Szandra bejött...Amikor elrohant megfenyegetett engem. Próbáltam nem tudomást venni róla és egy ideig sikerült is. De amikor mondtad, hogy láttad őt mikor jött a sajtó arra gondoltam, hogy csakugyan betartja amit mondott...Hogy addig jár a nyakamra amíg vissza nem fogadom és ez érdekében bármit megtesz ha kell eltüntet téged...-mondta és szomorú szemekkel nézett rám. A szívem nagyot dobbant a félelemtől.- Nem akartam, hogy bántson és mikor felgyújtotta a stúdiót hajszál választott el attól, hogy ne hagyjalak itt a kórházban. Elkezdtem írni egy levelet...Megírtam benne mindent, azt is amit te is olvastál...De a végét letéptem mert képtelen voltam elhagyni téged... Leírtam benne, hogy nagyon sajnálom, de nem vagyok hajlandó kockára tenni az életed...
És mikor úgy reagáltál a szerelmi vallomásomra tudtam, hogy nem fogok tudni elmenni. Félre is raktam...vagyis próbáltam félre rakni ezeket a gondolatokat és élvezni a veled töltött pillanatokat.
Végig attól féltem, hogy valaki esetleg bántani fog azért mert velem vagy, és ez be is következett amint felvállaltuk a kapcsolatunkat. Azt hittem...nem is tudom mit hittem...Egyszerűen csak fájt, hogy miattam bántják azt akit szeretek. Úgy gondoltam ha nem leszek veled akkor majd békén hagynak. Csak arra az egyre nem gondoltam, hogy ezzel én foglak bántani. Bemeséltem magamnak, hogy neked ez nem fáj és jobb lesz neked nélkülem. Belelovaltam magam abba a hamis képbe, hogy te soha nem szerettél engem annyira, hogy most szenvedj...így könnyebb volt elviselni...-mondta és közben végig a szemembe nézett. Egy könnycsepp gördült le az arcomon de közben elmosolyodtam. Tomi az arcomra csúsztatta a kezét és letörölte a könnycseppet. Nem jutottam szóhoz, egyre csak a szavai keringtek a fejemben. Nem tudtam felfogni, hogy, hogy hihette azt, hogy nem szeretem annyira, hogy fájjon a távolléte.

-Tomi...-kezdtem halkan és újabb könnycsepp gördült ki az arcomon.- Nem jutok szóhoz. Mégis, hogy hihetted, hogy nem vagy nekem fontos? Hiszen nagyon jól tudod, hogy mennyire szeretlek!-mondtam és rájöttem, hogy igazából nagyon ritkán mondtam neki.

-Legbelül tudtam...A szívem mélyén éreztem de elnyomtam, hogy el tudjak menni.

-Szeretlek! Mindennél fontosabb vagy nekem. A saját életemnél is. Nem tudok nélküled létezni!- mondtam és ezzel próbáltam bepótolni az elmaradt szerelmes szavakat. Elmosolyodott és újra a mellére vont.

-Nem tudom szavakkal elmondani azt az érzést amit a jelenlétedben érzek...Talán egy gyémánthoz tudnálak hasonlítani. A világ legértékesebb és legszebb kincsére amit nekem sikerült megkaparintanom. Ezt a kincset nem lehet felbecsülni...Semmiért sem tudnám odaadni. Ragaszkodom hozzá és nélküle üresnek érzem magam legbelül...

sajnálom!

Bocsi de ma sehogy sem tudtam összevakarni egy normális részt sem...Próbálkoztam, próbálkoztam de nem megy...Mindegyik egy rakás szar...

Szóval ma nem lesz rész mert szart nem akarok felrakni!!!

Az előző komikat nagyon köszönöm, és hálás vagyok!

Ó és valószínű holnap sem írok mert versenyre megyek!!!

Tényleg bocs...de nincs időm...Ahogy lesz írom nektek a részeket és felrakom.Ha kell a suliban megírom aztán majd felrakom, hogy legyen valami....

45. Rész: Miki tanácsa amitől minden a helyére kerül

Nagyon nagyon köszönöm a komikat!!!Igazán hálás vagyok nektek, nagyon sokat jelent amiket írtok.

Tök sok önbizalmat kaptam tőletek és erőt, hogy bátorságom  legyen közzé tenni amiket írok!

Szóval köszi!

És bocs de hétköznap többnyire csak ilyen rövidke részek lesznek!!

**************************************************************************************

-Igen tudom...És a szívemre is hallgatok de attól még nem tudom kikapcsolni a gondolataimat...-válaszoltam. Utáltam magam amiért nem tudtam megbízni abban aki a legfontosabb volt az életemben.

-Ez érthető. Csak fontos, hogy minél előbb bízz különben rámehet a kapcsolatotok is. Ha nincs bizalom két ember között akkor az nem vezet jóra.-mondta kedvesen.

-Igen tudom...És hidd el utálom is magam miatta...-szomorodtam el megint. Tényleg bízni akartam Tomiban de egyszerűen fájt az amit tett. Nekem nincs elég önbizalmam ahhoz, hogy elhiggyem tényleg annyira szeret, hogy itt lesz mellettem.

-Nem kell utálni magad...Egyszerűen csak ne feltételezz semmi rosszat róla!

-Igazad van...Megpróbálom...Csak nagyon fáj...-mondtam.-Tudod még mindig nehéz elhinnem, hogy ezek a dolgok amik az elmúlt fél évben, és ebben a hónapban történtek nem csak álom-e. Olyan hihetetlen, hogy megismernek az utcán, autogramot osztogatok meg hasonlók. És nem csak azért mert én vagyok AFC Tomi barátnője...Nem azért mert Papp Amanda vagyok a Blackgirls frontembere...És akkor még ott van az is, hogy nagyon komoly kapcsolatom van Tomival. Soha életemben nem szerettem ennyire senkit mint őt...Soha életemben nem hittem volna, hogy ezek az érzések valóban léteznek és tessék...

-Akkor mi a baj? Ha tudod, hogy vannak?

-Az,hogy soha életemben nem bántottak meg ennyire mint ahogy Tomi az elmúlt fél évben kétszer...-mondtam alig halhatóan lehajtott fejjel.-Nem szenvedtem még ennyit fiú miatt...

-Viszont akiért nem szenvedsz boldog sem leszel vele...-mondta majd megsimogatta a karom. A szemembe nézett majd kiment és egyedül hagyott. A szavai a fejemben kavarogtak és próbáltam ebből erőt meríteni ahhoz, hogy megbízzak benne. Olyan jó lett volna ha lett volna egy időgépem amivel visszatekerem az időt oda amikor megismerkedtünk, persze úgy, hogy mindenre emlékszem.

Talán már három órája ültem egyedül mikor már baromira kezdtem unatkozni. Felvettem a gitárom amit Laura hozott be (ezért hálás köszönet neki) és játszani kezdtem. Republicos hangulatom volt így azt játszottam. Hangosan énekeltem és nem érdekelt, hogy az egész kórház meghallja.

http://www.youtube.com/watch?v=GcHMzkau-T4

Végig Tomira gondoltam. Arra, hogy mennyire szeretem és, hogy néha úgy érzem ő az igazi és soha többé nem akarok mással lenni.

De, hogy van olyan pillanat amikor álomba sírom magam miatta mert annyira megbántott, vagy kórházba kerülök mert elhagy és emiatt nem szem /iszom.

De azt hiszem Mikinek igaza van...Aki miatt nem ejtesz könnyeket azt utána nem tudod annyira értékelni, hogy melletted van mint ahogy én Tomit. Szeretem. Ő az életem és nem fogom hagyni, hogy bármi vagy bárki közénk álljon.Bármit megteszek az ő kedvéért. Megbocsátok bármikor, és iszom minden egyes szavát hiszen szükségem van rá mint az oxigénre. Nélküle nem élhetek és bármennyire is nyálasan hangzik és bármennyire félek, hogy ha ezt hangosan kimondom koppani fogok, így van és ezen semmi nem változtat. Tomi egyik bántása sem tudja elérni azt, hogy kiszeressek belőle.

Szóval megfogadom Miki tanácsát és bízni fogok benne. Hagyom, hogy mindent elhitessen velem és nem fognak érdekelni a következmények.

****************************************************************************************

ha valakit érdekel akkor olvassa el az egyik rövidke kis novellámat: http://my-life.blogzona.hu/archives/2010/04/11/Egy_lany_aki_nem_a_szivere_hallgatott/

44. Rész: Újra kórházban

Nagyon köszi a komikat!

Igazán boldog vagyok tőle, hogy ilyen kedvesek vagytok!!!!

<3

*************************************************************************************

Tomi a derekamra csúsztatta a kezét és úgy húzott egészen közel magához. Érezem ahogy a könnyeim még mindig potyognak és nem tudtam ellene tenni. Hiába...Tomi megbántott ezzel az egésszel még akkor is ha állítólag ez az én javamat szolgálta. Ráadásul teljesen ki voltam merülve. Szédültem és ez nem a csók miatt volt...Négy napja nem ittam és nem is ettem. Éreztem ahogy kicsúszik a lábam alól a talaj és a csókunk is megszakadt ettől.

-Amanda...-Kapott el Tomi majd az ágyra fektetett.-Feka!-kiabált miközben felemelte a lábaimat, hogy egy kis vér jusson a fejembe. Ez valamicskét segített.

-Mi a baj?-hallottam Balázs aggódó hangját.

-Azt hiszem elájult. Be kéne vinni a kórházba...

-Rendben! Hívd fel  mentőket én addig hozok neki egy kis vizet.-mondta. Másra már nem nagyon emlékszem csak foszlányokban. Mikor kinyitottam a szemem a kórházban voltam és hét ideges ember bámult vissza rám.

-Kicsim!-mondta Tomi miközben megfogta a kezem.

-Sziasztok...-motyogtam rekedt hangon.

-Jól ránk ijesztettél...-mondta Nóri.

-Bocs...-néztem bűnbánóan.

-Az egész az én hibám...-mondta lehajtott fejjel Tomi. És persze igaza volt. Bármennyire is szerettem volna, hogy ne ő legyen a hibás, mégis így volt.

-Na jó...azt hiszem mi lemegyünk a büfébe...-mondta gyorsan Laura. Kimentek és kettesben hagytak minket Tomival. Balázs még egyszer visszanézett rám én meg csak gyengén rámosolyogtam. Egy ideig csend volt. Egyikünk sem tudott mit mondani a másiknak.

-Azt hiszem kezdhetek előröl mindent...-mondta még mindig lehajtott fejjel Tomi.

-Ezt, hogy érted?

-El kell hitetnem veled, hogy igenis fontos vagy és szeretlek. Hogy soha többet nem fogok ilyen hülyeséget csinálni. Hogy megvédelek még az őrült kamaszoktól is és addig maradok veled amíg csak akarod...-mondta és végre a szemembe nézett.

-Én is egy őrült kamasz vagyok...-mondtam. Hiába bocsátottam meg ez a seb mély nyomot hagyott maga után...Hiszek neki, szeretem és vele akarok lenni, de akkor fájt, hogy elment.

-Te teljesen más vagy...-mondta és megsimogatta az arcom.

-Tomi...-kezdtem.- Azt hiszem valamit muszáj elmondanom...jogod van tudni...

-Igen?

-Szeretlek...Hiszek neked és veled maradok. Veled maradok mert nélküled nem tudok élni...De azt tudnod kell, hogy nagyon megbántottál...Egy olyan sebet téptél fel ami régóta nyomta a szívem. Tudod, jól, hogy amikor először elváltunk majdnem belehaltam. Ennek a nyomát még a mai napig éreztem és legbelül... a szívem mélyén végig attól rettegtem, hogy te mikor mondod azt, hogy vége...Hogy mikor mondod ki, hogy nem szeretsz...És akkor elhagysz...Rettenetesen megbántottál és azt hiszem hosszú idő mire újra bízni tudok benned...

-Bármit megteszek, hogy újra bízz bennem. Tudom, hogy ez az én hibám és nem tudok mit mondani, hiszen olyan hibát követtem el amit soha nem akartam...Ráadásul másodszor...

-Én nem azt akarom ezzel elérni, hogy lelkiismeret furdalásod legyen...Csak szeretném ha tudnád...-mondtam és szorosabban fogtam a kezét. Felállta és az ágamra ült. Odahúztam magamhoz és szorosan átöleltem. A közelsége volt az egyetlen gyógyír. Azt akartam, hogy örökre a karjaiban tartson és nem engedjen el soha...

-Szeretlek!-mondta majd megcsókolta a nyakam.

-Én is szeretlek!-mondtam majd megcsókoltam. Hosszan kényeztetett a szájával míg Balázs be nem jött.

-Na látom szent a béke...-mosolygott.

-Igen...-mondtam és én is mosolyogtam.

-Remélem nem lesz több ilyen akció...-huppant le ő is az ágyamra.

-Nem tervezem.-mondta Tomi.

-Helyes...Nos akkor azt hiszem beszélhetnénk az új klipről...

-Új klip?-csodálkoztam.

-Igen...de most csak ti. Indián azt mondta, hogy szívesen rendez nektek is csak hozzátok össze a dalt.

-Köszönöm...-mondtam. Igazán hálás voltam nekik hiszen az egészet nekik köszönhettem.

-Ugyan...Csak beszéljetek a lányokkal, hogy melyik dalotok legyen, vagy, hogy legyen új dal meg a szokásos...-vonta meg a vállát Tomi.

-Oké...amint kikerülök innen...-mondtam és fészkelődni kezdtem, hogy kikeljek.

-Na na...-nyomtak vissza az ágyra mindketten reflexszerűen.

-Mi van? Jól vagyok haza akarok menni...

-Nem... addig nem amíg egy orvos azt nem mondja!-mondta Feka.-Pihenned kell, mert teljesen legyengültél.

-Itt maradsz amíg jobban ne leszel!-mondta Tomi is. Nem volt mit tenni...ott kellett maradnom.

-Köszi apu és anyu...-viccelődtem. Ők is elnevették magukat.

-Na mi ez a jókedv?- kérdezte Miki miközben bejött.

-Áh, semmi...-legyintettem.

-Beszélhetnék Amandával négyszemközt?-kérdezte.

-Persze...-mondták Balázsék. Tomi puszit nyomott a számra majd kimentek. Miki leült az ágyam melletti székre és a szemembe nézett.

-Nagyon hálás vagyok neked...-kezdte.-Sokat segítettél nekem a Cometen...

-Ugyan, te is megtetted értem anno...-mosolyogtam.

-Szóval csak annyit, hogy köszönöm. És, hogy Lili is szeretne megismerni.

-Lili?-kérdeztem mivel még a nevét sem tudtam.

-Igen...Azt mondta nagyon kedves voltál vele, meg, hogy szimpatikus is vagy neki...

-Ő is nekem!-mosolyogtam.-Most is itt van?

-Nem, azt mondta nem jön be mivel még nem ismer. De ha akarod akkor felhívom...

-Nem kell...Nem akarok egy kórházban ismerkedni. Majd ha végre kikerülök innen...-nevettem el magam.

-Hát jó...És amúgy jól vagy? Úgy értem, hogy amit Tomi...

-Fogjuk rá...-vágtam a szavába.-Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá de minden pillanatban rettegek, hogy mikor hagy el megint...

-Nem hiszem, hogy megint megtenné...-ellenkezett.

-Tudom...Mármint inkább remélem. A józan eszem folyton azt súgja, hogy nem szabad magamnak megengedni a reményt különben nagyot fogok koppanni.

-Én mindig is azt mondtam, hogy jó ha az embernek van józan esze de a szív sokkal fontosabb!

43. Rész:"Ne merészelj velem még egyszer ilyet tenni!"

Nagyon nagyon köszönöm a komikat!!!Komolyan nagyon kedvesek vagytok!!!!

Vodkavirágnak nagyom hálás vagyok a díjért amit adott!!!Köszönöm!!!

*****************************************************************************************

Mikor kinyitottam a szemem a szobámban feküdtem és Balázs az ágyam mellett ülve simogatta a kezem. Nem akartam felébredni, semmi erőm nem volt hozzá. Csak feküdni akartam és szenvedni még akkor is ha ez szánalmas dolog volt.

-Amanda!Gyerünk!Láttam, hogy kinyitottad a szemed...Nem feküdhetsz itt egész nap!-mondtam és az arcomat kezdte simogatni.

-Dehogynem!Úgy sincs miért felkelnem...-mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Miről beszélsz?

-Hívd fel azt akit a barátodnak nevezel...-mondtam és a fejemre húztam a takarót.

-Hogy mi?-értetlenkedett és lehúzta a takarómat.

-Jó hallod...Tomi elhagyott. Azt mondta, hogy inkább elhagy minthogy bármi bajom legyen mert azt nem tudja elviselni...-mondtam és megint sírni kezdtem. Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni nélküle.

-Ez egy hülye állat...-mondta idegesen aztán csend lett.-Mégis mi a francot képzelsz magadról?-kiabált és egy pillanatra azt hittem hozzám beszél. Lehúztam a takarót a fejemről és láttam, hogy telefonál.

-...

-Az a bajom, hogy Amanda miattad megint majdnem kórházba került! És most nem azért mert együtt vagytok hanem mert egy akkora állat vagy, hogy képes voltál ott hagyni...-kiabált.

-...

-Na persze...Gondolj bele...Szerinted most mennyivel jobb neki? Te nem láttad még ilyen állapotban de ha akarod levideózom, hogy lelkiismeret furdalásod legyen! Hogy lehetsz ennyire hülye?? Mégis mi a francot képzeltél? Hogy teljesen jól fogja tűrni ezt az egészet vagy mi?

-...

-Ne mentegetőzz! Oké...azt aláírom, hogy te csak félted őt...De azt hiszem most jobban ki van szolgáltatva mint valaha.

-...

-Igen jól hallod! Egész nap az ágyban fekszik és nem eszik semmit és nem is iszik! Ha így folytatja kórházba fog kerülni!

-...

-Mi az, hogy majd elmúlik??-nézett csodálkozva. A szavak csak úgy keringtek a fejemben. A szívem majd megszakadt és nem tudtam mit kéne tennem.

-...

-Nem...Ezt nem fogom hagyni szóval ha most nem tolod ide a segged akkor én hozlak ide! Megéretted? Elegem van abból, hogy a fancsali képeteket bámuljam csak azért mert külön vagytok. És nem fogom hagyni, hogy Amanda szenvedjen!

-...

-Helyes! De legyél itt fél órán belül!-mondta majd letette a telefont. A szívem hevesen vert a félelemtől és nem tudtam megszólalni. Igazából teljesen össze voltam zavarodva.

-Miért hívtad ide? Nem akarom megint végighallgatni, hogy elhagy...

-Nem fogod! Amúgy meg nem fogom nézni, hogy a negyedik napodat is átalszod!

-Negyedik?

-Amanda...A Comet már négy napja volt...Sokkos állapotba kerültél! Azóta itt fekszel és ki sem kelsz az ágyból...Néha magadhoz térsz de ezek szerint nem is emlékszel rá...-mondta. Láttam az arcán, hogy mennyire sajnál amit utáltam. Nem akartam, hogy sajnáljon.

-De Tomi...

-Tomi a négy nap alatt kb a WC-ig jutott. Nem tudom, hogy mi értelme volt ennek az egésznek...Akkora hülye...

-Ne kérlek!-ellenkeztem miközben gyerekes módon befogtam a fülem.-Nem akarom, hogy szidd, vagy ,hogy róla beszélj...

-De Amanda...Hiszen szeret!

-Ha szeretne akkor nem hagyna el...Ha szeretne akkor megvédene nem pedig elmenekülne...Ha szeretne akkor most ő ülne itt...-mondtam

-De ha nem szeretne nem szenvedne. Ha nem szeretne akkor nem féltene és ha nem szeretne akkor nem rohanna hozzád amint rájön, hogy hülyeséget csinált!-ellenkezett. Nem tudtam mit válaszolni. A lelkem mélyén reméltem, hogy igaza van és Tomi tényleg szeret, de nem mertem hinni neki. Ha elhitetem magammal, hogy szeret a későbbi csalódás még jobban fog fájni mikor elmegy.

Kb negyed óra után halk kopogást hallottam az ajtómon. Balázs már nem volt bent és mikor nem válaszoltam az ajtó nyílni kezdett. Nem mertem odanézni így elfordultam és becsuktam a szemem

-Amanda?-hallottam Tomi édes hangját ami sav volt a szívemen tátongó sebeimre.-Ébren vagy?-kérdezte de nem válaszoltam. Nem is volt kedvem hozzá. Csak feküdni és meghallgatni amit mond. -Nekem mindegy...Csak azt az egyet szeretném ha  végighallgatnál...-mondta és éreztem ahogy az ágy megsüpped ahogy leült.-Amanda én...azt hiszem...Nem is inkább tudom, hogy hülyeséget csináltam. Nem lett volna szabad elhagynom téged...Azt hittem ha elmegyek akkor téged nem fognak bántani. De aztán én bántottalak meg téged. Elkövettem életem második legnagyobb hibáját...-szünet.-Édesem, kicsim...Azt hittem, hogy lehetséges nélküled kimozdulnom a házból...Hát tévedtem.  Soha életemben nem szerettem még senki annyira mint téged. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire szerelmes leszek...Amanda...-éreztem ahogy a takaró alatt megsimogatja a fejem.- Kérlek bocsáss meg nekem! Szeretlek! én...

-Elég!-kiabáltam miközben kikeltem az ágyból.-Elég!-mondtam halkabban, majd elkövettem azt a hibát ,hogy a szemébe néztem.-Kérlek azonnal hagyd abba! Elegem van a hülye mentegetőzésedből! Elegem van abból, hogy folyton meg kell bocsátanom neked!

-Ezt most, hogy érted?- kérdezte döbbenten.

-Azt, hogy nem tudom képes vagyok-e hinni neked. Nem tudom, hogy tényleg szeretsz-e.

-Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen tudod, hogy szeretlek!Mindennél jobban!

-Tomi...Mindig is tudtam, hogy szeretsz...Most is tudom. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz ha megbocsátok. Mi van ha legközelebb Szandra megfenyeget? Akkor megint viseljem el, hogy elmész vagy mi?

-Soha nem fogok megint elmenni.-Mondta miközben felállt és megfogta a kezem. Hiába akartam nem tudtam elhúzni a kezem. Hiába akartam azt mondani, hogy nem mert félek...helyette ezt mondtam könnyben úszó szemmel:

-Ne merészelj velem még egyszer ilyet tenni!

-soha...-suttogta miközben a homlokunkat egymásénak támasztottuk. A kezem a mellkasára csúszott ami alatt biztatóan dörömbölt a szíve. A mellkasáról az arcára tettem a kezem és simogatni kezdtem. Az arcunka lassan közeledett egymáshoz míg az ajkunk össze nem ért.

Úgy éreztem mintha repülnék...Mintha végre megint élnék...

42. Rész: Comet 3.

Jaj nagyon nagyon köszönöm!!! Jó, hogy ilyen megértőek vagytok :)

És olyan boldog vok,hogy mindig komiztok!!

Szóval köszike!!!!

****************************************************************************************

Felemeltem a fejem és ellenállhatatlan zöld szemeibe néztem ő pedig az enyémbe.

-Rájöttem, hogy milyen nehéz egy ember nélkül élni aki igazán fontos  nekünk!-mondta és újra megsimogatta az arcom.

-Én meg rájöttem, hogy mennyire lehet szeretni egy embert. Mindig csak olvastam, arról a szerelemről amiért mindent feladnak a hősök de egyszer sem éreztem, egészen eddig...-mondtam és kicsit feljebb fészkelődtem, hogy az arcára egy puszit nyomjak.

-Szeretlek!-mondta majd lágyan megcsókolt. Ajkai hosszan cirógatták az enyémet miközben a keze a nyakamon pihent, az enyém pedig a mellkasán. Hallottam ahogy hevesebben ver a szíve, és ettől az enyém is még gyorsabban kezdett verni.

-Én is szeretlek!-mondtam mikor elengedte a számat.

-Tudod olyan jó, hogy veled őszintén lehet beszélni.-mondta én meg szégyenembe lehajtottam a fejem. Persze észrevette és kérdőn nézett rám mikor felemelte a fejem. Nem akartam elrontani a pillanatot a WC-s incidens miatt.-Vagy mégse?

-Tudod...-kezdtem és újra lehajtottam a fejem.-...nem akartam elmondani...De...a WC-ben egy lány...megtépett...Azért mert veled vagyok...Hogy én ezt csak kihasználom, hogy sikeres legyek...-mondtam és sírva fakadtam. Jobban bántott ez a dolog mint gondoltam.

-Hogy?- kérdezte és éreztem ahogy megfeszül a teste.

-Igen...Hogy csak érdekből járok veled...-szipogtam.

-Ne sírj! Mi tudjuk mi az igazság...-Ölelt még szorosabban és letörölte a könnyeimet. Persze igaza van abban, hogy nem kéne törődnöm vele, de akkor is zavart ha az emberek ezt gondolják.

Csak csöndben összebújva ültünk és vártuk, hogy abbahagyjam a sírást. Talán negyed óra kellett ehhez, majd feltápászkodtam és megkértem Tomit, hogy mennyünk táncolni.

-Az kizárt dolog...Én nem  fogok táncolni!-ellenkezett.

-A kedvemért sem? Na?Csak egy ártatlan kis tánc az egész...-mondtam.Igazából nekem sem volt hozzá sok kedvem csak el akartam terelni a figyelmemet,hogy néhányan igazán utálni fognak, vagy már utálnak is.

-Tudod az az egyetlen probléma, hogy nem tudok táncolni...-mosolygott miközben felállt.

-Én sem...-nyugtattam meg. Épp a táncparkett felé tartottunk mikor a gyors zene átváltott lassúra. A szívem megdobbant a gondolatra, hogy megint lassúzhatok Tomival pont mint anno egy bálon.

-Csak egyetlen egy számra!-mondta el a feltételeit mikor a táncoló tömeghez értük. Átölelte a derekam én pedig a nyaka köré fontam a karom. Szorosan magához húzott, majd a zene lassú ritmusára táncolni kezdtünk. A szívem a torkomban dobogott az örömtől. Végig Tomi gyönyörű zöld szemeibe néztem és szinte fogni lehetett a vágyat a levegőben.

Nem is fogtam fel, hogy mi zajlik le körülöttem.Csak az az egy járt a fejemben,hogy Tomi a karjaiban tart.

http://www.youtube.com/watch?v=ZCVN-nJ4KXU

-Amanda én nem akarom, hogy bármi bajod legyen miattam...-kezdte szomorú hangon.

-Mi?-értetlenkedtem.

-Nem hiszem, hogy vállalni akarom ezt a kockázatot...Nem vagyok rá képes...-mondta és már cseppet sem volt jó kedvem. A szívem most a félelemtől vert hevesen, és a táncot is abba hagytuk.

-Nem értem...

-Azt hiszem...azt hiszem, mindkettőnknek jobb ha nem folytatjuk ezt az egészet...-mondtam. Forogni kezdett velem a világ és képtelen voltam ép ésszel gondolkodni.

-Mi?De...azt mondtad szeretsz...-folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Szeretlek is!Hidd el!De nem hagyom, hogy miattam megint kórházba került, vagy épp a hullaházba. Szandrának egyszer már sikerült majdnem felrobbantania téged...Ezt nem fogom hagyni. Az lesz a legjobb ha békén hagylak. Túlságosan is fájna ha elvesztenélek...-engedte el a derekam és éppen el akart menni mikor megragadtam a kezét és visszahúztam.

-Így is elveszítesz!-mondtam.

-Az lehet...De így nem eshet bajod és tudom, hogy biztonságban vagy!

-Tomi én abba fogok belehalni ha lehagysz és ezt te is nagyon jól tudod...-mondtam és semmit nem láttam a könnyeitől.

-Kérlek Amanda...Hagyd, hogy túl legyünk egymáson...!Nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.Bármit megteszek, és ha a biztonságodhoz az kell, hogy elhagyjalak akkor elmegyek. Csak azt szeretném ha te jól lennél...-mondta  és elment...Úgy éreztem mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből...Mintha nem lett volna szívem...

Gyengén estem össze a tömegben és csak annyit fogtam fel, hogy Balázs odarohan és a nevemet hajtogatja.

41. Rész: Comet 2.

Jaj kérlek ne haragudjatok!!! Úgy volt, hogy tegnap is írok de aztán koncertre mentem és nagyon későn értem haza....

Szóval BOCSI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És nagyon-nagyon köszönöm a komikat!!!! Imádom, hogy ilyen kedvesek vagytok!!!

Szeretlek titeket!!!!!!!!!!!!!!!!!!

****************************************************************************************

-Igen ismerem!-válaszoltam és biztatóan rámosolyogtam.- És már nagyon keres!

-Tényleg?-csodálkozott.

-Miért lenne olyan hihetetlen?

-Mert elromlott a gépem, és nem tudtam válaszolni egy üzenetére...-motyogott én meg csak elmosolyodtam.

-Hiába mondtam neki, hogy biztos van oka...-mondtam inkább csak magamnak.

-Hogy mi?

-Mindegy...Inkább gyere mert már alig várja, hogy lásson!-mondtam és megfogtam a kezét. A fiúk már ott toporzékoltak a WC előtt. Igazán szép látvány volt amikor Miki és a szerelme tekintete találkoztak. Mindkettőjük szeme csillogott a szerelemtől és a boldogságtól. Csak álltak egymással szemben és mélyen a másik szemébe néztek. Még a levegő is vibrált kettőjük között. Miki szája egy vékony vonallá fejlődött, majd megszólalt.

-Azt hittem nem jössz el...

-Én meg, hogy nem akarod, hogy itt legyek...-mondta a lány és ő is elmosolyodott. Megfogtam Tomi kezét és kettesben hagytuk őket. Mi leültünk egy kanapéra ahol kicsit kettesben lehettünk. Nem mondtam neki semmit. Nem gondoltam, hogy tudnia kéne arról a kis incidensről azzal a lánnyal. Csak szorosan hozzá bújtam és élveztem ahogy a karjait a derekam köré fonja. Lehunytam a szemem és arra gondoltam, hogy milyen boldog vagyok. Az életem gyökeresen megváltozott azzal, hogy megismertem őket. Csupa jó dolog történt velem. Na jó...Azért nem...Szandra, a robbanás és a gyújtogatás meg ez a csaj a mosdóban...De hát nem lehet az embernek ennyire tökéletes az élete...

-Mire gondolsz?- ébresztett fel az elmélkedésből Tomi kellemes hangja.

-Hogy milyen boldog vagyok...-mondtam és még jobban hozzásimultam. Az ő ölelése is erősebb lett és ezzel megnyugtatott.

-Nálam boldogabb biztos nem vagy...

-Neme?-néztem fel rá.

-Nem...-nevette el magát.- Tudod az elmúlt fél év borzasztó volt...De azt hiszem a lemezünk szerelmes dalain érződik is. Majdnem az összesbe sikerült bele csempészned magad.-mosolygott.

-Hát...azt hiszem jól elrontottuk...-motyogtam.

-Te nem!-ellenkezett gyorsan.- Csak én. Nem kellett volna veled kikezdenem amíg még Szandrával jártam...Pláne nem akkor mikor mindketten ott voltatok...

-Nekem meg meg kellett volna, hogy hallgassalak. Vagy legalább nekem elmondani, hogy mi volt a bajom...-mondtam.

-Na ne már...Oké tény, hogy el kellett volna mondanod, de azt hiszem elég bajt csináltam és senkitől sem várható el, hogy ne úgy reagáljon ahogy te tetted...

-Hát igen...Csak tudod...-kezdtem de úgy éreztem, hogy muszáj megbeszélnünk, hogy ki mennyire bántotta meg a másikat.-Szóval nem értettelek. Azt hittem csak kihasználtál...De reménykedtem is, hogy csak hallucináltam. De nem...

-Sajnálom...-mondta és megsimogatta a karom.-Úgy terveztem, hogy még előző este szakítok Szandrával de ő keresztül húzta a számításaimat...Nem vette be a bogyóit és így teljesen kiszámíthatatlan lett volna...Veled akartam lenni, mert soha nem éreztem azt amit veled. Aztán amikor rám néztél...A gyűlölet áradt a szemeidből és semmit sem értettem. Már ott voltam, hogy elmondok mindent Fekának, de aztán meggondoltam magam. Azt akartam, hogy személyesen beszéljük meg, de egyszerűen nem értelek el és másnap meg indult a turné.

-Én...Aznap este...-dadogtam mert nem mertem neki bevallani, hogy mire készültem.-Lementem a Duna-partra...Lementem, hogy...-nem bírtam befejezni a mondatot. Tudtam, hogy ezzel neki is fájdalmat okoztam de úgy éreztem, hogy nem szabad egyetlen szálkát sem hagyni a kapcsolatunkban mert az a vesztét okozhatja.

-Mi? Te meg akartál halni?-fordult teljes testével felém, eltátott szájjal.

-Igen...De meg kell értened! Apám molesztált te átvertél, vagyis akkor azt hittem, nem volt senkim, az életem egy kész csőd volt. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs miért maradnom.-mondtam és baromira szégyelltem magam. Soha éltemben nem akarom, hogy még egyszer eszembe jusson akár csak a gondolata is.

-Amanda...-sóhajtott fájdalmasan.

-Soha, de soha többet nem akarnék ilyet és senkinek nem kívánom azt a gondolatmenetet...-mondtam lehajtott fejjel.

-Ne is...Nem bírnám elviselni...-mondta és felemelte az állam. Néhány percig egymás szemébe néztünk aztán ő szólalt meg először.- És, miért nem...?-nem fejezte be de én értetem.

-Eszembe jutottál...Mármint végig te jártál a fejemben. Arra gondoltam, hogy esetleg mégis szeretsz, hogy csak valami tévedés. Így fogtam magam és hazamentem. Majdnem  öt hónapig reménykedtem, hogy hívsz vagy írsz MSN-en vagy valami. Aztán az utolsó hónapban elegem lett, és elnyomtam magamban minden érzést...De szó szerint. Olyan voltam mint egy élőhalott.

-Én...én Fekáék agyára mentem...Persze csak Miki tudta, hogy mi a bajom. Hol ingerlékeny voltam, hol pedig semmihez nem volt kedvem. Vagy épp csak úgy voltam...-mondta és láttam a szemében, hogy utálja magát azért, hogy ami történt.

-Sajnálom!-mondtam.-Nem akartam erről beszélni...Ez csak rossz mindkettőnknek!

-Nem, szerintem meg jó! Meg kellett beszélni, ez már mindkettőnk csőrét bökte és jobb ha elmondjuk mint ha magunkban tartjuk. Még ha ez fáj is.

-Olyan hülye voltam...-mosolyodtam el miközben megcsóváltam a fejem.-Csak akkor jöttem rá, hogy milyen fontos vagy mikor történt az a hülye baleset. Amikor azt hittem elveszíthetlek...

-Én már nem is reméltem semmit...De amikor felébredtem és te ott voltál, az minden boldogságnál nagyobb volt. Tudtam, hogy el fogsz menni és mikor nem így lett...Hát az a pillanat felbecsülhetetlen.

-Nekem is!-mondtam és megint a vállába temettem az arcom. Felidéztem az összes boldog pillanatot ami vele történt és rájöttem, hogy ezek sokkal több boldogságot adtak nekem mint bármi más az életemben. Mintha csak ő tudott volna életben tartani...-Soha sem voltam igazán szerelmes, de te ráébresztettél, hogy miért jó élni...-mondtam.

-A számból vetted ki a szót!-mondta és kisimított az arcomból egy tincset.

40. Rész: Comet 1.

Jaj nagyon köszönöm a komikat!!!!

Olyan kedvesek vagytok!!!

White Lily februárban voltam 16...És köszi, hogy ezt mondod!

És mindenkinek köszönök Mindent!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

************************************************************************************

A lépcső aljában Tomi megfogta a kezem és magéhoz húzott. Szenvedélyesen megcsókolt, és ezzel eszembe juttatta, hogy a tegnapi este mennyire varázslatos is volt.

-Gyönyörű vagy!-duruzsolta halkan a fülembe amitől libabőrös lettem. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam puha ajkaira. Belekaroltam és végre egy pár ként mentünk a limuzin felé.

Balázs már türelmetlenül várt. Beszálltunk és a kocsi már indult is a színhelyre...Kicsit izgultam...Na jó nagyon...

Mi lesz ha pofára esek a szőnyegen? Vagy ha egy rajongó nekem esik mert Tomival vagyok? Mi lesz ha kérdeznek valamit és totál hülyeséget mondok?

-Jól vagy?- kérdezte Balázs és a szabad kezemre tette a kezét.

-Persze...Csak kicsit izgulok...-motyogtam miközben a kocsi megállt, hogy felvegye Mikit, Petit és Laurát. A Nóri és Eme nem jöttek a Cometre mert más elfoglaltságuk volt, és azt mondták, hogy majd jövőre.

-Sziasztok!-mondtuk egyszerre egymásnak. Én rámosolyogtam Laurára aki éppen Peti kezét fogta. Örültem, hogy így egymásra találtak. Aztán ránéztem Mikire de úgy láttam mintha valami baja lenne.

Próbáltam nem törődni vele, és hagytam,hogy a két oldalamon ülő srác nyugtatgasson. Tomi a derekamat simogatta, Balázs pedig a kezem. Egy pillanatra szerettem volna megállítani az időt és megbeszélni Tomival, hogy mégis mennyit engedünk a nagyközönségnek a kapcsolatunkból. Csak egy öt percre lett volna szükségem, hogy tudjam mire számíthatok és, hogy mit tegyek/ne tegyek.

-Amanda próbálj megnyugodni!-suttogta a fülembe Tomi.

-Próbálok...De mégis...-kezdtem aztán nagyon halkan suttogni kezdtem, hogy csak ő hallja.-...mégis mennyit vállalunk fel a kapcsolatunkból? Vagy, hogy van ez az egész?-kérdeztem ő meg intett a sofőrnek, hogy húzódjon félre. Kiszálltunk a kocsiból, hogy ketteseben meg tudjuk beszélni.

-Mit szeretnél?-kérdezte miközben ő a kocsinak támaszkodott én meg neki miközben a derekam körül átölelt.

-Nem tudom...Nekem bármi elég. Az is ha megfoghatom a kezed...Vagy ha nyertek díjat akkor megölelni meg ilyenek...-mondtam mosolyogva.

-Ahogy éppen jön...-motyogta én meg csak bólintottam. Lágy csókot lehelt az ajkaimra majd visszaszálltunk a kocsiba. Kicsit már késésben voltunk így nagyon sietni kellett.

A sorőr szerintem túl gyorsan is ment, és hirtelen állt meg és beleestem Laura ölébe. Tomiék gyors felsegítettek majd kinyílt a kocsi ajtaja és hatalmas sikítozás tört ki a kint őrjöngő tömegből. Tomi szállt ki először, majd kézen fogott engem, aztán sorba a többiek de rájuk már nem is tudtam koncentrálni mert elvarázsolt a sikoltozó tömeg.

Élveztem ezt az egészet, még akkor is ha az AfC miatt kiabáltak. Az is jól esett, hiszen nekik sikerük volt és ezért nagyon boldog voltam.

De akaratom ellenére elképzeltem, hogy vajon jövőre így fognak-e minket fogadni. Vagy, hogy egyáltalán jövünk-e.

Tomiék a lányokhoz mentek, hogy autogrammot osztogassanak én csak mint jó barátnő álltam mellette és élveztem az ő hírességét. Nem tudom miért de büszkeség töltött el...Örültem, hogy ennyien szeretik őket...

És ne tehetek róla, de azért az is bennem volt, hogy most mindenki látja, hogy Tomival szeretjük egymást...Azt hiszem ez egyfajta (rossz) emberi tulajdonság...a birtoklás és annak a közzétételének a vágya...Kicsit elszégyelltem magam de végül is boldog voltam és nem törődtem ilyenekkel.

Tomi megfogta a derekam és úgy mentünk be az épületbe. Ott a VIP részhez vezettek minket és leültünk a kanapékra. Azok az emberek akik épp nem kint tomboltak azok már bent gyülekeztek és várták, hogy elkezdődjenek a koncertek.

Már nem izgultam, sőt boldogan bújtam Tomihoz. Laura mellettem ült és megfogta a kezem.

-Picit eljönnél velem?-kérdezte suttogva.

-Persze!-mondtam és egy kicsit odébb mentünk a fiúktól.-Na mondd!

-Mikiről van szó!-kezdte és láttam, hogy át néz a vállam felett és ránéz.

-Láttam, hogy valami baja van...-mondtam és én is hátra néztem. Miki csak csöndben gubbasztott míg a fiúk szórakoztak.

-Szóval van egy lány akivel szokott iwiwen beszélgetni és nem tudja mi van...Elég régóta megy a dolog és neki már sokkal fontosabb mint egy rajongó...MSN-eznek is ha tudnak ott Webkamoznka stb...

-És akkor mi a probléma?-értetlenkedtem.

-Az, hogy leírta ezt a lánynak és azóta nem is írt vissza...Ez volt három napja...Elvileg megbeszélték, hogy találkoznak itt...

-Jaj istenem...-sóhajtottam.-Petiék tudják?

-Persze...De most szerinted ők mit tudnak kezdeni vele? Szerintem ide mi kellünk...-mosolygott.

-Az biztos...A koncertek után...a VIP bulin beszélünk vele! Oké?

-Oké!-mosolygott és a szokásos titkos pacsinkat lenyomtuk. Visszamentünk a többiekhez, én rögtön Tomi karjaiba fészkeltem magam, Laura pedig Petiébe.

Szépen lassan elkezdődött. Ada, Zola és Ben vezették a műsort. A koncertek nagyon jók voltak, bár én hiányoltam egy valamit...Tomiékat...Nem tudom miért én mindig jobban szerettem ha ők fellépnek...

Na végül is mindegy mert így is nagyon jó buli volt. A végén már nem tudtam ülve maradni és Laurával belevetettük magunkat a tomboló tömegbe! Nem zavart, hogy a ruhám túl csinos hozzá, így élveztem a legjobban.

Aztán eljött az eredményhirdetés...Valahogy visszakeveredtem Tomiékhoz és Szorítani kezdtem a kezét. Kicsit úgy éreztem, hogy jobban izgulok mint ő...

( Ne haragudjatok de nem akarom leírni, hogy kapnak-e gömböt vagy sem, mert aléggé babonás vagyok XD. Szóval azt sem akarom leírni, hogy nem, mert szerintem igenis kapnak mert megérdemlik, de ha azt írom kapnak akkor félek, hogy elszólom magam és nem kapnak idén...Szóval bocsi!!!!XD)

VIP buli

-Na élvezted?- kérdezte Tomi miközben magához ölelt és megpuszilt.

-Az nem kifejezés!-mondtam boldogan és megpusziltam.

-Még, hogy nem vagytok együtt...-nevetett Zola miközben mellénk lépett.

-Szia!-köszöntünk.

-Hali...-mondta.-Gratulálok nektek!-mondta miközben engem figyelt.-Mármint a közös szám miatt...

-Köszi...-mosolyogtam rá.

-Amanda megbocsátanál egy percre?- kérdezte én meg csak bólintottam és odébb mentem. Kicsit elveszettnek éreztem magam, de aztán szemlélődve mászkálni kezdtem.

Nem kellett sok míg egy távoli sarokban megláttam Mikit miközben éppen belever egyet a falba. Odasiettem hozzá, átgázolva a sztárok tömegén.

-Jól vagy?- tettem a vállára a kezem. Látszólag megijesztettem.

-Hagyj most békén!-mondta, egyáltalán nem dühösen. Inkább baromira szomorú volt.

-Nem...Nem hagyom, hogy a végén eltörd a kezed vagy valami!-mondtam és szembe fordultam vele.

-Amanda...Kérlek...Úgysem tudsz segíteni!-motyogta és láttam, hogy sír. Ez kicsit furcsa volt.Nem láttam még fiút ennyire elkeseredettnek.

-De igen! Azt hiszem tudok!- mondtam határozottan.- Azért mert egy lány nem ír vissza az nem jelenti azt, hogy nem akar semmit...Sőt...Valószínűnek tatrom, hogy ő is szeret és azért nem írt vissza mert megijedt! Gondolj bele! Szerinted én mit hittem mikor Tomi először elmondta mit érez?

-Mit?-nézett rám kíváncsian.

-Azt, hogy biztos csak ugrat. Hogy kíváncsi arra, hogy reagál egy rajongó, vagy valami ilyesféle hülyeséget...Ráadásul kicsit féltem is, hogy mit fognak szólni a rajongók és ettől még most is félek egy kicsit...-hajtottam le a fejem.

-Ez most komolya?- kérdezte döbbenten.- Ti lányok tényleg képesek vagytok ilyen hülyeségeken fennakadni?

-Nekünk nem hülyeség! Nekünk az hülyeség, hogy a fiúk kiakadnak olyanon, hogy a csaj nem ír vissza rögtön...-nyugtáztam nevetve a gondját.

-Kössz...-mondta mű duzzogással az arcán.

-Nincs mit!-mosolyogtam rá.-Na gyere! Megkeressük a szívszerelmed!-mondtam és felhúztam az ideiglenes székéről.

Sokáig mászkáltunk az épületben, a végén még Tomi is mellettünk jött  és ő is segített. Mikor már mindenki fel akarta adni bementem a lány WC-be, hogy ott van-e.

-Na nézzétek ki van itt...-szólalt meg egy csaj gúnyolódva miközben engem nézett. Nem értettem így levegőnek néztem. Mikor nem láttam bent a lányt akit Miki leírt elindultam kifelé, de a csaj a hajamnál fogva visszahúzott.

-Te kis sztárka...Összeszűröd a levet Tomikával és utána hirtelen híres leszel...Micsoda egybeesés...sóhajtott miközben a hajamnál fogva tartott.

-Mi a bajod?- kérdeztem miközben próbálta lefejteni a kezét a hajamról.

-Az, hogy elvetted Tomit!-kiabálta.

-Hogy mi?- döbbentem meg. Ez most komoly? Muszáj mindenkinek azért utálnia mert szerelmes vagyok...Ez már enyhe túlzás...

-Jól hallod...

-Engedd el!-mondta egy lány aki éppen most lépett ki a mosdóból. A lány elengedett majd mérgelődve kiment a WC-ből.

-Köszi!-mondtam háláson majd a tükör felé néztem, hogy megigazítsam a hajam.

-nincs mit...-mondta és szégyenlős lett. Hirtelen felismertem de mielőtt megszólaltam volna elkezdett beszélni.

-Gondolom te ismered Mikit...

39. Rész: Szenvedély

Köszike a komikat! Örülök, hogy tetszik!!!

Kíváncsi lennék, hogy erre a részre mit szóltok...Remélem, hogy tetszeni fog...

Komikat írjatok!!!

Előre is köszi!!!

***************************************************************************************

Az odáig teljesen oké volt, hogy elterveztük, hogy szépen, korán lefekszünk aludni, csak megvalósítani nem volt olyan egyszerű. A gondolataim teljesen elkalandoztak és az egész testem égett a vágytól. Nem tudtam nem tudomást venni arról, hogy Tomi ott fekszik mellettem.

-Alszol?-kérdezte suttogva.

-Nem...-mosolyodtam el és felé fordultam. Az orrunk majdnem összeért.

-Tudod...nem nagyon tudok aludni...-mosolygott ravaszul és körém fonta a karjait és olyan közel húzott, hogy éreztem ahogy a csípője az enyémnek feszült. Teljesen felizgatott.

-Én sem...-suttogtam és egy lágy puszit nyomtam a szájára. Nem engedett eltávolodni. Nagyon szorosan maga mellé húzott és az ajkával kényeztetni kezdte a nyakam.

Nekem nem kellett több, ráfeküdtem és végigcsókoltam a felsőtestét. Egyre lejjebb és lejjebb csúsztam és köldöke környékét hosszan csókolgattam. Visszahúzott a szájához, majd átfordított minket. Hagytam, hogy kéneztessen és élveztem az áramütésszerű érzéseket amit minden egyes csókja váltott ki a mellemen. Levette a melltartómat és végigcsókolta  hasam és a derekam majd visszatért a számhoz.

Teljes lázban égtem és elvesztettem az eszem mikor a keze a bugyimba csúszott. Elengedte az ajkam és tovább csókolta a testem többi részét. Én csak aléltan feküdtem, majd mikor újra megcsókolt, átfordítottuk magunkat. Az ölébe ültem és megcsókoltam majd a kezünkkel kezdtük kényeztetni egymást.

A testem már teljesen fel volt forrósodva és sietve vettem le róla a maradék ruhát. Ő is így tett. A szívem vadul dobogott és hevesen vettem a levegőt.

Átfordított minket és egy halk, kéjes nyögés hagyta el mindkettőnk száját mikor végre ruha nélkül simultunk össze.

Felültettem magunkat és úgy próbáltam még közelebb és közelebb kerülni hozzá. Átkaroltam a hátát és egyre hangosabban vettem a levegőt, ahogy ő is. A szívem majd kiugrott és az egész testem égett a vágytól. Minden apró mozdulattól fokozódott bennem a szenvedély.

Tomi megcsókolt és újra elfektetett az ágyon, így ismét ő került felűre. Finoman mozgatta a csípőjét miközben az ajkai az enyémeket cirógatták.

A forróságtól izzadni kezdtem de nem érdekelt...

Halk nyögések hagyták el a számat amik egyre gyorsabbak voltak. Végigcsókoltam Tomi testét, ahol csak értem. Átöleltem és ő átfordított minket. A csípőjén ültem és körbe mozgattam a csípőm miközben a kezem a mellkasán volt. A vágytól egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam és a levegővételünk is felgyorsult, néha még a nyögések és hangosabbak lettek.

Lehajoltam és megcsókoltam Tomit. Szenvedélyesen csókolóztunk és én egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam míg végül mindketten egy-egy halk nyögés kíséretében éltük át a gyönyört.

Lihegve hajtottam a fejem a mellkasára és ott akartam maradni egész életemben. Tomi a hátamat simogatta miközben ő is hevesen vette a levegőt. Egyikünk sem mondott semmit Csak így feküdtünk, aléltan, hálát adva, hogy vagyunk egymásnak egészen addig amíg el nem nyomott minket az álom.

Reggel még mindig úgy feküdtünk ahogy tegnap elaludtunk. Engem Tomi keltett azzal, hogy az arcomat simogatta.

-Nincs is reggel...-nyafogtam.

-De igen...-mondta ő is kómás hangom miközben leszálltam róla.-Lehet, hogy aludni kellett volna...

-Áh...Sokkal jobb elfoglaltság volt mint az alvás!-Csókoltam meg.

-Az biztos!-mosolygott sunyin.-Viszont készülni kéne...Igencsak későn feküdtünk le és későn keltünk!-bökött a szemével az órára ami szinte hihetetlen időpontot mutatott. Délután három...Mintha buliban lettem volna...

-Basszus...-motyogtam és kikeltem az ágyból.Kirohantam a fürdőbe, megmostam a fogam, meg a hajam aztán elbúcsúztam Tomitól mert neki otthon volt a fellépős ruhája. Ők idén sajnos nem léptek fel, de így legalább tudtunk együtt menni...Mivel nem történt semmi most már felvállalhattuk egymást. Ennek nagyon örültem.

Gyors kisminkeltem magam (füstös szemet csináltam), majd a hajamat csak lógni hagytam. Mivel épp időben voltam felhúztam a ruhámat, és a cipőmet is.

-kip-kop...-jött be Feka.

-Szia!-mosolyogtam rá miközben az ágyamon ültem.

-Wow...-mondta.

-Tetszik?- kérdeztem miközben felültem és körbeforogtam.

-Gyönyörű vagy!-dicsért meg és szorosan megölelt.-Büszke vagyok rád Amanda!-mondta én meg hálásan megpusziltam az arcát.

-Köszönöm, de a te érdemed is...Elvégre te vagy a pótpapám...-mosolyogtam és megint megöleltem.

-Igen...-mondta nevetve és csengettek.-Ez Tomi lesz a limóval.

-Limó?-vontam fel a szemöldököm.

-Aha, de majd én kinyitom és felkiabálok, hogy le tudj vonulni a lépcsőn...-kacsintott és leszaladt. Mikor hallottam, hogy kiabál, kimentem a szobámból és úgy vonultam le a lépcsőn mint a filmekben a királynők.

Tomi tátott szájjal várt a lépcső aljában. Fél szemmel felfogtam, hogy Balázs kimegy de én végig csak Tomi szemébe bámultam. Egyszerűen varázslatosnak éreztem ezt a pillanatot.

38. Rész: A Comet előtti nap

Az előző részhez írt komikat nagyon köszönöm és megígérem, hogy fogok dedikálni XD Csak ne bízzátok el magatokat, lehet, hogy soha senki nem fogja kiadni a könyvem XD

De reménykedni lehet !!!;)

Szóval köszi!

*******************************************************************

A hálakitörésem után és a vacsora  után, mindhárman beültünk a nappaliba, hogy megnézzünk valami filmet. A fiúk választottak, én igazából nem is nagyon tudtam koncentrálni rá...

Egyre csak ez a nap járt a fejemben meg ez az egész. Hiába csipkedtem össze-vissza a karom, csak nem ébredtem fel és minden igaz volt ami velem történt.

Komolyan abban a szent percben még annak is tudtam örülni, hogy múltkor a Blikk címlapján voltam...Na jó...ez enyhe túlzás, de mondjuk azt, hogy nem zavart. Túl sok jó dolog történt velem, és túlságosan lefoglalt a jelen és a jövő.

Nem sokat fogtam fel a filmből, főleg azért mert az első negyed óra után már Tomi karjaiban aludtam.

(ha nem bánjátok most egy kis időbeli ugrás)

A Comet előtti nap

-Nyugodj már meg kicsim!- mondta Tomi egy ruhaboltban. Hihetetlen, hogy képes voltam a csajok és Tomi előtt kiborulni.

-Hogy nyugodjak meg? Holnap van a Comet és nekem még nincs ruhám!- mondtam mérgesen az egyik öltözőből, miközben már vagy az ötvenedik ruhát húztam magamra.

-Nem baj! Addig maradunk itt amíg nem lesz ruhád!-mondta nyugtató hangom.

-Max zárásig!-kuncogott Nóri.

-Kössz ettől aztán baromi jól érzem magam...-nevettem keserűen. Mikor a tükörbe néztem még siralmasabbnak találtam helyzetemet.

-Na milyen?-nyitották ki az ajtót.

-Szörnyű...-mondtam és feléjük fordultam bánatos arccal.

-Hát...öhm...-dadogtak én meg szó nélkül becsuktam az ajtót és vetkőzni kezdtem. Ez a ruha volt az utolsó esélyem...Ha ez rossz lesz akkor nem megyek el.

Döntöttem el magamban miközben magamra húztam. Elállt a szavam...Azt hiszem ezzel a ruhával kellett volna kezdeni...

-Na?-Kérdezte Tomi. Kidugtam az orrom, hogy ne lása a ruhát.

-Megkérhetlek, hogy kimenj...Szeretném ha meglepetés lenne!-mosolyogtam rá.

-Ne csináld ezt velem! Egész idáig erre vártam...

-Akkor ez a kicsi már nem fog megártani!- mondtam. Nagyot sóhajtott és kiment. A lányok csodálkozva néztek rám én meg csak kitártam az ajtót, hogy láthassák. Tátva maradt a szájuk ami azt jelentette, hogy jó. Igazából csak egy tök egyszerű koktélruha volt...Semmi extra és pont ez volt benne a jó...

Arra gondoltam, hogy a durvább ruhát arra tartogatom ha esetleg jövőre jelölnek minket. Szóval most inkább egyszerűségre törekedtem.

-Ez gyönyörű...-mondta Laura.

-Igen, szerintem is!-mondtam és pörögtem egyet, hogy lássák a teljes ruhát.

-Mondd, hogy nem kell cipőt venni....-sóhajtott Eme.

-Nem...nem kell! Arra gondoltam, hogy van az a rózsaszín-fekete dorkóm, szerintem azzal jó lenne.

-Aha tényleg!-mosolygott Nóri.-Viszont szerintem ideje lenne menni. Úgy látom az eladó elég ideges, hogy nem zárhat be...

-Oké, gyors átöltözöm...-mosolyogtam. Gyors átöltöztem és éreztem, hogy megkönnyebbülök, hogy van ruhám. Kifizettük a ruhát majd gondosan elrejtettem Tomi elöl aki egy közeli fagyizónál várt ránk.

-Na jó lett?-kérdezte.

-Tökéletes!-mondtam. Sajnos még mindig nem puszilhattam meg nyilvános helye és ez zavart. De végül is mindegy. A menedzserünk azt mondta ha a Comet napjáig nem történik semmi akkor ott már azt csinálunk amit akarunk.

-Ennek örülök. Mennyünk, gyere hazakísérlek!- mondta és megfogta a derekam aztán gyors el is vette...Elbúcsúztam a lányoktól majd kimentünk a plázából egy buszmegállóba.

Csendben voltunk egész úton. Nem is akartam beszélni hiszen túlságosan lefoglaltak azok a dolgok amik az elmúlt hetekben történtek.

Apámat öt évre lecsukták, Tomival való közös számunk a viva chart show első helyén áll két hete ( ami ugye ritka), és az top 5-ben is rendszeresen ott van. Interjúkra hívják a bandát, meg fotózásra az Anti Fitness Clubbal...Nagyon furcsa ez az egész de én nagyon élvezem...

Egyre többen állítanak meg az utcán, hogy aláírjak nekik valamit. Már egész jól belejöttem és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mit bénáztam mikor az a lány megkérte, hogy írjam alá én is és ne csak Tomi...

-Valami baj van?- kérdezte Tomi mikor a szobámban pakoltam a ruháimat.

-Miért lenne bármi baj?- kérdeztem mosolyogva.

-Olyan csendes vagy!-húzott az ölébe.

-Csak elgondolkoztam...

-Szabad tudni, hogy min?

-Az elmúlt két heten...Hogy ilyen sikere lett a számnak, meg, hogy felismernek az utcán, a sok fotózás meg interjú...-mondtam és megsimogattam az arcát.

-De ugye élvezed?

-Persze...Hiszen ez volt minden álmom...Olyan sokkal tartozik nektek a banda...Fogalmunk sincs, hogy ezt, hogy lehetne meghálálni nektek...

-Sehogy...Mi vagyunk boldogok, hogy ilyen tehetségekre akadtunk.-mondta én meg szorosan magamhoz öleltem. Elmentünk fürdeni majd korán lefeküdtünk, hogy ne nézzek ki úgy a Comet napján mint a mosott szar...

37.Rész: Hála

Nagyon köszi a komikat!!

Boldog vagyok, hogy egyre többen írtok komit...Én erre csak azt mondom (a köszönömön kívül), hogy csak így tovább XD

nagyon boldoggá tesztek ezzel az egésszel, és elég önbizalmat adtok ahhoz, hogy elhiggyem, hogy esetleg egyszer valóra válhat az álmom.

Az álmom, hogy egyszer legyen egy saját könyvem amit jó sok ember elolvas és szeret. És nem a pénzért...Nem....Sokkal inkább azért amiért itt is írok...Hogy örömet okozzak másoknak az írásaimmal, hogy kiszakadjatok a hétköznapok hülyeségeiből és egy teljesen másik világba kerüljetek...Persze ez a világ sokszor az én dilis vágyaimat tükrözi XD

Szóval csak annyit, hogy mindent nagyon köszönök!!!

És bocs a lelkizésért csak ez most valahogy rám jött!XD

*************************************************************************************

-Ez most valóban megtörtént?- bambultam Tomira de ő csak rám mosolygott.

-De még mennyire!- mondta. Láttam, hogy a keze elindul felém, de aztán vissza is húzta hiszen nyilvános helye voltunk.

-Én? Aláírást osztani? Jesszus? Ez hihetetlen...-mondtam és csak magam elé bámultam és egyre csak felidéztem magamban a mai nap történteit.

-Pedig igaz!- mondta miközben leültünk a busz hátuljába.

-Ez az egész nap...Először az, hogy látom magam a TVben...Aztán megismerkedek egy pár híres emberrel, aztán én híres emberként megyek a Cometre a világ legfantasztikusabb férfiával és akkor ez a lány...áhh...ez már csak a hab a tortán...-áradoztam.

-Én mint a világ legfantasztikusabb férfija...Vigyázz a végén még beképzelt leszek!- mosolygott rám.

-Nem érdekel! Nekem úgy is te leszel a mindenem!- mondtam majd körülnéztem, hogy hallotta-e valaki. Szerencsére nem voltak sokan a buszon akik hallhatták. Tomi nem válaszolt csak mélyen a szemembe nézett. Olyan mélyen, hogy izzani kezdett a levegő közöttünk. A szívem hevesen kezdett dobogni még a nézésétől is.

Aztán ezt az szakította meg, hogy le kellett szállnunk. Az őt hazáig nagyon hosszúnak tűnt. Legszívesebben megfogtam volna a kezét...Ott helyben hozzábújtam volna de nem lehetett...Most éreztem legjobban, hogy ez mekkora kínszenvedés, hogy nem sétálhatok vele kézen fogva.

-Mi gondolkozol?- kérdezte mikor befordultunk az utcánkba.

-Semmi különösen...-legyintettem.

-Ugyan...Háromszor nem hallottad meg, hogy szólok...

-Upsz...bocs...-motyogtam.

-Szóval?

-Á, csak azon, hogy milyen rossz, hogy nem vállalhatlak fel...Mármint, hogy nem foghatom meg a kezed az utcán meg semmi...

-Igen! Ez tényleg baromi rossz!-mondta és átkulcsolta a derekam.

-Nem lesz ebből baj?- kérdeztem mikor szembe fordított magával. A kezem a mellkasán pihent, az övé pedig a derekam körül volt. Szorosan magához húzott, minden egyes testrészünk összesimult. Ezzel persze minden logikától megfosztott.

-Nem lesz! De nem bírom tovább...-mondta és lehajolt megcsókolni. A szívem vadul kalimpált és minden kifogásról megfeledkezve a nyaka köré fontam a karom és még közelebb húztam. Nem mintha tudott volna közelebb is jönni.

Ez a csók más volt mint a többi...Vadabb...szenvedélyesebb még a legszenvedélyesebbnél is...

Hosszan, minden másról megfeledkezve csókolóztunk. Úgy éreztem, hogy az ajkaim már teljesen bedagadtak de nem érdekelt... Csókoltam tovább. Egyik keze a fenekemre csúszott majd mikor éreztem, hogy mindjárt elfogy a levegőm, lassan elkezdtem elhúzódni de "búcsúzás" képpen finoman megharaptam az alsó ajkát.

Tomi vágyaktól égő szemekkel nézett le rám miközben a másik keze is a fenekemre csúszott. Eligazítottam összeborzolt haját és rámosolyogtam.

-Lehet, hogy többször kéne külön lenni...-mondtam kuncogva.

-Oh, még mit nem...Hogy teljesen beleőrüljek...-nevetett és lecsúsztatta a kezét fenekemről majd megfogta a kezem és elindultunk a ház felé. Meglepett, hogy mennyire keveset kellett volna várni ahhoz, hogy egymásnak essünk.

Bementünk a házba ahol Balázs éppen vacsorát főzött. Elmondtam neki mindent...Mármint, hogy milyen furcsa napom volt...

-Tudod örülök, hogy így beindult a kariered!-mondta és lerakta elém a vacsit. Tomival teljesen elkényeztettek és néha már zavarba éreztem magam ettől.

-Mi a baj? Nem ízlik?- nézett rám szomorúan Balázs.

-De...nagyon finom!!!- mondtam és újra enni kezdtem.

-Akkor?-faggatott tovább Tomi.

-Semmi különös...-Mondtam és a meghatottságtól elkezdtem könnyezni.

-Ja azt látom...-mondta Feka.-Elmondhatnád, hogy mi a baj!

-Mondom, hogy semmi baj nincs...-kezdtem.-Csak...egyszerűen meghatódtam. Olyan kedvesek vagytok velem! Ha úgy vesszük az egész életemet nektek köszönhetem! Mielőtt megismerkedtem volna veletek az nem is volt élet...De aztán...Most, hogy ti velem vagytok és mellettem álltok boldog vagyok...Boldog és ezt csak nektek köszönhetem!!-mondtam és a nyakukba borultam. Nem mondtak semmit csak mindketten szorosan magukhoz öleltek.

36. Rész: A legszebb és legfurább nap

Köszi a komikat mindenkinek!!!

Úgy gondoltam valahogy meg kéne hálálnom azt a sok szép és kedves komit így úgy döntöttem, hogy beleírlak titeket!!!

Szóval nagyon hálás vagyok nektek: Blood97,Tina88,DaDa,szandika1567,Eszty_96,igoB

Nagyon szeretem, hogy komiztok és, hogy egyre többen!Nagyon hálás vagyok érte!!!!

***************************************************************************************

-Ennek örülök!-simogatta meg titokban a derekam. Persze, hogy a szívem felgyorsult...

-Hát még én, hogy örülök!!!-mondtam és semmivel sem törődve a nyakába borultam. Annyira boldog voltam, hogy hidegen hagyott, hogy bárki megláthat.

-Tudod kicsim én akár élőadásban meg is csókolnálak...

-De ezt sem kéne...-fejeztem be és levakartam magam róla.

-Sajnálom...-simogatta meg az arcom.

-Ugyan...majd otthon!-kacsintottam rá mosolyogva.

-Benne vagyok...-mosolygott ő is.

-Áh, hát itt vagytok...-sóhajtott az egyik emberke aki a Vivánál dolgozott.- Negyed óra is kezdtek! Menjetek a sminkesbe...-mondta én meg baromi nagyot sóhajtottam. Most komolyan? Minek kell ennyi szart rám kenni? Szerintem így sem látszik semmi...

Felálltunk és a sminkesbe mentünk ahol startra készen vártak ránk. Mintha a kivégzésemre mentem volna. Azt hiszem megtaláltam, hogy mit nem fogok szeretni a hírnévért...Ez a sok smink elviselhetetlen volt...

-Jól vagy?-veregette meg a hátam Tomi mikor már vagy öt perce fuldokolva köhögtem attól a hülye púdertől.

-A...khkh...a-köhécseltem valami aha szerűséget de nem hiszem, hogy érthető volt. Még öt percig köhögtem aztán végre elmúlt. Égett a torkom, fájt a nyelőcsövem és a tüdőm.

-Tényleg jól vagy?- kérdezte Tomi miközben a stúdió kilincséra tette a kezét.

-Igen...csak fáj a torkom!-mondtam rekedt hangon.

-Lehet nem kéne bejönnöd...

-De megyek!- mondtam makacson. Tomi megvonta a vállát és kinyitotta az ajtót. Lehuppantunk a fotelekbe ahol már Csifó Dorina ült. Elállsz a szavam. Én imádtam őt..Igaz, hogy csak egy száma volt de azt is imádtam. Lehet, hogy közrejátszott, hogy Tomi írta?

-Szia! Csifó Dorina!-nyújtott kezet. Még volt egy kis idő a reklámból.

-Szia! Papp Amanda!-fogtam meg a kezét. Hihetetlen volt. Ilyen hirtelen belecsöppenni ebbe az egészbe. Megismerni olyan embereket akiket eddig csak a Tvben csodáltam...

-Tudom...Láttam a közös klipeteket!

-Tényleg?- csodálkoztam.

-Aha, nagyon tetszik! Tök jó hangod van!

-Köszi!- mondtam mosolyogva. A szívem nagyot dobbant a dicsérésére. Dorina megdicsért engem...-Én is szeretem a te hangod...

-Köszi...-mosolygott vissza.-Tomi? Valamikor tudnánk beszélni?

-Persze...Miről?

-Új dalt szeretnék...Bocs, hogy így mondom csak soha nem volt időm felhívni téged.

-Semmi...-mosolygott Tomi.-Majd adás után megdumáljuk...

-Oké, és köszi!-mosolygott vissza Dorina. Zola bejött és leült.. Ezzel jelezte, hogy kb fél perc és adásban leszünk. Kicsit megint izgultam, de már kezdtem hozzászokni. Egy pici bevezetőt tartott meg elmondta, hogy mi lesz még az adásban.

-Szóval...A Comet...-Fordult felénk. A Comet szó hallatán megdobbant a szívem.-Meséljetek...Milyen volt a tavalyi?

-Szerintem nagyon jó volt! Legalábbis én nagyon élveztem!-mondta Dorina.

-Igen, én is! Hatalmas parti volt...Csak remélni tudom, hogy az idei is az lesz!

-Amanda? Te voltál?

-Sajnos nem sikerült elmennem, mert valami közbejött de a barátaimmal nagyon készültünk rá!-mondtam mosolyogva.

-És idén mész?

-Igen...

-Azt hiszem lehet, hogy jövőre már jelöltek is lesztek!-mondta Zola kedvesen.

-Azt hiszem akkor nem lenne nálunk boldogabb ember a világon!-mondtam. El sem tudtam képzelni, hogy ez megtörténhet. De hát álmok mindig kellenek amiket meghódíthatunk.

-Szerintem minden esély meg van rá! Nem tudom, hogy hallgattátok-e kint a Top 5-öt de a dalotok már rajta van! Még csak ma kezdtük játszani és máris az ötödik helyen van!

-Ez komoly?-csodálkoztam. A szívem hatalmasra dagadt az örömtől.

-Igen...

-Akkor hamarosan neki kell állni egy új klipnek!-mosolygott Tomi. Még egy darabig beszélgettünk erről, meg, hogy ki mennyire élvezte a Cometet aztán áttértünk a ruhákra. Dorina is elmondta, hogy milyen ruhája lesz meg volt...Tomi is elmondta...Még képeket is mutogattak engem meg elkapott a pánik. Fogalmam sem volt, hogy milyen ruhát kéne felvennem egy ilyen eseményre.

-Amanda?

-Nem tudom...Igazából nemrég gondoltam bele, hogy mennék így még nem nagyon volt időm végiggondolni, hogy milyen ruhát vegyek fel...Meg mindig az utolsó pillanatra hagyom a készülést bármiről is legyen szó...-nevettem saját magamon.

-Akkor nem vagy az a "hónapokkal előbb elkezdem kúrálni magam" típus...

-Hát nem...-nevettem.Az adás többi részében képeket néztünk az eddigi Cometekről és jól kitárgyaltuk, hogy kinek milyen emléke van. Mondanom sem kell, hogy nekem nem sok volt.

Mikor végeztünk és kimentem a stúdióból nagyot sóhajtottam.

-Mi a baj?- kérdezte Tomi miközben a kezét a derekamra csúsztatta.

-Semmi...csak furcsa volt!- mondtam.

-Miért?-csodálkozott miközben a buszmegállóba mentünk.

-Nem is tudom...Talán a Comet miatt...És furcsa, volt, hogy Dorinával beszélgettem akit eddig csak Tvben csodáltam és akkor megdicséri a hangom...Meg, hogy a számunknak ekkora sikere van...Ez olyan hihetetlen!-mondtam miközben felé fordultam.

-Azt gondolom...Az elején még nekem is nagyon furcsa volt...Idővel hozzá szoksz, hogy akiket eddig a Tvben néztél most már te is ahhoz a társasághoz tartozol!-mondta kedvesen Aztán megfordult mert egy lány böködte a hátát.

-Kaphatnék egy autogramot?-kérdezte bátortalanul. Tomi rámosolygott és aláírta a papírját. Elmosolyodtam de aztán baromira elcsodálkoztam mert tőlem is kért.

-Tőlem?- csodálkoztam rá.

-Igen...Nagyon tetszik a közös számotok!-mondta és odanyújtotta a papírt. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne írnom. Az oké, hogy Amanda...De mégis hogyan?

Gondolkoztam egy percig aztán elővettem a legszebb kézírásom és aláírtam.

-Nagyon köszönöm!- mondta mindkettőnknek és elment. Én csak álltam és néztem ki a fejemből. Úgy éreztem, hogy ez életem legszebb és legfurább napja.

35. Rész: Meghívás

Köszönöm a komikat!!! Imádom mikor írtok, olyan jól esik....

Köszi: DaDa, szandika1567, Blood97,Tina88

Blood97 fent vagyok...én vagyok Morkunka...

****************************************************************************************

-És veled mizu?- kérdeztem mikor elengedtem.

-Azt hiszem kezd alakulni valami...-mosolygott.

-Ez nagyszerű...-ujjongtam.

-Az...És jó lenne ha megismerkednétek egymással!

-Ez most komoly?- kérdeztem. Nagyon jól esett, hogy ennyire fontos vagyok neki.

-Persze...Olyan mintha a húgom lennél...Ez a legkevesebb...

-Hát oké. És mikor?

-A hétvégénk szabad igaz? Mármint neked meg nekem sincs semmi elfoglaltságom, ugye?- gondolkodott el.

-Nincs...elvileg nincs.

-Remek, akkor mi lenne ha együtt ebédelnénk szombaton?

-Az nagyon jó lenne!-mosolyogtam.-Mi a neve?

-Timi...

Balázzsal egészen addig beszélgettünk amíg nekem nem kellett készülnöm az élő adásra. Kicsit izgultam és fogalmam sem volt, hogy mégis mibe kéne mennem. Végül egy fekete-fehér pánt nélküli kockás felsőt és farmert húztam amihez beraktam a fülembe egy gitáros fülbevalót.

Átmentem a fürdőbe és gyors kisminkeltem magam. Aztán mikor kész voltam rájöttem, hogy ez teljesen felesleges volt hiszem úgy is kifestenek majd a stúdióban...

Aztán leszaladtam a földszintre ahol Tomi várt. Balázsnak már el kellett mennie valahova így nyugodtan nekieshettem Tominak. A nyakába ugrottam és megcsókoltam.

-Na ezt miért kaptam?- kérdezte nevetve mikor elengedtem.

-Nem tudom...-mosolyogtam és megvontam a vállam.-Csak olyan boldog vagyok!- mondtam és éreztem, hogy most kapott el igazán az a tudat, hogy a Tvben lejátszották azt a klipet amiben én is énekelek. Össze-vissza pörögtem és ugráltam miközben kimentem az előszobába. Hallottam, hogy Tomi kinevet de nem törődtem vele. Igazából nekem is nevetnem kellett saját magamon.

Szerencsére hamar beértünk a Viva stúdióhoz és hamar ki is sminkeltek minket. Zola volt a műsorvezető amitől idegesebb lettem. Vele még nem találkoztam és ez kicsit feszélyezett.

Szerencsére mielőtt elkezdődött volna a műsor Tomival is tudtam még beszélgetni és Zola is odajött. A végén már egész jól összeismerkedtem vele és nem kellett csalódnom. Ugyanolyan "idióta" volt mint ahogy a TVben.

Aztán bementünk a stúdióba és vártuk, hogy élő adásba kapcsoljanak minket.

Erre nem kellett sokat várni és a chatesek is hamar belelendültek a kérdésekbe. Furcsa érzés volt, hogy most tőlem kérdeznek és nem én ülök a gép előtt, hogy kérdezgessem a sztárokat.

-igoB kérdezi, hogy mikor lesz a Blackgirls-nek klipje...

-Szeretném ha minél előbb sikerülne. Szerintem amint lenyugodtak a kedélyek nekiállunk egynek.-mondtam.

-Lehet tudni, hogy ki gyújtotta fel a stúdiót?- kérdezte Zola. Én tomira néztem mert nem tudtam, hogy mit kéne válaszolnom.

-Igen, de nem szeretnénk elmondani...-mondta végül Tomi.

-Blood97 azt kérdezi, hogy hogy reagáltál arra mikor kiderült, hogy Feka a rokonod...

-Úh, hát először nem hittem el...-nevettem.- Sajnos egy temetésen derült ki az egész és azt hittem hallucinálok. Aztán odajött hozzám beszélgetni és szépen lassan fényt derítettünk a rokoni szálakra...

-És akkor utána tartottátok a kapcsolatot?-kérdezte Zola. Nem akartam apáról beszélni így próbáltam kikerülni valahogy ezt a témát.

-Igen. Telefonon és MSN-en is. Aztán meghívott egy buliba ahol a banda többi tagja is ott volt...Majdnem hátast dobtam...-nevettem megint.

-Értem...szandika1567 azt kérdezi, hogy Tomi mit gondol a lányokról.-tette fel a következő kérdést Zola miközben Tomi felé fordult.

-Szerintem nagyon tehetségesek...Az egész banda és szakmai és baráti szemmel is azt mondhatom, hogy szerintem sokra fogják vinni.

-Amanda, milyen volt együtt dolgozni a fiúkkal? Ezt DaDa kérdezi.

-Remek...Nagyon élveztem! Mindenben nagyon sokat segítettek és megértették mikor valamit bénáztunk...És a számot megírni is nagyon jó volt...Tominak rengetek remek ötlete volt...-mondtam és azt hiszem ezzel el is szúrtam a dolgot...Fölöslegesen át tereltem a témát dalszövegre. Éreztem, hogy totál piros lesz az arcom. Reméltem, hogy a sok alapozó eltakarja.

-Sokan kérdezték már, hogy van-e köztetek valami a dal miatt? Kérdezi Tina88.

-Igen...többnyire mindig megkérdezik...-nevetett Tomi. Örültem, hogy az ilyen kérdésekre van egy szuper válasza.

-És van alapja?- kíváncsiskodott Zola. Na most már tuti nem takarta el a sminkem a piros arcom. Ráadásul nem akartam egyikünket sem ilyen helyzetbe hozni, hiszen le kellett tagadni amit egymás iránt érzünk.

-Ha lenne se tartozna másra...-tette az utalós megjegyzést Tomi. Kicsit elmosolyodtam.

-Értem. Mi a reklám után folytatjuk a Top 5-el, az egymásközt-ben a témánk: "mi van ha valamit nagyon akarok de valamiért nem lehet". Aztán a vendégünk Amandáék lesznek. De érkezik még Csifó Dorina és Mark is...Szóval maradjatok velünk, mindjárt folytatjuk.-mondta és benyomtak egy reklámot.

Tomi és én kimentünk, hogy várjunk addig amíg nem kell megint bemennünk. Ez kb még egy óra volt. Kint elültünk egy kanapéra és beszélgetni kezdünk. Legszívesebben hozzá bújtam volna...

-Sajnálom...-motyogtam.

-Mégis mit?-csodálkozott rám.

-Hogy fölöslegesen kettőnkre tereltem a témát...

-Ugyan...nem baj, szerintem amúgy is meg akarták kérdezni.

-Tényleg nem haragszol?

-Rád soha nem tudnák haragudni...-mondta és megfogta a kezem úgy, hogy senki más ne láthassa.

-Köszi...-mosolyogtam rá bátortalanul.

-Tudod szeretnék valamit kérdezni...-kezdte kicsit idegesen.

-Igen?

-Tudod két hét és lesz a Comet...És...az jutott eszembe....szóval, hogy addigra biztos felvállalhatjuk egymást...-mondta nekem meg hevesen kezdett dobogni a szívem.-Eljönnél velem? Úgy mint a barátnőm...

-Persze, hogy elmegyek!- mondtam és nem bírtam megállni, hogy ne öleljem meg. A nyakába borultam és egy rejtett puszit nyomtam a nyakára. Mikor rájöttem, hogy ezt nem szabadna gyors elengedtem és körülnéztem. Szerencsére nem látta senki.

34. Rész: Tartalékfelvétel

Remélem senkit sem zavartam össze azzal, hogy melyik részeket álmodta Amanda...Ha valakinek nem világos azért bocsi XD És csak írjátok meg és elmagyarázom XD

És köszi a komikat, boldog vagyok, hogy még mindig tetszik!!!

*******************************************************************

A szívem majd kiugrott. Habozás nélkül visszacsókoltam, a karomat a nyaka köré fontam és hagytam, hogy eldöntsön a kanapén.

-Basszus...-mondtam mikor sikerült kiborítanunk a kakaót a padlóra.

-Hoppá...bocsi...-mondta és boci szemekkel nézett.

-Áh, semmi!-mosolyogtam még mindig kicsit kómásan miközben arra gondoltam, hogy ha mindig így csókol meg akkor semmi sem lesz baj.-Hozok valami rongyot! Úgy is ráférne a házra egy alapos takarítás...-sóhajtottam  nagyot.

-Segítek!- ajánlotta én csak mosolyogva megköszöntem miközben átmentem a konyhába valami vizes szivacsért.

-Elmeséled, hogy mit álmodtál? Annyira nem voltál képben mikor felkeltél...-monda mikor már nagyban a port törölgettük a nappaliban.

-Uh, hát nem mindenre emlékszem de nagyon furcsa volt...-kezdtem.- Úgy kezdődött, hogy álmomban volt egy rémálmom amiből felébredtem és nem akartam neked elmondani...

-Mert, hogy?- vágott közbe csodálkozva.

-Sst...-tettem az ujjam a szájára. Egyből csöndben maradt és mosolyogva várta a folytatást.-Szóval azért mert azt álmodtam, hogy Szandra megölt és, hogy mennyire féltem tőle...Aztán bezártál kettőnket a szobába, hogy igenis mondjam el, hogy miért kerüllek...Mert közbe leforgattuk a videót...És...ú várj...mi is volt?- estem gondolkozóba.- Áh megvan. Szóval lövéseket hallottunk lentről és mikor lementünk megláttuk Szandrát...Főbe lőtte magát...Aztán nekem a stressztől amnéziám lett és kiesett az elmúlt fél év...Aztán megint emlékeztem és egyedül voltam a lakásban. A Tv magától bekapcsolódott és te voltál ahogy éppen mentőbe raknak. Aztán egyszer csak Szandra üldözni kezdett...vagyis talán a szelleme...

-Neked aztán van fantáziád...-mondta mikor látta, hogy befejezem.

-Igen...-mosolyogtam rá és bekapcsoltam a porszívót. Gyors felporszívóztam a földszintet aztán felköltöztünk az emeletre, hogy ott is letöröljük a port. Éppen a kád és a mosógép közé próbáltam bepréselődni, hogy kivegyek egy rongyot ami beesett mikor hallottam, hogy az ajtó becsukódik.

-Ihletet kaptam...-vonta meg a vállát Tomi mikor kérdőn felnéztem rá, hogy miért zárja be az ajtót.

-És mégis mihez?-játszottam vele és visszabújtam a kád és a mosógép közé. Végre sikerült kivennem a rongyot mikor arra lettem figyelmes, hogy Tomi végigsimítja a fenekem. Gyors megfordultam és vágytól égő szemekkel találtam magam szembe.

-Nincs kedved lefürdeni?- kérdezte miközben olyan közel hajolt, hogy az lehelete az arcomat csiklandozta.

-De igen...-suttogtam és szorosan hozzá simultam és a nyakát kezdtem csókolgatni. Felhúzott minket a földről és levette a felsőm. Én is így tettem majd nem kellett sok idő, hogy a maradék, felesleges ruhától is megszabaduljunk.

Beálltunk a zuhany alá és teljesen eggyé fontunk...

-Azt hiszem ez jobb elfoglaltság mint a takarítás...-mosolyogtam Tomira két órával később mikor a ruháinkat húztuk.

-Egyértelműen...-nevetett ő is.

-Ki az?- kérdeztem mikor valaki kopogott az ajtón.

-Balázs! Beidéztek minket a rendőrségre, hogy Szandra ellen tanúskodjunk.

-Oké, egy pillanat!- kiabáltam miközben a pólómat húztam.

-Nem tudod, hol van Tomi? Az istenért sem veszi fel a telefont.

-Szia Balázs!- köszönt Tomi és kitört belőlem a nevetés.

-Oh, szia...-jött kintről a válasz. Egy másodperc csönd után mindhárman hangosan röhögtünk. Tomival rendbe szedtük magunkat és lementünk a nappaliba. Balázs éppen a vivát nézte.

-Hát ez?- kérdeztem csodálkozva mert a közös klipünk ment a Tv-ben.

-Oh, igen...Ezt is akartam mondani. Indián hívott, hogy szerencsére megtalálta a tartalékfelvételt ami túlélte a tüzet mert direkt olyan helyen volt.

-Mi? Hisz ez nagyszerű!- mondtam boldogan. Elcsodálkoztam saját magamon. Nagyon fura volt látni saját magamat a TV-ben. A hangom is teljesen máshogy hangzott mint ahogy én hallom de nagyon tetszett. A szívem majd kiugrott a boldogságtól és úgy éreztem, hogy az életemnek soha nem lesz ennél boldogabb szakasza.

-És már el is küldte?-csodálkozott Tomi.

-Igen...És ha nem gond akkor ma meg vagytok hívva az Interaktívba.

-Mi?- csodálkoztam rá.

-Igen...És csak ti ketten. Nem csak a klip miatt hanem a baleset miatt is.

-Oh...-motyogtuk egyszerre Tomival. Kicsit elszomorított, hogy majd élő adásban kell letagadnom mind azt amit Tomi iránt érzek...

-És mikor kell menni?- kérdezte Tomi miután végignéztük a klipet ami nagyon jól sikerült. Ha nem tartanám magam beképzeltnek tőle akkor ez lenne a kedvenc számom.

-Már a chatbe...

-Oké...Akkor nekem most mennem kell...-mondta hirtelen Tomi.

-Hogy- hogy?- csodálkoztam.

-Kéne egy másik ruha...-nevetett és én is elmosolyodtam. Egy puszit nyomott a számra majd kiment. Lehuppantam Feka mellé és vele bámultam tovább a Tv-t. Talán egy negyed óra után szólalt meg először.

-Úgy látom jól meg vagytok...

-Igen, nagyon jól...

-Ennek igazán örülök. De azért jól vagy? Úgy értem eléggé felpörgött mostanában az életed és kicsit aggódom, hogy valami bajod lesz...

-hogy érted?

-Hát az apáddal való per, Szandra, a klip, az, hogy le kell tagadnotok egymást. Akkor, hogy utánad rohangálnak a fotósok...

-Igen...valóban kimerítő egy kicsit...De végül is ez ezzel jár nem?- mosolyogtam.

-Csak egy kicsit...És szeretném ha szólnál ha bármi bajod lenne!Bármi ami bánt vagy valami, hozzám nyugodtam fordulhatsz!-fogta meg a kezem.

-Ezt megígérem!- mondtam és megöleltem. Jó volt megint beszélgetni vele, hiszen az elmúlt hetekben nem nagyon adódott rá lehetőségem. Jó volt tudni, hogy törődik velem és, hogy bármikor számíthatok rá.

33. Rész: Kakaós csók

Köszi a komikat! Örülök, hogy tetszik! És csak így tovább...Írjátok csak a komikat XDR emélem, hogy érdekesnek találjátok majd!

*************************************************************************************

Reggel mikor felkeltem egyedül voltam és ez megrémített. Ez most volt először azóta, hogy Szandra öngyilkos lett nekem meg kiesett az elmúlt fél év.

Gyors felültem az ágyban de nem sokat láttam mert le volt sötétítve. Kikecmeregtem az ágyból majd felhúztam a redőnyt. Tomi ruhái már nem voltak ott. Kicsit pánikba estem, hiszen ha elment mindig hagyott üzenetet vagy valamit.

Leszaladtam a konyhába de ott sem volt senki...Aztán körbejártam az egész lakást de sehol senki...

-Ez fura...-motyogtam. Azonnal beszélni akartam vele mert minden emlékem visszatért...De szó szerint. Minden egyes részlet ami hiányzott.

Gyors visszamentem a szobámba és megkerestem a telefonom, hogy fel tudjak hívni valakit a bandából. Süket volt a telefonom. De totál süket.

Tovább mentem a házban hátha találok valami levelet ami arra utal, hogy miér olyan kihalt minden.

De persze semmi. Képes voltam még a pincébe is lemenni és persze nem jártam sikerrel.Végül feladtam és bekapcsoltam a hifit, hogy hallgassak egy kis zenét.

Egyszer csak az egész lakásban sötét lett, mintha minden redőnyt lehúztak volna. Baromira megijedtem. Felpattantam a kanapéról és ijedten néztem körül de nem láttam semmit. A szívem vadul kalimpált a félelemtől és izzadt a tenyerem.

-Na mi van Amanda?- kérdezte egy női hang. Felé fordultam de nem tudtam kivenni az alakot...Nem is láttam senkit. A magnó kikapcsolt aztán a Tv kezdett világítani. Tomit mutatta, ahogy éppen beteszik egy mentőautóba. A szívem összeszorult és szinte megfeledkeztem az ismeretlen hangról.

-Nem is félsz drága?- jött a következő hang és a Tv magától kezdett átváltani a következő csatornára. Elsikoltottam magam és rohanni kezdtem. Nem tudtam hova megyek de valamelyik szobába, fel az emeletre.

-Úgy is utolérlek hiába futsz el!- mondta hang és a bezárt szobán belűről jött.

-Ki vagy?- kiabáltam remegő hangon.

-A legrosszabb rémálmod!- mondta és az alak testet öltött. Közvetlen előttem áll és fenyegetve nézett a szemembe.  Nem tudtam, hogy, hogy jött be hiszen az ajtó zárva volt és ő elállta az utam. Nem tudtam előle elfutni...

-Mit akarsz? Te már halott vagy...-kiabáltam még mindig.

-Tudod te azt nagyon jól! Tomit...Ő az enyém és soha nem lesz másé. Mindig is az enyém volt...

-Nem...ő az enyém!- ellenkeztem és megpróbáltam elfutni de Szandra a földre lökött. A következő pillanatban egy hideg utcán feküdtem. Szandra elővett egy hatalmas kést és belém szúrta. Nem is egy helyen hanem mint valami vérengző vadállat döfködött majd röhögve hagyta, hogy elvérezzek.

Éreztem ahogy folyik a vérem és egyre csak azon járt a fejem, hogy csak őt ne bántsa....Csak, hogy Tomi jól legyen és mindenki más akit szeretek.

Ha nekik semmi baja nem esik akkor nem érdekel ha meg kell halnom...

-Amanda!-jött egy távoli hang de én nem tudtam válaszolni. Ahhoz túlságosan is könnyű volt meghalni.- Kicsim! Ébresztő! Hallod?

-duruzsolta még mindig az a csodálatos hang. Valami puha érintést éreztem az arcomon és mindenféle hang kezdett kavarogni a fejemben.

Ezer másik. Valami hülye filmzene, az a csodálatos hang ami mindig boldogsággal töltött el, valami mikró szerűnek a csipogása...meg sok más amit nem tudtam beazonosítani.

-Szerelmem! Kicsim! Ébresztő!-hívogatott Tomi...Igen most már rájöttem, hogy ki az-

-Hm...?-nyögtem de nem tudtam, hogy a hang valóban kijötte.

-Jó reggelt...-mondta és valami fura boldogság motoszkált a hangjában.

-Hol vagyok?- kérdeztem de szerintem csak a szám mozgott.

-Nyugi...a nappaliban vagy!Elaludtál miközben néztük a Gothikát...-mondta és sikerült kinyitnom a szemem. Szerencsére nem sok mindenre emlékeztem az álmomból. Csak fontosabb részletekre...

-Mi?- döbbentem meg.

-Igen...Itt aludtál egész éjjel mert nem tudtalak felkelteni este...-mondta bocsánatkérő szemekkel. Megpróbáltam megmozdulni és rájöttem, hogy iszonyatosan elaludtam a nyakam.

-Az egészet csak álmodtam...-ez inkább kijelentés volt mint kérdés de ő azért válaszolt.

-Valószínű...bár nem tudom mit álmodtál...

-majd elmondom...Viszont most valami életmentő löttyre lenne szükségem...-mondtam kómásan miközben felültem és a fejemet fogtam.

-Forró kakaó?- kérdezte és már a kezembe is nyomta.

-Imádlak!-mondtam és megpróbáltam mosolyogni de még a szám is fáradt volt...Ez az álom túl kimerítő volt.

-Én is!- ült le mellém. Gyors megittam az édes kakaót majd ránéztem.

-Kakaós vagy!-nevetett.

-Hol?- kérdezte é mikor le akartam törölni megfogta a kezem és megcsókolt.

32. Rész: 18-as emlékfilm

Örülök, hogy még mindig nem laposodott el a sztorim XD Na mind1...Próbálok apait anyait beleadni még ezekbe a rövidebb részekbe is.

***********************************************************************************

Csak ültem az ágyon és totál össze voltam zavarodva. Fogalmam sem volt arról, hogy most mi van. Tomi és az orvos beszélgettek én meg csak gubbasztottam. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy hogy lehet nyár...Hogy lehetek kettesben Tomival mikor elvileg alig ismerem. Kb öt mondatot beszéltem vele egész életemben. Még mindig nem tettem túl magam azon az örömön, hogy Feka a rokonom.

Úristen...mit fog szólni apám ha hazajön...Te jó ég itt bazi nagy balhé lesz...

-Amanda!- ült le mellém Tomi és megfogta a kezem. Ettől megijedtem mert az agyam nem értette, hogy a szívem miért kezd kalimpálni.-Azt hiszem beszélnünk kell!

-Értem...-mondtam rémült hangon.

-Szóval az van, hogy...Azt mondta az orvos, hogy amnéziád van...

-Tessék?-döbbentem le...

-Igen...Az elmúlt fél év teljesen kiesett.

-Fél év?-csodálkoztam. Akkor ezért van az, hogy nyár van és nem tél.

-Aha...Tudod...te meg én...szóval...érted...-hajtotta le a fejét.

-Úgy érted...Mi járunk?- kérdeztem suttogva.

-Igen!-jött közelebb. Fura érzés volt mert, az agyam nem értette miért van ez viszont a lelkem mélyén éreztem, hogy szeretem.

-És miért van amnéziám?

-Az exem őrült volt és szét akart minket szedni...Fejbe lőtte magát...-suttogta és lehajtotta a fejét.

-Mi?- tátottam el a szám.

-Igen...De ne pánikolj!-mondta gyorsan. Nem értettem ezt az egészet. Egy csomó kérdésem lett volna de Feka hirtelen ott termett mellettem és a nyakamba ugrott.

-Jesszus! Jól vagytok?- kérdezte miközben szorosan magához ölelt. Valami nagyon ismerős volt de az agyam nem fogta fel a dolgokat.

-Nem emlékszem semmire!- mondtam gépies hangon ő meg rémülten nézett rám.

-Hogy mi?- mosolygott.

-Az orvos szerint csak ideiglenes...-nyugtatta meg Tomi.

-Kiesett az elmúlt fél év...-ismételtem amit Tomi mondott nekem.

-Oh...-motyogta Balázs miközben ő is leült.

Egy hét múlva

Az elmúlt egy hét arról szólt, hogy Tomiék elmondták mik történtek. De szerencsére egyre kevesebb dolgot kellett mondani mert kezdtem emlékezni.

-Tudod egy újabb emlékkép ugrott be!-bújtam Tomihoz a szobámban és megpusziltam a nyakát.

-És mi?- kérdezte izgatottan. Mindig boldog lett ha elkezdtem emlékezni.

-Odáig már mindenre emlékszem, hogy a kórházban a nyakadba borulok mert megbocsátom neked a Szandra ügyet...

-Ú, akkor már nagyon sokra emlékszel...-suttogta és szorosan megölelt. A szívem majd kiugrott és az érintésétől megint újabb emlékképek ugrottak be... Mint valami fura mozi...Mint a diaképek...

-Mi az?- kérdezte mikor elnevettem magam.

-Az emlékek úgy rohamoztak meg mint valami diafilm...-nevettem.

-És ez miért vicces?

-Lefelejtették róla a 18-as karikát...-suttogtam a fülébe. Elmosolyodott és az ajkai cirógatni kezdték a nyakam.

31. Rész:Amnézia

Köszike a komikat!!! :) olyan boldoggá tudtok tenni azzal ha ilyeneket írtok!

Szeretném ha eldöntenétek,hogy mindennap írjak rövid részeket vagy minden másnap hosszabbat? Mert nem lesz elég időm...

******************************************************************

-Mi volt ez? Néztem rá idegesen.

-Nem tudom...-mondta és előkapta a kulcsot, hogy ki tudjunk menni a szobából.

-Várj! Mi van ha veszélyes?- rémültem meg még jobban.

-Maradj itt, rendben?-simogatta meg az arcom.

-Még mit nem...Inkább veled megyek.-makacskodtam halkan, hogy ne hallják meg, hogy fent vagyunk.

-Amanda...

-Megyek!-mondtam és már el is indultam.

-Akkor legalább mögöttem!-mondta és behúzott maga mögé. Végig a kezemet fogta miközben leosontunk a nappaliba. Vérfagyasztó látvány tárult elénk.

-Úristen...-sikítottan és elfordultam. Felfordult a gyomrom, a könnyeim kifutottak és nem hittem el amit látok. Szerencsére Tominak teljes lélekjelenléte volt. Odarohant Szandra testéhez ami biztos, hogy halott volt hiszem fejbe lőtte magát...Nem nyúlt hozzá csak közel  hajolt, hogy vesz-e levegőt vagy valami...Fogalmam sem volt, hogy mi történik.

Tomi felkapta a telefont és tárcsázni kezdett valakit. Miután lerakta pár perc elteltével megjöttek a rendőrök is. Tomit és engem is kihallgattak de nem nagyon tudtam koncentrálni. Folyton Szandra eltorzult arca lebegett a szemem előtt...

-Jól vagy?- kérdezte halkan Tomi mikor kettesben voltunk. Szorosan magához ölelt és a hátam simogatta.

-Nem, nem vagyok jól...-kezdtem el sírni.

-Nyugi...Vége, hallod...Nem lesz semmi baj...-duruzsolta nyugtatás képpen. Valamennyire hatott is de nem nagyon. A szívem még mindig majd' kiugrott a félelemtől és az undortól.

-Tomi...-kezdtem zokogva.- Szandra...ön...öngyil...-nem bírtam tovább mondani. Szédülni kezdtem, forgott a világ, a falak képtelenek voltak a helyén maradni és úgy éreztem, hogy kihúzzák a lábamat magam alól.

-Amanda...-hallottam egy nagyon távoli hangot és némi támasztást a hónom alatt de már másra nem is emlékszem...

***Tomi***

-Amanda! Térj magadhoz...-mondtam miközben az arcát legyeztem. Az orvosok körülötte ugráltak és próbálták magához téríteni de nem sikerült...

Szegény, mennyi mindent el kell viselnie, hogy velem legyen...Először az én hülyeségem, aztán a sajtó és most megint Szandra...Nem hiszem, hogy ezt sokáig fogja bírni...

De Szandra is...Istenem, szerencsétlen lány...El kellett volna küldenem valami intézetbe ahol kikúrálják vagy valami...Vagy nem kellett volna olyan durván elküldenem a kórházban...Akkor lehet, hogy most nem itt tartanánk...

***Amanda***

-Tomi...-nyöszörögtem mikor hangokat kezdtem hallani magam körül.

-Itt vagyok...-jött valami hangfoszlány.

-Hol vagyok? Mi történt?- kérdeztem mert nem sokra emlékeztem.

-Mire emlékszik?- lépett be a képbe egy ismeretlen arc.

-Valamiért elájultam...-motyogtam és furán melegem volt annak ellenére, hogy tél volt.-Miért van ilyen meleg?

-Nyáron általában meleg van...-mosolygott kedvesen Tomi de én egy kukkot sem értettem abból amit mond.

-Nyár? Hiszen tél van...-magyaráztam és rémülten felültem az ágyban.

-Tél?- néztek egymásra.

-Mióta ismersz engem?-kérdezte Tomi feszült arccal.

-Két napja...-motyogtam.

-Jöjjön velem...-intett az orvos Tominak én meg ott maradtam egyedül a zavaros gondolataimmal együtt.

***Tomi***

-Mi a baja?- kérdeztem feszülten és visszanéztem Amandára.

-Valószínűleg egy átmeneti amnézia...Elő szokott fordulni nagy trauma esetén és azt hiszem egy olyan hulla akinek a fél agya kint van, az igen nagy trauma...

-Átmeneti?- kérdeztem rémülten.

-Igen...De minden esetre csak szép fokozatosan adagolják neki az információkat. Fél év hosszú idő, azóta rengeteg minden történhetett. Úgy közölje vele ezt a dolgot, hogy semmi esetre se rémüljön meg!-utasított a doki.

30. Rész: Bezárva

igoB én szeretném megnézni a tied, és nem tudom, hogy mióta megy a blog...Blood97 nem  kell rögtön kitörölni ha valakinek nem tetszik...bár én is ezt csinálom sokszor XD De minden esetre próbálkozni jó és ahogy belejön az ember az írásba egyre jobb lesz...szóval nem szabad feladni!!!

És persze nagyon köszönöm a komikat!!!!

***************************************************************************************

A klipforgatás utáni napon behívták mindkét bandát az Interaktívba, hogy meséljünk erről az egész ügyről. Még mindig izgultam ha ilyen dolog volt és most még Tomi sem nyugtatott meg, mert hogy próbáltam nem kettesben maradni vele...Vagy ha még is így volt mindenről elkezdtem fecsegni. Aztán mikor éppen otthon voltam össze-vissza sürögtem-forogtam mintha bármi dolgom is lenne.

-Jól vagy?- kérdezte és felvonta a szemöldökét miközben az ágyamon ült.

-Persze...miért ne lennék?-kérdeztem de nem néztem rá.

-Hát tudod...mintha kerülnél vagy valami...-mondta zavartan.

-Én, dehogy...-játszottam a megdöbbentet. Folytattam a járkálást és véletlenül sem néztem rá. Végig a hátamon éreztem az tekintetét. Mikor megunta, hogy nem szólok hozzá elkapta a karom és maga mellé ültetett.

-Mi a baj?

-Miért lenne bármi baj?-hárítottam.

-Nem tudom...De ha valami bajod van velem, vagy megbántottalak vagy valami azt mondd el kérlek...

-Mi? Nem, dehogy...Te nem tettél semmi rosszat...-hangsúlyoztam majd fel akartam állni, hogy én ennyivel le is tudtam a beszélgetést, de ő elkapta a karom és visszaültetett.

-Kérlek...Nekem elmondhatod...-kérlelt. Nem néztem rá mert akkor tuti kiböktem volna, hogy mennyire rettegek attól, hogy mi lesz Szandra következő eszelős tette.-Nem bízol bennem?

-De igen...-mondtam és megsimogattam a kezét...Nem akartam, hogy azt higgye, hogy ő bárminek is az oka.

-Akkor...ne csináld ezt velem...

-Mégis mit?- kérdeztem. Annyira mérgesen mondta, hogy a meglepettségtől elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem.

-Amanda...Nem vagyok se hülye, se vak...Látom, hogy valami baj van és ezt annyira nem akarod elmondani, hogy kerülsz...A klipforgatás alatt is kerültél és ha véletlen kettesben voltunk akkor olyanokról beszéltél amiket utálsz...-mondta és nem tudtam mit válaszolni. Tudtam, hogy bármit elmondhatok neki, de ha tudná, hogy félek és igenis zavar Szandra akkor lehet, hogy magát hibáztatná...

-Szóval...-kezdtem, de egészen máshogy folytattam mint ahogy ő azt elvárná.-...mikor kell indulnunk?

-Hogy mi?- nézett rám kétségbeesetten.

-Tudod, Interaktív meg hasonlók...-álltam fel és elindultam az ajtó felé. Tomi egy pillanat alatt előttem volt és becsukta előttem az ajtót. Sőt bezárta és elvette a kulcsot...-Mit csinálsz?- rémültem meg.

-Innen addig el nem megyünk amíg el nem mondod, hogy mi a bajod...-mondta ravaszon és becsúsztatta a farzsebébe a kulcsot.

-Add oda!- mondta és mögé nyúltam, hogy elvegyem a kulcsot de ő gyorsabb volt és elfordult.

-Azt már nem...Tudni szeretném, hogy miért vagy ennyire titokzatos...

-Azt hittem ezt szeretik a fiúk...Ha titokzatos a lány...-tereltem a témát játékosan és egy hirtelen mozdulattal felé ugrottam de most sem jártam sikerrel és az ágyra estem.

-Ez így igaz...-suttogta miközben fölém feküdt. Megsimogatta az arcom és komolyan nézett a szemembe.- De megfejteni is szeretjük azokat a titkokat...

-Hajrá...-mosolyogtam és a nyakára tettem a kezem. Lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam de ő nem engedte.

-Ne akarj elcsábítani te kis boszorkány...-nevetett és átfordítottam magunkat. Úgy térdepeltem az ágyon, hogy a csípőm és az ágy között az ő csípője volt miközben lefogtam a kezét.

-Azt hittem már sikerült.-Suttogtam a fülébe. Az számmal végigsimítottam az arca vonalát és reménykedtem, hogy ez majd megtöri és nem kérdezősködik többet. Csókolgatni kezdtem a nyakát majd lehúztam a kezem a karjáról. Amint szabaddá váltak a kezei rögtön a csípőmön éreztem. Egyik keze benyúlt a felsőm alá a másikkal pedig a combom simogatta miközben puha ajkai az enyémeket keresték.

-Amanda...-suttogta miközben átfordított.- Tudni akarom...-mondta komolyan mikor ránéztem. Elfordítottam a tekintetem és nagyon sóhajtottam. Nem volt mit tenni...Túl makacs ahhoz, hogy feladja...

-Félek Szandrától...Rettegek, hogy esetleg a következő lépése az lesz, hogy felgyújt engem vagy téged...Nem akarom, hogy bármelyik szerettem bántsa, főleg nem téged...

-Kicsim...Ezt miért nem tudtad elmondani?- csodálkozott és végigsimította az arcom.

-Mert nem akarom, hogy esetleg magadat hibáztasd vagy valami...És azt is utálom ha sajnálnak...-mondtam amin elkezdett nevetni.

-Ez most komoly?

-Igen...ne nevess ki!

-Bocs...-mondta de annyira nevetett, hogy leszállt rólam és az ágyon fetrengett. Durcásan hozzávágtam egy párnát és felálltam.

-Kössz...-duzzogtam tovább és mikor ki akartam menni rájöttem, hogy zárva.

-Ezt keresed?- lengette meg a kulcsot gúnyos arccal.- Gyere ülj vissza...-hívogatott és megsimogatta az ágyat, hogy oda üljek.

-Ezek után, hogy kineveted, hogy félek...?

-Én nem azt nevettem ki...-állt fel miközben elkomolyodott.- Az egyáltalán nem vicces!Megértem, hogy félsz még ha nem is akarom. El fogják kapni Szandrát úgyhogy nem lesz mitől félned...-ölelt át...Szorosan, hogy biztosítson arról, hogy itt van velem és mindentől megvéd.

-És ha nem engem bánt hanem téged? Akármennyire is akarom én nem tudlak megvédeni...-szomorodtam el.

-Nem is kell megvédened...Nekem épp elég ha itt vagy és mindent elmondasz!

-Rendben!- néztem fel rá. Az ajkunk épp csak pár centire volt egymástól mikor hatalmas lövésnek hallatszó puffanás jött a földszintről.

29. Rész: Érdekes álom

Köszönöm a komikat. Nagyon jól esik, hogy ennyire tetszik amit írok. Fontos nekem, hogy így legyen és ha kezdenék ellaposodni akkor csak szóljatok XXD.

*****************************************************************

-Hogy képesek ilyeneket írni?-dühöngtem fel-alá járkálva.

-Amanda...kicsim...nyugodj meg!-állt fel és megpróbált elkapni, hogy ne járkáljak.

-Nyugodjak meg? Hogy nyugodjak meg??

-Ne vegyél mindent a szívedre kérlek...Én sem veszem komolyan az ilyen cikkeket és szeretném ha te is ezt tennéd!- simogatta meg a vállam miközben kereste a szemkontaktust.

-De Tomi...Azt állítják, hogy Petivel vagyok együtt és, hogy a szám csak egy reklámfogás...-borultam ki végleg...

-Ha már mindketten biztonságban leszünk Szandrától, akkor majd bebizonyítjuk, hogy nem így van!-kacsintott rám higgadtan.

-Téged komolyan ennyire hidegen hagy? Nem is idegesít?-csodálkoztam rá ezúttal már sokkal nyugodtabban.

-Nem...Kicsim ha minden cikken fennakadnék akkor már egy idegroncs lennék...-nevetett.

-Legszívesebben feldugnám a seggükbe ezt az egészet...-böktem a képre, amin éppen Peti kezét fogom.

-Amúgy mit csináltatok?-nevetett fel hangosan.

-Tanácsot kért Lauráról...-sóhajtottam. Tominak sikerült teljesen megnyugtatnia.

-Értem.-mosolygott és szorosan magához húzott.Végül egy öt perc után eltolt.-Visszakaphatom a boxerem?

-Oh...persze...-nevettem. Gyors levetkőztem és átnyújtottam neki a ruhadarabot. Nem tudtam merre van a bugyim és össze-vissza forgolódtam.

-Ezt keresed?- kérdezte Tomi ezúttal már ruhában.

-Jaj köszi...-motyogtam hálásan és gyors felhúztam.-A melltartóm?

-Azt hiszem a kanapém...

-Áh...-nevettem és felkaptam. A többi ruhámat már egyszerűbb volt megtalálni így hamar el is készültem. Tomi a kanapé karfájának dőlt én pedig lehuppantam mellé és hozzábújtam. A karját a derekam köré fonta és belepuszilt a hajamba.

-Nem nézünk valami filmet?- kérdezte éppen akkor mikor már majdnem elaludtam az ölében.

-Oké...-mondtam és feltápászkodtam.-Milyen filmet?

-Nekem mindegy...Valami...nem is tudom...Van kedved horrorhoz?

-Aha...-mosolyogtam.-A Gothika jó? Azt már régen láttam.

-Persze.-mondta én meg betettem a DVD-t. Elhelyezkedtem megint Tomi ölében.

Nem tudom, hogy kerültem arra a helyre de nagyon fáztam. Hideg szél fújt és szakadt az eső. Valami lenge nyári ruha volt rajtam és a stúdiónál voltam.

-Szandra?- kérdeztem miközben felismertem a felém közeledő alakot. Nem válaszolt csak kísértetiesen nevetett. Ettől elkezdtem félni és fura késztetést éreztem arra, hogy elfussak. Így is tettem. Ekkor jöttem rá, hogy mezítláb vagyok és csúszik a lábam a betonom.

-Hova, futsz te kis csinált sztár?-kiabált utánam.-Úgy is tönkreteszlek te kis senki...-Kiabálta én meg elestem. Szandra hirtelen fölöttem állt majd leguggolt és a szemembe nézett- Ő az enyém! Csak az enyém és senki másé...-Fenyegetett meg.

***Tomi***

-Nem ő az enyém...-duruzsolta halkan Amanda és nem nem értettem miért mondja.

-Hogy mondod?- kérdeztem és lenéztem rá. Ekkor jöttem rá, hogy alszik.

-Nem vagyok csinált...Nem a tied...Engem szeret...Ne bánts...-motyogta. Elég idegesítő dolgokat mondott. Igaz, hogy így egy kukkot sem értettem belőle, de nem volt nehéz kitalálni, hogy valami hülye rémálma van.

-Amanda...Ébredj...Hallod...-böködtem óvatosan a vállát.

-Szandra...-bökte ki az utolsó szót. Még mindig aludt, bennem pedig meghűlt a vér. Ennyire félne? De akkor miért nem mondja? Nem fogom hagyni, hogy baja legyen. Amint elkapják Szandrát minden rendben lesz...Igen...nem fog minket szétszedni...azt nem hagyom.

-Kicsim kelj fel!- böködtem meg újra, most egy kicsit erősebben.

-Mi?Ki? Hol vagyok?- kérdezte miközben felült és rémülten nézett.

-Nyugi...A nappaliban vagy. Elaludtál filmnézés közben.

-Oh...

***Amanda***

-Álmodtál valamit?- kérdezte fura arckifejezéssel.

-Nem, semmit...-hazudtam. Ha megtudná, hogy mit álmodtam akkor tuti kiakadna. Nem akarom, hogy tudja, hogy rettegek Szandrától és az őrült tetteitől...

-Biztos?

-Igen...miért?

-Furákat mondtál....

-Már megint?- nevettem. Próbáltam úgy tenni mintha semmire sem emlékeznék...Pedig nagyon is emlékeztem. Minden egyes szavára és a kést még mindig éreztem a hasamban amit belém vágott...

-Nem emlékszel??

-Nem...-vontam meg a vállam de nem néztem a szemébe.

-Értem.

-Sziasztok!- mondta Balázs mikor belépett a nappaliba.

-Szia!- mondtuk egyszerre. Meglepett, hogy nem csak nekem volt feszült a hangom...Lehet, hogy álmomban többet beszéltem mit kellet volna?

-Indián mondta, hogy ha jól vagytok akkor akár megint leforgathatjuk a klipet...

-Remek!- mondtam és fel is álltam. Nem akartam Tomival kettesben lenni hiszen akkor tuti kiszedi belőlem, hogy mennyire félek...Ezt pedig nem akartam...

28.Rész: Címlapon a...

Bocsi...De nem lesz időm minden nap írni...Csak minden másnap mert ugye két blogom van, szóval csak felváltva tudok írni.

És köszönöm a komikat csak így tovább írjatok!!!! :)

Ja és mielőtt elfelejteném...Én ugye pécsi vagyok és a nővérem Pesten él és úgy jött haza, hogy AFC Tomi mellette ült a buszon...Halljátok majdnem elbőgtem magam.Azt mondta két gitár volt nála és, hogy cilinderben meg nagy szemcsiben volt és nem kért nekem autogramot ...Teljesen kiakadtam. Miért van az, hogy a nővérem aki nem is szereti, sőt fikázza megállás nélkül, ő találkozik vele, de én aki imádom és én akarok Amanda lenni az nem is találkozik vele....

***********************************************************************************

Odafordítottam a fejem és láttam, hogy egy csomó fotós engem fényképezik. Rájöttem, hogy elég bizalmasan festhetek Petivel mivel egymás kezét fogjuk és éppen a betegágyam mellett ül. Gyorsa kirántottam a kezem de már késő volt. Biztos egy csomó fénykép készült.

Peti dühösen felállt és lehúzta a rolókat majd kiment és csak annyit hallottam, hogy kiabál. Fogalmam sem volt, hogy nekem ilyenkor mit kéne tennem vagy ez mit jelent. Most akkor ezek a fotók meg fognak jelenni vagy mi??

És akkor mi van ha így van? Vajon a menedzserem kiakadna? Vagy most akkor cikkezni is fognak?

-Jól vagy?- kérdezte Peti miközben bejött egy tíz perc után.

-Persze...de mégis mi volt ez?

-Nem tudom...Szerintem Tomi miatt jöttek és lehet észrevettek téged is. Kíváncsiak rád hiszen új felfedezettek vagytok.

-De most mi lesz? Megjelennek a fotók és cikket írnak rólunk?

-Valószínű...Szóltam Tominak, és a biztonságiaknak is, hogy ne engedjék be őket.

-Nem értem ezt egészet...Nem vagyok senki csak egy lány aki szeret énekelni...

-Ez nem igaz...Egyre híresebb leszel Lara, hozzá kell szoknotok a figyelemhez. Ha megjelenik a klip akkor aztán egy csomóan fognak körbe ugrálni...

-De nem miattunk...Azért lesz sikere a számnak mert ti vagytok benne...-ingattam a fejem nevetve.

-Lehet, de minden kiderül mikor majd saját klipetek lesz!-mosolygott ravaszul.

-Oké...-nevettem. Hihetetlen, hogy mennyire el tudta terelni a gondolataimat a sajtóról...Mondjuk jól esett, mert már kezdett fájni a fejem. A hirtelen felhajtás,Szandra "fenyegetőzései" meg hasonlók...Eléggé felkavaró hét volt. És akkor abba még bele sem gondoltam, hogy apám tárgyalása is ezen a héten lesz...Tanúskodnunk  kell Balázzsal, hogy lecsukják.

Kicsit sok volt ez az egész...Csak az nyugtatott meg, hogy mindig van kire számítanom. A saját bandámra vagy akár Tomiékra.

-Mikor mehetek haza?- kérdeztem.

-Nem tudom...Elvileg a reggeli vizitnél igen...Legalábbis Tomi akkor.

-Hát remélem, mert nem nagyon tudok egy helyben ülni.- mondtam ő meg kinevetett. Jó érzés volt, hogy a bizalmába fogadott. Így még közelebb kerültem az egész csapathoz és így Tomihoz is.

Másnap reggel végre hazamehettem. Gyors felöltöztem és már mentem is Tomihoz aki szintén kész volt.

-Hiányoztál...- mondtam miközben közelebb léptem. Nem mertem megölelni hátha megint lefotóznak.

-Te is nekem...-Fogta meg a kezem és magához húzott.

-Nem szabad...-suttogtam de nem volt elég erőm, hogy eltoljam magamtól.

-Tudom...De elvégre lázadó énekesek vagyunk...-mondta nevetve. Én is elmosolyodtam és hagytam, hogy még szorosabban átfonjon a karjaival. Az én karom is köré csúszott és megsimogattam a hátán.

-Nem akarunk hazamenni?-kérdeztem miközben felnéztem rá. Nem tudtam, hogy látszik-e rajtam amit terveztem de elmosolyodott.

-Remek ötlet.-mondta és elindult a kijárat felé. Mikor az ajtó felé mentünk rájöttem, hogy tudja mit akarok mert a kezét végigcsúsztatta a fenekemen amitől eluralkodott rajtam a vágy...

Felszálltunk a buszra ahol alig bírtam magammal. Baromi szar érzés volt, hogy nem ölelhetem meg azt akit szeretek, csak azért mert egy őrült felgyújtotta a stúdiót...

-Helló!-kiabáltam a lakásban mikor hazaértünk. Nem jött válasz és Balázs cipője sem volt ott, szóval ebből arra következtettem, hogy enyém az egész ház.

Tomi hátúról simogatni kezdte a derekam, én pedig lehunytam a szemem, hogy jobban élezzem, ahogy a kezei a hasamon kóborolnak. Mikor nem bírtam tovább megfordultam és lágyan megcsókoltam. Ő cseppet sem volt lágy...Követelőzően esett nekem és mégis sokkal gyengédebb volt bárkinél. Heves volt és szenvedélyes de óvatos.

Nekilökött az ajtónak és úgy csókolt. Áramütésszerű érzés ment végig a testemen mikor a keze becsúszott a melltartómba. "Megvadultam" tőle és szinte rámásztam. A kezei a fenekemre csúsztak majd a combomra és úgy kapott fel. A csókunk nem szakadt meg tőle így nem tudtam, hogy hova visz.

Végül a nappaliban kötöttünk ki a kanapén. Lágyan elfektetett és óvatosan elkezdte kigombolni az ingem. Közben végigcsókolta a mellkasom és hasam. Lehunytam a szemem és úgy húztam le róla a felsőt. Lehúzta a nadrágom és én is az övét. Gyengéden kényeztettük egymást,majd mikor már egyikünk sem bírta tovább, rám feküdt és a lábam közé helyezkedett.

Tomi minden egyes érintése azt sugallta mennyire szeret és vágyik rám. Egyre hevesebben ölelt és csókolt. Ahogy egymásba melegedtünk egyre gyorsabban kezdtünk mozogni. Átfordított minket amitől leestünk az ágyról. Nem zavartattuk magunkat...folytattuk és nevetésben törtünk ki. Egyre hevesebben vettük a levegőt, már szinte halk nyögések voltak, de ez csak fokozta a vágyam.

Szorosan simogatta a derekam miközben rajta mozogtam. Lehajoltam megcsókolni mire megint átfordított minket. Egyre gyorsabban és gyorsabban kényeztetett ahogy közelebb jutottunk a gyönyörhöz.

Újra és újra megcsókolt és azt suttogta "szeretlek" majd lihegve mellém feküdt. Levegő után kapkodtam és a kezét kezdtem keresni. Megtaláltam és megfogtam.

-Én is szeretlek.-lihegtem és a vállára feküdtem. Nem akartam többet elmozdulni onnan. Ott akartam maradni örökre. Jó érzés volt, hogy végre megint vele lehettem, ilyen közel, szinte eggyé válva. Utáltam, hogy az utcán még a kezét sem foghattam meg.

-Örülök, hogy megint együtt lehetünk és nem kell rejtőzködni...-mondta és odahajolt az arcomhoz, hogy megcsókoljon. Szorosan átöleltem amíg ő az ajkaimmal játszott.

Nem kellett sokáig várni a viszonzásomra. Azonnal visszacsókoltam és szinte felfaltam. Nem akartam elmenni innen, hiszen csak itthon ölelhettük egymást...

De sajnos csengettek így fel kellet kelnem. Felhúztam Tomi boxerét meg egy felsőt amit még a földön találtam.

-Jó napot...-mondta kicsit zavartan a postás.

-Jó napot...-köszöntem kicsit nyűgösen.

-Itt a posta...- mondta közömbösen és kezembe nyomott egy csomó levelet meg egy Blikket.

-Köszönöm!Viszlát.-mondtam és becsuktam az ajtót. Vissza mentem Tomihoz, aki éppen öltözni akart.

-Hát ezért nincs meg a boxerem...-nevetett de nem bírtam nevetni mikor megláttam Blikk címlapját.-Mi a baj?

-Ezt nézd meg!- mondtam dühösen és ledobtam elé az újságot.

-" Az új tinibanda AFC Petivel van? De vajon mit szól ehhez AFC Tomi? Vagy a dal csak reklámfogás?"- olvasta fel a cikk címét.