Valóra vált álom (AFC)

Új Amandás rész!!!!!

Igen, tudom... Sajnálom, hogy rég nem írtam erre a blogomra... Amint lesz ötlet + idő azonnal írok!!!

Viszont az Amandás blogon dolgoztam és sikerült felraknom az régi részeket és egy újat is!!! Remélem tetszeni fog és légyszi oda is írjatok majd komit!!! Köszönöm!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

Nagyon köszönöm!!!

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

Szerintetek?

Szóval gondolom tudjátok, hogy másik blogos oldalon is regisztráltam ahol van másik két blogom. Szóval nagyon szeretem, mert ott tudok szép kis dizit csinálni meg ilyenek.

Arra gondoltam, hogy nagyon szerettétek az Amandás történetemet...talán jobban mint a mostanit...És nagyon hülye vége lett bizonyos okok miatt...

És szóval...mostanában megjött az ihletem és arra gondoltam, hogy folytatnám, normálisan befejezném, stb...

Szerintetek? Milyen ötlet?  Írjátok meg, hogy szeretnétek-e, mert akkor megcsinálom a blogot és a linket is felteszem a kövi résznél....

Az új sztorit továbbra is itt írom majd és mindegyik blognál alig várom a kommenteket!!! :)

Másik négy blog!!

Nagyon hálás vagyok nektek, hogy ennyire szerettétek a blogom. Gondoltam  ha esetleg kíváncsiak vagytok egyéb irományaimra akkor itt a másik két blogom is!!!

http://esetlegszerelem.blogzona.hu/

http://lara.blogzona.hu/

http://my-life.blogzona.hu/

http://emili.blogzona.hu/

Remélem ezek is tetszeni fognak!!!!

És amint lesz ötletem rögtön írom az új blog címét!!!

49. Rész: Happy End

Köszi a kommenteket...

Olyan jó, hogy tetszik!!!

Remélem a mostani is fog!!

Remélem nem fogtok érte haragudni de ez a Blogom befejező része lesz! Igazából már nincs annyi örömöm ebben a blogban és ennek csak egy személy az oka...Sajnálom de csalódnom kellett az egyik személyben...

Ígérem amint megint lesz ihletem vagy valami akkor kezdek egy újat!!!

****************************************************************************************

3 évvel később

Baromira gyomorgörcsöm volt...Igazából nem értettem miért. Az elmúlt évek alatt rengeteg koncert volt. Miért pont  ma kezdek el izgulni? Hiszen Tomi is itt van és segít mindenben.

-Ne izgulj kicsim! Ugyanolyan fantasztikusak lesztek mint eddig!-mondta de úgy láttam,hogy ő is ideges valami miatt.

-Oké...nem fogok de te se!-dorgáltam le miközben beleültem az ölébe.

-Könnyű mondani...-ingatta meg a fejét.

-Miért mi a baj?-kérdeztem, de nem akart válaszolni. Sajnos nem volt időm megkérdezni mert kihívtak minket a színpadra. A lányokkal a szokásos felállásban elkezdtünk zenélni. Éreztem, hogy a hangom remeg de attól még tisztán szólt. A szívem a torkomban dobogott és ez az érzés még az ötödik számnál is tartott. Aztán mikor éppen kezdtem volna felkonferálni a hatodikat Tomi felsétált a színpadra. Megrémültem. Először azt hittem valami baja van, de aztán láttam, hogy egy mikrofon van a kezében. Arra gondoltam, hogy rögtönizni akarja a közös számunkat amivel befutott a Blacgirls...

De nem...egyszerűen megállt velem szemben és beszélni kezdett.

-Amanda...-kezdte.-Azt hiszem hosszú utunk volt ideáig. Sok megpróbáltatáson mentünk keresztül és mégis még mindig együtt vagyunk. Én már nagyon régóta azt érzem, hogy megtaláltam azt akivel le szeretném élni az életem. Te vagy az életem és vén koromban is melletted szeretnék ébredni...Papp Amanda...-térdelt le és elővett egy ékszeres dobozt.

-Úr isten...-kaptam a szám elé a kezem és majdnem sírni kezdtem.

-Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz?-Kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett. Mindenféle szó kavargott a fejemben. A szívem utat akart szakítani magának a mellkasomban.

-Igen!-kiabáltam boldogan.-Igen,igen,igen,igen!Ezerszer is igen!-mondtam végül. Tomi felállt és megcsókolt. Olyan szenvedéllyel amivel még soha. Annyi minden járt a fejemben, hogy először elfelejtettem visszacsókolni. Teljesen össze voltam zavarodva de mikor a szája már türelmetlenül várt, magamhoz tértem...Visszacsókoltam és szorosan köré zártam a karom. Ő is így tett.

Szenvedélyesen csókolóztunk egészen addig amíg a sikítozó tömeg nem emlékeztetett arra, hogy hol is vagyunk. Elhúzódtam és a lányokra néztem.  Láttam a szemükben, hogy ők pontosan tudták, hogy mit tervez Tomi.

-Szeretlek!-mondta Tomi mosolyogva majd felkapott és pörgetni kezdett.

-Áh...-Kiabáltam boldogan és hozzábújtam a...vőlegényemhez....

****************************************************************

Szeretnék pár szót elmondani nektek mielőtt végleg lezárom ezt a blogot...

Szóval, annyi, hogy nagyon hálás vagyok nektek! Igazán sokat tettek, hogy ez a blog működjön. A bíztató kommentekkel önbizalmat adtatok és úgy éreztem, hogy jó amit csinálok. Magabiztosabb lettem és most már bátrabban teszem nyilvánossá az írásaimat és ezt nektek köszönhetem!!!

Arról, hogy miért hagytam abba ilyen hirtelen, nem akarok sokat beszélni...Legyen elég annyi, hogy csalódtam valakiben és ezért már az utóbbi 3-4 részt is kevesebb kedvel írtam míg végül egyáltalán nem volt hozzá kedvem...

SAJNÁLOM!!!

KÖSZÖNÖK MINDENT ÉS REMÉLEM MÉG TALÁLKOZUNK EGY ÚJABB BLOGOMNÁL!!!

Sziasztok! Viki

48. Rész: Ha valaki elveszti a fejét egy kórházban...

Bocs ha valakinek nem nyerte el a tetszését de kapkodva írtam, hogy kész legyen, mert programon volt...

És sajnálom ha hiányoltatok abban a két napban de nem értem rá...

De szerintem mondtam, hogy néha lehet lesz kimaradás...Na mind1 :) Ha nem mondtam most mondom XD

Köszönöm a komikat!!!Remélem a kövi rész is tetszeni fog!

***************************************************************************************

Tomival egészen addig veszekedtünk amíg az orvos be nem jött. Magas, vékony, vörös hajú nő volt. Olyan 30 éves lehetett és nagyon barátságos arca volt.

-Jó napot!-köszönt.

-Jó napot!-mondtuk egyszerre Tomival.

-Dr. Magasi Dóra vagyok.-nyújtott kezet.

-Papp Amanda.-fogtam meg a kezét. Tomi felé fordult. Ő is bemutatkozott majd az orvos megkérte, hogy mennyen ki. Ennek azért valamennyire örültem. Ha már itt ez a hülye dilidoki akkor legalább őszinte leszek vele. Nem akarom Tomit megbántani azzal, hogy részletesen beszámolok arról, hogy mennyire megbántott. És azt sem akartam, hogy az apámmal történt dolgokat hallja. Azt még senkinek sem mondtam, hogy amiatt milyen érzések kavarognak bennem.

-Szóval Amanda...Miért is kerültél ide?-kérdezte miközben leült mellém és elővett valami papírt meg egy tollat. Nagyot nyeltem. Olyan rossz volt tudni, hogy minden szavam analizálni fogja...

-Öhm...hát...Elfelejtettem enni meg inni...-mondtam zavartan.

-Elfelejtettél? Ez furcsa...És mi volt ennek az oka?

-Hát...-nyeltem megint. Az emlékektől könnyek szúrták a szemem.- Elhagytak...

-Értem...Gondolom az illető nagyon fontos volt...

-Még mindig az!-háborodtam fel a múlt időn.

-Bocsánat...-mondta miközben írni kezdett.-Elmondanád, hogy pontosan mi történt?

-NEM!-kiabáltam...Utáltam, hogy a legszemélyesebb dolgaimban akar turkálni.

-Amanda...Nekem elmondhatod...Én nem mondhatom el senkinek!

-De ezek csak rám és Tomira tartoznak!-mondtam még mindig dühösen.

-Ezt megértem, de nekem tudnom kell...Kérlek mondd el...-mondta és kedvesnek tűnt a hangja. Még mindig haragudtam de mivel úgy éreztem, hogy máshogy nem szabadulhatok meg tőle így elmondtam. Szóról-szóra mindent egészen onnan, hogy találkoztam Fekával azon a temetésen. Elmondtam, hogy Tomival egymásba szerettünk de én láttam Szandrával és elküldtem a francba. Hogy fél évig szenvedtem meg, hogy Balázs megmentett az apámtól többször is. Hogy mikor Tomi visszajött először nem akartam neki megbocsátani de mikor kórházba került ráébredtem, hogy milyen fontos nekem.
Elmondtam, hogy van egy klipünk a bandával és, hogy nagyon boldog vagyok. Elmondtam mindent ami a Cometen történt és persze elsírtam magam. Most sírtam először úgy igazán a szívem mélyéről. Most engedtem ki először a fájdalmamat amit Tomi okozott a Cometen. Furcsa volt, hogy igaza volt a dokinak. Miután kisírtam magam sokkal jobban éreztem magam.

-Jól van! Nyugodj meg! Tomi veled van és ez a lényeg. Megértem, hogy fáj amit tett de próbált azt szem előtt tartani, hogy most már minden rendben van és ez így is fog maradni!-mondta miközben megsimogatta a vállam.

-Tudom, csak minden összejött. Az apám is, Szandra is és akkor az akire számíthatok elhagy. Oké, tudom, hogy Balázs mindig ott lesz velem bármi is történik de úgy érzem Tomi nélkül nem menne. És ezért fáj annyira, hogy képes volt elhagyni.-Mondtam el századszorra is. Próbáltam nem ragozni tovább a dolgot de nem ment. Úgy éreztem muszáj kiadnom magamból a feszkót különben meg fogok bolondulni.

A doki szépen csendben végighallgatta minden szavam utána mondott pár jó tanácsot és elment. Egy darabig egyedül maradtam és volt időm elgondolkodni a dolgokon. Úgy éreztem, hogy ki kell írjam magamból a feszültséget.

Kerestem egy papírt és egy tollat és elkezdtem írni egy dalszöveget! Igazából a végeredmény nem egy szöveg lett hanem csak egy rövidke vers. Nem éreztem tökéletesnek, vagy épp jónak de mivel a szívemből jött ezért tetszett.

Ahogy újra és újra elolvastam tudtam, hogy a szívemen a seb egyre  kisebb és kisebb lesz. Tudtam, hogy a heg ott marad de nem érdekelt.

Amanda dala

Azzal, hogy elhagytál

örök fájdalmat okoztál.

Tudom, hogy értem tetted

és, hogy engem szeretsz,

de ettől nekem még rossz,

és sok szenvedést hoz.

Szeretlek és nem engedlek el

Veled leszek amíg te is ezt érzed.

El nem engedlek semmi áron.

Rajtad kívül mást nem is látok,

Nem érdekel engem már más

Szívem csakis téged vár!

Nem engedem, hogy elmenj

Nem mert érted dobban szívem.

Nem érdekel, hogy bántottál

Nem érdekel, hogy elhagytál

A fájdalom messze elszáll

Amíg te a karodba zársz!

-Na mi volt?- kérdezte Tomi mikor éppen bejött.

-Semmi különös!-mosolyogtam rá. Olyan boldognak éreztem magam mint még soha. Először próbáltam megmagyarázni az okát de aztán feladtam. Igazából nem is érdekelt a lényeg az volt, hogy boldog voltam.

Fel is keltem az ágyból és odarohantam Tomihoz és a nyakába ugrottam. Szorosan öleltem és ott pusziltam ahol csak értem. Nem érdekelt, ha bejön az orvos és leszid amiért felkeltem. Most csak a karjaiban akartam lenni.

Fél pillanat sem telt el és ő is a karjaiba zárt. Olyan jó volt ahogy a szívem boldogan ficánkolt a mellkasomban ahogy ő is csókolgatni kezdte a nyakam. Aztán bejött a doki és dühösen nézett rám.

-Nem hiszem el, hogy nem tud nyugton maradni. Feküdjön vissza! Ezt a napot még ki kell bírnia! Ha nem lesz semmi baja este hazamehet! De addig is nyugodjon le! Maga meg menjen haza! A látogatási időnek vége!-kiabált mindkettőnkkel.

-Nem megy haza! Itt marad velem és kész!-jelentettem ki miközben befeküdtem az ágyba.

-Hagyd Amanda!Úgy is be kell mennem az Interaktívba...-mosolygott rám.

-Helyes!-viharzott ki a doki. Tomi odaült mellém és megsimogatta a kezem.

-Örülök, hogy megint mosolyogsz!-mondta miközben egészen közel hajolt hozzám. Szája alig fél centire volt az enyémtől.

-Ez csak miattad van!-vettem a kezembe az arcát és megcsókoltam. Visszacsókolt és a kezét a derekam köré fonta. Felültetett és az ölébe húzott. A szívem vadul dörömbölt és egyre jobban beindultam. A kezemmel a hajába túrtam és még közelebb simultam hozzá. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol vagy és az egyik kezem becsúszott a felsője alá. Szerintem ő sem volt egészen képben mert a kórházi köpenyem alatt kezdett matatni...

46. Rész: "Szeretnélek megérteni"

Na végre időm is és ötletem is van XD

Remélem tetszeni fog így két nap kimaradás után!!!

Olvassátok boldogan!!!!

<3

***************************************************************************************

Éppen mikor befejeztem a dal éneklését Tomi lépett be a terembe. A szívem megdobbant és éreztem, hogy mosolyra húzódik a szám. Éppen le akartam tenni a gitárt mikor megszólalt.

-Ne! Szeretném ha énekelnél!-mosolygott ő is miközben leült mellém az ágyra.

-Hallatszott?-kérdeztem.

-Igen, és nagyon szép volt...

-Kössz...-mondtam de nem kezdtem játszani. Most, hogy Tomi itt volt nem tudtam másra koncentrálni.

-Na? Játszol...?

-Nincs kedvem...-vontam meg a vállam.-Most csak veled szeretnék lenni...-mondtam miközben a szemébe néztem. Láttam, hogy valami felcsillant a "zöld tengerben" amitől az én szívem megdobbant. Most Tomi vette ki a gitárt a kezemből, óvatosan letette majd közelebb húzódott. A karjait óvatosan a derekam köré fonta (már amennyire az infúzió engedte) és a mellére vont. Nagyon jó érzés volt ismét magam körül éreznem a karjait. Hihetetlen, hogy egy szív mennyire tud ficánkolni az ember mellkasában ha boldog.

Átöleltem és még közelebb húztam. Nem akartam többet elengedni, nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen... Itt akartam maradni a karjaiban örökre.

-Azt hiszem beszélnünk kell...-mondtam végül. Kicsit eltolt, hogy a szemembe nézhessen.

-Miről szeretnél beszélni?

-Szeretnélek megérteni...Azt hiszem úgy könnyebb lesz feldogoznom...Szeretném ha elmondanád, hogy pontosan miért...-nagyot nyeltem.-...hagytál el...-fejeztem be a mondatot. Hosszú ideig a szemembe nézett és láttam, hogy a megfelelő szavak után kutat.

-Ez a dolog nagyon régóta bennem volt...-kezdte el kb két perc csend után.-Amikor megbocsátottál és Szandra bejött...Amikor elrohant megfenyegetett engem. Próbáltam nem tudomást venni róla és egy ideig sikerült is. De amikor mondtad, hogy láttad őt mikor jött a sajtó arra gondoltam, hogy csakugyan betartja amit mondott...Hogy addig jár a nyakamra amíg vissza nem fogadom és ez érdekében bármit megtesz ha kell eltüntet téged...-mondta és szomorú szemekkel nézett rám. A szívem nagyot dobbant a félelemtől.- Nem akartam, hogy bántson és mikor felgyújtotta a stúdiót hajszál választott el attól, hogy ne hagyjalak itt a kórházban. Elkezdtem írni egy levelet...Megírtam benne mindent, azt is amit te is olvastál...De a végét letéptem mert képtelen voltam elhagyni téged... Leírtam benne, hogy nagyon sajnálom, de nem vagyok hajlandó kockára tenni az életed...
És mikor úgy reagáltál a szerelmi vallomásomra tudtam, hogy nem fogok tudni elmenni. Félre is raktam...vagyis próbáltam félre rakni ezeket a gondolatokat és élvezni a veled töltött pillanatokat.
Végig attól féltem, hogy valaki esetleg bántani fog azért mert velem vagy, és ez be is következett amint felvállaltuk a kapcsolatunkat. Azt hittem...nem is tudom mit hittem...Egyszerűen csak fájt, hogy miattam bántják azt akit szeretek. Úgy gondoltam ha nem leszek veled akkor majd békén hagynak. Csak arra az egyre nem gondoltam, hogy ezzel én foglak bántani. Bemeséltem magamnak, hogy neked ez nem fáj és jobb lesz neked nélkülem. Belelovaltam magam abba a hamis képbe, hogy te soha nem szerettél engem annyira, hogy most szenvedj...így könnyebb volt elviselni...-mondta és közben végig a szemembe nézett. Egy könnycsepp gördült le az arcomon de közben elmosolyodtam. Tomi az arcomra csúsztatta a kezét és letörölte a könnycseppet. Nem jutottam szóhoz, egyre csak a szavai keringtek a fejemben. Nem tudtam felfogni, hogy, hogy hihette azt, hogy nem szeretem annyira, hogy fájjon a távolléte.

-Tomi...-kezdtem halkan és újabb könnycsepp gördült ki az arcomon.- Nem jutok szóhoz. Mégis, hogy hihetted, hogy nem vagy nekem fontos? Hiszen nagyon jól tudod, hogy mennyire szeretlek!-mondtam és rájöttem, hogy igazából nagyon ritkán mondtam neki.

-Legbelül tudtam...A szívem mélyén éreztem de elnyomtam, hogy el tudjak menni.

-Szeretlek! Mindennél fontosabb vagy nekem. A saját életemnél is. Nem tudok nélküled létezni!- mondtam és ezzel próbáltam bepótolni az elmaradt szerelmes szavakat. Elmosolyodott és újra a mellére vont.

-Nem tudom szavakkal elmondani azt az érzést amit a jelenlétedben érzek...Talán egy gyémánthoz tudnálak hasonlítani. A világ legértékesebb és legszebb kincsére amit nekem sikerült megkaparintanom. Ezt a kincset nem lehet felbecsülni...Semmiért sem tudnám odaadni. Ragaszkodom hozzá és nélküle üresnek érzem magam legbelül...

sajnálom!

Bocsi de ma sehogy sem tudtam összevakarni egy normális részt sem...Próbálkoztam, próbálkoztam de nem megy...Mindegyik egy rakás szar...

Szóval ma nem lesz rész mert szart nem akarok felrakni!!!

Az előző komikat nagyon köszönöm, és hálás vagyok!

Ó és valószínű holnap sem írok mert versenyre megyek!!!

Tényleg bocs...de nincs időm...Ahogy lesz írom nektek a részeket és felrakom.Ha kell a suliban megírom aztán majd felrakom, hogy legyen valami....

45. Rész: Miki tanácsa amitől minden a helyére kerül

Nagyon nagyon köszönöm a komikat!!!Igazán hálás vagyok nektek, nagyon sokat jelent amiket írtok.

Tök sok önbizalmat kaptam tőletek és erőt, hogy bátorságom  legyen közzé tenni amiket írok!

Szóval köszi!

És bocs de hétköznap többnyire csak ilyen rövidke részek lesznek!!

**************************************************************************************

-Igen tudom...És a szívemre is hallgatok de attól még nem tudom kikapcsolni a gondolataimat...-válaszoltam. Utáltam magam amiért nem tudtam megbízni abban aki a legfontosabb volt az életemben.

-Ez érthető. Csak fontos, hogy minél előbb bízz különben rámehet a kapcsolatotok is. Ha nincs bizalom két ember között akkor az nem vezet jóra.-mondta kedvesen.

-Igen tudom...És hidd el utálom is magam miatta...-szomorodtam el megint. Tényleg bízni akartam Tomiban de egyszerűen fájt az amit tett. Nekem nincs elég önbizalmam ahhoz, hogy elhiggyem tényleg annyira szeret, hogy itt lesz mellettem.

-Nem kell utálni magad...Egyszerűen csak ne feltételezz semmi rosszat róla!

-Igazad van...Megpróbálom...Csak nagyon fáj...-mondtam.-Tudod még mindig nehéz elhinnem, hogy ezek a dolgok amik az elmúlt fél évben, és ebben a hónapban történtek nem csak álom-e. Olyan hihetetlen, hogy megismernek az utcán, autogramot osztogatok meg hasonlók. És nem csak azért mert én vagyok AFC Tomi barátnője...Nem azért mert Papp Amanda vagyok a Blackgirls frontembere...És akkor még ott van az is, hogy nagyon komoly kapcsolatom van Tomival. Soha életemben nem szerettem ennyire senkit mint őt...Soha életemben nem hittem volna, hogy ezek az érzések valóban léteznek és tessék...

-Akkor mi a baj? Ha tudod, hogy vannak?

-Az,hogy soha életemben nem bántottak meg ennyire mint ahogy Tomi az elmúlt fél évben kétszer...-mondtam alig halhatóan lehajtott fejjel.-Nem szenvedtem még ennyit fiú miatt...

-Viszont akiért nem szenvedsz boldog sem leszel vele...-mondta majd megsimogatta a karom. A szemembe nézett majd kiment és egyedül hagyott. A szavai a fejemben kavarogtak és próbáltam ebből erőt meríteni ahhoz, hogy megbízzak benne. Olyan jó lett volna ha lett volna egy időgépem amivel visszatekerem az időt oda amikor megismerkedtünk, persze úgy, hogy mindenre emlékszem.

Talán már három órája ültem egyedül mikor már baromira kezdtem unatkozni. Felvettem a gitárom amit Laura hozott be (ezért hálás köszönet neki) és játszani kezdtem. Republicos hangulatom volt így azt játszottam. Hangosan énekeltem és nem érdekelt, hogy az egész kórház meghallja.

http://www.youtube.com/watch?v=GcHMzkau-T4

Végig Tomira gondoltam. Arra, hogy mennyire szeretem és, hogy néha úgy érzem ő az igazi és soha többé nem akarok mással lenni.

De, hogy van olyan pillanat amikor álomba sírom magam miatta mert annyira megbántott, vagy kórházba kerülök mert elhagy és emiatt nem szem /iszom.

De azt hiszem Mikinek igaza van...Aki miatt nem ejtesz könnyeket azt utána nem tudod annyira értékelni, hogy melletted van mint ahogy én Tomit. Szeretem. Ő az életem és nem fogom hagyni, hogy bármi vagy bárki közénk álljon.Bármit megteszek az ő kedvéért. Megbocsátok bármikor, és iszom minden egyes szavát hiszen szükségem van rá mint az oxigénre. Nélküle nem élhetek és bármennyire is nyálasan hangzik és bármennyire félek, hogy ha ezt hangosan kimondom koppani fogok, így van és ezen semmi nem változtat. Tomi egyik bántása sem tudja elérni azt, hogy kiszeressek belőle.

Szóval megfogadom Miki tanácsát és bízni fogok benne. Hagyom, hogy mindent elhitessen velem és nem fognak érdekelni a következmények.

****************************************************************************************

ha valakit érdekel akkor olvassa el az egyik rövidke kis novellámat: http://my-life.blogzona.hu/archives/2010/04/11/Egy_lany_aki_nem_a_szivere_hallgatott/

44. Rész: Újra kórházban

Nagyon köszi a komikat!

Igazán boldog vagyok tőle, hogy ilyen kedvesek vagytok!!!!

<3

*************************************************************************************

Tomi a derekamra csúsztatta a kezét és úgy húzott egészen közel magához. Érezem ahogy a könnyeim még mindig potyognak és nem tudtam ellene tenni. Hiába...Tomi megbántott ezzel az egésszel még akkor is ha állítólag ez az én javamat szolgálta. Ráadásul teljesen ki voltam merülve. Szédültem és ez nem a csók miatt volt...Négy napja nem ittam és nem is ettem. Éreztem ahogy kicsúszik a lábam alól a talaj és a csókunk is megszakadt ettől.

-Amanda...-Kapott el Tomi majd az ágyra fektetett.-Feka!-kiabált miközben felemelte a lábaimat, hogy egy kis vér jusson a fejembe. Ez valamicskét segített.

-Mi a baj?-hallottam Balázs aggódó hangját.

-Azt hiszem elájult. Be kéne vinni a kórházba...

-Rendben! Hívd fel  mentőket én addig hozok neki egy kis vizet.-mondta. Másra már nem nagyon emlékszem csak foszlányokban. Mikor kinyitottam a szemem a kórházban voltam és hét ideges ember bámult vissza rám.

-Kicsim!-mondta Tomi miközben megfogta a kezem.

-Sziasztok...-motyogtam rekedt hangon.

-Jól ránk ijesztettél...-mondta Nóri.

-Bocs...-néztem bűnbánóan.

-Az egész az én hibám...-mondta lehajtott fejjel Tomi. És persze igaza volt. Bármennyire is szerettem volna, hogy ne ő legyen a hibás, mégis így volt.

-Na jó...azt hiszem mi lemegyünk a büfébe...-mondta gyorsan Laura. Kimentek és kettesben hagytak minket Tomival. Balázs még egyszer visszanézett rám én meg csak gyengén rámosolyogtam. Egy ideig csend volt. Egyikünk sem tudott mit mondani a másiknak.

-Azt hiszem kezdhetek előröl mindent...-mondta még mindig lehajtott fejjel Tomi.

-Ezt, hogy érted?

-El kell hitetnem veled, hogy igenis fontos vagy és szeretlek. Hogy soha többet nem fogok ilyen hülyeséget csinálni. Hogy megvédelek még az őrült kamaszoktól is és addig maradok veled amíg csak akarod...-mondta és végre a szemembe nézett.

-Én is egy őrült kamasz vagyok...-mondtam. Hiába bocsátottam meg ez a seb mély nyomot hagyott maga után...Hiszek neki, szeretem és vele akarok lenni, de akkor fájt, hogy elment.

-Te teljesen más vagy...-mondta és megsimogatta az arcom.

-Tomi...-kezdtem.- Azt hiszem valamit muszáj elmondanom...jogod van tudni...

-Igen?

-Szeretlek...Hiszek neked és veled maradok. Veled maradok mert nélküled nem tudok élni...De azt tudnod kell, hogy nagyon megbántottál...Egy olyan sebet téptél fel ami régóta nyomta a szívem. Tudod, jól, hogy amikor először elváltunk majdnem belehaltam. Ennek a nyomát még a mai napig éreztem és legbelül... a szívem mélyén végig attól rettegtem, hogy te mikor mondod azt, hogy vége...Hogy mikor mondod ki, hogy nem szeretsz...És akkor elhagysz...Rettenetesen megbántottál és azt hiszem hosszú idő mire újra bízni tudok benned...

-Bármit megteszek, hogy újra bízz bennem. Tudom, hogy ez az én hibám és nem tudok mit mondani, hiszen olyan hibát követtem el amit soha nem akartam...Ráadásul másodszor...

-Én nem azt akarom ezzel elérni, hogy lelkiismeret furdalásod legyen...Csak szeretném ha tudnád...-mondtam és szorosabban fogtam a kezét. Felállta és az ágamra ült. Odahúztam magamhoz és szorosan átöleltem. A közelsége volt az egyetlen gyógyír. Azt akartam, hogy örökre a karjaiban tartson és nem engedjen el soha...

-Szeretlek!-mondta majd megcsókolta a nyakam.

-Én is szeretlek!-mondtam majd megcsókoltam. Hosszan kényeztetett a szájával míg Balázs be nem jött.

-Na látom szent a béke...-mosolygott.

-Igen...-mondtam és én is mosolyogtam.

-Remélem nem lesz több ilyen akció...-huppant le ő is az ágyamra.

-Nem tervezem.-mondta Tomi.

-Helyes...Nos akkor azt hiszem beszélhetnénk az új klipről...

-Új klip?-csodálkoztam.

-Igen...de most csak ti. Indián azt mondta, hogy szívesen rendez nektek is csak hozzátok össze a dalt.

-Köszönöm...-mondtam. Igazán hálás voltam nekik hiszen az egészet nekik köszönhettem.

-Ugyan...Csak beszéljetek a lányokkal, hogy melyik dalotok legyen, vagy, hogy legyen új dal meg a szokásos...-vonta meg a vállát Tomi.

-Oké...amint kikerülök innen...-mondtam és fészkelődni kezdtem, hogy kikeljek.

-Na na...-nyomtak vissza az ágyra mindketten reflexszerűen.

-Mi van? Jól vagyok haza akarok menni...

-Nem... addig nem amíg egy orvos azt nem mondja!-mondta Feka.-Pihenned kell, mert teljesen legyengültél.

-Itt maradsz amíg jobban ne leszel!-mondta Tomi is. Nem volt mit tenni...ott kellett maradnom.

-Köszi apu és anyu...-viccelődtem. Ők is elnevették magukat.

-Na mi ez a jókedv?- kérdezte Miki miközben bejött.

-Áh, semmi...-legyintettem.

-Beszélhetnék Amandával négyszemközt?-kérdezte.

-Persze...-mondták Balázsék. Tomi puszit nyomott a számra majd kimentek. Miki leült az ágyam melletti székre és a szemembe nézett.

-Nagyon hálás vagyok neked...-kezdte.-Sokat segítettél nekem a Cometen...

-Ugyan, te is megtetted értem anno...-mosolyogtam.

-Szóval csak annyit, hogy köszönöm. És, hogy Lili is szeretne megismerni.

-Lili?-kérdeztem mivel még a nevét sem tudtam.

-Igen...Azt mondta nagyon kedves voltál vele, meg, hogy szimpatikus is vagy neki...

-Ő is nekem!-mosolyogtam.-Most is itt van?

-Nem, azt mondta nem jön be mivel még nem ismer. De ha akarod akkor felhívom...

-Nem kell...Nem akarok egy kórházban ismerkedni. Majd ha végre kikerülök innen...-nevettem el magam.

-Hát jó...És amúgy jól vagy? Úgy értem, hogy amit Tomi...

-Fogjuk rá...-vágtam a szavába.-Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá de minden pillanatban rettegek, hogy mikor hagy el megint...

-Nem hiszem, hogy megint megtenné...-ellenkezett.

-Tudom...Mármint inkább remélem. A józan eszem folyton azt súgja, hogy nem szabad magamnak megengedni a reményt különben nagyot fogok koppanni.

-Én mindig is azt mondtam, hogy jó ha az embernek van józan esze de a szív sokkal fontosabb!

40. Rész: Comet 1.

Jaj nagyon köszönöm a komikat!!!!

Olyan kedvesek vagytok!!!

White Lily februárban voltam 16...És köszi, hogy ezt mondod!

És mindenkinek köszönök Mindent!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

************************************************************************************

A lépcső aljában Tomi megfogta a kezem és magéhoz húzott. Szenvedélyesen megcsókolt, és ezzel eszembe juttatta, hogy a tegnapi este mennyire varázslatos is volt.

-Gyönyörű vagy!-duruzsolta halkan a fülembe amitől libabőrös lettem. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam puha ajkaira. Belekaroltam és végre egy pár ként mentünk a limuzin felé.

Balázs már türelmetlenül várt. Beszálltunk és a kocsi már indult is a színhelyre...Kicsit izgultam...Na jó nagyon...

Mi lesz ha pofára esek a szőnyegen? Vagy ha egy rajongó nekem esik mert Tomival vagyok? Mi lesz ha kérdeznek valamit és totál hülyeséget mondok?

-Jól vagy?- kérdezte Balázs és a szabad kezemre tette a kezét.

-Persze...Csak kicsit izgulok...-motyogtam miközben a kocsi megállt, hogy felvegye Mikit, Petit és Laurát. A Nóri és Eme nem jöttek a Cometre mert más elfoglaltságuk volt, és azt mondták, hogy majd jövőre.

-Sziasztok!-mondtuk egyszerre egymásnak. Én rámosolyogtam Laurára aki éppen Peti kezét fogta. Örültem, hogy így egymásra találtak. Aztán ránéztem Mikire de úgy láttam mintha valami baja lenne.

Próbáltam nem törődni vele, és hagytam,hogy a két oldalamon ülő srác nyugtatgasson. Tomi a derekamat simogatta, Balázs pedig a kezem. Egy pillanatra szerettem volna megállítani az időt és megbeszélni Tomival, hogy mégis mennyit engedünk a nagyközönségnek a kapcsolatunkból. Csak egy öt percre lett volna szükségem, hogy tudjam mire számíthatok és, hogy mit tegyek/ne tegyek.

-Amanda próbálj megnyugodni!-suttogta a fülembe Tomi.

-Próbálok...De mégis...-kezdtem aztán nagyon halkan suttogni kezdtem, hogy csak ő hallja.-...mégis mennyit vállalunk fel a kapcsolatunkból? Vagy, hogy van ez az egész?-kérdeztem ő meg intett a sofőrnek, hogy húzódjon félre. Kiszálltunk a kocsiból, hogy ketteseben meg tudjuk beszélni.

-Mit szeretnél?-kérdezte miközben ő a kocsinak támaszkodott én meg neki miközben a derekam körül átölelt.

-Nem tudom...Nekem bármi elég. Az is ha megfoghatom a kezed...Vagy ha nyertek díjat akkor megölelni meg ilyenek...-mondtam mosolyogva.

-Ahogy éppen jön...-motyogta én meg csak bólintottam. Lágy csókot lehelt az ajkaimra majd visszaszálltunk a kocsiba. Kicsit már késésben voltunk így nagyon sietni kellett.

A sorőr szerintem túl gyorsan is ment, és hirtelen állt meg és beleestem Laura ölébe. Tomiék gyors felsegítettek majd kinyílt a kocsi ajtaja és hatalmas sikítozás tört ki a kint őrjöngő tömegből. Tomi szállt ki először, majd kézen fogott engem, aztán sorba a többiek de rájuk már nem is tudtam koncentrálni mert elvarázsolt a sikoltozó tömeg.

Élveztem ezt az egészet, még akkor is ha az AfC miatt kiabáltak. Az is jól esett, hiszen nekik sikerük volt és ezért nagyon boldog voltam.

De akaratom ellenére elképzeltem, hogy vajon jövőre így fognak-e minket fogadni. Vagy, hogy egyáltalán jövünk-e.

Tomiék a lányokhoz mentek, hogy autogrammot osztogassanak én csak mint jó barátnő álltam mellette és élveztem az ő hírességét. Nem tudom miért de büszkeség töltött el...Örültem, hogy ennyien szeretik őket...

És ne tehetek róla, de azért az is bennem volt, hogy most mindenki látja, hogy Tomival szeretjük egymást...Azt hiszem ez egyfajta (rossz) emberi tulajdonság...a birtoklás és annak a közzétételének a vágya...Kicsit elszégyelltem magam de végül is boldog voltam és nem törődtem ilyenekkel.

Tomi megfogta a derekam és úgy mentünk be az épületbe. Ott a VIP részhez vezettek minket és leültünk a kanapékra. Azok az emberek akik épp nem kint tomboltak azok már bent gyülekeztek és várták, hogy elkezdődjenek a koncertek.

Már nem izgultam, sőt boldogan bújtam Tomihoz. Laura mellettem ült és megfogta a kezem.

-Picit eljönnél velem?-kérdezte suttogva.

-Persze!-mondtam és egy kicsit odébb mentünk a fiúktól.-Na mondd!

-Mikiről van szó!-kezdte és láttam, hogy át néz a vállam felett és ránéz.

-Láttam, hogy valami baja van...-mondtam és én is hátra néztem. Miki csak csöndben gubbasztott míg a fiúk szórakoztak.

-Szóval van egy lány akivel szokott iwiwen beszélgetni és nem tudja mi van...Elég régóta megy a dolog és neki már sokkal fontosabb mint egy rajongó...MSN-eznek is ha tudnak ott Webkamoznka stb...

-És akkor mi a probléma?-értetlenkedtem.

-Az, hogy leírta ezt a lánynak és azóta nem is írt vissza...Ez volt három napja...Elvileg megbeszélték, hogy találkoznak itt...

-Jaj istenem...-sóhajtottam.-Petiék tudják?

-Persze...De most szerinted ők mit tudnak kezdeni vele? Szerintem ide mi kellünk...-mosolygott.

-Az biztos...A koncertek után...a VIP bulin beszélünk vele! Oké?

-Oké!-mosolygott és a szokásos titkos pacsinkat lenyomtuk. Visszamentünk a többiekhez, én rögtön Tomi karjaiba fészkeltem magam, Laura pedig Petiébe.

Szépen lassan elkezdődött. Ada, Zola és Ben vezették a műsort. A koncertek nagyon jók voltak, bár én hiányoltam egy valamit...Tomiékat...Nem tudom miért én mindig jobban szerettem ha ők fellépnek...

Na végül is mindegy mert így is nagyon jó buli volt. A végén már nem tudtam ülve maradni és Laurával belevetettük magunkat a tomboló tömegbe! Nem zavart, hogy a ruhám túl csinos hozzá, így élveztem a legjobban.

Aztán eljött az eredményhirdetés...Valahogy visszakeveredtem Tomiékhoz és Szorítani kezdtem a kezét. Kicsit úgy éreztem, hogy jobban izgulok mint ő...

( Ne haragudjatok de nem akarom leírni, hogy kapnak-e gömböt vagy sem, mert aléggé babonás vagyok XD. Szóval azt sem akarom leírni, hogy nem, mert szerintem igenis kapnak mert megérdemlik, de ha azt írom kapnak akkor félek, hogy elszólom magam és nem kapnak idén...Szóval bocsi!!!!XD)

VIP buli

-Na élvezted?- kérdezte Tomi miközben magához ölelt és megpuszilt.

-Az nem kifejezés!-mondtam boldogan és megpusziltam.

-Még, hogy nem vagytok együtt...-nevetett Zola miközben mellénk lépett.

-Szia!-köszöntünk.

-Hali...-mondta.-Gratulálok nektek!-mondta miközben engem figyelt.-Mármint a közös szám miatt...

-Köszi...-mosolyogtam rá.

-Amanda megbocsátanál egy percre?- kérdezte én meg csak bólintottam és odébb mentem. Kicsit elveszettnek éreztem magam, de aztán szemlélődve mászkálni kezdtem.

Nem kellett sok míg egy távoli sarokban megláttam Mikit miközben éppen belever egyet a falba. Odasiettem hozzá, átgázolva a sztárok tömegén.

-Jól vagy?- tettem a vállára a kezem. Látszólag megijesztettem.

-Hagyj most békén!-mondta, egyáltalán nem dühösen. Inkább baromira szomorú volt.

-Nem...Nem hagyom, hogy a végén eltörd a kezed vagy valami!-mondtam és szembe fordultam vele.

-Amanda...Kérlek...Úgysem tudsz segíteni!-motyogta és láttam, hogy sír. Ez kicsit furcsa volt.Nem láttam még fiút ennyire elkeseredettnek.

-De igen! Azt hiszem tudok!- mondtam határozottan.- Azért mert egy lány nem ír vissza az nem jelenti azt, hogy nem akar semmit...Sőt...Valószínűnek tatrom, hogy ő is szeret és azért nem írt vissza mert megijedt! Gondolj bele! Szerinted én mit hittem mikor Tomi először elmondta mit érez?

-Mit?-nézett rám kíváncsian.

-Azt, hogy biztos csak ugrat. Hogy kíváncsi arra, hogy reagál egy rajongó, vagy valami ilyesféle hülyeséget...Ráadásul kicsit féltem is, hogy mit fognak szólni a rajongók és ettől még most is félek egy kicsit...-hajtottam le a fejem.

-Ez most komolya?- kérdezte döbbenten.- Ti lányok tényleg képesek vagytok ilyen hülyeségeken fennakadni?

-Nekünk nem hülyeség! Nekünk az hülyeség, hogy a fiúk kiakadnak olyanon, hogy a csaj nem ír vissza rögtön...-nyugtáztam nevetve a gondját.

-Kössz...-mondta mű duzzogással az arcán.

-Nincs mit!-mosolyogtam rá.-Na gyere! Megkeressük a szívszerelmed!-mondtam és felhúztam az ideiglenes székéről.

Sokáig mászkáltunk az épületben, a végén még Tomi is mellettünk jött  és ő is segített. Mikor már mindenki fel akarta adni bementem a lány WC-be, hogy ott van-e.

-Na nézzétek ki van itt...-szólalt meg egy csaj gúnyolódva miközben engem nézett. Nem értettem így levegőnek néztem. Mikor nem láttam bent a lányt akit Miki leírt elindultam kifelé, de a csaj a hajamnál fogva visszahúzott.

-Te kis sztárka...Összeszűröd a levet Tomikával és utána hirtelen híres leszel...Micsoda egybeesés...sóhajtott miközben a hajamnál fogva tartott.

-Mi a bajod?- kérdeztem miközben próbálta lefejteni a kezét a hajamról.

-Az, hogy elvetted Tomit!-kiabálta.

-Hogy mi?- döbbentem meg. Ez most komoly? Muszáj mindenkinek azért utálnia mert szerelmes vagyok...Ez már enyhe túlzás...

-Jól hallod...

-Engedd el!-mondta egy lány aki éppen most lépett ki a mosdóból. A lány elengedett majd mérgelődve kiment a WC-ből.

-Köszi!-mondtam háláson majd a tükör felé néztem, hogy megigazítsam a hajam.

-nincs mit...-mondta és szégyenlős lett. Hirtelen felismertem de mielőtt megszólaltam volna elkezdett beszélni.

-Gondolom te ismered Mikit...