Valóra vált álom (AFC)

30. Rész : Seb, amit csak a másik tud begyógyítani

Búcsú!!

Hát ez lenne a történet befejező része!!! Remélem azért nem harapjátok le a fejem! Egyszerűen csak nem tudom, hogy folytatni és úgy gondoltam, hogy az, hogy mindketten szeretik egymást elég boldog befejezés :)

Áh, csajok boldog vagyok, hogy komiztatok!!! Bocs, hogy eddig nem írtam de nem volt időm... Tényleg sajnálom!!! :S

És kérlek olvassátok ez a következő bejegyzésnek a kék részét! ( a többit is elolvashatjátok XD csak most az a fontos) ----------> http://my-life.blogzona.hu/archives/2010/08/17/Sokminden_igy_egyszerre/

*****************************************************************

( aláfestő zene, most ez a kedvencem és ezt hallgattam miközben írtam. Remélem jobban meghatódtok)

Mikor elmentettem az új bejegyzést, felsóhajtottam é szomorúan néztem rá Balázsra. Ő csak a falat bámulta és láttam a szemében a szomorúságot amit én okoztam. Éreztem, hogy a könnyek a szemembe futnak így elfordultam és újra a gépre szegeztem a tekintetem, hogy nehogy meglássa. De sajnos nem bírtam bent tartani őket  így felzokogtam és kirohantam a szobából mert utáltam ha így látnak.

Átrohantam a fürdőbe és leültem a földre és igyekeztem csendben zokogni. Nem akartam megbántani, nem akartam fájdalmat okozni neki. Hülye voltam. Nem lett volna szabad ilyen hülyeségeket írnom olyan helyre ahol mindenki láthatja... Nem akartam, hogy lássa, nem akartam, hogy miattam szenvedjen. Ez elviselhetetlenebb volt mint mikor azt hittem nem szeret. Érezni, hogy olyat bántasz aki számodra a legkedvesebb az egész világon, elviselhetetlen volt.

Abban a pillanatban ott akartam meghalni. Nem akartam bántani. Pedig ezt tettem és az arca... Ó istenem az az elgyötört tekintet... Az a fájdalom és kín amit akkor láttam mikor a kamion majdnem elütött és a kórházban voltunk.

- Noémi? - hallottam meg a hangját miközben az ajtó kinyílt. Nyeltem egyet és szaporán törölgetni kezdtem a nedves arcom, nehogy bármi bizonyítéka maradjon annak, hogy sírtam. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt ami nem nagyon sikerült.

Balázs leült és megfogta a felhúzott lábamat, hogy nézzek rá. De én elfordultam. Nem akartam, hogy így lásson.

- Mi a baj? - kérdezte csendesen miközben maga felé fordította az arcom. Látszólag nem lepte meg a kinézetem.

De hiába kérdezett nem voltam képes válaszolni. Ha megszólaltam volna a könnyeim megint kifolytak volna. De persze ahogy ez eszembe jutott ismét sírtam. Akaratom ellenére oda borultam ahol biztonságban éreztem magam. És ez Balázs karjai közt volt.

Szorosan magamhoz öleltem és teljesen eláztattam a pólóját. Közben egyre csak azt hajtogattam, hogy; " Ne haragudj!" " Sajnálom!" " Nem akartam!". Ő csak csendben tűrte amit teszek és a karjait körém fonta. Simogatta a hátam és folyton a nyakamba csókolt.

- Mi a baj? Miért  kéne haragudnom? - tolt el végül és az arcom simogatta.

- Én... én... nem akartalak... bántani... - nyökögtem de többször is elcsuklott a hangom.

- Istenem, Noémi... - sóhajtott és megölelt. - Ez mindkettőnknek fáj, mert mindketten hibáztunk... De vége! Az a lényeg, hogy most mindketten itt vagyunk egymásnak és szeretjük egymást! Szeretlek és nem akarlak elveszíteni még egyszer! - mondta és megint eltolt. Én csak sírni tudtam a szavaitól. Igaza volt, de nekem attól még fájt ez az egész. Hiába voltunk ott egymásnak, a sebek nem gyógyulnak be olyan hamar. Idő kell mindkettőnknek. De a sebeket csakis az tudja begyógyítani ha ott vagyunk egymásnak.

- Soha ne menj el! - bújtam ismét hozzá. A felsője már teljesen átázott a könnyeimtől de nem érdekelt.

- Nem lennék rá képes! - mondta majd az ajkait az enyémekre tapasztotta. Éreztem a könnyeim sós ízét, az édes szerelmet, a lángoló szenvedélyt, a nyomasztó fájdalmat és a keserű megbánást.

Éreztem, hogy mindketten tudjuk, hogy mekkora szükségünk van a másikra és, hogy ennek soha nem lesz vége.

- Gyere! - mondta gyengéden és felhúzott a földről. - Mutatok valamit. Csak, hogy nehogy azt hidd, hogy én olyan ártatlan vagyok! - mondta és bevezetett a szobámba. Ott leült a gép elé és gépelni kezdett. Aztán a net egy blogos oldalt adott ki.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem mire az ölébe húzott és a képernyőre szegezte a tekintetét, majd újra rám.

- Én is írtam dolgokat, a blogomra... Tomi ebből jött rá, hogy én min megyek keresztül és, hogy neki nincs esélye...

- Oh... - motyogtam és olvasni kezdtem.

"Fájdalom"
"Egyáltalán nem értem saját magam. Szeretem az életemnél is jobban és mégis képes vagyok a lehető legtávolabb kerülni tőle. Képes vagyok olyannal együtt lenni aki iránt semmit nem érzek. Képes vagyok ezt mind ezért megtenni mert a barátom képtelen belátni, hogy semmi esélye Noéminél.

De mégis mit tehetnék? Mi lehetne erre a megoldás? Tudom, hogy megbántom vele, de tudni fogja, hogy így jobb..."

" NEEEEE!!!"
Komolyan mondom, hogy ez a lány nem normális! Képes lett volna megölni magát amiatt amit tettem. Hát tényleg nem látja, hogy mit érzek? Komolyan nem veszi észre?
De talán jobb ha mindketten szenvedünk. Utána el tudjuk engedni egymást...
Akkor talán minden jobb lesz... De akkor is, hogy lehet ilyen hülye, hogy nem hiszi el nekem, hogy szeretem?
Aj anyám! Nekem ezzel nem szabadna törődnöm... De hát mit tehetnék ha nem tudok szabadulni tőle? Ő az életem! Ő az akit mindig is szeretni fogok! Ő az egyetlen és az igazi! Ő az aki iránt olyat érzek mint még senki iránt... Ő az..."

A könnyek persze megint a szememet szúrták és most sem sikerült visszatartanom őket.  Balázsra néztem aki szintén az én arcomat fürkészte. Nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Úgy csókoltam mint még soha. Azt akartam, hogy érezze, hogy mennyire szeretem. Hogy amiket nem tudok szavakkal elmondani az is benne legyen.

VÉGE!

Amandás

Hát nem tudom mi történt... Már nem is szeretitek azt a történetet vagy mi??? Mindenki eltűnt, semmi életjel... Így aztán nem nagyon van értelme... :(

(Katt a képre és máris ott vagy, ha érdekel... )

29. Rész : Kísért a múlt

Hát sziasztok!

Először is ne haragudjatok, hogy eddig húztam, csak nem voltam olyan állapotban, hogy jó részt bírjak hozni és most sem vagyok benne biztos, hogy sikerrel járok ezen a téren...

SiSSoXDDD !

Hát esküszöm bekönnyeztem még a gondolatra is, hogy egy klub nekem XD Jól esik, de ez nem túlzás??? Ennyire nem vagyok jó...

Ninci!

Hát... Örülök, hogy éhes leszel... minden értelemben XD Amúgy meg úgy eltűntél... Mondtam valami rosszat???

Sandy!

Hát örülök, ha sikerült enyhe függőséget okoznom XD És örülnék ha esetleg nem csak blogon tartanánk a kapcsolatot... Mit szólsz??

dodysz!

Örök hála amiért ajánlod a blogom! Én ennek csak örülni tudok ( amit jobb ha nem láttok XD) Szóval nagyon köszönöm!!!

AFCVivikee!

Nagyon köszi! És én is nagyon várom a te blogod perverz folytatását XD

ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ!

Nagyon- nagyon köszönöm még egyszer a a díjat ! Nagyon hálás vagyok érte. És nagyon szeretem a blogodat mert tényleg nagyszerűen írsz!!!!

***************************************************************************************

- Hú, ez finom volt... - dőlt hátra a hasát fogva.

- Szerintem is... - értettem egyet. Balázs odahajolt és puszit nyomott az arcomra. Én persze azonnal viszonoztam. Mikor elhúzódtam láttam a szemében, hogy mit szeretne... Elmosolyodtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Éreztem ahogy a vágy úrrá lesz rajtunk és Balázs óvatosan elfektet a kanapén. A csókom még szenvedélyesebb lett a gondolatra, hogy mindjárt meztelenül láthatom...

- Ugye tudod, hogy imádom a hatalma pólóidat... - súgta miközben a keze becsúszott a Nirvanás pólóm alá.

- Miért is? - kérdeztem értetlenül de alig lehetett hallani, mert annyira be voltam már indulva. Mondjuk ki ne lenne ha egy ilyen fantasztikus férfi csókolgatja a köldöke környékét?

- Mert... Nem is tudom, csak olyan szexi vagy benne! - mondta végül. A szája már a  mellem "peremén" járt amitől késztetést éreztem, hogy közelebb húzzam.

- Persze... - motyogtam mosolyogva és a hajába túrtam mikor a mellem már nem takarta semmi és ő megnyalta.

- Hidd el... Amikor tudod, hogy egy törékeny, csodálatos test rejtőzik alatta... nem is tudod milyen izgató, alig várja az ember, hogy megszabadítson tőle! - éreztem ,hogy elmosolyodik majd lehúzta a pólót és a nyakam kezdte csókolgatni.

- Hát ez is elég zavaró... - mosolyogtam és elkezdtem lehúzni a pólóját. A mosolya még szélesebb lett és mikor megszabadítottam a felsőtől a szemembe nézett. A tekintete perzselt és a melegség elöntötte az egész testem.

- Szeretlek! - mondta és még mindig a szemembe nézett. Megremegtem a szavaitól és megsimogattam az arcát. Annyira helyes volt... Annyira tökéletes, és hihetetlen, hogy hozzám tartozott és nekem mondta, hogy szeretlek.

- Én is szeretlek! - mosolyogtam és megcsókoltam. Sokkal gyengédebben mint az előbb, de ő sem akart sietni. Lágyan, lassan csókolt, de mégis tele szenvedéllyel és féltéssel.

Egyszer csak a derekam alá nyúlt és felkapott ahogy a menyasszonyokat szokták és elindult velem az emeletre. Nem mondott semmit de nem is zavart. Belebújtam a karjaiba és a nyakába fúrtam az arcom és élveztem az illatát.

*** *** *** *** ***

- Nem is értem, hogy hogy voltam képes távol tartani magam tőled... - mondta mikor a szobájában feküdtünk az ágyon.

- Ne! Ne beszéljünk erről! - ellenkeztem azonnal. Még az ágyban is felültem. Utáltam mikor felhozza a múltat, annyira felkavaró volt. Eszembe jutott, hogy nem voltam boldog és ez elszomorított.

- Ne haragudj! - simogatta meg az arcom.

- Nem haragszom ha többet nem említed! - mosolyogtam rá. Erre persze ő is elmosolyodott.

- Megjöttünk! - hallottuk lentről a kiabálást. Balázzsal felkeltünk is ruha után néztünk, hogy le tudjunk menni.

- Na király... Lent maradtak a pólók... - mondtam kicsit zavartan.

- Úgy tűnik - mondta de ő csak kuncogott. Megforgattam a szemeimet és átmentem a saját szobámba. Elővettem egy másik Nirvanás pólót és belebújtam. Kisétáltam a szobámból és Balázzsal kézen fogva mentünk le.

- Hány Curt Cobainos pólód van? - nézett rám nagy szemekkel, hiszen ez már vagy az ötösik volt amit látott rajtam.

- Ő... a pulcsi is számít? - kérdeztem mosolyogva. Ő csak türelmesen várta a válaszom. - Hát kb hét póló és három pulcsi...

- Wow... - mosolyodott el. - Azt hiszem megvan a kedvenc együttes...

- Hát igen. Őt még ti sem tudjátok lekörözni!

- Hé, áú... ez fájt! - mondta játékosan és úgy csinált mintha gyomorszájba vágtam volna.

- Bocs édes... Az igazság néha fáj! - mosolyogtam még mindig.

- Ezt még visszakapod! - fenyegetett de közben fülig ért a szája ami nem igazán adott hitelességet neki.

- Aha, legyen úgy! - kuncogtam mikor éppen leértünk. - Sziasztok! - adtam puszit az ősöknek.

- Sziasztok! - mondták.

- Hali! - köszönt Balázs is.

- Na milyen napotok volt?

- Hát nehéz... Ráadásul egy pár gép teljesen fuccsba ment így ki kell cseréltetni. Remélem azért az anyag megvan rajta... - sóhajtott Sanyi.

- Hát azért biztos csináltak biztonsági mentéseket... - mondta Balázs.

- Hát reméljük... Mert ha a szerződések elvesztek az nagyon nagy gáz lenne... - mondta anya is kétségbeesetten. Sajnáltam őket... Igazából Sanyinak egy lemezkiadó cége volt, fiatal tehetségeknek adott lehetőséget, hogy megpróbálják. A céget az után alapította, hogy az AFC - nek kezdett beindulni a szekere és lehetőséget kaptak, hog egy lemezt készítsenek, majd klipet.

- Pizza szagot érzek! - szimatol bele a levegőbe Sanyi játékosan.

- Aha, hagytunk nektek is! - kuncogtam mire felcsillant a szemük. Biztos baromi éhesek voltak.

- A nappaliban van! - utasította őket Balázs aki szintén nevetett. Anyuék persze azonnal rávetődtek a kajára mi pedig visszamentünk a szobámba. Leültem az asztalomhoz, a laptophoz, hogy kicsit megnézzem mi újság a nagyvilágban...

- Mit szólnál ha valamikor megnéznénk egy filmet? - kérdeztem Balázst aki az ágyamról figyelt.

- Úgy érted moziban? - kérdezte mosolyogva.

- Aha... Szívesen megnéznék pár filmet... - mosolyogtam rá. Bejelentkeztem MSN-re meg megnyitottam a Neont, hogy írhassak egy kis blogot.

- Én benne vagyok! Nézd meg miket játszanak és akkor holnap elmegyünk! - mondta.

- Oké! - értettem egyet. - Mit szólsz a Varázslótanonchoz? - kérdeztem.

- Az király... Úgy is meg akartam nézni! - mondta és még mindig csak nézett és nézett... Jaj anyám azok a szemek. Van ember aki ellen tud állni ennek?? Szerintem nem igazán.

Így fogtam magam felálltam és rávetettem magam. Egy kicsit megleptem, de attól még élvezte, hogy a csípőjén ülök. Hát én is élveztem. Lehajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam majd elengedtem és felálltam. Leültem a géphez és még csak véletlenül sem néztem Balázsra.

- Hogy te milyen szívtelen vagy... - morgolódott én meg csak mosolyogtam. - Így itt hagyni? - ezt már a közvetlen a fülembe suttogta amitől megremegtem és elkapott az a fura borzongás.

- Aha! - mondtam mikor kicsit összeszedtem magam.

- Gyere vissza!! - kérlelt halkan elmosolyodtam. De én csak bejelentkeztem a blogomra. A mosoly azonnal lefagyott az arcomról mikor rájöttem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem.

" Elegem van belőle. Egy utolsó szemét aki nem is törődik az emberek érzelmeivel! Hazudott és ezzel örökre összetörte a szívemet... Nem akarok nélküle élni. Nem akarok létezni ha nem érezhetem újra a karjait magam körül. Nem akarok nélküle levegőt venni. Érezni akarom az ajkait az enyémen, érezni akarom az illatát, a közelségét érezni akarom, hogy... szeret.
Nem akarok többet létezni hiszen ezek nem lehetnek az enyémek. Vége van! Vége ahogy az életemnek is, Ahogy lesz rá lehetőségem..."

Nem akartam előtte megnyitni de teljesen elfelejtettem és rutinból kattintottam, hiszen láttam, hogy mennyi komment érkezett. De mikor eszembe jutott és ki akartam lépni akkor megállította a kezem és az egészet elolvasta. Éreztem ahogy a testéből kihuny az előző öröm, és lelkesedés. Éreztem ahogy a teste meggörnyed mellettem és szomorú lesz.

- Balázs én...

- Sajnálom! - szakított félbe. -  Tényleg nem...

- Hagyd abba! - ezúttal én szakítottam félbe őt. - Ez már a múlt... Már rég ki kellett volna javítanom, kitörölnöm vagy valami!

- Ne töröld ki! Sajnos ez is része a kapcsolatunknak... És hiába törlöd ki a bejegyzést, a nyomok megmaradnak! - mondta komolyan. Igaza volt de ezt akkor sem kellett volna látnia. Gyorsan elléptem az oldalról és megnyitottam egy új bejegyzést. Tudtam, hogy nem nézi de nem baj. A lényeg az volt, hogy most már leírtam, hogy hogyan alakultak a dolgok és, hogy minden rendben van.

Kicsit rossz volt, hogy nem írhattam bele ki az akit ennyire szeretek. Sajnáltam, hogy nem tudathattam mindenkivel, hogy milyen fantasztikus barátom van... De hát nem akartam bajba keverni...

köszönöm :)

Nagyon szépen szeretném megköszönni ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ - nak a díjat!!!! ÖRÖK hála neki :)

Három egyszerű szabálya van a díjnak:

3. tovább kell adni!!

Tovább kell adnom olyan embereknek akiket érdemesnek tartok! ( nekik adtam az előző díjnál is )

1. Ninci http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/

2. nansal. http://szerelmiharomszog.blogzona.hu/

3. Sandy http://afclovestory.blogzona.hu/

4. Eyeliner http://extasy.blogzona.hu/

5.subidubiii http://crazydiarylove.blogzona.hu/

És szeretném ha elolvasnátok a barátnőm blogját is  mert baromi jó!!!!

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

28. Rész : Pizza

Sziasztok!

Hát istenem... Mikor olvastam a komikat akkor bekönnyeztem... Nekem van egy Fanom?

Na ne szórakozzatok velem... Én ezt nem tudom elhinni... Ilyen nincs...

És nyugodtan ajánljátok ismerősöknek a blogot! Én csak boldog vagyok ha minél többen szeretitek amit írok, hiszen ettől én leszek a világ legboldogabb embere!!!!

És azt hiszem nem tudok szebb szót annál, hogy KÖSZÖNÖM és SZERETLEK titeket!!! :)

************************************************************************************

Nem tudom meddig rajzolgattam de teljesen befejeztem és egy idő után azon kaptam magam, hogy feleslegesen húzogatom a szént a lapon. Felsóhajtottam és elégedetten dőltem hátra, hogy szemügyre vegyem. Tetszett! Szerintem az egyik legjobb rajzom volt... Mondjuk ha érzésből rajzoltam mindig jobban sikerült.

Teljesen elmerültem Balázs szép szemeiben és már a zenét sem hallottam ami a fülembe szólt. Csak a gondolatok és az emlékek hangja járt a fejemben ami mosolyt csalt az arcomra.

- Ez nagyon szép lett... - súgta valaki a fülembe és simogatta végig a nyakam. Kicsit összerezdültem mert nem vettem észre mikor tűnt el a fülhallgató.

- Köszi... - néztem Balázsra mosolyogva.

- Mióta vagy itt? - ült le a napágyra miközben végig engem nézett.

- Mióta bejöttem mert neked randid volt... - mosolyogtam és az ölébe ültem. Belefúrtam a nyakába az arcom és mélyet lélegeztem, hogy érezhessem az illatát.

- Ó, értem... - ölelt át szorosan és a hajamba puszilt és ott is tartotta az arcát. - Hiányoztál... - mondta végül.

- Te is nekem! - bújtam még közelebb. - És amúgy mit kellett csinálnod? - kérdeztem mosolyogva.

- Vidámparkban voltunk... Bikán is ültem... - hallottam, hogy mosolyog.

- Látom jól érezted magad! - néztem rá mosolyogva.

- Igen... Nagyon jó volt... Bár közel sem olyan jó mint ha veled lettem volna... - mondta és kisimított egy tincset az arcomból.

- És? Kivel találkoztál? - kérdeztem kicsit félve.

- Szépségkirálynővel... - mondta zavartan.

- Ó... - mondtam és igyekeztem elnyomni a zavaromat.

- Ne aggódj! - mosolyodott el mikor meglátta az arcom. - Szerintem te milliószor szebb vagy... - mondta kedvesen.

- Na persze! - forgattam meg mosolyogva a szemem és felálltam és őt is magammal húztam. - Inkább kajáljunk valamit! - mondtam és behúztam a szobámba.

- Ühüm - húzott szorosan magához és a fenekemre csúsztatta a kezét. - , téged! - csókolt meg olyan szenvedéllyel mint még soha. Nem egészen értettem, hogy most miért ilyen, de nem is érdekelt mert baromira jó volt.

- Én valami ebéd félére gondoltam... - mosolyogtam mikor elengedett.

- Ja... Akkor gyere... - akarta elindulni de elkaptam a kezét.

- Na... Nem kell sietni... - mosolyogtam és amint újra összesimult a mellkasunk megcsókoltam.  Sokkal lágyabban mint ő de szerintem élvezte... És én is...

A közelében lenni, csókolni, szeretni és óvni. Ennél jobb dolog nem is létezett az életben.

- Szóval akkor? Mit is akarunk enni? - mosolygott még mindig a karjaiban tartva engem.

- Nem tudom mi van... De nekem mindegy... - mondtam miközben lefelé indultunk.

- Akkor rendelek pizzát... - kulcsolta össze az ujjainkat.

- Rendben! - mondtam és örömömben ugrottam egyet... Tisztára mint egy ovis. Balázs elővette a telefonját és hívni kezdett. Megrendelte a kaját mi meg türelmesen vártuk a nappaliban.

- Úgy tűnik Tomit is befogták... - nevettem mikor összebújva a TV-t kapcsolgattam és a Váratlan párosra lyukadtam ki. Éppen Tomit és Adrit párosították és Tomi Adának csinált bundás kenyeret.

- Igen... - nevetett Balázs is. Igazából nem nagyon figyeltem a TV-re. Sokkal inkább lefoglalt az, hogy  Balázs szorosan maga mellé húzott és, hogy a derekam simogatta. Én a mellkasára hajtottam a fejem és élveztem egyenletes szívdobbanásait amik ha megsimogattam felgyorsultak. Lehunytam a szemem és csak mosolyogtam.

Nem lehetett pontosan szavakkal leírni azt, hogy mit is éreztem mikor vele voltam. Talán a lelki békesség, nyugalom, boldogság volt a legjobb leírás. Az amikor a mellkasodban érzel valamit mikor mellette vagy... Valami furcsa érzés tombol benned amit szerelemnek hívnak. De ez annyira nem fejezi ki pontosan, hogy mi az...

Bármit megadnál érte, teljesen megbízol benne és ő is benned. Csak a jelenlétében érzed magad egésznek és minden apró pontról az életedben beszámolnál neki...

Szerelmes voltam... Sokkal jobban mint eddig bárkibe. Az amit Máté iránt éreztem nem volt semmi... Még ha tudom is, hogy őt is szerettem...

De az emberek mindenkit máshogy szeretnek... Nem lehet minden embert ugyanúgy szeretni hiszen az mindig eltér egy kicsit. Valamiért mindig más.

- Kicsim, itt a pizza... - suttogta valaki miközben az arcom simogatta.

- Hmm? - nyitottam ki a szemem. Rájöttem, hogy már nem Balázs karjaiban vagyok hanem a kanapén fekszem ő pedig előttem térdel.

- Elaludtál és közben megjött a pizza... - magyarázta mosolyogva.

- Ühm... Együnk... - ültem fel, hatalmasat ásítottam és nyújtózkodtam. Balázs leült mellém és felnyitotta a dobozt amiből kiáradt a meleg pizza illata nekem meg beindult a nyálelválasztásom. - Hmm... De jó az illata! - szippantottam egy mélyebbet. Balázs csak elmosolyodott és kirakott nekem egy szeletet egy tányérra majd a kezembe adta. - Köszi! Jó étvágyat!

- Nincs mit és viszont... - mondta és beleharaptunk a fincsi csirkemelles, tejfölös, kukoricás, sajtos pizzába... Isteni volt és csak most vettem észre, hogy mennyire éhes voltam. Olyan hamar befaltam a hatalmas szeletet, hogy Balázs is csodálkozva nézett mikor a következőért nyúltam.

- Éhes vagyok... - mosolyogtam rá.

- Azt látom... - nevetett.

- Na szép... még ki is nevet mert szeretem a hasam... - mondtam játékos sértődöttséggel.

- Csak aranyos vagy! - puszilt meg.

- Akkor jó! - mosolyogtam és én is megpusziltam. Folytattuk az evést és én sokkal többet ettem mint máskor... De baromira jól laktam.

- Hú, ez finom volt... - dőlt hátra a hasát fogva.

- Szerintem is... - értettem egyet. Balázs odahajolt és puszit nyomott az arcomra. Én persze azonnal viszonoztam. Mikor elhúzódtam láttam a szemében, hogy mit szeretne... Elmosolyodtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Éreztem ahogy a vágy úrrá lesz rajtunk és Balázs óvatosan elfektet az ágyban...

******************************************************************

Ha van kedvetek nézzetek be a többi blogomra is! Ott is várom a komikat!!! Pux :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

Ja és hogy folytatódjon a kövi rész??? Legyünk kicsit perverzek... megint???

27. Rész : Váratlan páros

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a komikat, boldog vagyok, hogy tetszik... Ilyenkor mindig meghatódom!!! :)

AFCvivikeee!

Kedves vagy, hogy ezt mondtad, de nem hiszem, hogy lenne ideje arra, hogy az én agyszüleményeimet olvassa... És nem hiszem, hogy annyira tehetséges lennék, hogy látnia kéne... :) De nagyon köszönöm, hogy így gondolod!! :)

*****************************************************************************************

Teljesen kimerültem ahhoz képest, hogy reggel volt és az ágyamban heverésztem. De hát egy ilyen fürdőzés után... és ami utána volt, mindenki kimerülne.

- Ez jó ötlet volt... - mondta Balázs miközben a vállam simogatta.

- Szerintem is... - mosolyogtam és megpusziltam a mellkasát. - Kár, hogy az én ágyam ilyen kicsi...

- Szerintem baromi jól megoldottuk a helyzetet... - mondta.

- Az igaz... - mondtam és halkan kuncogtam.

- Mennyi az idő... - kezdett keresgélni az éjjeliszekrényemen a telefonja után.

- Ő várj... - álltam fel az ágyból és kezdtem keresni a nadrágját. Átmentem a fürdőbe, ahol megtaláltam mindent. - Megvan! - léptem be a telefont lóbálva.

- Ilyen belépőt gyakran produkálhatsz! - mosolygott rám miközben felült.  Éreztem, hogy piros lettem és lehajtott fejjel lépdeltem az ágyam felé majd lehuppantam mellé.

- Tessék... - adtam oda a telefont.

- Köszi... - dobta félre és húzott magára. Elmosolyodtam és eltolta magamtól.

- El fogsz késni! - mondtam

- Nem érdekel... - suttogta és megcsókolta a nyakam.

- Hát Tomiékat biztos érdekli majd...

- Nem hiszem mert nem hozzájuk megyek... - mondta és hirtelen komoly lett a hangja.

- Akkor? - néztem rá csodálkozva.

- Váratlan páros... - mondta nekem meg kiülhetett a kétségbeesés az arcomra mert megsimogatta. - Ne aggódj...

- Oké... - sóhajtottam.

- Biztos nem aggódsz? - kérdezte.

- Igen... - aztán leesett a tantusz. - Várj... Akkor idejönnek? Ada? Vagy Zola? - nyeltem nagyot.

- Zola... És igen... Kb... két óra múlva...

- Akkor én majd elhúzok... - mondtam.

- Szerintem nem kell. Majd addig bemész az én szobámba.

- Persze, hogy az enyémet forgassák? - néztem rá.

- Aha... - nevetett.

- Na nem... - löktem le mosolyogva. - Majd én itt maradok, te meg szépen összepakolsz a szobádban... - kuncogtam.

- Igen is anya... - nevetett majd feltápászkodott. Felhúzta a bokszerét és átment a szobájába. Mosolyogva mentem után, hogy segítsek a káoszt rendbe hozni ami ott uralkodott...

- Segítek... - mondtam mikor kérdően nézett.

- Hát az jól jön... - mosolygott és egy helyre kezdte pakolni a ruhákat. Én az asztalához mentem és a papírfecniket pakolgattam.

- Szerintem inkább te csináld ezt! Nem tudom mit lehet kidobni és mit nem... - sóhajtottam miközben végignéztem a papírokon. A legtöbb időpont és dátum volt amit nem akart elfelejteni.

- Oké... -mondta és odasétált hozzám. Adott egy hosszú puszit amitől megdobbant a szívem, majd gyorsan a ruhákhoz siettem. Összehajtogattam a viszonylag tisztának tűnő ruhákat a többivel meg átsétáltam a szennyesbe.

- Azt hiszem viszonylag tiszta vagyok... - mondta mikor visszaértem.

- Aha... viszonylag... - mosolyogtam és az ölébe ültem és hozzábújtam.

- Mi az? - kérdezte.

- Semmi... Csak itt jobb... - mosolyogtam és a mellkasának döntöttem a fejem.

- Hát nekem is... - mondta és megsimogatta a hátam. Lehunytam a szemem és eszembe jutott amikor Tomi SMS-e után is így ültünk. Elmosolyodtam és mély levegőt vettem, hogy érezhessem az illatát. Annyira megnyugtató volt, hogy a karjaiban lehetek... hogy a közelében vagyok...

- Szeretlek... - mondtam olyan halkan, hogy én is alig hallottam.

- Én is szeretlek! - jött a válasz amit egy gyengéd csók követett.

- Mikor jönnek? - kérdeztem mikor elengedte az ajkaimat.

- Talán egy fél óra még... - mondta a faliórára nézve.

- Értem... - mondtam kicsit szomorkásan. Nem akartam, hogy valami bomba nővel keljen eltölteni egy csomó időt... egy randin...

- Ugye nem rágod magad? - fordított maga felé.

- Dehogynem... - mosolyodtam el.

- Ajj... - csóválta meg a fejét.

- Ne mondj semmit! - mosolyogtam. - Én a szobámban leszek te pedig érezd jól magad! - pusziltam meg majd felálltam de ő visszahúzott.

- Hogy érezném jól magam ha nem veled vagyok? - húzta végig a száját az államon.

- Kedves vagy... - mondtam halkan. - De biztos kedves lány lesz... És jó buli... - mondtam. Tényleg így gondoltam de attól még féltem, hogy valami csúcs jó csajjal találkozik...

- Ha te mondod... - puszilt meg. - Viszont most mát készülnöm kéne... - mondta.

- Oké... Én addig bent leszek a szobámba.

- Oké... - csókolt meg majd kimentünk a szobájából. Ő a fürdőbe én meg be a szobámba. Kimentem az erkélyre a rajzállványommal és az össze szenemmel ami a készletemben volt.

- Francba... - morogtam mikor kényelembe helyeztem magam és a fülesem után akartam nyúlni. Bementem a szobámba érte majd zenét kezdtem hallgatni. Lerajzoltam a kilátást, és viszonylag jól is sikerült... Aztán elhatároztam, hogy Balázst is lerajzolom de ezúttal sokkal pozitívabban mint a múltkor.

Fogtam egy új lapot, felragasztottam a rajztáblára és rajzolni kezdtem. Először a vázlatot csináltam meg majd az arcát kezdtem kidolgozni. Először a szemeit, a szemöldöke vonalát, aztán az orrát és a száját. Az arccsontja és a füle volt a legnehezebb... De élveztem a kihívást, főleg, hogy egy ilyen helyes férfi arcát rajzolhattam...

Meg egy kicsit sikerült elterelnem a figyelmemet arról, hogy hol van és mit csinál, meg, hogy Zola és egy kamera van a házban... És, hogy randizni fog... nem velem... Igazából mi soha nem is randiztunk... És ez azért kicsit fura volt... Lehet, hogy el kéne mennünk moziba vagy valami hasonló helyre... Mondjuk vacsora?? De az, hogy néz kis, hogy én hívom el? Na mindegy... Akkor kezdünk mozival és akkor lehet rájön mit szeretnék! :)

Hali! :)

Sziasztok... Bocsesz, hogy nem új részt hoztam de készül... Igyekszem... már a fele kész van :)

Szóval gondoltam reklámozok egy sort XD Szóval ugye van az Amandás blogom és újabb részek folyamatosan vannak! Szeretném ha olvasnátok és írnátok komit! Sokat jelentene!!!! KÖSZI!!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

És van egy új AFC-s blogom is amit nemrég kezdtem! És ott is nagyon várom a kommenteket mint mindig!!!:D

http://lisameetafc.blogzona.hu/

És van egy TH-s új blogom is, és ott is szívesen látok mindenkit akit érdekel!!!

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

26. Rész: "Életem legjobb csókja "

Nagyon a köszi a komikat!!! Remélem nem lesz gagyi a következő rész...

És új Amandás rész... Remélem komiztok ott is... Nagyon örülnék neki mert ha nem látom, hogy tetszene akkor mégsem fogom folytatni...

És a jővő héten nem valószínű, hogy leszek mert bébicsőszködnöm kell...Szóval türelem :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

**************************************************************************************

Reggel apró puszikra ébredtem a testemnek azon részén ahol nem takart el a takaró. Elmosolyodtam és csukott szemmel élveztem tovább. Minden egyes puszival nőttek az emlékek száma a tegnapi nappal kapcsolatban.

Balázzsal végre minden rendbe jött... Együtt voltunk, lefeküdtünk, Tomi nem haragudott, anyuék ezt mind elfogatták... Halhattam az AFC új számait... És Balázs lenyúlta a cikkeimet.

- Még haragszom... - mondtam még ha nem is volt igaz.

- Mert hogy? - kérdezte és mikor kinyitottam a szemem láttam a döbbenetet az arcán. Annyira de annyira aranyos volt, hogy muszáj volt elnevetnem magam.

- Egy cikkről volt szó... - mondta és elfordultam. Ezzel a mozdulattal lecsúszott rólam a takaró és a felsőtestemet nem takarta semmi.

Balázs meg sem szólalt csak a felé fordított hátam kezdte simogatni. De nem is akárhogy... Éppen, hogy csak az ujjai hegyével érintett meg amitől éreztem , hogy az egész testem libabőrös lett. Akartam, hogy folytassa de a keze eltűnt. Mikor éppen meg akartam fordulni éreztem, hogy az ajkai a fülemhez nagy- nagyon közel vannak. Lehunytam a szemem és élveztem az illatát.

- Ne haragudj! - suttogta majd a keze ismét megtalálta a hátam és a derekam. Szorosan hozzám simult hátulról és onnan kezdte simogatni a hasam. Megint lángolni kezdtem és nem bírtam kinyitni a szemem vagy józan módon gondolkodni.

Szembe fordultam vele mire az orrunk összeért. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam és megpusziltam az orrát.

- Rád nem nagyon lehet... Főleg ilyen bocsánatkérés után... - mondtam és megpusziltam a száját majd elhúzódtam és a szemébe néztem. Láttam, hogy szinte azt mondja a szeme, hogy : "Még". Hát én megadtam és röviden megcsókoltam. Majd újra és újra egészen addig amíg a türelme tartott... Mert mikor ez elmúlt a nyelve azonnal keresni kezdte az enyémet, a kezei pedig felfedezőútra indultak a derekamon és benyúlt oda ahol még a takaró takart. Belemarkolt a fenekembe és úgy húzott magára.

- Akkor... Visszakapom őket? - kérdeztem zihálva mikor elengedett. Elnevette magát és újra megcsókolt de most azonnal rám feküdt és úgy kezdett kényeztetni az ajkaival. Nagyon örültem, hogy ekkora ágya van...

- Nem... - suttogta mikor rátért a nyakamra.

- Létszíves! - kérleltem és próbáltam ellenállhatatlan lenni... De nem hatottam meg.

- Majd ha már elküldtem megkapod... - mondta és mikor le akartam lökni magamról, hogy előkeressem a kulcsot, elkapta a kezeim és a fejem mellé nyomta. Erősen, de mégis gyengéden fogta a csuklómat és a nyakamról áttért a mellkasom és a mellem csókolgatására.

Feladtam... Nem volt erőm ellenkezni amit ő is érzett, mert a kezeit felcsúsztatta a tenyerembe és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel. A mellemről ismét a nyakamra tért, majd fel a számhoz, amik már bizseregtek a vágytól, hogy újra megcsókolhassam. Mikor ezt megtette boldog borzongás futott át a testemen, az ajkamban pedig olyan érzés volt mintha több millió vékony tű szurkálná... Nagyon jó érzés volt és úgy éreztem soha de soha többet nem akarok elszakadni tőle, az ajkaitól, az illatától, a testétől...

Éreztem, hogy el akar húzódni így kiszabadítottam az egyik kezem és elkaptam a tarkóját és még inkább közelebb húztam. Aztán egy gyengéd mozdulattal átfordítottam és csókolni kezdtem. Sokkal szenvedélyesebben ahogy ő azt az előbb tette.

Most én fogtam le az ő kezeit és kezdtem kényeztetni a mellkasát apró puszikkal. Az egyetlen zavaró tényező a hajam volt, ami folyton odalógott... De mikor láttam, hogy Balázst kirázza tőle a hideg, engem sem zavart.

Eztán visszatértem azokra a fantasztikus ajkakra amiknél csak a lelkét imádtam jobban. Ó azok az ajkak... Amik mindig olyan gyengédséggel de mégis szenvedéllyel tele kényeztetnek...

De sajnos szédülni kezdtem. Elfogyott a levegőm. Búcsú képpen gyengéden beleharaptam az alsó ajkába és elhúzódtam. Éppen csak fél centire, de láttam, hogy mosolyog és barna szemei a tekintetemet keresik.

Átfordított, ugyanolyan gyengéden ahogy én az előbb. Rám nehezedett és kisimított egy pár tincset az arcomból. Olyan áthatóan figyelte, hogy belepirultam. Elmosolyodott majd megpuszilt.

- Szeretlek! - mondta végül. Most én mosolyodtam el.

- Én is! - mondtam. Lefeküdt mellém majd odahúzott a mellkasára és simogatni kezdte a derekam.

Ez a csók... soha nem csókolóztam még így senkivel... Azt hiszem ebben minden érzés benne volt. Minden vágy és szenvedély, gondolat és amit akartunk... Ez volt életem legjobb csókja.

- Mit csináljunk ma? - kérdezte öt perc merengés és simogatás után.

- Neked nem kell dolgozni? - fordultam felé kíváncsian.

- De... - sóhajtott.

- Mikor? - kérdeztem és megsimogattam a felsőtestét.

- Csak délután... Addig nagyon sok minden belefér... - nézett rám és a szemeiben megint megcsillant a vágy. Ezen halkan kuncogtam majd felmásztam és megint megcsókoltam.

- Először mondjuk... - játszottam a gondolkozót. - Egy kis zuhany?

- Remek... - bólogatott egyetértően.

- Aztán... egy kis... Mondjuk kaja? - kérdeztem mikor megkordult a gyomra. - Vagy előbb kaja?

- Azt hiszem együnk... értett egyet és kimásztunk az ágyból. felöltözött én meg átmentem a szobámba tiszta ruhát keresni. Végül egy rövid gatya és Nirvanás póló mellett döntöttem.

Balázs már lent volt és javában csinálta a reggelit, aminek nagyon remek illata volt. Azonnal lesiettem és hátólról átöleltem amitől cseppet sem lepődött meg.

- Hmmm, bundás kenyér, nyáááám... - mondtam és mikor segíteni próbáltam leintett.

- Te csak ülj le! - mosolygott és a székhez vezetett. Egy gyors puszit nyomott a számra majd kiszolgálta a reggelit és ő is leült velem szembe. Nagyon éhes voltam de azért fel álltam egy kis sajtért.

- Mit kérsz? - kérdezte mikor látta, hogy felálltam.

- Csak egy kis sajt... - mondta és a hűtő felé mentem de megelőzött és kivette.

- Elkényeztetsz... - csóváltam mosolyogva a fejem miközben elvettem a sajtot.

- Az a célom... - mondta miközben visszaültünk. Pár szelet sajtot vágtam a bundás kenyérre, hogy ráolvadjon aztán enni kezdtem. Kicsit zavarba jöttem mikor láttam, hogy Balázs engem néz.

- Kihűl a reggelid! - figyelmeztettem mosolyogva mire ő csak elmosolyodott és enni kezdett.

- Szóval sajttal eszed a bundás kenyeret... - állapította meg.

- Aha... Így sokkal jobb... - mondtam és felé tartottam a kenyerem. - Kostizd meg! - mondtam és ő mosolyogva harapott bele.

-Hmm... és tényleg... - mondta és ő is a sajt után nyúlt. Kuncogtam majd folytattam az evést. Ős is így tette. Párszor még rajta kaptam, hogy inkább engem néz mint az ételt és ettől zavarba jöttem. De végül csak nem kérdeztem rá, hogy miért teszi... Ha akarja majd elmondja...

- Gyönyörű vagy! - jelentette ki mikor befejeztük az evést. Még jó különben tuti félrenyelek.

- Öhm... Köszi... -hajtottam le a fejem zavaromban.

- És iszonyú aranyos vagy mikor zavarban vagy! -  mondta halkan és a következő pillanatban már mellettem állt és felhúzott a székből. A karjaiban tartott, szorosan hozzám simult.

- Fürdés? - kérdeztem mosolyogva.

****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/07/18/26_Reszhez_irt_bejegyzes/

25. Rész : Mappa

Nagyon- nagyon szépen köszönöm a komikat és a díjat és még1*!!

Igazán boldog vagyok :)

És meglepetésnek itt van két új blog és az Amandásnak a folytatása!!

http://afcszerelem.blogspot.com/

http://lisameetafc.blogzona.hu/

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

És bocs, hogy ennyire de ennyire rövid lett!!!!!! :(

**************************************************************************************

- Legyen már egy kis önbizalmad! - mondta Miki. - ha valaki tehetséges legyen rá büszke!

- És rajtatok kívül ki itt a tehetséges? - kérdeztem és amikor tomi nem figyelt kikaptam a kezéből a papírt. Begyűrtem a farzsebembe, onnan senki sem meri kivenni...

- Na...! - mondta miközben utána kapott.

- Rajtunk kívül még te... - mondta Balázs és felállt, hogy átöleljen. Eltoltam, mert tudtam mit akar. Leültem egy székre és csak a szemem forgattam arra amit mondanak.

- Na inkább folytassátok a zenélést... Azt jobb hallgatni mint azt, hogy kioktattok... - mosolyogtam.

- Na ez sem normális... - mondta Peti de azért felálltak. - De ma már nincs több próba...

- Akkor irány haza... - mondtam mosolyogva és felálltam. A fiúk is így tettek és kimentünk a stúdióból, bezárták majd Balázzsal hazamentünk. Megbeszéltük, hogy holnap találkozunk és elmegyünk este valahova.

Mikor hazaértünk üres volt a ház amin csodálkoztam. De végül is jó volt mert nem kellett, megint olyan kínosan éreznem magam mint mikor közöltem anyával, hogy Balázs és én lefeküdtünk.

- Tényleg tehetséges vagy! - simogatta meg a vállam Balázs mikor a szobájában összebújva a plafont bámultuk, egy kis aláfestőzenével.

- Ne kezd megint... - sóhajtottam. Mondjuk szerencsére ez volt az első amióta eljöttünk a stúdióból.

- De ha egyszer igaz... - mondta és éreztem, hogy felém fordítja a fejét. - Van más írásod is? - kérdezte én meg felnéztem rá. Elmosolyodtam és csak felálltam. Átsétáltam a szobámba ahol a fiókomban kezdtem kutakodni.

- Megvagy! - mondtam és elővettem a cikkes mappámat... Senkinek sem mutattam még meg mert cikinek éreztem. De Balázsnak mindent elmondhattam...

Nem volt nagy mappa, de tele volt a sztárok képével és gyanúsan sok volt rajta az AFC-s dolog...

- Tessék! - mondtam miközben leültem az ágyára és felé nyújtottam a mappám. Azonnal felült és mosolyogva kezdett kutakodni a fecnik között. - Nem a legjobbak... De úgy gondoltam gyakorlat teszi a mestert... - vontam meg a vállam. Hallgatott... csöndben volt és csak olvasta a papírokat.

Soha nem csak kedvencekről írtam, sőt nem is mindig sztárokról... Bármiről amiről úgy gondoltam bele illene egy újságba... Volt Adam Lambertes, Robert Pattison- os... Volt Paris Hiltonos... Meg volt környezetvédős, volt kutyákról... Volt fesztiválokról meg a suli hülyeségeiről....

Szóval egy csomó minden amit hülyeségnek tartottam, vagy épp gyengének ahhoz, hogy elküldjem egy újságnak...

- Ezek iszonyat jók!  - mondta.

- Persze... - kuncogtam majd hátradőltem az ágyban.

- Komolyan! Mi okom lenne hazudni? - kérdezte és fölém támaszkodott.

- Nem tudom... - vontam vállat mosolyogva.

- Attól jobb ha azt mondom : Ezek iszonyat szarok és jobb ha nem mutatod meg senkinek mert a végén valaki öngyilkos lesz? - ezen nevetnem kellett.

- Aha, sokkal jobb... - kuncogtam még mindig. Balázs a szemeit forgatta majd rám feküdt.

- Most komolyan! Miért nem hiszed el? - kérdezte és kisimított egy tincset az arcomból.

- Nem tudom... - vontam vállat ezúttal én is komolyan.

- Akkor? Hidd el!

- Elhiszem! - mondtam mosolyogva. Igaz, hogy ezek után sem fogom tehetségesnek tartani magam, de attól még hízelgett, hogy a szerelmem ilyeneket mondott.

- Akkor elküldhetem egy újságnak? - kérdezte és átható pillantásokat lövellt felém. Ezek után ki tudna nemet mondani egy ilyen férfinak???

- Aha... - mondtam kábultan.

- Éljen... Akkor ez jobb ha itt marad... - mondta, felpattant és a mappámat elzárta az egyik fiókjába.

- Hééé! Egy cikkről volt szó!!! - akadtam ki miközben felültem.

- Sehol sem mondtam ilyet...- huppant le mellém mosolyogva és megfogta a kezem.

- Undok vagy! - fontam keresztbe a karom durcizva.

- Nem! Nem vagyok! - suttogta és olyan közel hajolt, hogy az orrunk összeért. Az arcomat fürkészte majd mélyen a szemembe nézett. Éreztem, hogy a műharaggal teli arcom ellágyul és, hogy a kezeim az ölébe esnek. A keze azonnal megtalálta az enyémet, és szenvedéllyel tele megcsókolt miközben eldöntött az ágyon...

Nagyon köszönöm!!!

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

24. Rész: Cikk

Újra itt!!! Nagyon örülök, hogy komiztatok!!! Komolyan nagyon szépen KÖSZÖNÖM! Remélem, hogy tetszeni fognak majd a részek!!! Igyekeztem minél többet megírni az egyik  füzetembe :)

Jó olvasást!

*******************************************************************

A szívem hevesen dobogott ahogy a szavai eljutottak a tudatomig... Belegondoltam, hogy ez a csodálatos férfi csakis engem szeret, senki mást csakis engem... Ez olyan hihetetlennek hangzott...

- Szeretlek!- suttogtam a vállába. Annyira jó volt újra és újra kimondani. Tudatni vele, hogy hogyan érzek neki.

- Én is szeretlek! - mondta és megcsókolta a nyakam. Megremegtem és a lábaim kicsúszott... szerencsére elkapott.

- Bocs...- motyogtam de éreztem, hogy totál piros vagyok.

- Semmi...- mosolygott rám.  Miközben igyekezett a lábamra állítani. - De jól vagy?

- Persze...- nevettem saját magamon. - Csak... valahogy... hülye reakció tudom...- hajtottam le a fejem kínomban.

- Reakció? - kérdezte csodálkozóan.- Ezt én váltom ki belőled? - ezt olyan hangon kérdezte, hogy muszáj volt felnéznem rá. Az a nézés amibe ütköztem... Az az átható nézés amitől mindenem bizseregni kezd... Amitől úgy érzem, hogy a lelkemet is látja...

De ami a szemében bujkáló érzelem volt, valahogy jobban lefoglalt... Meghatottság és öröm. Meghatottság? De mégis mitől?

- Miért mit hittél?- simogattam meg az arcát. Még mindig úgy nézett rám. Rájöttem, hogy jól esik neki, hogy így reagálok... Ezen elmosolyodtam.

- Azt, hittem.. talán... Mindegy...- mosolyodott el végül. Az öröm fellángolt benne és még szorosabban húzott magához.

- Balázs! Látogatóid jöttek! - kiabált fel anya.

- Megyek!- kiabált vissza majd megsimogatta az arcom. - Jössz?

- Hozzád jöttek!- mondtam mosolyogva.

- Csak Tomiék azok... Megyünk a stúdióba... Te is jöhetnél...

- Mi?- nyeltem egy hatalmasat.

- Mi az?- kérdezte mosolyogva és az ajtó felé kezdett húzni.

- Én... AFC... stúdió...- mondtam tagoltan miközben vonszolt le a lépcsőn.

- Igen... És Tomi is beszélni akar veled...

- Király...- sóhajtottam és leértünk az elsőre.

- Nyugi!- fordított magával szembe. - Minden rendben lesz! És ők akarták, hogy gyere... Főleg Peti... - mosolygott és én is elmosolyodtam.

- Oké... - mondtam és elindultunk.

- Sziasztok!- köszöntünk Balázzsal.

- Sziasztok!- mondták a fiúk is. Peti rögtön odajött és megölelt.

- Rég láttalak, kislány...- mondta kedvesen.

- Én is téged!- mosolyogtam rá, majd a többiekre. Megnyugodtam mikor Tomi is mosolygott. Nem volt erőltetett mosoly vagy valami, ami azt sugallta volna, hogy rosszul érzi magát attól, hogy tudja, hogy Balázs és én együtt vagyunk.

- Mehetünk?- kérdezte Balázs és átölelte a derekam. Egyik fiú sem lepődött meg. Én megint Ijedten Tomira pillantottam de még mindig kedvesen mosolygott rám.

- Persze!- mondta Miki miután megpuszilt üdvözlés képpen.

- Anya elmentünk!- kiabáltam.

- Oké! Vigyázzatok magatokra!- kiabált ki.

- Meglesz! Sziasztok!- mondta Balázs és az ajtó felé kezdett kormányozni minket. Hamar felpattantunk egy buszra, és már mentünk is a stúdió felé. Kicsit izgultam attól, hogy milyen lesz, meg, hogy a fiúk milyen számokat fognak játszani. Örültem, hogy megbíznak bennem...

*

- Ne milyenek? - kérdezte Tomi mikor a harmadik új számukat játszották el nekem. Annyira jók voltak, hogy alig jutottam szóhoz...

- Ez...a... istenem... Nagyon jók! - mondtam és teljesen meg voltam hatódva, hogy én hallhatom őket először. A fiúk csak halkan kuncogtak a reakciómon.

- Akkor jó... Azt hiszem ez elég jó elismerés attól akit megbántottunk... - nevetett Miki. Nagyot nyeltem és Balázsra meredtem.

- Te elmondtad? - kérdeztem és teljesen pánikba estem.

- Aha...

- Fiúk és saj... -kezdtem de Peti közbevágott.

- Jogos volt... - nevetett. - Azért mert utolsó voltál, nem kellett volna olyan bunkón viselkedni veled...

- Fáradtak voltatok... - mondtam, hogy védjem őket.

- És? Az nem ok... - mondta Tomi majd rám mosolygott.

- Mindegy... - ráztam a fejem. - Inkább folytassátok!

- Igenis! - nevetett Balázs majd mélyen a szemembe nézett. Rámosolyogtam és éreztem, hogy a nézésétől bizseregni kezd a hasam. Sóhajtottam egyet és elnéztem. A papírjaimba fordultam, hogy írogassak. Figyeltem a fiúkat játék közben, a viselkedést és a próbájuk végére egy teljes cikk összeállt.

- Szerintem pár helyen magasabbra vihetnénk az egészet... - mondta Miki miközben kijöttek az üvegfal mögül.  A menedzserük már elment egy órával ezelőtt, hogy elintézzen valamit a következő koncerttel kapcsolatban.

- Ja... Majd meg kéne nézni úgy is... - helyeselt Tomi majd a fiúk lehuppantak mellém. Két fiú az egyik, két fiú a másik oldalamra.

- Mit csinálsz? - nézegette a kezemben lévő papírt Peti.

- Semmit... - mosolyogtam és összehajtogattam a lapot. Sajnos Miki kikapta a másik oldalon.

- Az Anti fitness club szokás szerint nagyot alkot. Volt szerencsém bent lenni egy próbájukon, és őszintén elmondhatom, hogy a fiúk hatalmas erővel dolgoznak az új lemezen. Azt kell mondjam, hogy már alig várom a lemezt, hiszem nagyszerű lesz. A számok csodálatosak, a fiúk teljes átéléssel zenélnek, a szövegek szívhez szólóak és remek az összhang a dallamok és a szövegsorok között. A banda ismét magasabbra teszi majd a lécet az ellenfeleknek... Szóval rajongók figyeljetek mikor jön az újabb, nagyszerű lemez! - olvasta fel a cikkem. Én lehajtott fejjel, piruló arccal vártam a reakciójukat. Senki sem tudta, hogy újságíró akarok lenni... Még anyának sem mondtam el, mert féltem a kritikáktól. Egyáltalán nem éreztem magam jónak... Ez is csak egy hülye próbálkozás volt.

- Ezt most írtad? - kérdezte Tomi csodálkozva.

- Aha... - mondtam még mindig lehajtott fejjel. Csak akkor néztem fel mikor Balázs megfogta a kezem.

- Mióta írsz? - kérdezte Balázs.

- Nem is tudom... - estem gondolkozóba. - Talán tíz éves koromban döntöttem el, hogy mi akarok lenni...

- És miért nem mondtad? - kérdezte Peti mosolyogva és ő is elkezdte olvasni amit a papírra írtam.

- Mert szerintem még sokat kell fejlődnöm... inkább rengeteget! Szóval kérem!- mondtam és megpróbáltam kikapni Peti kezéből a papírt de nem engedte.

- Nem... Azt hiszem ennek egy újságban a helye!- mondta Tomi miközben átvette Petitől a papírt, hogy olvassa.

- Hogy mi? - meredtem rá.

- Igaza van Noémi! - mondta Balázs és közelebb hajolt Tomihoz, hogy olvashassa amit kreáltam.

- Álmodjatok... Ezt senki se fogja látni! - mondtam de sehogy sem tudtam megszerezni a papírt.

- Miért! Ez jó! Mintha egy kritikus írta volna...

- Persze... - mondtam és nevetnem kellett.

- Most miért? - csodálkozott Balázs.

- Ugyan... Egy újságnál ezt azonnal kidobnák! - mondtam komolyan

******************************************************************

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/ ez pedig az egyik új blogom. Remélem azt is szeretitek majd :)

Hali!

Szóval az van, hogy holnap elutazom pár napra a Balcsira!!! Így hát nem tudok résszel szolgálni de remélem, hogy nem haragszotok XD

Szóval amint leszek hozom az újabb részt!!

Az Amandással kapcsolatban pedig annyit, hogy lehet kicsit átírom...az alaprészek maradnak...tehát mondjuk a 12. részben nagyjából ugyanaz lesz, csak sztem azóta fejlődtem írásilag és van egy csomó ütletem ahhoz kapcsolódva....Szóval aki olvaasta és azt várja, hogy ott folytassam ahol abbahagytam az is kezdjen bele az elejétől majd :)

Remélem tetszeni fog!!!! :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

23. Rész: Egy papírka

Nagyon- nagyon köszönöm a komikat! Örülök, hogy újra van ihletem és, hogy nektek is tetszik a sztori :) Olyan boldog vagyok :)

Kedves Ninci!
Nagyon szépen köszi amiket mondtál. Komolyan nagyon jól estek! És elolvastam a blogod és nagyon tetszik! Hamar legyen majd kövi, mert alig várom :)

************************************************************************************

- Az...- vontam vállat mosolyogva. Nem válaszolt csak mosolyogva a fejét kezdte csóválni.

- Hogy áll a meccs?- jött be Sanyi mosolyogva. Én ijedtemben kicsúsztam Balázs öléből, de sajnos olyan hülyén, hogy a földre estem.

- Upsz...- mondtam totál pirosan. Sanyi kinevetett, Balázs meg mosolyogva felsegített és maga mellé ültetett. Sajnos valahogy mindenki érdekesnek találta a meccset, így az egész család ott zsúfolódott a nappaliban amit én nem nagyon díjaztam. Kicsit kínosnak éreztem. Folyton azon kaptam az ősöket, hogy Balázst és engem méregetnek...Frusztráló volt...
Mikor félidő lett, felálltam és felmentem a szobámba. Anyuék nem kérdeztek semmit, szerencsére.

Bementem a szobámba és elterültem az ágyamon. Nagyokat sóhajtoztam és a zöld plafont bámultam. Valahogy mérlegelnem kellett a mai nap történteit. Annyira sűrű volt, hogy nem is egy napnak tűnt.

Először is az amikor szakítottam Mátéval, aztán, hogy Balázs szakított azzal a lánnyal, utána Tomi SMS-e ami mindent megváltoztatott. Utána ahogy felrángattam a szobába Balázst, ahogy féltem, ahogy levett a lábamról, ahogy megcsókolt, ahogy...ahogy élveztem az egészet...Aztán ahogy közöltük az ősökkel, hogy együtt vagyunk...Ahogy reagáltak....

- Fúú...- fújtam ki a levegőt és tovább merengtem...Persze hosszasan elidőztem azokon a bizonyos 18-as emlékeken. Egyszerűen nem bírtam elszakadni tőlük. Annyira jó volt az egész. Az óvatosság, ahogy folyton hozzámért, ahogy simogatott. A forró csókok, a szerelem ami minden mozdulatából áradt...

- Bejöhetek?- kérdezte alig halhatóan. A szívem megdobbant és elmosolyodtam.

- Már bent vagy...- ültem fel és még mindig mosolyogtam. Az asztalomnál ült és egy papírt szorongatott a kezében.

- Igaz...- mosolygott sunyin.

- Mégis mióta ülsz itt?- kérdeztem zavartam mikor rájöttem milyen lapot tar a kezében.

- Talán fél perccel utánad jöttem be...Csodálkoztam is, hogy nem hallottad, hogy bejövök...- nézett rám felbont szemöldökkel.

- Csak elgondolkoztam...- vontam vállat a kimondatlan kérdésére.

- Szabad tudni, hogy min?- állt fel, még mindig a papírt szorongatva.

- Hát az egész napon...- húzódtam odébb, hogy le tudjon ülni mellém.

- Hát zsúfolt volt az biztos...- értett egyet és elterült az ágyamon. Én felhúztam a lábaimat és vártam, hogy beszéljen. Zavart, hogy ott van a papír a kezében és, hogy nem mond rá semmit. Idegesített, de nem akartam először megszólalni. Csak ültem és figyeltem helyes arcát ahogy úgy bámulja a plafont ahogy én az előbb tehettem.
Frusztráló volt, hogy nem mond semmit. Elég kiborító lehetett az amit a papíron láthat hiszen akkor csináltam mikor igen feltűnően került, és kiderült, hogy van valakije.

- Sajnálom...- bökte ki végül és felém fordította a fejét. Barna szemei mélyen az enyémbe olvadtak de nem mertem megszólalni. Féltem, hogy a hangom elcsuklana.-, én tényleg azt hittem, hogy jót teszek vele... hogy mindenkinek jobb lesz.- mondta de én még mindig csak néztem az arcát. Tudtam, hogy egyszer meg kell beszélnünk a történteket, hogy pontosan tudnunk kell ki mit élt át, de még friss volt a seb...De azt akkor is le kellett zárni.

- Hagyd abba...- nyögtem ki végül, kikaptam a kezéből a lapot és lemásztam az ágyról. Darabokra téptem a rajzot és egyenesen a szemétbe vágtam. Éreztem, hogy az előző szomorúság és letörtség dühbe fut át.

- Még mindig fáj, igaz?- kérdezte és hallottam, hogy feláll. Megtámaszkodtam az asztalon és igyekeztem minél pontosabban megfigyelni a fa mintázatát.

- Fáj...- suttogtam mire kér kar fonódott hátúrról a derekam köré. Megszorítottam azokat majd szembefordultam vele. - Persze, hogy fáj...- ismételtem meg.- De...de el fog múlni...

- Valahogy máshogy kellett volna megoldanom...- csóválta meg a fejét.

- Elég ebből!- mondtam csendesen mire kérdőn nézett rám.- Sok mindenen múlt, hogy mit teszünk, vagy mit nem... Sokan hibásak vagyunk, hogy nem jött előbb össze. Én is megbántottalak olyan szavakkal amiket le kellett volna nyelnem...De akkor is a vége a lényeg nem? Az, hogy szeretsz...- mondtam és az utolsó szónál elcsuklott a hangom a boldogságtól. Kicsit hihetetlennek tűnt. Elnevette magát.

- És ez ilyen jó? Hogy így reagálj rá?- kérdezte és megtörölte az arcom. Rájöttem, hogy sírok. Az öröm olyan gyorsan vette át a hatalmát, hogy sírni kezdtem.

- Ig...igen...- mondtam mosolyogva.- Láttad a rajzot nem? Sokkal fontosabb vagy nekem mint azt először hittem. Soha nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni valakit. Amikor megtudtam, hogy van valakit, azt hittem, hogy meghalok...És az, hogy szeretsz...Az a leghihetetlenebb és legszebb dolog egyben az életemben...Főleg a történtek után...- magyaráztam és a vállam vonogattam és  igyekeztem visszafogni a sírást.

- Jaj te...- húzott a mellkasához. Úgy csinált mintha ringatna, miközben folyamatosan simogatta a derekam.- Hogy ne lehetne szeretni téged? De most komolyan. Amióta megláttalak...Ahogy lejöttél a lépcsőn és szórakozottan nem tudtál bemutatkozni...Az, hogy nem érdekelt, hogy ki vagyok és simán leosztottál...Levettél a lábamról...De komolyan. És ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és amin keresztül mentünk, csak szorosabbá tette a köteléket amit feléd érzek...Sokkal fontosabb vagy nekem mint bármi más az életemben...

***************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/07/01/23_Reszhez_irt_bejegyzes/

És nekem a három komi épp elég volt ahhoz, hogy ne habozzak az Amandás történettel. Az első két részen már finomítottam is és feltettem.

Remélem tetszeni fog....Olvassátok és komizzatok :)

előre is köszi! :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

Szerintetek?

Szóval gondolom tudjátok, hogy másik blogos oldalon is regisztráltam ahol van másik két blogom. Szóval nagyon szeretem, mert ott tudok szép kis dizit csinálni meg ilyenek.

Arra gondoltam, hogy nagyon szerettétek az Amandás történetemet...talán jobban mint a mostanit...És nagyon hülye vége lett bizonyos okok miatt...

És szóval...mostanában megjött az ihletem és arra gondoltam, hogy folytatnám, normálisan befejezném, stb...

Szerintetek? Milyen ötlet?  Írjátok meg, hogy szeretnétek-e, mert akkor megcsinálom a blogot és a linket is felteszem a kövi résznél....

Az új sztorit továbbra is itt írom majd és mindegyik blognál alig várom a kommenteket!!! :)

Interjú

Nem tudom mennyien látták de gondoltam megosztom veletek, mert Tomi nagyon jókat mond...Én főként ezért szeretem...Annyira úgy látja az életet ahogy én...Meg szerintem teljesen igaza van...

Véleményeket pedig várok :)

http://www.rtlklub.hu/most/11697_mit_rejt_a_sokak_szerint_provokativ_kulso_mi_az_anti_fitness

22. Rész: Beszélgetések

Húúhhh...Hát nem nagyon jutok szóhoz...Akik régóta olvassák a blogjaimat azok tudják mennyire sokat jelentenek nekem a komik, az elismerés és ha örömet okozhatok nektek...
És újra és újra szembesülök azzal a boldogsággal, hogy kinézitek belőlem, hogy írónő leszek, hogy esetleg ismert leszek vagy valami...Annyira jó lenne ha igazatok lenne! Olyan boldog lennék...
És annyira jó érzés, hogy így gondoljátok. Hogy szerintetek van helyem ezen a pályán...Nekem ez olyan hihetetlennek és elérhetetlennek tűnik, és akkor jöttök ti és megcáfoljátok!!! KÖSZÖNÖM!!! de komolyan! Tőletek sokkal több önbizalmam lesz és kedvem az íráshoz mert nem hiszem azt, hogy hülyeség vagy szar amit csinálok...KÖSZÖNÖM!!!! MINDENKINEK AKI SZERETI AMIT CSINÁLOK!!!!!!

****************************************************************

- Lehet lassan ki kéne kelni az ágyból...- suttogta. A mellkasán feküdtem ő pedig szorosan tartott és a karom simogatta. Vagy egy órája feküdtünk egymásba karolva és sehogy sem akartunk felkelni. Per pillanat semmi sem érdekelt. Olyan boldog voltam mint még soha életemben. Elmosolyodtam ahogy visszagondoltam az emlékekre, ahogy magához húzott, ahogy óvatosan simogatott...A vágy ami eluralkodott a testemen...

- Nem hiszem...- válaszoltam. Semmi kedvem nem volt felkelni...

- Apuék hamarosan hazaérnek...- simogatta meg az arcom. Hirtelen pánikba estem. Fogalmam sem volt, hogy kéne közölnöm anyuval a dolgot...Vagy Sanyival...

- Ő...- nyeltem nagyot. - Mit kéne nekik mondani?

- Nem tudom...- mosolyodott el a reakciómon.- Talán az lenne a legjobb ha külön-külön közölnénk...Nem gondolod?

- Hát ja...És mit mondjuk? Mármint mennyit?

- Nem tudom...Talán, hogy elég régóta vonzódunk egymáshoz és, hogy...lefeküdtünk...

- Rendben...A balesetes meg bonyodalmas részt hagyjuk ki...- sóhajtottam.

- Hát igen...- mondta és megpuszilta az arcom. Feljebb kúsztam és megtámaszkodtam a mellkasán. Elmosolyodott, hiszen tudta mit akarok. Azonnal megcsókolt, hosszan és szenvedélyesen amitől megint lázba jöttem. Ahogy meztelen testünk összesimult és éreztem a belőle áradó vágyat az ismét feltüzelt.

- Megjöttünk!- hallatszott lentről a kiabálás. Nehézkesen váltunk el egymástól, de végül sikerült. Kikecmeregtünk az ágyból, felöltöztünk és az ajtó felé vettük az irányt. Még mielőtt kiléptem az ajtón, mély levegőt vettem.

- Nyugi...Nem fognak megenni minket mert szeretjük egymást...- fogta meg a kezem nyugtatás képpen.

- Oké...csak furcsa lesz...

- Anyukád nem az a haragudós fajta...és azt hiszem 17 éves korban várható, hogy a lánya lefekszik valakivel...

- Igaz...- mosolyogtam rá és megpusziltam a száját.- Pláne ilyen valakivel.- ezen csak nevetett és kinyitotta az ajtót. A szívem hevesen dobogott az izgalomtól, kezem lábam remegett, alig bírtam lemenni a lépcsőn.

- Egy emelet megvan....Gyerünk...bátorság...nem fog megenni...- mondtam magamban.- két emelet...gyerünk mindjárt ott vagy....

- Sziasztok!- üdvözölt minket Sanyi egy mosollyal.

- Sziasztok!- mondtuk egyszerre.

- Milyen napotok volt?- kérdezte anya.

- Fantasztikus...- mondtuk egyszerre Balázzsal amin elnevettem magam.

- Értem...

- És nektek? Nehéz nap volt?- kérdezte Balázs társalgó hangon miközben a nappali felé igyekeztünk.

- Nem...könnyű volt...- huppant le Sanyi a Tv elé. Rögtön a VB-re kapcsolt én pedig mosolyogva telepedtem le mellé. Igyekeztem elterelni a figyelmem az izgalomról és egy jó kis focimeccs erre képes volt.

- Na azt hiszem én megcsinálom a vacsit...- mosolygott anya mikor meglátta, hogy Sanyival egy darabig nem leszünk beszédesek. Balázs egy darabig hezitált, hogy itt maradjon- e velem és unja halálra magát, vagy inkább segítsen. Végül ő is követte anyát. Nem tudtam, hogy most utánuk kéne- e mennem és beküldenem, hogy beszéljen az apjával, vagy maradjak ahol vagyok. Pedig ez volt a megfelelő alkalom.

Felkeltem hát és utánuk siettem a konyhába. Nevetve beszélgettek és Balázs próbált segíteni anyunak de ő nem hagyta.

- Apád szól...- kacsintottam Balázsra mikor anya nem figyelt. Rögtön értette mit akarok.  Felállt és átment a nappaliba.

- Anyu...- kezdtem félénken.

- Mondd kicsim!- mosolygott rám.

- Azt hiszem beszélnünk kell...- mondtam komolyan. Anya lerakta a fakanalat és leült mellém az asztalhoz.

- Rendben...Miről?

- Tudod...-sóhajtottam és az elején kezdtem az egészet.- Rájöttem, hogy már nem érzek semmi mást Máté iránt mint megszokást...Szóval...szakítottam vele...- anyura pillantottam aki csak megdöbbenve figyelt de nem szakított félbe. - De az is közrejátszott, hogy közben beleszerettem valakibe...

- Kibe?- kérdezte kedvesen. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt amit szerencsére nem vett észre. Örültem, hogy így fogadja a dolgokat.

- Balázsba...- mondtam de nem mertem ránézni. A következő pillanatban csak halkan kuncogott.

- Ez mondjuk várható volt...- mondta és ránéztem és csak mosolygott. Megsimogatta az arcom.

- Tényleg?- csodálkoztam.

- Kicsim...Lehet, hogy te nem látod de én igen...Elég egyértelmű volt ahogy egymásra néztetek...- mondta én meg tátott szájjal bámultam rá.- Mennyire komoly?

- Le...lef...lefeküdtünk...- böktem ki végül. Anya arcán először a döbbenet söpört át, majd valami különös izgalom.

- Mindent tudni akarok!!!- mondta izgatottan.- Úgy értem...Szóval mióta...vagy első volt vagy...

- Ez volt az első...- nyugtattam meg.- És ma...

- Akkor még elég friss az emlék...- mondta izgatottan. Kicsit megrémültem. Soha nem láttam anyámat még ilyennek...Ez rosszabb volt mint amire számítottam. Akaratom ellenére elképzeltem őt úgy Sanyival...

- Igen...

- És milyen volt?- jött közelebb az izgatottságtól.

-Anya...!- ellenkeztem ő pedig azonnal leállt.

- Jól van...- mosolygott.- De remélem védekeztetek...

- Persze...- pirultam el.

- Akkor nincs semmi...- simogatta meg az arcom.- Csak legyél boldog, nekem ez a lényeg...És Balázs rendes srác.

- Hogy mi?- hallatszott a nappaliból egy hangosabb kérdés. A gyomrom görcsbe rándult. Balázs lehalkította az apját, de anyával nem bírtunk magunkkal így odasettenkedtünk és hallgatózni kezdtünk.

- Nyugi apu...Mi bajod van?- kérdezte suttogva Balázs.

- Semmi...bajom...- mondta higgadtabban Sanyi.- Csak...Nem fiatal egy kicsit hozzád?

- Fiatal?- kérdezte csodálkozva Balázs.- 17 éves apa...

- Tudom, épp ezért kérdeztem...

- Zavar téged és ez csak egy kifogás?- kérdezte Balázs és kezdett ingerült lenni, én meg egyre elkeseredettebb.

- Dehogy zavar! Örülök, ha boldog vagy...De Noémi...Szóval...Nincs barátja?

- Nincs...- vágta rá dühösen. Anyu nyugtatás képpen simogatni kezdte a karom, de a könnyeim már kifolytak.

- Akkor minden rendben...Csak vigyázz rá kérlek!- mondta nyugodtan Sanyi.- Érzékeny lány...Ne bántsd meg...

- Szóval erről van szó?- kérdezte Balázs és már sokkal nyugodtabb volt.

- Igen...Fiatal, tapasztalatlen...

- És érzékeny...Tudom...De hidd el, hogy nagyon szeretem...

- Akkor jó...- mondta és megnyugodtam...

- Mit hittél? Hogy őt is kihasználnám? Abból a korból nagyon régen kinőttem...ezt te is tudod...- mondta és hallottam, hogy halkan nevet. De bennem meghűlt a vér. Kihasználni? Komolyan ezt mondta.

- Hát azért volt egy pár lány...

- Igen...pontosan kettő...És 16 éves voltam...nem pedig 22...- mondta komolyan. Az előző kétségbeesésem nagyon hamar elszállt és megnyugodtam.- És nem szerettem a lányt...Noémit viszont nagyon is...Soha senkit nem szerettem annyira mint őt...

- Rendben...Elhiszem...És örülök, hogy boldog vagy!

- Köszi!- mondta és lépteket hallottunk. Anyuval azonnal az asztalnál termettünk és úgy tettünk mintha mély beszélgetésbe merülnénk.

- Zavarunk?- kérdezte Sanyi.

- Nem...Éppen befejeztük...- mondtam és felálltam.

- Remek! Kettesben hagynátok minket?- nézett Sanyi rám és Balázsra.

- Persze...- mondtuk egyszerre és átmentünk a nappaliba. Fogalmam sem volt, hogy miről akarnak beszélgetni, de végül is örültem, hogy minden jól ment.

- Na?- kezdte Balázs miközben leültünk a kanapéra.- Mit szólt anyád?

- Fúú...Nagyon durva volt...- kezdtem nevetve.-, hallod én még ilyennek nem láttam anyát. Olyan izgatott lett...Mindenről tudni akart...

- Mi?- kérdezte mosolyogva és az ölébe húzott.

-Ja...aztán leállítottam, erre meg előjött a "védekeztetek?" szöveggel.

- Hú...elég vicces lehetett.

- Az volt...- nevettem és hozzábújtam.

- Meg se kérdezed mi volt?- tolt el csodálkozva.

- Hallottam...- mondtam és elpirultam.

- Kis sunyi...- mosolygott és kisimított egy tincset az arcomból.

****************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/06/30/21_es_22_reszhez_irt_bejegyzes/

21. Rész:Boldogan együtt

IGEEEEEEEEEEEEEEEENNNNNNNNNNNN Wááááááááááááááááá !!!!!!!!!!NYEEEEEEEEEEERRRRRRRRTTTTTTTTTTTTTEEEEEEEEEEKKKKKKKKKKK!!!!!!

Innen is sok-sok gratula a fiúknak igazán megérdemelték azt a gömböt!!!!!!!!

És a komikat köszönöm!! Nagyon jó, hogy megint írtok! örök hála!!!!

És mivel kértétek kaptok :)

*********************************************************************************

+18

Éreztem, hogy minden porcikám remeg, ahogy a testem lángban ég a vágytól...és mégis féltem. Az hajam simogatta és az arcom fürkészte, hogy válaszolok-e, vagy reagálok-e arra amit mondott...De per pillanat még a nevemet is elfelejtettem.

A lázas izgalom teljesen elvette az eszem. Lassan kezdtem kapisgálni a félelmem okát de nem mentem vele túl sokra. Rájöttem, hogy azért félek mert nálam ez a megszokott reakció volt ha csak a gyanúja is fent állt annak, hogy meztelenre kell vetkőznöm egy fiú előtt...

- Már nem félsz?- vonta fel egy öt perc csend után a szemöldökét. Magam is elcsodálkoztam azon, hogy a remegésem abbamaradt. Még jó, hogy nem hallotta eszeveszett szívem tombolását...

- Kevésbé...- mondtam de nem mertem a szemébe nézni.

- De nem kell...én nem várom el tőled...- mondta komolyan én meg elmosolyodtam. Soha életemben nem akartam semmit, annyira mint azt, hogy lefeküdjek vele.

- És ha akarom?- néztem rá játékosan. Láttam, hogy az első pillanatban leesik az álla, a következőben pedig sunyi mosoly jelenik meg az arcán.

- Biztos?- komolyodott el megint.

- Soha semmit nem akartam annyira mint téged...- karoltam át a nyakát. Erre a válasz egy olyan gyengéd csók volt, hogy olyan érzésem volt, mintha azt hinni, hogy egy kristállyal csókolózik.

Visszacsókoltam ugyanazzal a finomsággal amivel ő. Semmit sem kapkodtunk el hiszen bőven volt időnk. A testem minden pontja remegett de ezúttal nem a félelemtől, hanem a zsigereimben végighaladó elektromosságtól amit a keze és az ajkai finom érintése váltott ki belőlem. Simogatta a combom, a fenekem, a hasam, a derekam, a mellem.

Én átkaroltam a hátát és közelebb húztam. Átkulcsolta a kezét a hátam mögött és kicsit feljebb húzott az ágyon, egyenesen a puha párnák közé. Egy pillanatra elengedte az ajkaimat és rám mosolygott. Én pedig rá.

A nyakam csókolgatásába kezdett de azonnal rátért a kulcs csontomra - amitől megremegtem - majd egyre lejjebb csúszott, hogy fel tudja húzni a felsőmet.
Ahogy a keze egyre feljebb haladt, a szájával végigcsókolta a hasam, néha lágyan megnyalta ami nagyon kellemes és izgató érzés volt...

Leküzdötte a felsőmet és a mellem csókolgatásába kezdett amit halk sóhajokkal díjaztam. Egy kicsit én is örömöt akartam neki szerezni ezért átkaroltam és a hátára fordítva a csípőjére ültem. Látta, hogy ez nagyon tetszik neki, mert fülig ért a szája.

Elkezdtem felfele taszigálni a pólóját, és mikor végre sikerült megszabadítanom tőle, forró csókokkal leptem el a felsőtestét. Halkan sóhajtott és a hátam simogatta, majd a fenekem, ettől persze megremegtem...Nem bírtam tovább az ajkai nélkül ezért elkezdtem felfele haladni egészen addig amíg meg nem találtam azokat a csodákat. Én sokkal szenvedélyesebben csókoltam meg mint ős az előbb. Már nagyon akartam és eléggé fel voltam "spanolva" ahhoz, hogy bírjam idegekkel a játékát.

Vette a lapot és egy könnyed mozdulattal maga alá gyűrt és forró, vágytól égő csókkal ajándékozott meg. A keze megunhatatlanul kóborolt a mellemen. Végre megszabadított a melltartómtól, majd a nadrágomtól is. Segítettem levenni azt a hülye farmerét és újra tüzes csókban forrtunk össze. Már egyikünk sem játszadozott, vagy húzta a másik agyát. Ahhoz túlságosan vágytunk egymás testi közelségére...

A mellbimbómmal kezdett játszani amitől egy kicsit hangosabb sóhaj hagyta el a számat. A keze végigsimította a derekam majd finoman végigsimította a combom, majd a combom belső felét amitől úgy éreztem menten felgyulladok ott lent...

Hát még mikor óvatosan szétrakta a lábaimat és az ujjaival kezdett simogatni ott...Egy pillanatra kinyílt a szemem, de menten be is csuktam, hogy úgy élvezzem a dolgot.

Eközben szenvedélyesen csókolta amitől még inkább égni kezdtem. Aztán szépen lassan haladt egyre lejjebb és lejjebb az ajkaival míg fel nem váltotta a kezét. Még egy hangosabb sóhajt hagyta el a számat és nem bírtam megmozdulni. A tagjaim égtek a vágytól és a kezem gondolkodás nélkül kezdte simogatni a hátát. Aztán egyszer csak megéreztem az ujját magamban és egy nyögéssel díjaztam a dolgot, de félreértette.

- Ha valamivel fájdalmat okozok...Szólj...- mondta halkan, kedvesen, féltő hangon amitől még nagyobb melegség öntött el.

- Szólok...de eddig minden tökéletes...- mondtam alig halhatóan. Többre nem is lettem volna képes olyan izgatott voltam. Neki nem is kellett ahhoz több, hogy újra kényeztetni kezdjen. Halk sóhajok, olykor nyögések hagyták el a szám, majd magamra húztam és lehúztam az alsógatyáját. Már igencsak nehézkesen bírtam leszedni róla...Aztán a hátára fektettem és én kezdtem simogatni és csókolgatni. Biztató sóhajokat hallottam így megnyugodtam, hogy mindent jól csinálok. Nem nagyon tudtam mit hogyan kell ezért féltem is egy kicsit. De ő megnyugtatott. azzal, hogy néha hangosabban zihált és a hátam simogatta. Aztán kotorászni kezdett a párnája alatt és elővett egy kis csomagot. Kibontotta, felgörgette magának, majd rám nézett.

Szenvedélyesen megcsókolt és elfektetett az ágyon. A kezeivel megsimogatta a combom én pedig vágytól égve karoltam át a hátát a lábaimmal. Ismét óvatosan bánt velem mikor belém hatolt. A szívem még hevesebben kezdett verni és ismét egy hangosabb hang hagyta el a számat de az övét is. Lassan mozogni kezdett amitől úgy éreztem mintha felgyújtottak volna. A vágy megunhatatlanul tombolt bennem és csak azt az egyet akartam, hogy közelebb és közelebb legyen hozzám. Azt akartam, hogy ajkaival kényeztesse az enyémet és szorosan öleljen. Szeressen úgy ahogy eddig még senki és ne foglalkozzon Tomival vagy a többiekkel...

Csak ő és én nagyon- nagyon hosszú ideig!! Együtt és ez volt a lényeg...Hogy végül is sikerült összehoznunk és a szenvedések után boldogok lehetünk egymással... Ölelhetem és ő is, csókolhatom és szerethetem anélkül, hogy bárkinek is fájdalmat okozok...

***************************************************************************************

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

http://uralkodovampirok.blogspot.com/

20. Rész: Végre

Nagyon hálás vagyok a komikért!!! Nagyon örülök, hogy megint írtatok...Már kezdtem azt  hinni, hogy nem tetszik a sztori...De akkor szóljatok és abbahagyom :)

Szóval KÖSZÖNÖM!!!!

És szavazásra bocsátanám, hogy legyen-e 18-as rész....

****************************************************************************************

- Hallgatlak!- mondtam elfúló hangon. Nem is sejtettem, hogy mi lehet jobb a titkos kapcsolatnál...Más megoldás nem lehet viszont nem akarta Tomi háta mögött csinálni.

- Inkább menjünk fel a szobába...- ajánlotta fülig érő szájjal.

- Oké...- mondtam és elindultam felé. Mikor mellé értem megremegtem mert az ujjait összekulcsolta az enyémekkel. Először a kezeinkre majd az arcába bámultam csodálkozva, de ő csak nevetett.- Igazán nem értelek...- mondtam végül miközben megcsóváltam a fejem. Nem is válaszolt csak szorosan maga mellé húzott és a kezemről a derekamra csúsztatta a kezeit. A szívem majdnem kiugrott és a lábaim is megremegtek, rá kellett támaszkodnom amit ő is észrevett. Még szorosabban fogott és maga elé fordított...Most már teljes súlyommal rá kellett támaszkodnom hiszen azok a csodálatos barna szemek teljesen elvették az eszem.

- Jól vagy?- simított végig a derekamon.

- Ha ezt tovább csinálod nem leszek...- mosolyodtam el.

- Pedig ha tudnád mennyire vágyok dolgokra...- suttogta a fülembe majd megcsókolta a mögötte lévő gödröcskét. Ez volt a vég. Ha nem tartott volna olyan erősen akkor összeesek, mert, hogy a lábaim kicsúsztak alólam.

- Azt hittem nem akarod Tomi miatt...- mondta erőtlenül.

- Erről akartam beszélni...- mondta és SMS-em jött. Úgy láttam, hogy ő nagyon is tudja kitől és, hogy mi áll benne. Na ez teljesen összezavart.

" Sajnálom...Azt hittem jót teszek de tévedtem. Elolvastam Feka blogját és rájöttem, hogy én vagyok aki az útban van...Ne haragudj rám. Megígérem, hogy kiengesztellek!
Tomi  "

Döbbenten bámultam a telefonra és nem értettem, hogy ilyenkor mi van...Most akkor...Áh komolyan lehet, hogy csak álmodom...

- Látod? Minden rendben...- vette ki a telefont a kezemből és felemelte a fejem az államnál, hogy a szemébe nézzek.

- De hogyan? Milyen blog?...- értetlenkedtem de ő csak megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, hogy minden létező porcikám beleremegett.
Puha ajkak hosszan cirógatták az enyémet miközben a kezei olyan szorosan öleltek, hogy a testünk minden pontja szorosan összesimult. Valahogy minden másról megfeledkeztem és az sem érdekelt, hogy ki miatt vagy hogyan csak az, hogy végre nem áll senki az utunkba, hogy végre megcsókolhat.

- Várj!- húzódtam el mégis...

- Mi a baj?- simított végig az arcomon. Lehunytam a szemem és élveztem az érintését. Ettől persze megint megfeledkeztem arról amit mondani akartam, de biztos nem volt olyan fontos. Így hát nem érdekelt és újra megcsókoltam. De eltolt.- Ha valami baj van azt szeretném tudni!- mondta komolyan. Én csak rámosolyogtam és felfelé kezdtem húzni.

- Beszélgessünk a szobában...-ajánlottam. Alig vártam, hogy biztonságos körülmények között legyünk kettesben. Hogy a karjaiba bújhassak és ő szorosan átöleljem, hogy megint hallgathassam a szívdobbanásait...

- Oké...- mondta és azonnal mellettem termett. Megint megfogta a kezem és felmentünk a szobájába.- Szóval mi a baj?- ült le az ágyára.

- Semmi...Tényleg...Csak fura, hogy ilyen könnyen meg lehet oldani ezt az egészet...- mondtam és mellém álltam. Nem akartam leülni mert féltem, hogy rávetem magam...

- Én most nagyon boldog vagyok...- suttogta és megfogta a kezem. Éreztem, hogy a vágyhullám végighalad a testemen...De nem akartam...

- Én is...- mondtam és remegni kezdtem. A keze a derekamra, majd a fenekemre csúszott amitől fura érzés kezdett bizseregni a hasamban...

- Szeretlek!- mondta és az ölébe húzott. Minden ízemben remegtem és nem tudtam miért, hiszen az ő karjaiban biztonságban voltam...

- Én is szeretlek!- mondtam és félve néztem fel a szemeibe. Az arca alig néhány milire volt tőlem, ahogy féloldalasan ültem az ölében és a nyakába kapaszkodtam. Éreztem a leheletét az ajkamon amitől összefutott a nyál a számban.

- Miért félsz...- kérdezte gyengéden és végigsimította a hátam.

- Nem félek...- tagadtam le. Ő volt az egyetlen aki átlátott rajtam de nem akartam...

- Hiszen remegsz...- simította ismét végig a hátam amitől még inkább megremegtem.

- Te miattam?- kerekedtek el a szemei. Elfordítottam a tekintetem és a számat kezdtem harapdálni.- Miért félsz?- fordította maga felé az arcomat.

- Nem tudom...- néztem a szemébe komolyan hiszen tényleg így volt. Éreztem azt a fura vágyat...ami a legtöbb ember fantáziáját beindította volna...De én félni kezdtem tőle...

- Ugye tudod, hogy nem várok el semmit...- simogatta meg ismét az arcom.

- Tudom!- mosolyogtam.- De nem tudom, hogy mit akarok...- sóhajtottam.- Komolyan nem vagyok tisztában miért van...

- Mi miért van?- kérdezte csodálkozva. Totál elpirultam amit ő is észrevett mert elmosolyodott.

- Hát...amikor megsimogatsz...vagy valami...akkor az a fura bizsergés...- mondtam de már nem mertem ránézni. Erre a válasz egy gyors, de gyengéd rántás volt és a következő pillanatban az ágyán feküdtem ő pedig rajtam.

- Ha tudnád én miket érzek és hova kalandoznak a gondolatok, attól, hogy most itt fekszel...- mosolygott rám amitől megdobbant a szívem.

******************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/06/14/20_Reszhez_irt_bejegyzes/

19. Rész: Szakítások

Jaaaaaaaaaajjjjj!!!!!!!!Istenem!!! Gondolom ti is értesültetek arról a fantasztikus hírről, hogy az AFC lett az év előadója az OTTON!!!!!!!

Jaj hát azt hiszem igazán megérdemelték!!!!! Remélem, hogy a Cometen is elviheti, újra, a gömböt! Igazán megérdemelnék!!!!

A kommenteket pedig nagyon köszönöm!!! Örülök, hogy megint írtok!! :) Itt a kövi rész remélem az is tetszeni fog...

*****************************************************************************************

Mikor végre hazaértünk a kórházból az első dolgom az volt, hogy lecsaptam a fürdőre. Bevittem a pizsim és beálltam a zuhanyzó alá. Élveztem ahogy a víz lefolyik a hátamon, hiszen egy kórházban fürdeni...Hát ja...

-Noémi?- kopogott valaki az ajtón. Összerezzentem és elzártam a csapot, hogy halljak valamit.

-Tessék?-kiabáltam.

-Itt van Máté...- hallottam meg anya hangját. A gyomrom összerándult a neve hallatán.

-Oké...Egy perc...- sóhajtottam. Anya elment én pedig remegő lábakkal léptem ki a fülkéből. Féltem attól, hogy mit fog szólni, hogy kiakad-e, vagy haragudni fog...A barátja akartam maradni de tudtam, hogy még idő kell majd ehhez az egészhez.

Felöltöztem aztán egy darabig ültem az ágyamon és nagyokat sóhajtoztam. Igyekeztem lenyugtatni magam ami nem nagyon ment. Végül kimentem ott pedig (szó szerint) belerohantam Balázsba.

-Hé, hé...Jól vagy?- kérdezte kedvesen.

-Itt van Máté...-nyögtem ki végül. Az arca komor lett majd megsimogatta az arcom amitől megremegtem.

-Minden rendben lesz! De csak akkor tedd...

- Ezt akarom...- vágtam a szavába. Halványan elmosolyodott.

-Én most megyek...Szóval érted...

-Igen...- mondtam miközben elindultunk a földszint felé.

-Szia Baba!- kapott el a lépcső alján Máté. Szorosan magához ölelt én meg azt hittem elsüllyedek a szégyentől.

-Szia!- mondtam zavartan.- Menjünk sétálni...- mondtam úgy, hogy rá sem néztem. Elköszöntem anyuéktól aztán kimentünk a házból. Egy darabig sétáltunk aztán feszülten megállt és a szemembe nézett.

-Mi a baj!- kérdezte de nem ért hozzám. Szerintem érezte, hogy mit akarok.

-Máté...Sokat gondolkodtam kettőnkön...Nem tudom miért van ez...Talán az én hibám...talán senkié...De úgy érzem, legalábbis az én részemről...Nincs meg az a vibrálás ami az elején volt...-néztem a szemébe. Szinte hallottam ahogy az agyában a fogaskerekek a helyére gördülnek és felfogja mit mondok. Abban a pillanatban a szemében megjelent a szomorúság.- Sajnálom, de azt hiszem egyikünknek sem jó ha tovább együtt maradunk...

-É...értem...-habogott.

-Sajnálom...-fogtam meg a kezét és a szemem könnyben úszott.

-Ne!!- erőltetett magára egy mosolyt és letörölte a könnyeimet.- Igazad van...Most még fáj, mert én szeretlek...De jobb így mint hazugságban...- nem válaszoltam csak hálásan a nyakába borultam. Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott a nyakamra. Egy darabig így álltunk aztán elengedett.

- Akkor azt hiszem én megyek is!- mondta. Nem tudta eltitkolni a szomorú arcát még a művigyorral sem.

-Rendben!- mondtam és egy utolsó puszit nyomtam az arcára, de ő megcsókolt. Éreztem a búcsú ízét a fájdalmat, a sós könnyeimet az arcomon. A szenvedélyt ami belőle áradt, azt, hogy mennyire szeret és, hogy sajnálja, hogy vége van...
De azért visszacsókoltam...Úgy éreztem ennyi jár neki...
A kezei a derekamra csúsztak és olyan közel húzott amennyire csak az lehetséges volt. Mindent beleadott...ezt tisztán éreztem de aztán eltolt. Egy apró puszit még a számra nyomott majd mélyen a szemembe nézett.

-Remélem boldog leszel...- mondta.

-Remélem te is!- mondtam és megint megöleltem.

-Szia!- mondta, elengedett és elsietett. Csak álltam ott és sajnáltam...Tudtam, hogy utálná ha sajnálom de akkor is így volt...Az egészről én tehettem...Nem akartam fájdalmat okozni neki...Szerettem, de már csak úgy mint egy barát...Tényleg reméltem, hogy talál valaki aki csakugyan szereti...Egy olyan lányt aki megérdemli, hogy ő szeresse...Hiszen ha valakit szeret azzal úgy bánik mint egy törékeny virágszállal.

Lassan elindultam hazafelé, cammogtam mint egy macit, néha egy-egy kavicsot rugdostam. Beértem a kertbe, becsuktam a kaput és mikor éppen be akartam nyitni az ajtón egy szőke lány viharzott el. A szeme kisírt volt és zaklatottnak látszott.

-Ne haragudj!- hallottam ahogy Balázs is megjelenik és a lány után kiabál. Először csak a lányra bámultam aztán rá. Bementem a házba, becsuktam az ajtót majd ránéztem. Ő csak mosolygott.

-Miért örülsz ennyire?- kérdeztem döbbenten.

-Van egy tervem...Ami be is jöhet, nem úgy mint az előző...- mondta nekem meg megdobbant a szívem.

************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/06/06/19_reszhez_irt_bejegyzes/

Új blog

Nem bírtam magammal XD

Nyitottam egy újabb blogot...Remélem tetszeni fog...

Ízelítőnek itt is van a bevezető...

http://iscreamforyou.blogzona.hu/

18. Rész : Rémálom

Nagyon szépen köszönöm Nallának és cicusnak a kommentet!!! Örülök, hogy neked tetszik :)!!!!!!!

Itt is a következő rész! Légyszi írjatok többen!!!!!!!!

KÖSZI!!!!!!!!

****************************************************************************************

Egy fél óráig még kettesben tudtunk lenni de aztán megjött anya és Sanyi...Anya persze rögtön aggódni kezdett és hirtelen nem tudtam mit mondani, hogy miért is van agyrázkódásom. De szerencsére Balázs kimentett...

-Megbotlott a lépcsőn és legurult...Jobbnak láttam behozni...- mondta anyára nézve. Ő csak megsimogatta azt a gyönyörű arcot majd ismét felém fordult, hogy leszidjon miért nem vigyázok jobban....persze csal játékosan...

Nem is tudom talán két óráig voltak bent...Anyu bent akart maradni éjszakára de hazaküldtem, hogy pihenjen...Így is nehéz hete volt a cégnél...Nehogy már miattam is aggódnia keljen...
Szóval hazamentek de Balázs maradt...Nem tudtam eldönteni, hogy ennek örülnöm kéne-e vagy sem...Rossz volt hiszen semmit nem tehettem vele...nem voltunk együtt...Viszont ha nem lett volna ott valószínű meghülyültem volna a magánytól...

-Mikor jön Máté?- kérdezte egy hosszabb csend után.

-Holnap...- sóhajtottam...Fel kellett készítenem magam lelkileg arra a beszélgetésre is.

-Nem kell ha nem akarod...Ezt te is tudod...- simogatta meg a kezem amelyiket fogta.

-Már miért ne akarnám?- csodálkoztam.

-Megértem ha nem akarsz egyedül lenni...Hiszen szeret és te is...És mi...Szóval tudod...-mondta kínlódva. Le is hajtotta a fejét és esküdni mertem volna, hogy a sírást folytja vissza.

-Balázs...Az amit Máté iránt érzek már rég nem szerelem...Szeretem de nem úgy...Amíg nem tudtam milyen az igaz, szenvedélyes szerelem azt hittem...De most már tudom...Szóval nem fogok vele maradni...És azt hiszem jót is fog tenni nekem egy kis szabadság...Így újult erővel vághatok bele...a...mi kapcsolatunkba...- mondtam és végig a tekintetét kerestem. A szenvedélyes résznél rá is találtam és nem is engedtem el...De ő sem...

-Tudom, hogy nem szabadna ezt mondanom...de..én örülök annak, hogy nem szereted...- erre nem mondtam semmit...Zavarba jöttem egy kicsit így lehajtottam a fejem. Reméltem, hogy azt az időt amíg minden lezajlik körülöttünk át tudom vészelni...Tudtam, hogy nehéz lesz elviselnem, hogy a közelemben van és tudom imádjuk egymást...De ha nem így lenne az nehezebb lenne.

Nem tudom meddig ültünk ott de lassan fogyatkozni kezdtek az emberek, és egyre sötétebb lett. Elálmosodtam és lehunytam a szemem. Jó érzés volt úgy elaludni, hogy tudtam, hogy Balázs ott van mellettem. Még akkor is ha tudtam, hogy még jó ideig várnunk kell egymásra.

***

Nagyon melegem volt...Izzadtam, folyt rólam a víz és úgy éreztem, hogy a lábaimban száz tonnányi súlyt raktak. De futottam...Nem tudom mi elöl rohantam de a szívem a torkomban dobogott, az ereimben száguldott a vér és folyton hátra néztem, hogy követnek-e még. Megbotlottam és végighasaltam a betonon. Éreztem ahogy felhorzsolja a bőröm, majd hangos dudaszót hallottam és egy kamion fényei egyre csak felém közelítettek...

***

A saját sikításomra ébredtem fel. A kórházi ágyban ültem, lihegtem és tiszta izzadság voltam. Csak bámultam magam elé és igyekeztem feldolgozni a történteket.

-Noémi...Jól vagy?- kérdezte Peti aki a kezem fogta. Lassan felé fordultam de a szemeim még mindig csak meredten bámultak.

-Nem...-mondtam gépiesen.

-Nyugi...Csak rosszat álmodtál...- ült az ágyamra és szorosan megölelt. Gondolkodás nélkül hozzábújtam, a vállába temettem az arcom és lehunytam a szemem.

-Örülök, hogy itt vagy...- suttogtam és mint egy kiscica hozzádörgölőztem.

-Ez csak természetes!- mondta és megsimogatta a tarkóm.- Na jobb?

-Egy kicsivel...- toltam el mivel a szívem megnyugodott.

-Remek...

-Balázs?- kérdeztem.

-Nem hagyott itt!- simogatta meg az arcom mosolyogva mire én elpirultam.- Lement a büfébe...

-Értem...És...Elmondta?

-Mindent elmondott! A találkozásotoktól egészen odáig, hogy én megjöttem.

-Oh...-motyogtam és a kezeim bámultam.

-Megjegyzem nem volt épp a legjobb ötlet kiállni egy kamion elé...- mondta dorgálóan.

- Abban percben nem akartam tovább létezni...- motyogtam még mindig lehajtott fejjel.- És ha nem mondja el, hogy szeret még most is így gondolnám...- sóhajtottam.

-Soha ne gondolj ilyenre!- mondta és tudtam, hogy nagyon dühös rám.-  Érted?- kérdezte lágyan miközben az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézhessek.

- Értem...- mondtam de nem néztem a szemébe és el is húztam az arcom. Nem tudom, hogy várhatta el tőlem, hogy képes legyek azzal a tudattal élni, hogy nem szeret az aki az életemben a legfontosabb.

-Szeretném ha ezt most abbahagynád!- húzta vissza az arcom.

-Mit? - kérdeztem nemértően.

- Hát ezt amit most is csinálsz! Soha nem szabad  ilyenekre gondolni! Mi lett volna ha az a kocsi elüt? És közben ő szeret! Akkor mi lett volna vele? Vagy ha őt üti el a kocsi mert téged megment? És mi lett volna a szüleitekkel? Ők, hogy érezték volna magukat?- nézett rám szigorúan. Elszégyelltem magam és elfordultam. Valamilyen szinten igaza volt, ha valamelyik "mi lett volna..." bejön...

-De nem így lett...- válaszoltam és fejeztem be a gondolataimat hangosan.

-Csak kérlek ne csinálj többet ilyet!- húzott magához. - Nekem is hiányoztál volna!- suttogta majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Ne haragudj!- sóhajtottam mert rájöttem, hogy ez tényleg hülyeség volt...

- Nem haragszom!- mondta és még inkább megölelt. Nem gondoltam, hogy ilyen jóban leszek vele. Neki mindent elmondhattam, és ha úgy vesszük ő volt a legjobb barátom...

- Ó, hogy-hogy fent vagy?- jött be Balázs csodálkozva.

- Felriadtam...- mondtam mosolyogva.

-Rémálma volt...- helyesbített Peti.

-Rémálom?- emelte rám a tekintetét.

- Nem lényeg...-legyintettem, hogy lezártnak tekintsem a témát.

- Oké...- vont vállat.

-Jól laktál?- tereltem a témát.

-Aha, egész jó a kaja...- ült le ő is mellém. Az éjszaka többi részében hármasban beszélgettünk, ami nagyon jólesett. Néha Balázs " véletlenül" hozzáért a kezemhez, vagy mikor Peti elfordult vagy kiment komolyabban is megsimogatott. Nem értettem hiszen türtőztetni kellett volna magunkat...De ami nem ment, az ugye nem ment...

***************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/06/02/18_Reszhez_irt_bejegyzes/

17. Rész: Logika

Jaj köszi a komikat! Örülök, hogy ezúttal többen írtatok!
Köszönöm!!!!

:)

*****************************************************************************************

A kórházban csak szótlanul ültünk egymás mellett. Küszködtem a könnyeim ellen. Nem akartam, hogy még egyszer úgy lásson.
Küszködtem és igyekeztem arra koncentrálni, hogy Mátéval majd boldog leszek...

Ettől a gondolattól csak rosszabb lett. Teljesen elfordítottam a fejem és az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam a sírást. De késő volt...Tudtam, hogy nem lehetek boldog már senki mellett...

A testem megvonaglott és csendes zokogásba kezdtem. Igyekeztem megfeszíteni a testem, hogy kevésbé remegjen de Balázs megfogta a kezem. El rántottam és nem néztem vissza rá. Aztán egyszer csak előttem volt és a két keze közé fogta az arcom, hogy biztos, hogy ránézzek.

-Figyelj rám!- kezdte komolyan. Nem akartam a szemébe nézni..Túl nagy fájdalmat okozott...- Nem akartam elmondani!

-Miről...Beszélsz?- kérdeztem de a hangom elcsuklott.

-Azt mondtam, hogy mi nem lehetünk együtt mert túl nagy ára van a kapcsolatunknak! Sok embernek okoznánk szenvedést, ha te és én együtt lennénk...Te meg erre azt kérted, hogy mondjam inkább azt, hogy nem szeretlek...De Noémi...Én ezt nem tudom kimondani...Szeretlek, érted? Mindennél fontosabb vagy nekem és csak azért kapok még levegőt mert élsz! Tudom, hogy soha nem lehetsz az enyém pontosan azért amit mondtam! Azt hittem ha lesz valakim akkor túl tudok lépni rajtad...De tévedtem!- mondta...Szinte már suttogott... Az szívem majd kiszakadt a helyéről a könnyeim még inkább folyni kezdtek és nem fogtam fel semmit...Nem tudtam, hogy akkor ez most mit jelent. Szeret de mással van? Velem akar lenni de még sem? Akkor most mi van??

-Horváth Noémi?- lépett mellénk egy orvos, papírokkal a kezében.

-Igen!- állt fel Balázs és megfogta a kezem.

-Jöjjenek velem!- mondta majd elindult vissza a vizsgálóba ahonnan kijött. Mi mentünk utána. Annyira össze voltam zavarodva, hogy per pillanat az sem érdekelt, hogy Balázzsal az ujjaink egymásba fonódnak.
Az orvos elővette a röntgent amit a fejemről csináltak, majd nézegetni kezdte.

-Nos...Szerencsére nem sérült meg...De azért a biztonság  kedvéért szeretnénk bent tartani egy éjszakára...Valószínűleg enyhe agyrázkódása van...- nézett rám aztán Balázsra.- Esetleg itt tud vele maradni?

-Mindenképpen!- mondta Balázs és megsimogatta a kezem. Én persze nem fogtam fel semmit az egészből. Még mindig le voltam blokkolva és nem értettem a mellettem álló alakot...Nem tudtam mit kezdeni azzal amit mondott és azzal sem amit most tesz...

-Remek...Akkor menjenek a recepcióra...Ott majd egy nővér elkíséri őket egy kórterembe!- nyitott ajtót az orvos. Én csak mint egy bábú mentem Balázs után és nem fogtam fel, hogy mit folyik körülöttem.
A következő amire emlékeztem az az, volt, hogy a kezembe nyomtak valami hülye hálóinget, hogy húzzam fel. Így tettem majd befeküdtem az ideiglenes ágyamba. Balázs egy pillanatra sem mozdult el mellőlem. Ott ült és fogta a kezem...Én csak bambultam magam elé, vagy éppen az egymásba fonódó kezeinkre ami végképp sötétséget idézett elő az elmémben.

-Hívd fel anyut légyszi...-mondtam gépiesen. Ő fél kézzel elővette a telefonját és tárcsázott. Amíg beszélt volt egy kis időm gondolkodni...De nem mentem sokra...Tényleg nem értettem miért kellett azt mondania, hogy szeret ha egyszer nem így van...Vagy ha igen, akkor, hogy miért van mással...Vagy már semmi sem igaz???Vagy van valami logika egyáltalán abban amiket tesz? Mégis miért okoznánk olyan nagy fájdalmat másoknak? Mégis miért olyan lehetetlen a mi kapcsolatunk ha szeretjük egymást...Vagy ez tényleg valami hazugság? De miért jó neki az  ha ezeket mondja? Miért jó neki az ha megöl? Egyáltalán miért mondta azt, hogy csak akkor kap levegőt ha élek? Talán meg akar halni?

-Istenem...- suttogtam. Teljesen megfeledkeztem, hogy nem egyedül vagyok...Sajnos megesett, hogy a gondolataimat hangosan kommentáltam...de most valahogy nem kellett volna...Nem akartam vele megbeszélni ezt az egészet...Csak jobban fájt volna és jobban összezavart volna...

-Mi a baj?- simogatta meg a kezem. Végre újra a valóságban voltam és elhúztam a kezem. Szomorúan nézett rám majd lehajtotta a fejét. Lehúzta az ágyamról a kezét és tovább bámulta a földet. Nem voltam hajlandó magyarázatot adni arra, amin gondolkodtam. Nem akartam erről beszélni hiszen valószínűleg azt is kihasználta volna.- Noémi...Kérlek mondd meg mi jár a fejedben!- nézett rám de én elfordultam. Ekkor jöttem rá, hogy őt bámulom.

-Nem...Akkor is csak bántanál...- mondtam szinte könyörgő hangon. Egy könnycsepp ismét lefojt az arcomon és persze ő meglátta.

- Soha nem bántanálak!- törölte meg az arcom.

-Mégis megtetted!- mondtam alig hallhatóan miközben könnyben úszó szemekkel néztem rá.

-De nem szándékosan!- állt fel és szinte rám feküdt.

-De megtetted!- mondtam kicsit határozottabban.

-Mégis mit vársz tőlem?- nézett rám szinte dühösen. Egy kicsit megilletődtem de aztán a sarkamra álltam.

-Azt, hogy magyarázz meg mindent! Mégis miért van az, hogy azt állítod, hogy szeretsz és mással vagy? Egyáltalán miért vagy mással? Miért teszed ezt velem? Miért nem lehet egyszerűen megmondani az igazat? Miért nem lehet együtt két ember akik szeretik egymást? Miért érdekel minket a másik ha ők sem törődnek velünk? Ők nem képesek hátrább lépni mikor látják, hogy a másik szenved! Akkor nekünk miért kell ha szeretjük egymást...? Vagy...nem így van?- hadartam és már megint sírtam. Balázs felsóhajtott és visszaült a helyére.

-Először is...Igenis szeretlek! Tényleg! Ezt jó lenne ha végre elhinnéd! És azért vagyok mással mert azt hittem így túl tudok lépni rajtad! Másodszor: Azért kell, hogy túl legyek rajtad mert nem bírom nézni, hogy a legjobb barátom miattam szenved...

-Inkább én szenvedjek... bukott ki belőlem de meg is bántam hiszen ez tényleg önző dolog volt...- Bocs...Ez igazságtalan volt...- fogtam meg a kezét. Megsimogatta a kezem és újra beszélni kezdett...

- Valakinek úgy is összetörik a szíve! Akkor már inkább én legyek az mint a barátom...- mondta...Tudtam, hogy igaza van...Ezúttal beláttam...Megláttam a logikát abban amit mond és egyetértettem vele...Csak az a csaj nem illett a képbe...Az valahogy zavart...

-Oké...Igazad van...- sóhajtottam még ha nehezemre is esett...Hiszen ezt belátni életem  legfájdalmasabb dolga volt...Belátni, hogy az életem soha nem lehet az enyém...

-Szakítani fogok vele...- csókolt bele a tenyerembe. Ettől persze a testemben átsöpört az a különös bizsergés ami a Mátéval való kapcsolatomból rég hiányzott..

-Én is...-suttogtam majd az ágyamra húztam, hogy megölelhessem. Szükségem volt a közelségére...Nem tudtam, hogyan fogok megbirkózni ezzel, de az biztos sokat segít, hogy tudom, hogy létezik...
Éreztem ahogy megcsókolja a nyakam majd mélyen beszívja az illatom. Megsimogatta az arcom majd lágyan megpuszilt.

-Várni fogok! Addig amíg csak kell, hogy boldogan, szenvedés nélkül enyém legyél!- suttogta a vállamba.

-Én pedig várni fogom, hogy gyere! Akár a világ végéig is...- mondtam majd belefúrtam az arcom a nyakába.

***************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/31/17_Reszhez_irt_bejegyzes/

16. Rész: Halott lélek

A komikat nagyon szépen köszönöm! És a többiektől pedig azt kérem, hogy írják meg a véleményüket! Fontos, hogy tudjam, hogy milyen a rész! Meg az egész sztori!

Szóval Légyszíves !!!! :) :) :)

****************************************************************************************

Nem tudom mi ütött a lábaimba de engedély nélkül futni kezdtek...Nem tudom hova vittek, de mentünk. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki követ engem.

-Noémi várj meg! Kérlek!- kiabálta Balázs.

-Szállj le rólam! Végleg!- kiabáltam hátra és tovább futottam. Alig láttam a könnyeimtől de nem érdekelt...Az sem zavart volna ha rám szakad az ég...Ebben a pillanatban meg akartam halni...
A szívem megszámlálhatatlan darabra tört...Tudtam, hogy erre a legtöbbe ember azt mondta volna, hogy az idő begyógyítja, és hiába az a válaszom, hogy " ezt nem", akkor is így lesz...
De nem...Tudtam, hogy Balázs sokkal fontosabb volt nekem bármi másnál. Nem akartam elveszíteni...Azt is tisztán éreztem, hogy Mátét is szeretem...De azt nem nevezhettem szerelemnek az mellett amit Balázs iránt éreztem.

-Kérlek! Hagy magyarázzam meg!- kérlelt tovább és sajnos egyre közelebbről.

-Nem!- zokogtam és azt vettem észre, hogy az út szélén álltam. Leléptem az útra és megálltam a közepén. Tudtam, hogy egy kamion száguldott felém de nem érdekelt. Igazából minden nagyon gyorsan zajlott le. Fékcsikorgás, dudaszó, a nevem kiáltása és egy erős rántás...A következő amire emlékeztem az az volt, hogy bevertem az oldalam és a karom a betonba és, hogy valaki rajtam fekszik.

-Uram Isten! Jól vannak?- kérdezte egy idegen aki azt hiszem éppen a kamionból pattant ki.

-Azt hiszem igen!- válaszolta Balázs.

-És a kisasszony? Mégis mi ütött belé?- kérdezte dühösen.

-Hát azt én is szeretném tudni!- fordította felém az arcát Balázs.

-Szállj le rólam te pöcs!- mondtam dühösen és lelöktem magamról. Felpattantam de megszédültem. Balázs az utolsó pillanatban kapott el.

-Oké...Akkor most szépen irány a kórház!- mondta  és a kezei szorosan a derekam körül voltak.

-Csak engedj el!- mondtam kétségbeesetten. Nem akartam a közelében maradni...Attól csak jobban fájt és még inkább egy kocsi alá akartam kerülni.

-Ne legyél bolond! Bekísérlek és legalább megmagyarázom a dolgokat!- mondta és megsimogatta az arcom.

-Ne nyúlj hozzám! Hívd ide Petit! ő is be tud vinni!- kiabáltam dühösen.

-Nem...Meg fogom beszélni veled ezt az egészet!- mondta és szorosan fogott. Igazából nem értettem mit akar...De nem is érdekelt...Csak nem akartam a közelében lenni és kész.

-Hagyj- békén- most!- mondtam tagoltan.

-Nem! Most azonnal beszállunk a kocsimba és megyünk!- mondta és már a ház felé rángatott. Meglepett, hogy nem is kerültünk messzire, annak ellenére, hogy futottam...

Hiába próbáltam ellenkezni betuszkolt a kocsijába és már indultunk is. Komolyan fontolgattam, hogy most azonnal kinyitom az ajtót és kiugrom...De sajnos ez nem jött össze, mert Balázs megelőzött. Bezárta az ajtókat miután léphettem volna.

Duzzogva ültem és rá sem néztem...Egyre dühösebbnek és dühösebbnek mutattam magam. Eszembe sem jutott kimutatni előtte, hogy valójában mit is érzek...Nem...Nem adtam meg neki ezt az örömöt. Nem fogom hagyni, hogy meglássa azt, hogy a lelkem meghalt...Nincs többi...Meghaltam hiszen ő egy másik nőcskét választott helyettem...Hazudott nekem. Elhitette velem, hogy engem szeret és, hogy soha nem szeretett senkit sem annyira mint engem...Vajon az új nőjének is ezt mondja?

-Noémi...-szólalt meg mikor leparkoltunk a legközelebbi kórház előtt. Nem válaszoltam csak igyekeztem dühösnek látszani.- Kérlek ne csináld ezt velem!  legalább nézz rám!- kérlelt...Majd belepusztultam a fájdalomba amit a szavai okoztak...Nem értettem, hogy miért olyan fontos ez az egész neki...Miért csinálja ezt ha nem akar tőlem semmit.
Fogtam magam és szó nélkül kiszálltam a kocsiból. Igyekeztem minél ingerültebben a kórház ajtaja felé menni, de a lábaim még mindig remegtek. Meg is botlottam egy párszor, sőt el is estem.
A kezeimet felhorzsoltam és a kötésem is elszakadt. Szerencsétlennek éreztem magam, és ettől a gondolattól csak még jobban fájt.

-Miért nem engeded, hogy segítsek?- kérdezte bátortalanul miközben felsegített. Mikor felálltam kirántottam magam a karjaiból majd leporoltam a koszos ruhám.

-És te miért nem hagysz békén?- fordultam felé és majdnem elsírtam magam. Gyors elfordítottam a fejem és a szám szélét kezdtem harapdálni, hogy visszafojtsam a sírást.

-Mert el akarom magyarázni!- mondta és megfogta a kezem.

-Fogdos a barátnődet!- mondta fojtott hangon mélyen a szemébe nézve majd elindultam a kórház bejárata felé. Tudtam, hogy Balázs egy pillanatra ledermedt attól amit mondtam. De az én szemem előtt csak az arca járt....Az az elgyötört tekintet amit nem értettem...Nem értettem miért vág olyan képet mintha valaki kínozná, ha egyszer boldog kapcsolatban van...Igazából gyakorlatilag megcsalt engem! Egy szóval sem mondta, hogy vége a titkos kapcsolatnak vagy valami mikor mással kezdett járni...

Megtorpantam a bejárat előtt. Éreztem, hogy szédülök és minden erő kimegy a lábamból. Megkapaszkodtam egy oszlopban de alig volt erő a kezemben... Majdnem lefejeltem...

-Noémi!- rohant oda Balázs és a karjaiba zárt. Szorosan magához ölelt, úgy, hogy hallottam minden egyes szívdobbanását. Nem bírtam tovább...Egyszerűen nem bírtam tovább elfojtani az érzéseimet, ahhoz túlságosan is erősek voltak.
Sírni kezdtem...Hangosan, bömbölni mint valami rossz ovis. Az egész testem megvonaglott ahogy utat engedtem a fájdalmamnak. Csak zokogtam és most már az sem érdekelt, hogy Ő is látja...Igyekeztem minél többet beszívni az illatából és minél többet érzékelni az öleléséből, hiszen tudtam, hogy ilyen soha többet nem lesz.
De aztán arra lettem figyelmes, hogy az ő teste is remeg. Eltoltam és felnéztem rá. Nem könnyezett de a szeme csillogott a hamarosan kibuggyanó könnyektől.

-Neked meg mégis mi a franc bajod van?- kérdeztem szinte felháborodva. Mondjuk fel is voltam. Neki semmi joga nem volt a síráshoz. Nem őt csalta meg és hagyta el a barátja...

-Idefigyelj arra amit most mondok!- fogta a két tenyere közé az arcom és mélyen a szemembe nézet.- Noémi...Nem akartalak megbántani...Egyszerűen csak nem tudtam, hogy közöljem...De mindenkinek jobb lesz így...A mi kapcsolatunk túl sok szenvedést okozott volna...Mi nem lehetünk együtt...Ez túl nagy ár...Te maradj szépen Mátéval...legyél boldog vele...én meg...én...

-Te meg boldog leszel az új nőddel...-mondtam és ezúttal tényleg dühös voltam. Mégis milyen szar duma volt ez? Azt hiszi ezt tényleg elhiszem? Lehet, hogy az igazság fájna de jobb mint ez az ócska hazugság! Miért nem mondja meg egyszerűen, hogy " bocs mégsem szeretlek"...

-Dühös vagy! Ez jó! Így legalább el tudsz engedni...-mondta és megsimogatta az arcom...A szívem persze megdobbant...De ez most egy keserves kiáltásnak tűnt...Egy ócska próbálkozásnak, hogy Balázs meghallja mennyire szeretem és, hogy mennyire szeretem...Hogy már nem tudok boldog lenni Mátéval mert rájöttem mi az az igaz szerelem...

-Ha lehet tartsd meg a szánalmas dumáidat magadnak! Ja és legalább most ne hazudj! Legalább mond meg, hogy nem szeretsz és ezért van!- rántottam el az arcom...Ő döbbenten bámult rám mintha valami szörnyűségre kértem volna. Nem is tudott megszólalni...Csak nézett rám aztán szó nélkül elindult ( persze maga után húzva) a kórházba.

Össze voltam zavarodva...Tudni akartam, hogy mégis miért csinálja ezt velem...Hogy miért hazudik, és miért nem bírja az igazságot a szemembe mondani...
Ráadásul soha életemben nem szenvedtem ennyire mint most...A szívem darabikra tört amit soha senki nem fog tudni összeragasztani...Így maradok és egy üres, halott lelkű lány leszek aki soha nem tud már boldog lenni...

***************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/30/16_reszhez_irt_bejegyzes/

15. Rész: " Összejött valami nővel..."

Nagyon köszönöm a komikat!

De a többiekkel mi van?? Miért nem írtok??? Már nem tetszik?? Akkor azt írjátok meg és változtatok!!!

*****************************************************************************************

Másnap épp a konyhában voltam mikor valaki hátúrról átkarolta a derekamat. Megijedtem aztán megfordultam...De egyáltalán nem az a személy volt akire számítottam...

-Tomi?- vontam fel a szemöldököm és kibontakoztam az öleléséből.

-Meglepetés!- mondta mosolyogva.

-Te nem meglepetés vagy hanem egy rémálom!- mondtam haragosan és visszafordultam az ebédemhez.

-Jaj ne legyél már ilyen szívtelen! Éppen próbállak levenni a lábadról!

-Igazán? Én nem vettem észre. Egyébként azzal, hogy folyton molesztálsz nem fog összejönni!- mondtam és folytattam az evést. Tomi nem válaszolt csak kiment a konyhából. Ennek igazán örültem, hiszen volt elég bajom az ő hülyeségei nélkül is. A kezem rettenetesen hasogatott, Mátéról és Balázsról nem is beszélve.
Már most féltem attól, hogy hogyan fogom közölni Mátéval, hogy vége...Vagy, hogy egyáltalán menni fog-e...Nem tagadhattam le, hogy szeretem...

Egy hét múlva

Az elmúlt egy hét borzalmas volt! Több okból is úgy éreztem, hogy vége az életemnek...
Először is...Tomit komolyan megbántottam azokkal amiket mondtam neki és azóta nem is köszönt...Igaz nem is nagyon láttam nálunk...Általában Balázs ment el, és már nem itt gyűltek össze.
De Balázs is...Azt hiszem kerül engem...Nem tudom miért. Amióta megbeszéltük, hogy titokban tartjuk a kapcsolatunkat, azóta semmi sem történt. Volt az az egy gyönyörű este mikor majdnem elhagyott és félek attól, hogy így lesz...Tomi depressziója komoly hatással van rá. Látom rajta, hogy mennyire bántja és a szívem mélyén érzem, hogy hamarosan valami iszonyú dolgot fog közölni velem...
Igaz, amint ebe belegondolok az énem másik fele hevesen tiltakozni kezd, hogy nem ez biztos nem így van...Végül is...a remény hal meg utoljára. De nekem van még miben reménykednem? De most komolyan. Az elmúlt egy hétben mindig úgy intézte, hogy véletlenül se legyünk kettesben.
Kerül...
Ráadásul fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Máté holnap hazajön és nem tudom, hogy szakítsak-e vele...Ha Balázs meggondolta magát akkor nincs értelme kidobnom Mátét...Hiszen szeretem...
Valóban szeretném? Én már ebben sem vagyok biztos...Az az idő amit távol töltött tőlem nem viselt meg...Úgy értem egyáltalán nem hiányzott...Oké sokszor gondoltam rá, de nem olyan volt, mint tavaly...Tavaly minden öt percben késztetést éreztem arra, hogy felhívjam...
Most nem...Most akkor tulajdonképpen szeretem?

-Szabad!- mondtam mert valaki kopogott az ajtómon. Reméltem, hogy Balázs az, de csalódnom kellett.-Szia Peti!

-Szia!- jött be és ült le egy székre.

-Minek köszönhetem a látogatásod?- kérdeztem és magamra erőltettem egy mosolyt...Az elmúlt egy hétben szoros barátságba kerültem vele és mindig rájött ha valami bajom volt...Így ezt most leplezni próbáltam.

-Azt hiszem meg kell beszélnünk egy pár dolgot...-sóhajtott.

-Hallgatlak...- mondtam.

-Először is ezt a fejet amit vágsz!- mutatott rám vádlón. Én csak lehajtottam a fejem és nem voltam hajlandó megszólalni.- Ugyan Noémi! Kérlek!

-Mégis milyen képet kéne vágnom? Máté holnap hazajön, azt sem tudom szeretem-e, azt sem tudom, hogy Balázs mit akar, ráadásul Tomi miattam van ebben az állapotban...Szerinted milyen képet kéne vágnom?- néztem rá és úgy éreztem menten felrobbanok.

-Oké, kislány...Nyugi!- mondta miközben leült mellém. Átkarolta a vállam és simogatni kezdte.- Erről is beszélni akartam veled...-sóhajtott szomorúan. A szívemben éreztem az éles fájdalmat...Tudtam, hogy most mi fog következni, de nem akartam hallani.

-Állj!- álltam fel.- Ezt nem neked kell közölni!- mondtam és most már tényleg dühös voltam.

-Szerintem sem...De Feka nem fogja elmondani...Azt meg nem akarom, hogy úgy szembesülnél vele, hogy sejtelmed sem volt róla...

-Miről beszélsz?- kérdeztem és pánikba estem. A szívem majd kiugrott a félelemtől, izzadni kezdett a tenyerem, a szememet könnyek szúrták és minden testrészem remegett.

-Feka összejött valami nővel...-mondta miközben felállt. Tudta, hogy ettől a hírtől összeroppanok és támaszra lesz szükségem. Hát jól hitte. A lábaimat mintha valaki kihúzta volna alólam...Összeestem volna ha Peti nem kap el.- Ne haragudj, hogy tőlem tudod meg...

-De mégis miért? Kivel?- kérdeztem de a hangom többször is elcsuklott a feltörő sírás miatt.

-Egyikünk sem tudja...Nem is szólt...Olyan hirtelen, egyik napról a másikra...De nem hiszem, hogy boldog lenne...Én sejtem, hogy miért teszi de nem vagyok benne biztos...

-És mégis miért?

-Mert el akar felejteni...-suttogta.- Nem akarja látni, hogy Tomi szenved és, hogy folyton hazudik neki mert veled van... -mondta. Nem tudtam mit mondani, csak felgyülemlett bennem a düh. Felálltam és az ajtó felé indultam. Éreztem, hogy Peti még el akarja kapni a kezem de nem sikerült. Már rég kint voltam a szobámból és kopogás nélkül rontottam be Balázshoz. Éppen a gépnél ült és blogot írt. Mikor meglátott felpattant és tátott szájjal bámult rám.

-Noémi?- nem mondtam semmit csak odaálltam elé és felpofoztam. Olyan erősen ahogy csak tudtam. Mikor visszanézett rám ugyanolyan arcot vágott mint mikor berontottam a szobájába.

-Te utolsó kis szemét! Elhitetsz velem mindent aztán mástól hallom, hogy felszedtél valakit? Hát ez aztán igazán kedves!- kiabáltam.

-Noémi...Ne!- mondta halkan Peti az ajtóból.

-Mégis miért?- kérdeztem.- Azt hittem ennyit megérdemlek azok után amiket mondott. Ha meggondoltad magad legalább közölhetted volna...Annyi a szerencsém, hogy nem szakítottam szegény Mátéval!!

-Noémi...-nézett rám elgyötört arccal Balázs.

-Ne nézz így! És ha lehet soha többet ne gyere a közelembe!- mondtam majd kirohantam a szobából. Lementem a földszintre, felhúztam a cipőmet és elindultam az egyik közeli parkba. Soha életemben nem voltam még ilyen dühös. Mondjuk  azt hiszem meg volt rá az okom...
De vajon tényleg csak dühös vagyok? Mert nem hiszem, hogy csak ezt érzem...Úgy érzem mintha mindennek vége lenne...Legszívesebben kiugranék egy busz elé vagy én nem is tudom...Lehet, hogy az lenne a legjobb megoldás...Akkor már senkinek sem hiányoznék...

*************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/30/15_Reszhez_irt_bejegyzes/

14. Rész: Nem kellenek szavak ahhoz, hogy értselek

Nagyon köszi a kommenteket!

Örülök, hogy ez a történetem is tetszik!!! remélem, hogy a többi rész is elnyeri majd a tetszéseteket!!

***************************************************************************************

Nagyot sóhajtottam...Nem volt energiám elkezdeni pakolni...Túl sok dolgot kellet higgadt  fejjel átgondolnom...Éreztem, hogy Mátéban még mindig szerelmes voltam, de azt még inkább éreztem, hogy hogyan érzek Balázs iránt. Egyszerűen nem tudtam volna elképzelni az életemet nélküle...

Éppen ezen gondolkodtam mikor valaki kopogott az ajtón. A szívem nagyot dobbant hiszen megéreztem,  hogy ki lesz az.

-Szabad!- mondtam és belépett Balázs. Ahogy bedugta a fejét eltátotta a száját a szobám láttán. Mondjuk nem csodálom...Főleg, hogy Petitől biztos értesült ( 3 órával ezelőtt), hogy elkezdtem pakolni...

-Itt meg mégis mi a fene történt?- csodálkozott még mindig.

-Ő...Peti nem mondta?

-Nem...Ő csak annyit mondott, hogy mindenképpen beszélnünk kell!

-Ó...És azt is mondta, hogy miért? mert nekem fogalmam sincs...-mondtam és próbáltam mosolyogni...

-Nem...Szóval? Mi történt?- ült le mellém az ágyra...Még a kezemet sem fogta meg...Éreztem, hogy ebből még baj lesz...

-Kicsit kiborultam...- mondtam és lehajtottam a fejem nehogy megint elkezdjek sírni.

-Mégis min?- kérdezte és láttam, hogy körülnéz a szobában. Kicsit elpirultam...Nem tudtam, hogy hogyan tudnám elmagyarázni neki ezt az egészet...

-Őőőő...Igazából rajtad...Meg hát ugye Tomin...meg Mátén...-motyogtam.

-Tomival ne is törődj!- mondta.

-De Balázs...Ha kiderül ez az egész...- csóváltam meg a fejem.

-De nem fog...-mondta halkan és megfogta a kezem. Hosszabb csend után újra megszólalt és a hangja sokkal szomorúbb volt.- Biztos, hogy ezt akarod?

-Pár órája még kételkedtem...-vallottam be és sóhajtottam.

-Én is...-sóhajtott ő is.

-Mi?- kérdeztem döbbentem. A szívem hatalmasat dobbant a félelemtől...-Ugye...ugye...nem...gondolt...

-Nem...-fojtotta belém a szót. Felém fordult és két tenyere közé fogta az arcát.- Azt hittem képes leszek rá...Nem akartam fájdalmat okozni Tominak..Erre nem vagyok képes...

-Várj...Akkor most mi van?- kérdeztem hiszen teljesen megkavarodtam.

-Szeretlek! Ez így marad ez ellen nem tudok mit tenni! Viszont szeretném ha várnánk...Úgy értem ha titokban sem...nagyon...-itt elmosolyodott...-...másznánk egymásra. Várjuk meg amíg Tomi túlteszi magát rajtad! Rendben?- kérdezte és végig a szemembe nézett. Ésszerűnek tűnt...Igaza volt...Nem bánthattuk meg...

-Rendben...-bólintottam.

-És Máté? Miért borultál ki miatta?- húzott vissza mikor fel akartam állni. A szívem megint pánikba esett és vad dörömbölésbe kezdett.

-Nem akarlak bántani...-motyogtam lehajtott fejjel.

-Szóval szereted...-mondta mire felnéztem rá. Iszonyatosan szomorú volt...

-Igen...-hajtottam le ismét a fejem.-...De Peti nagyon sokat segített...Beszéltem Mátéval és olyan rossz volt hallani, hogy boldog...én meg dobni fogom amint hazajön...Szemétnek érzem magam...De tudom, hogy téged szeretlek jobban! Az a fájdalom amit Máté elvesztése okozni fog...Az semmi ahhoz képest amit akkor éreznék ha te nem lennél...-hadartam el gyorsan a mondanivalóm...Nem néztem a szemébe...Ahhoz túl gyáva voltam...Végig az összefonódó ujjainkat bámultam.

-Jól megkavartuk a dolgokat...-mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Nem haragszol?- néztem rá csodálkozva.

-Nem haragudhatok rád az érzéseid miatt...-mosolygott és megsimogatta az arcom.- Különben is...az én hibám...

-Mégis miért? Nem...Ez egyáltalán nem a te hibád! Erről senki sem tehet...Egyszerűen csak egymásba szerettünk...- mentem közelebb és végre a szemébe mertem nézni.

-De ha nem csókollak meg...

-Valószínűleg akkor is beléd szeretek...-nyugtattam meg, aztán eszembe jutott valami. Meghűlt bennem a vér és rámeredtem.-...De te nem...-inkább kijelentettem mint kérdeztem.

-Jaj ne beszélj hülyeségeket!- mosolyodott el.- Én már akkor szerettelek- még ha nem is tudtam, meg te sem- mikor először megláttalak! Fura csodálat kapott el ahogy lejöttél a lépcsőn...Tetszett, hogy nem kezdesz puncsolni...Tudod a legtöbben ezt tették volna...De te nem...És a kisugárzásodban megfogott valami...- simogatta végig az arcom, majd a nyakam, a vállam végig a derekam, majd a keze megállt a combomon. A kezére néztem majd a szemébe. Éreztem, hogy az arcunk egyre közelebb kerül egymáshoz míg végül gyengéden megcsókolt.

-Ezt nem kéne...emlékszel?- suttogtam halvány mosollyal az arcomon.

-Tudom...-suttogta ő is mosolyogva aztán újra megcsókolt. A szívem vadul dörömbölt, még akkor is mikor újra elhúzódott. Még mosolyogni sem tudtam, hiszen annyira vágytam rá...

-Tényleg...nem...

-Stt...- csúsztatta az ujját a számra. Majd végigsimította az ajkaimat.- Most nincs itthon senki...-suttogta. Nekem nem is kellett több ahhoz, hogy hagyjam, hogy újra a számra tapassza az övét.
Ezúttal nem húzódott el. Enyhén kinyitottam a szám és visszacsókoltam. Az érzés ami ilyenkor végig ment a testemen egyszerűen leírhatatlan...A testem minden egyes pontja reagálni próbált, és mind azt üvöltötték, hogy mennyire szeretik őt...Igazából ez a szó nem fejezte ki eléggé amit iránta éreztem. Nem tudom, hogy lehetett volna még fokozni...Talán ha azt mondom, hogy nélküle egy fekete lyuknak érezném az életem? Nem...azt hiszem ez sem lenne elég jó hasonlat...
Bár szavakba tudnám önteni ezeket az érzéseket...Az érzéseket amiket, nem csak az ajkai, vagy a kezeinek simogatása vált ki, hanem a puszta létezése...Az illata, a szavai, a megjelenése, a lélegzetvétele, a simogatása, a csókja...Ő...

-Szeretlek!- suttogta alig érthetően majd újra az ajkaimhoz tapadt...Ugyanazzal a lágysággal mint az előbb...ugyanazzal a gyengédséggel simította végig a derekam, a combom, a nyakam és az arcom...Mintha soha nem akarná elfelejteni ezt a pillanatot...Mintha itt akarna maradni velem örökre...Szeretett...- gondoltam magamban, hiszen minden egyes mozdulatából ez áramlott...A szavai is ezt mondták, és ettől a gondlattól még több vágy csordult ki belőlem...Még több szenvedély, ami azt súgta, hogy azonnal bújjak közelebb, és simuljak a mellkasának...A mellkashoz ami alatt a szíve csak értem dobbant...
Így tettem hát és a kezeimmel simogatni kezdtem a mellkasát majd a nyaka köré fontam a karom, hogy közelebb legyek. Átkulcsolt majd lassan... óvatosan, gyengéden eldöntött az ágyon és úgy folytatta tovább a csókot. A keze végigcsúszott a derekamon, a mellemen majd újra a derekamon...A szám már kellemesen égett a hosszas csóktól, de nem volt elég...Többet akartam azokból az ajkakból...Nem tudtam élni nélkülük.
Nem tudom miért, de a kezem becsúszott a felsője alá és a hátát kezdtem simogatni. Egyre feljebb és feljebb húztam a felsőjét míg végül sikeresen megszabadítottam tőle. Ettől egy pillanatra megszakadt a csók, de ő rögtön csókolni kezdett ahogy félmeztelenül volt. De aztán elkezdett lefelé haladni és a nyakam minden pontját végigcsókolta. Vártam, hogy mikor veszi le a felsőm de az nem történt meg...Visszacsúszott az arcomhoz és kisimított egy tincset az arcomból. Kinyitottam a szemem mire két álomba illő, barna szem nézett vissza rám...Nem kellett semmit mondania ahhoz, hogy tudjam mire gondol, így csak rámosolyogtam, megsimogattam az arcát és rövid puszit nyomtam a szájára. Lefeküdt mellém majd a mellére vont. Csak feküdtünk egymás mellett és hallgattuk egymás szívének minden dobbanását...Az enyém persze folyton felgyorsult mikor megmozdította a kezét, és ezzel megsimogatta a karom...
De nem zavart...Azt akartam tudja milyen hatással van rám...Szerettem volna ha tudja, hogy valójában mennyire fontos ő nekem...
Így csak feküdtünk egész nap az ágyamban, egymást ölelve. Szavak nélkül amik most többet mondtak bárminél...

****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/26/14_Reszhez_irt_bejegyzes/

13. Rész: Fájdalom ( de inkább ez mint a halál)

Köszi a komikat! Bár kicsit többen írjatok!!! :)

Előre is köszi!!!

Puszi!!!

******************************************************************************

A gondolataimból az ébresztett fel, hogy elkezdett csörögni a telefonom. Egy pillanatra nem találtam de aztán rájöttem, hogy reggel még az éjjeliszekrényemen hagytam. Mikor ránéztem a kijelzőre a szívem összeszorult.

-Szia Máté...-mondtam és éreztem, hogy a hangom remeg.

-Szia Baba! Most érkeztünk meg! Ugye nem keltettelek fel?- kérdezte és szinte kirobbanó hangulatban volt. Nekem majdnem megszakadt a szívem...Tudtam, hogy ez nem csak azért van mert hazudok neki, hanem mert akármennyire is Balázst választottam, őt is szeretem.

-Nem már ébren vagyok...-mondtam és majdnem elsírtam magam.

-Valami baj van? Olyan szomorú a hangod...-mondta és szinte láttam azt a kedves féltést ami ilyenkor az arcán van.

-Nem semmi...Jól vagyok...-hazudtam.

-Biztos? Ha valami gond van azonnal hazamegyek!

-Nem, tényleg nincs semmi baj!- mondtam és ( mintha látná) magamra erőltettem egy mosolyt.

-Hát oké...-mondta majd egy rövidebb csönd következett.-...Hiányzol...

-Te...te is...- mondtam és ez volt a vége...A könnyeim kifolytak és sírni kezdtem.

-Tudtam, hogy valami baj van!- mondta.- Szeretném ha elmondanád.

-Máté...Én ezt nem telefonon szeretném veled közölni! - mondtam kicsit határozottabban.

-De én tudni akarom!

-De én meg nem fogom telefonon keresztül elmondani! Szóval ha lehetséges ne kérdezősködj! Meg fogod tudni...-mondtam és próbáltam visszafojtani a sírást.

-Szavadon foglak, hidd el!-mondta.

-Oké!

-Viszont most mennem kell!- mondta és hallottam, hogy a hangja szomorú...

-Oké...Akkor majd még beszélünk...

-Igen, majd hívlak! Szeretlek!

-Én...is...Szeretlek!- mondtam akadozva. Tudtam, hogy így van, de nem akartam, hogy ettől esetleg nehezebben engedjen el.

-Szia baba...

-Szia!- mondtam és kinyomtam. Összecsuklottam és zokogni kezdtem. Éreztem ahogy a testem minden egyes pontja megvonaglik a sírástól, ahogy az arcom ég és a könnyeim megállás nélkül folynak.
Az arcomat a kezembe temettem, a telefon kiesett a kezemből és nem tudtam mit kéne tennem. Azt hittem kevésbé szeretem Mátét...Azt hittem, hogy simán túl tudok lenni rajta...
De nem...én nagyon is szeretem őt...De Balázst is...Istenem, most akkor kit kéne, hogy válasszak? Ha Mátéval maradok akkor senkinek nem okozok fájdalmat...Ha Balázst akkor mindenkinek fájdalmat okozok...Viszont érzem...Tudom... Itt legbelül valami tudja, hogy én ennél sokkal jobban tudnék szenvedni...Méghozzá akkor ha Balázst kéne elhagynom...

-Áhhh...-üvöltöttem fájdalmamban miközben felálltam és az ágyamon lévő ágyneműt kezdtem rángatni...Szétdobáltam, majd a CD-ket is lesöpörtem a helyéről, aztán a könyveket, a ruhákat és mindent amit csak értem. A fájdalom túl erős volt és képtelen voltam bármelyik fiút is választani...Mindkettőt nagyon szerettem.-Neeeem...-kiabáltam tovább és alig láttam a könnyes szememtől ahogy a földön heverő ágyneműt kezdtem rugdosni. Aztán valami keményebbe is belerúgtam és éppen össze akartam esni mikor valaki hátúrról átkarolt. A vállam és mindenem, hogy meg tudjon tartani.

-Hé, hé, hé...Nyugi kislány...-mondta az ismeretlen. Se nem Tomi, se nem Balázs nem volt. De most nem is érdekelt mert támaszra volt szükségem. Valakinek el kellett mondanom.
Nem törődtem vele, hogy ki az, csak megfordultam, hozzábújtam és folytattam a bömbölést.

-Stt...Nyugi! hallod! Semmi baj...-mondta miközben a hajam simogatta az ismeretlen. Éreztem, hogy összecsuklok. Szerencsére fogott, de azért leültetett minket a földre.- Jól van sírj ha attól jobb lesz...-mondta és ismét a mellére vont. Ekkor jöttem rá, hogy Peti az.

-Semmi sincs rendben...-zokogtam.

-Ugyan...Biztos nem olyan durva...- tolt el és megsimogatta az arcom. Letörölte a könnyeimet és a szemembe nézett.

-De igen...Én egy aljas ribanc vagyok!- mondtam még mindig sírva.

-Ezt azért kétlem...-mondta mosolyogva. Láttam, hogy nagyon igyekszik, hogy jobb kedvem legyen.

-De igen!- ellenkeztem kiabálva.

-Elmondod nekem is, hogy miért?

-A...aha...-mondtam és sóhajtozni kezdtem, hogy abbahagyjam a sírást. A könnyeim még mindig folytak de már képes voltam az értelmes beszédre.

-Nem kell kapkodni...-simogatott meg újra.

-Van a barátom Máté...-kezdtem.- Nagyon- nagyon szeretem...De beleszerettem Balázsba is...-mondtam és felnéztem rá, hogy hogyan reagál.

-Úgy érted Fekába?- kérdezte csodálkozva.

-Aha...-pirultam el.- Szóval én mindkettőjüket nagyon szeretem! De komolyan...Elhatároztam, hogy Balázst választom  mert őt valamivel jobban...De most beszéltem Mátéval telefonon és olyan szörnyű volt hallani, hogy milyen vidám meg minden...-mondtam és újra zokogva a nyakába borultam.

-Jaj Noémi...-simogatta meg a hajam.- Azért igazán nem vagy ribanc...-mondta. Tudtam, hogy csak meg akar nevettetni de nem sikerült.

-De mégis mi a francot csináljak? És akkor ott van Tomi...

-Na igen...-sóhajtott fel.- Ő nem könnyű eset...

-Segítesz?- kérdeztem és reményteli szemekkel néztem rá.

-Miben?

-Mit kéne tennem? Szerinted?- kérdeztem az arcomat törölgetve.

-Nem tudom...Az érzéseiddel csakis te vagy tisztában. De ahogy elnézem Máté miatt nagyon szenvednél...Szenvednél ennyit ha Fekát veszítenéd el?- kérdezte. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy milyen lenne egy Balázs nélküli világ. Még a puszta gondolattól is halott embernek éreztem magam.

-Belehalnék...-mondtam egyszerűen.

-És azt tudod, hogy ő, hogy érez?- vonta fel a szemöldökét én meg nagyot nyeltem.

-Ezek szerint nektek nem mondott semmit...Ez borzalmas...Miattam fog tönkremenni a banda...-kezdtem megint sírni.

-Elég legyen Noémi!- mondta kicsit határozottabban.- Te nem fogsz tönkretenni semmit! És ezek szerint nagyon is tisztában vagy, hogy hogyan érez...

-Igen...-mondtam és lehajtottam a fejem.- De nem nagyon akarja...- sóhajtottam. Nem akartam elmondani, hogy együtt vagyunk.- Úgy értem látom rajta, hogy Tomi miatt rágja magát...

-Igen, azt gondoltam...-mondta és megölelt.- Nehéz ügy...De én azt mondom, hogy ne engedd, hogy mások mondják meg kivel legyél!

-Ezt, úgy érted, hogy szerinted...

-Igen...- vágott a szavamba.- Tomi is meg fogja érteni...Mondjuk szerintem várjatok vele egy darabig amíg rájön, hogy nem akarsz tőle semmit! Máté meg...Akármennyire is szereted...Fekát választottad nem?

-Igen...-mondtam szomorúan.

-Akkor szakíts vele...Tudom, hogy nehéz lesz ha érzel iránta valamit, de nem lehetsz egyszerre két sráccal...- mondta.

-Jaj Peti!- borultam a nyakába és szorosan magamhoz öleltem. Ő is megölelt majd egy biztató puszit nyomott a hajamba.- Köszönöm! Annyira kedves vagy!

-Ugyan...Neked kislány bármit!-mosolygott miközben felállt. Engem is felsegített.

-Köszi!- mondtam még egyszer majd körülnéztem a szobámban. Elszörnyedtem.

-Mondanám, hogy rendet rakni is segítek, de a fiúk már várnak...- mondta és hátrálni kezdett. Ezen végre őszintén elmosolyodtam.

-Menekülj csak!- ő is elmosolyodott majd kinyitotta az ajtóm. Még egyszer visszanézett, hogy rendben leszek-e, és mikor bólintottam kiment.

******************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/24/13_reszhez_irt_bejegyzes/

12. Rész: Mi lenne ha minden maradna a régiben

Nagyon szépen köszönök minden kommentet...

Viszont kedves olvasók!!!Szeretnélek megkérni titeket, hogy ha ne bántsátok egymást a véleményük miatt! Mindenki gondoljon és írja le amit gondol de ezért nem szabad bántani a másikat mert lehet, hogy ő így látja...Mindenkinek meg van a saját véleménye és szeretném ha ezt tiszteletben tartanátok!!! KÖSZÖNÖM!!!

****************************************************************************************

Éreztem, hogy totál elpirulok és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Aztán magamhoz tértem és lehúztam a bő pólót, hogy eltakarjam a kilátszó testrészeimet. Nem akartam, hogy lásson, ahhoz még túl korai volt ez az egész...Nem akartam, hogy bármi több is történjen ahhoz nem voltunk olyan rég együtt...Gyakorlatilag egy napja se...Ráadásul Mátéval sem tehettem meg hiszen hivatalosan még vele jártam...És nem tett velem semmi rosszat így nem ezt érdemelné.

-Ne haragudj...-mondta bűnbánóan a szemembe nézve.

-Semmi baj...-mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát. - De szerintem nem kéne elkapkodni...

-Igazad van!- adott egy puszit az arcomra majd bánatosan felsóhajtott.- És Mátéval sem kéne ezt tenni...

-Pontosan...-mondtam és is. Felültetett és magához ölelt. Megsimogattam a hátát ő pedig a nyakam gödröcskéjét puszilgatta.

-Mit szólnál ha a filmezést félretennénk és inkább ismerkednénk?-kérdezte miközben eltolt magától.

-Oké...Úgy is szívinfarktust kaptam tőled...-néztem rá dorgálóan.

-Jól van..Bocs...-emelte fel a kezét védekezően és közben fülég ért a szája.

-Na ez szép...Kinevetsz...-mondtam és keresztbe fontam a karom.

-Tényleg bocs...-hajolt a fülemhez és a száját végighúzta az állam vonalán amitől megremegtem.- Szóval? Megbocsátasz?

-Ennek szerintem senki sem tudna ellenállni...-mondtam nehézkesen hiszen alig bírtam koncentrálni.

- Éljen!- suttogta majd megcsókolt. Ugyanolyan lágyan és óvatosan mint mindig. A szívem vadul kalimpált és köré fontam a karjaimat, hogy közelebb húzhassam.
A kezét rögtön a derekamon éreztem és az ölébe húzott. Átkulcsoltam a derekát a lábammal és én sokkal vadabbul kezdtem csókolni mint ahogy ő engem.

Aztán megszólalt a csengő...Mindketten szomorúan húzódtunk el a másiktól. Kiszálltam az öléből és őszintén reméltem, hogy csak a postás és hamar lelép.

-Majd én nyitom...-mondta és kiment az ajtóhoz.

-Szevasz!- hallottam meg Tomi hangját és meghűlt bennem a vér. Aztán nagyon dühös lettem és legszívesebben kirohantam volna, hogy behúzzak neki...Akárcsak Máté...

-Szia Tomi...-léptem be az előszobába mire mindkét fiú rám nézett. Nem csodálom hiszen a hangom dühös volt és követelőző.

-Noémi...-csodálkoztak.

-Tudod én a helyedben nem tolnám ide a képen amikor én itt vagyok!-kiabáltam.- Te utolsó szemét láda vagy! Mégis mit gondoltál? Hogy van képed ahhoz, hogy tönkretedd a kapcsolatomat?-kiabáltam tovább. Tudom kicsit hülyén jött ki hiszen Balázst választottam. De Tomi miatt kell titkolózni ráadásul szét akart szedni minket Mátéval és fogadni merek, hogy ha tudná, hogy Balázzsal vagyok akkor is ezt tenné...

-Hé higgadj már le!-mondta és még neki állt feljebb.

-Mégis miért tenném?

-Megmondtam, hogy nem hagyom, hogy ne engem válassz!-mondta sunyi mosollyal az arcán.

-Ha egy ilyen tapló vagy nem is foglak! És különben is nagyon boldog vagyok köszi szóval ne merészelj az utamba állni!

-Különben? Ugyan Noémi nagyon jól tudod te is...A szíved mélyén, hogy te engem akarsz!-mondta és ez már Balázsnak is sok volt.

-Na ezt most azonnal  hagyd abba Tomi! Azt hiszem elég világos, hogy nem akar tőled semmit! Szállj le róla!-mondta miközben elém lépett.

-Oké-oké...-emelte fel Tomi a kezét.

-Helyes!-mondta idegesen és felmentem az emeletre egyenesen a szobámba. Bezártam az ajtót és bekapcsoltam a magnómat, hogy véletlenül se halljam mit beszélnek vagy ha veszekednek...

Mégis miért kell ilyen bonyolultnak lennie ennek az egésznek? Mennyivel egyszerűbb lenne minden ha Tomi nem akarna tőlem semmit, ha Máté nem nyaralna...Már rég nem kéne titkolóznunk Balázzsal arról, hogy mennyére szeretjük egymást.
Komolyan egyáltalán miért tetszem neki? Mármint Tominak? Miért van az, hogy...Áh...Tönkre fogom tenni az egész bandát ha ez így megy tovább...Össze fognak veszni...Rajtam...Lehet, hogy az lenne a legjobb ha minden maradna a régiben és elzárnám az érzelmeimet...pont mint ahogy szoktam...Mi lenne ha mindent letagadnék és Máténak meg sem említeném...Balázs is hamar kiszeretne belőlem...

Gyors megráztam a fejem hiszen éreztem, hogy könnyek futnak a szemembe...Hihetetlen volt elhinnem, hogy ilyen hamar ilyen erős kötődést éreztem Balázs iránt. Nagyon szerettem és elképzelhetetlen volt, hogy letagadjam ezt az érzést...

****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/22/12_reszhez_irt_bejegyzes/

11. Rész: Filmezés

Nagyon köszönöm a kommenteket...Bár nem nagyon értettem mi az a pirítós dolog...Na mind1...

White Lily nagyon hálása vagyok, hogy ezt mind leírtad nekem!! És azt hiszem igazad lehet...Sokat figyeltem az interjúkban a fiúkat és elég jó emberismerő vagyok...Az elmúlt évben sztem Tomi nagyon sokat változott...Sajnos nem a jó irányba...Oké tény, hogy rengeteget tesz mondjuk a környezetért és baromi tehetséges de néha úgy érzem a szavaiból, hogy azt hiszi magáról, hogy a legjobb...Nem biztos, hogy is van de én ezt érzem...
Feka meg a szívszerelmem...Ne értsetek félre nem szeretem, de nekem ő a kedvencem és pont azokért a dolgokért amiket leírtál...
Petit is olyannak "ismertem meg" és nagyon szeretem! Ahogy Mikit is! Miki nekem kicsit rokonlelkem mert én sem vagyok egy túlságosan nyílt ember...Szóval megértem :D

És légyszi legközelebb többen írjatok!!<boci szem>

Előre is köszi!!!!

***************************************************************************************

-Halálosan szerelmes?-kérdeztem halkan mikor elengedte az ajkaimat.

-Igen...Néha úgy érzem magam mint egy rossz kamasz...-mosolyodott el magán.- Olyan dolgokat megtennék érted amiket eddig soha másért...-simogatta az arcom. Éreztem, hogy a szívem megdobban a kijelentésétől és az érintésétől de próbáltam leplezni...Nem siketült. A keze pont a mellkasomon volt és érezte, hogy, hogy ver a szívem. Egy pillanatra oda is nézett, majd vissza a szemembe.-Biztos, hogy ezt akarod? Tudom, hogy nem csak engem szeretsz...Ezt megértem és nem szeretném ha megbánnád a döntésed...Ha ez esetleg egy fellángolás...

-Nem az...-vágtam finoman a szavába.- Tényleg szeretem Mátét...De téged sokkal jobban. Valószínűleg fájni fog az mikor szakítok vele, de ha te velem leszel akkor nem bánom...

-Én mindig itt leszek...-mosolygott megint aztán mellém feküdt. Én a mellkasára fektettem a fejem, hogy át tudjon karolni. Néha még beszélgettünk...Volt, hogy csak egy-egy szót mondtunk egymásnak, amíg engem el nem nyomott az álom...Nem csodálom, hisz majdnem hajnali háromig beszélgettünk...

Reggel apró puszikra ébredtem a nyakamon, az arcomon és minden kilógó testrészemen. Egy picit még csukva tartottam a szemem, hogy élvezhessem a dolgot, aztán Balázs rájött a "cselemre"

-Szép jó reggelt!-súgta a fülembe majd megpuszilta az arcom.

-De még milyen szép...-mondtam álmos hangon miközben kinyitottam a szemem. Jó érzés volt, hogy az első dolog amit láttam az Balázs imádni való szemei voltak.

-Minden reggel lehetne ilyen nem?-kérdezte és megsimogatta az arcom.

-Nekem nincs ellene kifogásom...-mosolyogtam de a mosolyom rögtön lefagyott mikor valaki kopogott az ajtón. Balázs rögtön kint volt az ágyamból és távolabb állt mintha már régóta fent lennénk és beszélgetnénk. Én is kikeltem alig fél másodperc alatt és már mentem is ajtót nyitni.

-Anya...-mosolyogtam miközben ő bejött.

-Jó reggelt kicsim! Hogy van a kezed?-kérdezte majd meglátta Balázst.- Szia!-köszönt neki is.

-Szia!-mosolygott miközben a CD-éim között matatott.

-Köszi anyu, jobban...-mondtam és a kezemre néztem.- Bár tegnap be kellett még vennem két gyógyszert is...

-Oh, mutasd...-mondta és a kezébe vette.-Mióta vagytok fent?

-Én kb fél órája-mondtam.

-Én majdnem egy órája...-mondta Balázs.- Csak unatkoztam és átjöttem beszélgetni...

-Értem...Örülök, hogy kijöttök egymással!

-Mi is...-vágtuk rá tök egyszerre amin elnevettem magam.

-Azt látom...-mosolygott anya.-Viszont megyek mert még be kell mennem az irodába is!-mondta és megpuszilt.-Apád is jön szóval vigyázzatok a házra!-mondta Balázsnak.

-Oké...-mosolyodtunk el. Anya elment és nem sokkal később hallottuk ahogy a kocsik elhajtanak. Rögtön éreztem a testemben a tudatot, hogy egész nap kettesben leszek azzal a fiúval akit szeretek. Egy darabig csak csendben álltunk aztán megtörte a csendet.

-Mit csináljunk?-kérdezte.

-Nem tudom..Ötlet?-kérdeztem.

-Szeretnék kérni tőled valamit...-kezdte komolyan.- Tudom, hogy nem könnyű...De szerintem nem kéne húzni ezt a Máté ügyet...

-Szerintem sem...-mondtam szomorúan.- Viszont most egy darabig nem tudunk beszélni...Elutazott nyaralni...Tegnap elvileg azért, jött, hogy elbúcsúzzunk...ami ugye nem jött össze...Telefonon meg nem akarom közölni vele...

-Megértem...Akkor várunk...-mondta kedvesen majd elindult felém. Megölelt és pedig szorosan hozzábújtam. Jó érzés volt, hogy a karjaiban lehetek és tudni, hogy szeret engem.

-Filmezés?-kérdeztem egy öt perc után.

-Oké...Válassz én meg csinálok popcornt...-tolt el de a keze a derekamon volt. Kézen fogva mentünk le a földszintre ahol a nappaliban letelepedtem a földre. Balázs megmutatta, hogy hol vannak a filmek én meg olvasásba kezdtem. Addig ő kiment a konyhába és megcsinálta a kukoricát. Hamar választottam mert volt egy horrorfilm amit régóta meg akartam nézni. Azt mondták  nagyon durva és csakis pelenkával szabad megnézni.

Balázs is visszajött berakta a filmet majd elhelyezkedtünk. Egymás mellett, kicsit összebújva néztük a filmet miközben a kezemben volt a tál. Igyekeztem a filmre koncentrálni ami többször sikerült is hiszen annyira ijesztő volt, hogy lekötötte a figyelmem még akkor is mikor Balázzsal véletlen egymásnak ütközött a kezünk. A testem akaratom ellenére biztonságot keresett ami ugye az ő karjaiban volt. Azon kaptam magam, hogy szinte már egymáson fekszünk. Aztán elfogyott az innink, Balázs felállt de szinte fel sem fogtam mert elkerekedett szemekkel bámultam a képernyőt és tömtem a számba a kaját. Felegyenesedtem ahogy eltűnt a támaszom és tömtem tovább a kukoricát.

-Bááá!-kiabált rám a hátam mögül Balázs miközben a vállaimat összenyomta a két kezével.

-ááááááááá - sikítottam el magam, a kukoricás tál repült és az összes kukorica a hajamban és a pólóm alatt landolt. A szívem majd kiugrott az ijedségtől. Abban a szent percben azt hittem, hogy ott fogok meghalni, még egy könnycsepp is kicsordult az ijedségtől. Balázs persze jót nevetett rajtam majd visszahuppant mellém a kanapéra.

-Ez baromira nem vicces...-mondtam durcásan miközben a hajamból próbáltam kiszedni a kaját. Idegesen vágtam bele a tálba azokat a szemeket amik sikerültek.

-Ne haragudj...De ezt annyira kellett...mondta még mindig nevetve.

-Hát szerintem nem...-durciztam még mindig. Benyúltam a felsőmbe és igyekeztem minél több kukoricát eltávolítani a melltartómból.

-Ne haragudj...-mondtam miközben boci szemekkel nézett. Ezen muszáj volt mosolyognom.

-Hozhatsz új kukoricát...-mondtam de már félig mosolyogtam.

-Minek? van itt elég...-mondta és valami megváltozott a tekintetében. Aztán közelíteni kezdett felém és a keze becsúszott a felsőm alá. Nagyot nyeltem és szerencsére nem látta mert már nem a szemembe nézett. Felhúzta a pólómat, hogy csak a hasam látszott ki majd elkezdte kiszedegetni a kukoricákat.

-Balázs...-kezdtem de mosolyogtam hiszen  nagyon csikálta a hasam.-Ne...hagyd abba...-kezdtem kuncogni.

-Csak nem vagy csikis?- kérdezte huncut módon miközben felnézett rám.

-Nem mered!-mondtam fenyegetőzően mikor valami felcsillant a szemében. Elmosolyodott majd őrült csikálásba kezdett.

-Nee, kérlek ne...-Kiabáltam nevetés közben. Próbáltam összehúzni a lábam, hogy ne férjen hozzá a lábamhoz, de mind hiába volt...Ő sokkal erősebb volt...

-De...de!-mosolygott. Egyre lejjebb csúsztam a kanapéról és mivel kb xxl-es volt apólom az szépen csúszott lefelé rólam.

-Balázs...ne! Lejön a pólóm...-nevettem még mindig.

-Legalább látom a karcsú derekad...-súgta a fülembe és egy pillanatra abbahagyta a csikálást. Megilltődve néztem rá de ő csak szenvedéllyel teli szemekkel nézett végig a melltartós felsőtestemen.

*****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/18/11_Reszhez_irt_bejegyzes/

10. Rész: Egy jó terv

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket: †мιѕѕ мυя∂єя†, cicus, Tubica, Tina88, DaDa, White Lily

White Lily! Elárulod nekem, hogy milyen Tomi??<boci szemek>, mármint az okot amiért ezt a komit írtad...Nagyon kíváncsi lennék rá....
Előre is köszi!!!

****************************************************************************************

Épp, hogy élvezni kezdtem volna a csókot finoman eltolt de az arcomat simogatta.

-Noémi...-kezdte.-...Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...

-Miért?-kérdeztem és alig bírtam magammal hiszen az arca alig pár milire volt tőlem.

-Mert nem akarom senki kapcsolatát sem tönkretenni...

-Akkor hagy magyarázzam el!-mondtam türelmesen.- Rájöttem, hogy amit Máté iránt érzek az egyáltalán nem olyan komoly mint amit irántad. Hiába van velem több mint egy éve nem érzem azt a különös bizsergést amit veled...Nem mondom, hogy nem szeretem...Mert szeretem, de téged sokkal de sokkal jobban!!!-mondtam ki végre amire rájöttem.

-És ezt mind egy álomból fejtetted meg?-kérdezte fél mosollyal az arcán.

-Igen...-mondtam és éreztem, hogy elpirulok. Le is hajtottam a fejem amit észrevett és a kezét az állam alá csúsztatta.- Szóval...Te, Máté és én egy parkban voltunk és veled csókolóztam aztán vele...Sokkal jobb volt amit nálad éreztem...

-Mégis mit éreztél?-kérdezte suttogva miközben eltolta a hajam a nyakamtól és az orrával kezdte simogatni azt. Megborzongtam. elfogott a vágy, hogy most azonnal még közelebb húzzam és megcsókoljam.

-Pontosan azt...-nyeltem egyet.-...amit most...

-És most mit érzel?-Kérdezte suttogva és megcsókolta a nyakam. Egy fura bizsergés ment keresztül az egész testemen és teljesen elvesztettem az irányítást.

-Azt, hogy szeretlek...Minden egyes...Testrészem bizsereg a vágytól, hogy...-elakadtam mert a kezét a derekamra csúsztatta.

-Hogy?-mormolta két csók között a nyakamba.

-Hogy végre...Megcsókoljalak...Ezt...Máténál már egyáltalán nem érzem és délután sem éreztem...-motyogtam. Próbáltam ésszerűen gondolkodni, de nem nagyon jött össze. Akkor mikor a keze becsúszott a felsőm alá akkor totál elvesztettem a fonalat.

-Hidd el...Én is ugyanezt érzem!-mondta és a szemembe nézett.

-Akkor miért nem teszed?-kérdeztem szinte már könyörögve.

-Mert még Mátéval vagy...Annak ellenére, hogy azt mondtad engem akarsz...-mondta és elszégyelltem magam. Teljesen igaza volt, de én akkor is vágytam rá.

-Csak egy csókot...Kérlek!-mondtam és a mellkasára tettem a kezem. Éreztem, hogy a szíve majd kiugrik, pont ahogy az enyém.

-Noémi...Nem akarom, hogy megbánd...-Mondta de aztán a szája körbejárja a szám körvonalát amitől a testemben tomboló érzések mind a számba tódultak.

-Szeretlek!-suttogtam és lehunytam a szemem. A következő pillanatban az ajkai ott pihentek az enyémeken aztán hosszas játszadozásba kezdett az enyémmel. Az ujjaim görcsösen túrtak bele még abba a rövid hajába, hogy közelebb tudjam húzni.
Így is tettem és olyan közel húztam amennyire csak tudtam. A keze tovább folytatta a bóklászást a pólóm alatt amitől bennem tovább fokozódott a vágy.

-Állj...-lihegte miközben elhúzódott. Tudtam, hogy miért teszi és meg is értettem. Igaza volt és nekem sem lett volna szabad belehajszolnom ebbe a csókba...De hát vágytam rá...

-Tomi miatt igaz?-kérdeztem suttogva.

-Igen...Tudom, hogy milyen volt, de nekem a barátom...Nem tehetem ezt vele...

-De így te leszel szomorú...-mondtam és megsimogattam az arcát.

-Ez sokkal bonyolultabb annál, hogy Te és én...Itt két embernek is fájdalmat kell okoznunk...-mondta. Igaza volt és engem megint elkapott a rosszkedv.

-Tudom...-sóhajtottam.

-Nem tudom mit tehetnénk...-sóhajtott ő is miközben elfeküdtünk az ágyon és a plafont kezdtük bámulni.

-Én sem...Nem akarok senkit sem megbántani, viszont magamnak sem akarok rosszat...-mondtam. Balázs körém fonta a karját és odahúzott. A mellkasára fektettem a fejem miközben a karja körülöttem volt.

-Szerintem a legtöbb dolog amit tehetünk az az, hogy várunk...-mondta.

-Mégis mire?-néztem fel rá. Ő is rám nézett majd megpuszilta a homlokom.

-Arra, hogy Tomi rájöjjön nem akarsz tőle semmit...

-És utána? És mi lesz Mátéval? Nem hiszem, hogy jó ötlet vele maradnom amikor téged szeretlek...-mondtam.

-Szerintem meg ne szakíts vele...Nehezemre esik ezt mondani, de maradj vele! Ki kell eszelnünk egy tervet, hogy ne fogjanak gyanút kettőnkre...

-Lemaradtam...-ismertem el.

-El kell játszanunk, hogy tényleg csak testvér ként nézünk egymásra, hogy ne higgyék, hogy azért szakítasz Mátéval, hogy velem lehess...Szóval...te maradsz Mátéval és én is keresek valakit...

-Mi?-ültem fel.

-Nyugi...-mosolyodott el.

-Hogy nyugodjak meg? ez a terv hülyeség! Nem hiszem, hogy Máté megérdemli, hogy úgy legyek vele, hogy nem akarom tovább folytatni...Azt meg pláne nem hagyom, hogy te felszedj valami csini nőcskét...-akadtam ki még akkor is ha nem volt jogom.

-Á, szóval ez a baj...-éreztem, hogy nevet.-Ne aggódj...Akkor nem fogok...

-Kösz...

-Akkor viszont más megoldást kell találnunk...-sóhajtott megint szomorúan.

-De mégis miért kell? Oké-oké...Tomi...De akkor is el kell fogadnia!-mondtam.

-Van egy ötletem!-ült fel az ágyban.

-Nekem is elmondod?-kérdeztem viccelődve.

-Figyelj! Mit szólnál ha titokban tartanánk? Te szakítasz Mátéval és nem kell tudnia mi miatt! Tomi pedig nem fogja tudni, hogy engem szeretsz!-mosolygott. Ismét jól éreztem magam hiszen ez jó terv volt...

-Oké...!-mondtam boldogan és hozzábújtam mire ő maga alá gyűrt és az arcomat kezdte simogatni.

-Senki sem fogja tudni, hogy halálosan szerelmes vagyok egy meseszép lányba...-mondta gyengéd hangon majd lágyan megcsókolt. Habozás nélkül viszonoztam és olyan közel húztam amennyire csak tudtam. Úgy éreztem ez a kapcsolatunk titkosságának pecsétje. Egy csók amivel minden megváltozik...

*****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/17/10_reszhez_irt_bejegyzes/

9. Rész: Álom

Nagyon szépen köszönök minden komit! Nagyon jól esik, hogy szeretitek!!! És White Lily...Igazán irigy vagyok rád XD

na de mindent köszönök:  cicus, igoB, White Lily, Tina88,  DaDa, Tubica

*****************************************************************************************

-Ki az?-kérdezte nagyot sóhajtva de kintről megint csak veszekedést hallottam.

-hagyd már őket békén! Miért akarsz közéjük állni?-kérdezte Balázs én meg nagyot nyeltem.

-Nem fogom hagyni, hogy ez a lány kicsússzon a kezeim közül...Szóval ha megbocsátasz szeretném vele és a barátjával közölni a tényállást!-kiabált. Éreztem, hogy elvörösödöm és, hogy Máté rám néz.

-Hagyd békén őket! Azt hiszem igen világosan közölte veled, hogy nem akar tőled semmit mert barátja van!-mondta erőszakosan Balázs.

-Lehet, de akkor is muszáj, hogy az enyém legyen!- kiabált tovább Tomi.

-Mit akar ezzel mondani?-kérdezte Máté miközben kérdőn nézett rám. Totál elpirultam és legszívesebben elmenekültem volna. Igaz, hogy Tomival nem én akartam smárolni, de ha ez kiderül akkor Balázs is ki fog...

-Én...szóval...ő...-habogtam össze-vissza.

-Hallgatlak!-mondta közömbösen.

-Szóval ős megcsókolt!-böktem ki végül.-De nem akartam. Elkapott a fürdőben mielőtt jöttél volna. Próbáltam levakarni magamról de nem ment...

-Hogy mit csinált?-kérdezte dühösen.

-Sajnálom...-kezdtem megint sírni.

-Jaj babám...Ne sírj én nem rád haragszom!-vont a mellére és simogatni kezdte a fejem.

-Akkor?-értetlenkedtem.

-Hát arra a szemétre akit most ki fogok nyírni!-pattant fel és nagy irammal indult meg az ajtó felé. A fiúk persze még mindig kiabáltak egymással én meg fáziskéséssel indultam meg Máté iránt. Sajnos már nem sikerült elkapnom.

-Te utolsó kis szemét...-üvöltött Máté miközben beverte Tomi száját. Ijedtemben az ajtófélfának ugrottam. Tomi azt sem tudta mi van olyan hirtelen érte a támadás.-Azt hiszed mert híres vagy minden csajt megkaphatsz? Hát nem...Noémi az én barátnőm és nem a tied!-kiabált tovább. Én Balázsra néztem aki szintén engem nézett...ugyanarra gondoltunk...: "Mi lesz ha megtudja, hogy szeretem..."

-Állj le!-kaptam észbe pár pillanattal később és elkaptam Máté kezét.-Hagyd abba jó! Szerintem megértett! Nem kell agyonverni...sőt egyáltalán nem kellett volna megütni!-mondtam és én is kezdtem ideges lenni. Mikor Tomi neki akart ugrani Máténak Miki és Peti lefogták, Balázs és én pedig Mátét próbáltuk visszatartani. Hiába volt ennyi ember körülöttem Balázs közelsége hatott a szívemre...És közben nem akartam, hogy Máténak is baja legyen...
Újra sírni akartam...Nem akartam egyszerre két embert szeretni hiszen így valakinek biztos fájdalmat okozok...Ráadásul még Tomi is itt van aki látszólag nem fogja egykönnyen elfogadni, hogy van valakim...Nem úgy mint Balázs...

-Nem hagyom, hogy csak úgy lesmároljon!-mennydörgött Máté.

-Én pedig nem hagyom, hogy megüss...És nem érdekel mit gondolsz nekem kell a drágalátos barátnőd!-kiabált Tomi is.

-Na jó nekem ebből elegem van!-kiabáltam kétségbeesetten, zokogva amire mindenki felfigyelt.-Elegem van értitek! Nem vagyok valami hülye modell akibe bele lehet zúgni! Nem vagyok se szép se semmi! Szálljatok le rólam! Nem hagyom, hogy én álljak mindenki közé! Elegem van! Hagyjatok békén mindannyian! Nem fogom ezt tovább hallgatni!-kiabáltam és berohantam a szobámba. Bezártam így senki sem tudott utánam jönni.  Kint még egy ideig veszekedtek, hogy mégis kinek a hibája aztán Tomi elment...Peti és Miki ment velük így csak Balázs és Máté maradtak.

-Noémi...Kicsim! Nyisd ki!-mondta Máté miközben az ajtón kopogott. Nem válaszoltam.

-Húgi...-hallottam Balázst...Ez a "húgi" jobban fájt mint a vágás a karomon.-Nyisd ki!

-Hagyjatok békén! Elegem van az összes hapsiból!-kiabáltam zokogva majd bekapcsoltam a magnót. Bömböltetni kezdtem a Tankcsapdát, hogy ezzel jelezzem, hogy még a hangjukat sem akarom hallani.
Nem akartam tudni róluk...Egyszerűen csak végig akartam gondolni, hogy mit is akarok és, hogy azt kitől.
Kisétáltam az erkélyemre és egy napozóágyra feküdtem. A nap éppen lemenőben volt és a látványa kicsit megnyugtatott.
Máté nagyon fontos volt a számomra...Szerettem, hiszen nagyon régóta vele voltam. Szinte mindent vele éltem meg először és nagyon szoros kötelékek fűznek hozzá. Szeretem minden egyes porcikáját. Ahogy megölel, megcsókol...Még most is libabőrös leszek tőle...
De ott van Balázs...Balázs akit alig ismerek és mégis ugyanazt érzem a jelenlétében mint amit Máté jelenlétében. Imádom mikor megcsókol és vele akarok lenni...Szeretem...Ezt biztosan tudom...De mégis melyikőjüket kéne választanom? Ráadásul lehet, hogy Balázs nem akar majd tőlem semmit mert Tomi így érez irántam...Istenem...Tomi is olyan hülye! Egy utolsó kis...Áh...mégis miért csókolt meg? És miért nem képes tovább lépni? Egyáltalán miért tetszem én ennyi fiúnak...Teljesen átlagos vagyok, semmi különleges nincs bennem...

-Noémi! Ébredj! Hallod! Aludj inkább az ágyadban!

-Mi?-nyitottam ki a szemem ijedten mikor valaki megsimogatta az arcom.

-Kelj föl és feküdj be az ágyadba...-mondta kedvesen miközben az arcomat simogatta.

-Nem megy...-ásítottam és éreztem, hogy újra elalszom. De aztán valaki felemelt és bevitt...Legalábbis azt hiszem mert nem nagyon fogtam fel. A következő amire emlékszem az az, hogy az ágyamban fekszem és Balázs betakar.

-Maradj!-nyafogtam mikor el akart menni.

-Nem lehet...Ezt te is tudod...-mondta szomorkásan, de egy mosolyt erőltetett magára. Felültem és elkaptam a kezét. Visszaültettem az ágyra és nem engedtem el a kezét.

-Meg kell beszélnünk valamit!-mondtam és végigsimítottam az arcát.

-Noémi...Nem...

-Stt...Akkor is elmondom!-mondtam makacson. Beleegyezően felsóhajtott.-Szóval...Tudnom kell valamit! Valamit ami nagyon fontos és nagyban befolyásolni fogja a döntésemet.

-És mi az?-kérdezte suttogva. Végigsimogatta a karom amitől megremegtem. Miközben aludtam rájöttem valamire...Valamire amire eddig azért nem gondoltam mert nem akartam elfogadni hiszen azzal megbántanék egy személyt aki fontos nekem...

-Mennyit tennél meg értem?-kérdeztem miközben mélyen barna szemeibe néztem.

-Érted bármit...

-Értem...-mosolyogtam hiszen ezt akartam hallani...Rájöttem, hogy az az érzés amit akkor érzek mikor megcsókol eltűnt Máté csókjából...Amikor meg akart csókolni, délután, semmi bizsergést nem éreztem...Valahogy eltűnt a vágy, a szenvedély belőlem...Ellenben ezt a vágyat Balázs mellett nagyon is éreztem...Persze erre nem jöttem rá egy hónap alatt sem, mert nem volt mihez hasonlítani...
De az az álom amit álmodtam...Na az mindent elmondott nekem...

-Miért volt ez olyan fontos?-kérdezte. Alig láttam az arcát, hiszen félhomály volt de a szemeit tisztán láttam...minden egyes érzelmet ami benne tombolt.

-Mert volt egy érdekes álmom...-suttogtam majd megcsókoltam.

*****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/16/9Reszhez_irt_bejegyzes/