Valóra vált álom (AFC)

Nagyon köszönöm!!!

2010. júl. 15. 16:46 - írta Morkunka

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

8. Rész: "kiborultam"

2010. máj. 15. 15:38 - írta Morkunka

nagyon köszönöm nektek:Tubica, DaDa, Tina88 †мιѕѕ мυя∂єя†

†мιѕѕ мυя∂єя† tudom, hogy csak úhy mondtad de én mindenhol azt olvastam, hogy Tominak zöld szeme van és sztem a képeiken is zöld...

 

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/16/8_Reszhez_irt_bejegyzes/

****************************************************************************************

Éreztem hideg piercingjét ahogy hozzáér a számhoz, meg ahogy a kezeit a derekamra csúsztatja és próbál közelebb húzni. A kezem a mellkasán volt és úgy próbáltam eltolni magamtól. Ide-oda forgattam a fejem mire végre elengedett.

-Ez mégis mi a jó büdös franc volt...-léptem hátrébb kiabálva. A mosógépnek támaszkodtam és kérdőn néztem rá. Láttam a szemében, hogy szomorú, és ez persze  zavart.

-Ne haragudj...De muszáj volt!-nézett rám bűnbánóan.

-Muszáj? Mégis mit gondolsz?-döbbentem meg.

-Tudod Noémi, nagyon csinos vagy. Tetszel nekem!-mondta miközben a szemembe nézett.

-Tomi...-mondtam kétségbeesetten. Nekem ebből elegem volt...Egy nap a második ember akinek meg kell mondanom, hogy van valakim..Ráadásul ő még csak nem is tetszik...-Nekem te...nem...-motyogtam.

-Mi?-csodálkozott rám.

-Nekem nem tetszel! És különben is...van valakim...-mondtam és bocsánatkérően néztem rá.

-És akkor mégis mi van közted és Balázs között?-kérdezte ingerülten.

-Mivan?-döbbentem meg.- Nincs semmi köztem és Balázs között!!

-Aha és ezt most el is kéne hinnem?-kérdezte nekem meg gombóc nőtt a torkomban. Nem volt köztünk semmi...De hát szerettük egymást...Mármint nem...Ezt azonnal ki kell vernem a fejemből.

-Na jó én ezt nem hallgatom tovább. Nem tartozok neked elszámolással. Senkinek sem...Maximum a barátomnak, de neki sem fogok semmit sem mondani mert nem is lenne miről!-kiabáltam és elindultam az ajtó felé de visszarántott a karjaiba.

-Nem fogsz ilyen könnyen lerázni...Igenis láttam, hogy, hogyan néztek egymásra!

-És ha lenne is valami mi közöd lenne hozzá?-kérdeztem. Láttam ahogy a szemeiben kihunynak a düh lángjai és helyette elszomorodik.

-Semmi...-mondta elfúló hangon és a kezei is lecsúsztak a derekamról. Nem mondtam semmit és ő sem mondott mást. Fél percig még egymás szemébe néztünk majd kimentem a helyiségből.

-Minden rendben?-kérdezte Peti aki az ajtóm előtt állt.

-Igen miért nem lenne?-kérdeztem de éreztem, ahogy a hangom elcsuklik és a könnyeim ismét folyni kezdenek. Nem tudtam miért teszem de Peti nyakába borultam és hangosan zokogni kezdtem.

-Mi a baj? Hallod Noémi...Nyugi...-próbált vigasztalni. Szegény nem nagyon tudta, hogy miért pont neki borulok ki és, hogy hogyan kéne vigasztalnia.

-Elegem van...Nem akarok itt maradni...Utálom ezt a helyet!-mondtam  azokat a mondatokat amik először eszembe jutottak.

-Mi  van?-kérdezte és elolt magától. Döbbenten vizslatta kisírt szemeimet amiket éppen megtöröltem.

-Elegem van! Egy napja vagyok itt és engem már most utál itt mindenki! Én csak mindenkinek az útjában vagyok! Bajt okozok mindenkinek!-zokogtam újra.

-Mi folyik itt?-jöttek ki Mikiék Balázs szobájából mikor meghallották a hangokat. Elcsodálkozva néztek végig rajtam. Én persze rögtön Balázs szemeibe néztem aki nem értette miért sírok.

-Azt hiszem kicsit kiborult...-mondtam Peti a fiúkra nézve.

-Mi ez az üvöltözés?-jött ki Tomi is. Remek már csak ő hiányzott.

-Kicsim! Megjött Máté!-kiabált fel anya. Úgy éreztem, hogy mentem meghalok, hogy most azonnal vége az életemnek. De komolyan! Két tűz közé szorultam, vagy ha úgy tetszik három fiú közé...

-Noémi itt vagy?-jött fel Máté. Felé néztem és nagyon rémült fejet vágott mikor meglátott. Mondjuk nem csodálom. Minden oldalamon egy AFC tag állt nekem meg ki vannak sírva a szemeim.

-mi történt?-jött oda és magához ölelt.

-Semmi különös...-motyogtam és eltoltam magamtól.

-Fúk ő itt Máté...-mondtam és elcsuklott a hangom a visszafojtott sírástól. Éreztem, hogy mindenki engem figyel de nem törődtem velük. Máté... Ők, Balázs, Peti, Miki, és Tomi....-mutattam sorban a srácokra.

-Hali!-fogtak kezet. Máté féltékenyem vizslatta végig őket. Megfogtam a kezét és örültem, hogy itt van. Így kicsit védettebben éreztem magam. Összefontuk az ujjainkat majd ő ismét rám emelte a tekintetét.

-Tényleg minden rendben?-kérdezte és megsimogatta az arcom.

-Igen, csak menjünk!-mondtam és húzni kezdtem a szobám felé.

-Sziasztok!-mondtam a többieknek.

-Sziasztok!-mondta Máté és fiúk egyszerre. Gyors bementem a szobámba és húztam magammal Mátét is. Ahogy becsukódott az ajtó az ágyamhoz akartam menni de Máté visszahúzott.

-Most viszont mondd meg, hogy miért sírtál!-mondta miközben megsimogatta az arcom.-Ugye nem ők bántottak meg megint?-kérdezte féltő hangon. A nyaka köré fontam a kezem és a mellkasára hajtottam a fejem. Nagyon jól esett, hogy ismét ilyen közel lehetek hozzá, hiányzott hiszen majdnem két napja láttam utoljára.

-Nem, csak egy pillanatra kiborultam...-hazudtam...Nem akartam megmondani, hogy mással csókolóztam még akkor sem ha joga lett volna tudni.

-Biztos?-kérdezte miközben felemelte a fejem.

-Biztos...-pusziltam meg.

-És mi van a kezeddel?-vonta fel a szemöldökét.

-Véletlen eltörtem egy tányért és belenyúltam...Elvágtam a csuklóm...-motyogtam.

-Mi? És miért nem mondtad? És mikor?-kérdezte ijedten.

-Ma reggel...Éppen reggelizni mentünk Balázzsal. Ő hívta a mentőket meg minden.-csóváltam meg a fejem a saját hülyeségemen.

-Fáj?-kérdezte miközben finoman a kezébe vette a sérült kezem.

-Most már nem...-mosolyogtam. Kicsit jobban éreztem magam. Most, hogy itt van elkezdem elfelejteni, hogy mit csináltunk Balázzsal és csak rá fogok koncentrálni.

-Olyan rossz, hogy így látlak...-vonta össze a szemöldökét. Szép barna szemei csillogtak a szomorúságtól...

-Sajnálom...-mondtam.

-Ne kezd el megint...-mondta játékos dorgálással majd az ágy felé sétáltunk.

-Oké-oké...-mondtam miközben leültünk.-És amúgy, hogy-hogy itt vagy?

-Gondoltam megleplek! Rég láttalak és hiányoztál!-mondta és az ölébe húzott.

-Te is nagyon hiányoztál!-mondtam és épp meg akartam csókolni mikor kopogtak...

5. Rész: Miért érzek így??????

2010. máj. 10. 16:23 - írta Morkunka

Jaj neeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!!! Bármihez hasonlíthatjátok csak szappanoperához neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee...

Vagy most komolyan olyan??? :(

Amúgy köszönöm a komikat:  †мιѕѕ мυя∂єя†, Tubica, DaDa, kelly06, cicus

*************************************************************************************

Kikeltem az ágyból és bevettem egy fájdalomcsillapítót mert nagyon fájt a kezem. Ráadásul a fejem is hasogatott attól, hogy Balázs miért viselkedett így. Nem akartam, hogy megbántódjon azokon amiket mondtam neki. Nem azért mondtam...De most komolyan ezt hiszi? Vagy miért ilyen? És ez egyáltalán miért zavar engem?
Na jó...valószínű azért mert (még ha nem is vér szerint) a testvérem. De akkor miért volt olyan jó mikor a szemembe nézett?

-Nekem ebből elegem van...-mondtam ki hangosan, magamnak. Magamra kaptam az első pólót és nadrágot ami a kezem ügyébe akadt majd átmentem a szemben lévő szobába. Ezúttal kopogtam és mikor meghallottam, hogy "szabad" benyitottam.

-Szeretnék veled beszélni...-motyogtam és baromira kínosan éreztem magam. Elpirultam de nem érdekelt mert tudni akartam a válaszokat.
Balázs éppen a gép előtt ült és szorgosan gépelte a dolgokat, majd kilépett az oldalról és felém fordult a székével.

-Foglalj helyet...-mosolygott kedvesen. Leültem az ágyára és körülnéztem a szobájában. Fura volt egy fiú szobájában lenni, hiszen ilyen soha nem volt. Sötétkék volt, pár poszterrel a falon, az ágynemű is kék volt. Jól éreztem magam ott.-Nos? Mit szeretnél?-ébresztett fel a nézelődésből.

-Áh, igen...-pirultam el ismét.-Szóval...Haragszol rám?-kérdeztem és éreztem, hogy remeg a hangom.

-Miért haragudnék?-döbbent meg.

-Hát az előbb...-kezdtem és éreztem, hogy kicsit elszomorodok. De miért is? Nincs is rá okom hiszen nem is ismerem...

-Mi volt az előbb?-kérdezte és esküdni mernék rá, hogy elpirult.

-Elrohantál...-motyogtam zavaromban.

-oh...-mondta. Nem tudtam, hogy ez mit jelent. Vártam, hogy megmagyarázza miért is de csak nem akart megszólalni.

-Elárulod, hogy miért?-kérdeztem ingerülten. De miért zavar ez engem ennyire???

-Persze...bocs...-kezdte és megint úgy láttam, hogy elpirul de nem tudtam kivenni mert lehajtotta a fejét.

-Szóval?- Erősködtem de nem fogtam fel mit is mondok. Nem értettem saját magam. Nem tudtam, miért olyan fontos nekem, hogy elmondja ezeket a dolgokat...

-Hát...Szóval...Tudod...Zavarba jöttem na...-állt fel idegesen. Nekem nyitva maradt a szám és nem jutottam szóhoz. Zavarba? Komolyan zavarba jött? De mégis mitől? Én komolyan azt hittem megbántottam valamivel...

-Mi?-értetlenkedtem mire ő felém fordult. A fejét fogta majd szépen lassan odasétált hozzám és megint a szemembe nézett. Ez nagyon jól esett. Valami fura melegséggel töltötte el a szívem amitől megrémültem.

-Szerintem nagyon csinos vagy...-mondta miközben leült mellém az ágyra. A szívem meglódult még akkor is ha tudtam, hogy nem lenne szabad. Tudtam, hogy ez annak a jele, hogy valamit érzek iránta pedig nem lenne szabad...Nekem barátom van...Akit nagyon szeretek, hiszen több mint egy éve együtt vagyok vele.

-e...ez...én...öö...te...mi...-hebegtem össze-vissza és totál piros lettem.

-Ne haragudj!-állt fel. Ez rosszul esett, valamiért azt akartam, hogy ott maradjon mellettem.-Nem akartalak zavarba hozni...

-Balázs...-kezdtem rémülten. Féltem a saját érzéseimtől.-Nem tudom, hogy miért mondtad...-habogtam újra.

-Komolyan nem egyértelmű?- fordult újra felém mosolyogva.

-Nem...-sóhajtottam.

-Pedig egyszerű...-mosolygott még mindig majd visszaült mellém.

-Elmagyarázod?-kérdeztem és a szemébe néztem. A szívem megint majdnem átszakította a bordáimat. Nem akartam, hogy ezt érezzem hiszen az azt jelentené, hogy nem szeretem a barátom.
És mégis...jó érzés volt, hogy a közelében lehettem. Jó érzés volt mikor a kezét az enyémre csúsztatta és mikor a vállunk összeért.

-Szerinted létezik szerelem első látásra?-kérdezte halkan majd a következő pillanatban a keze a nyakamon volt. Elkapott a félelem de a tekintete fogva tartott és nem engedte, hogy elhúzzam a fejem.
De mi lesz Mátéval?? Mi lesz velünk ha most nem húzom el a fejem? de vajon, hogy csókol? Olyan gyönyörűek a szemei...De Mátéé is...

Gondoltam volna tovább a zavaros gondolataimat de mikor a száját az enyémhez érintette, mintha agyszíváson vettem volna rész, minden eltűnt a fejemből.
Lágyan csókolt, finoman, óvatosan. Jó érzés volt és olyan boldog voltam mint Mátéval...Talán még boldogabb is...

-Állj!-húzódtam el mikor észbe kaptam.

-Sajnálom...-mondta és értetlenül nézett rám.

-Nem én sajnálom...-motyogtam és megint elpirultam. Össze voltam zavarodva... Nem lett volna élveznem ezt a csókot. Nem lett volna szabad hagynom, hogy idáig fajuljon ez az egész...-Sajnálom de...szóval...nekem...van barátom...-böktem ki végül.  Láttam, hogy az öröm kihuny a szemeiből és átveszi a helyét a szomorúság. Ettől nekem is rossz kedvem lett. Nem mertem megmondani neki, hogy én élveztem, sőt imádtam azt ahogy csókol. Nem mertem megmondani hiszen én magam sem akartam tudni...

-Ne haragudj...-mondta végül és felállt mellőlem.-Azt hittem...Mindegy...hagyjuk...

-Te nem tehetsz semmiről!-álltam fel és átöleltem hátúról. Nem tudom, hogy miért tettem de úgy éreztem szükségem van arra, hogy magamhoz öleljem.

-Noémi...-fordult velem szembe. A tekintete beszippantotta az enyémet.-Nem akarok senkinek sem rosszat...

-Én sem...-mondtam és a mellkasára hajtottam a fejem...Ez most akkor mit jelent? Én nem tudom, mit akarok tőle, egyszerűen csak szükségét éreztem annak, hogy vele legyek. Ha nem lettem volna vele meghülyültem volna.-Nem tudom mit akarok...

-Akkor előbb döntsd el!-mosolygott kedvesen.

-Igen...-motyogtam és totál hülyén éreztem magam.

-Mi igen?-tükrözte vissza az arca azt amit éreztem.

-Azt kérdezted...még a...csók...előtt...-kezdtem.-Szóval, hogy szerintem létezik-e szerelem első látásra...És hát...úgy tűnik igen...

-Összezavartál...

-Én is magamat...-nevettem kínomban.-Szóval akkor megpróbálom elmagyarázni úgy, hogy én is értsem...

-remek ötlet...-mondta és leültetett minket az ölébe.

-Szóval...-sóhajtottam.-Nem tudom mit is érzek pontosan. Abban sem vagyok biztos, hogy szerelem...De mikor a szemembe nézel elönt a melegség, úgy érzem minden pillanatban meg kell, hogy öleljelek...De eközben tudom, hogy ezt nem lenne szabad hiszen nekem van valakim aki mellett ugyanezt érzem...Azt sem tudom, hogy te mit akarsz tőlem...-hadartam és végig a szemébe néztem. Néha megcsillant a boldogságtól, aztán volt, hogy nem értést sugárzott, és volt, hogy elszomorodott.

-Azt hiszem sikerült beléd szeretnem...Ne kérdezd, hogy, hiszen eddig azt hittem ahhoz,hogy ilyeneket érezzek komoly ismeretség szükséges. De mikor rád nézek úgy érzem, hogy már ismerlek...

-Sziasztok!-toppant be Tomi. Az arcom lángolni kezdett, eszembe jutott, hogy mit gondol rólam és, hogy most mit mondott Balázs.

-Hali...-köszöntem.

-Szia!-mondta Balázs is.

-zavarok?-kérdezte értetlenül és a tekintete felváltva járt köztem és Balázs között.

-Nem!-vágtuk rá egyszerre ami az ellenkezőjét bizonyította.

****************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/10/5_Reszhez_irt_bejegyzes/

3.Rész: "Te is a család tagja vagy"

2010. máj. 7. 14:33 - írta Morkunka

Nagyon szépen köszönöm a komikat nektek: Tubica, igoB, cicus, Tina88.

Örülök, hogy ez a blogom is tetszik és, hogy ilyen hamar írjátok a komikat! KÖSZÖNÖM!

Oh, igen én mielőtt elfelejteném...Nem lesz Noémi blog...Sztem inkább Feka blog lesz, úgy érdekesebb...De szavazzatok, hogy melyik legyen...!!!

******************************************************************************************

 

Reggel majdnem szívinfarktust kaptam. Valami hatalmas puffanásra ébredtem és szinte lestem az ágyról annyira megijedtem. Az újabb és újabb puffanásból rájöttem, hogy a kedves szomszédom ébresztett fel. Aztán valaki pengetni kezdett egy gitárt is én meg ránéztem az órámra.

07:30

Eltátottam a szám majd olyan ideges lettem, hogy azt hittem mentem felrobbanok. Idegesen lerúgtam magamról a takarót és duzzadó fejjel átviharoztam Balázs szobájába.

-Még is mi a francot csináltok?-kiabáltam de a hangom nagyon rekedt volt az álmosságtól.

-Basszus...-mondta Balázs.-Ne haragudj...megfeledkeztem rólad...

-Kösz, ez igazán kedves...-sóhajtottam és eltűrtem a szemembe lógó hajat.

-Ne haragudj...-mondta ismét és felállt a dobjai mellől.

-Most már mindegy...-mondtam és az ágyára néztem. Azt hittem ott helyben szörnyet halok.

-Szia!- üdvözölt mosolyogva Tomi miközben integetett. A gitárja a kezében és papírok százai előtte...

-őő...Szia...-dadogtam kínomban.

-Molnár Tamás...

-Tudom...-mondtam és hallottam, hogy Balázs ezen halkan kuncog. Rájöttem, hogy neki ugyanezt mondtam.-Mármint Horváth Noémi...-motyogtam

-Örülök...-mosolygott kedvesen Tomi.

-Én...izé...hát...nekem...megyek...-hebegtem össze-vissza majd kimentem a szobából. Berohantam a szobámba és kínomban bebújtam a takaróm alá. Iszonyat ciki volt amit műveltem. De most komolyan...Hogy égethettem le magam ennyire?Egy szál pizsiben berontok a szobájába és akkor ott van Tomi is...Vááááááá.

-Jól vagy?-kérdezte egy hang. Lehúztam magamról a takarót és Balázs barna szemeibe ütköztem.

-Aha...Miért?

-Csak mert úgy elrohantál...

-Mégis mit vártál? Totál beégettem magam egyszerre két híres ember előtt...-mondtam és újra a fejemre húztam a takarót.

-Rám tekints úgy mint a bátyádra!-mondta miközben lehúzta a takarót a fejemről.-Tomi meg...Nem az a fajta aki fent akadna egy piszibemutatón...-kuncogott, és ezen én is elmosolyodtam.

-De akkor is ciki...

-Szerintem nem...-mondta miközben felállt.-És ne haragudj, hogy felébresztettelek!-mondta még egyszer.

-Már nem haragszom...-nevettem majd kikeltem az ágyból. Kutakodni kezdtem a CD-im között és Balázs is mellém lépett.

-Egész jó zenéket hallgatsz...

-Kösz...-mondtam.-Mégis mit hittél mit hallgatok?

-Nem tudom...Szinte nem is ismerlek...-mondta miközben ő is turkálni kezdett a CD-k között.

-Én sem téged...-mosolyogtam miközben egy Depresszió CD-vel a lejátszó felé sétáltam.

-Mit szólnál ha kicsit beszélgetnénk? Azért mégis csak rokonfélék vagyunk...-mondta miközben helyet foglalt az ágyamon és egy CD-t tartott a kezében.

-Hát ja...bátyus...-kuncogtam és elindítottam a CD-t.-Beszélgessünk.-ültem le mellé.

-Oké...Első kérdés: Miért volt ez a CD a kupac alján?-kérdezte és az AFC CD-t lengette előttem. Éreztem, hogy tök vörös lesz az egész fejem. Fogalmam sem volt, hogy kéne megmagyaráznom.

-Hát az úgy volt...Szóval...hát...

-Nem fogok megharagudni...-mondta kedvesen.

-Meséltem, hogy egyszer megbántottatok...Szóval akkor elsuvasztottam a CD-teket.

-Így már érthető...Kérdezz!-mondta én meg kitágult szemekkel bámultam rá. Azt hittem megbántom vagy valami de ennek semmi jelét nem láttam rajta.

-Mondtam, hogy nem fogok haragudni! Szóval kérdezel?

-Hát...-fogalmam sem volt mit kérdezzek.- Nem tudom mit kérdezzek...

-Akkor majd én kifaggatlak!-mondta és kényelembe helyezte magát az ágyamon. Teljesen elterült én meg csak kuncogtam rajta.-Szóval melyik a kedvenc banda?

-Hát sok van...De egyértelmű, hogy a Nirvana és a Depresszió a csúcs!-mondtam izgatottan és megérintettem a nyakamban lévő Nirvana-s medált.

-Értem...Kedvenc szín?-tette fel a következő kérdést.

-Nincs kedvenc színem...Mindegyiket ugyanúgy szeretem...

-Kedvenc...hm...film?

-Tolvajtempó...Meg a Johnny Deep filmek...-mosolyogtam.-Neked?-kérdeztem vissza.

-Hetedik és a Remény bajnoka...Kedvenc kaja?

-Ő...asszem a rakott karfiol...Neked?

-Bajor sült...-mondta és megnyalta a száját. Ezen kuncogtam.

-Csak nem éhes vagy?-kuncogtam még mindig.

-Te nem?

-De...-mondtam és már le is pattantam az ágyról.-Na gyere...-nyögtem miközben megpróbáltam lehúzni az ágyamról. Mikor sikerült elindultunk lefelé.

-Hobbi?

-Nem tudom...talán az írás...Amúgy hol van Tomi?-kérdeztem döbbenten mert most jutott eszembe, hogy elvileg itt kéne lennie.

-Már rég elment...

-Miattam?-torpantam meg.

-Dehogy...Csak gondoltuk később befejezzük a munkát.

-Nem akartam útban lenni!-motyogtam miközben beléptünk a konyhába.

-Nem voltál útban! Egyáltalán nem...-mosolygott kedvesen.

-Tudod nagyon furcsa nekem ez az egész...Vele úgy kéne beszélgetnem mint a testvéremmel de nem igazán megy...Folyton ott lebeg a szemem előtt, hogy téged mindenki ismer és, hogy te más vagy...

-Pedig ugyanolyan ember vagyok mint te...-mondta és elővette a pirítós sütőt.

-Tudom de akkor is furcsa...Meg az előbb is Tomi...Nem elég, hogy egy ismeretlen srác előtt hisztiztem pizsiben még híres is...

-Figyelj rám...-Fordult felém és komoly képet vágott.-Szeretnélek megkérni valamire!

-Hallgatlak!-mondta én is komolyan.

-Most már a családhoz tartozol te is...Szeretném ha elvonatkoztatnál attól, hogy minket mindenki ismer...Ez csak ennyiből áll...Kicsit több ismerősünk van...

-Megpróbálom...-mosolyogtam kedvesen és elgondolkodtam azon amit mondott.

-Mellesleg Tomi igazán díjazta az előadásodat!-kacsintott rám, én meg leejtettem egy tányért.

2. Rész: "mégse olyan bunkó"

2010. máj. 3. 14:18 - írta Morkunka

Köszönöm a komit, jól esik igoB, hogy tetszik ez is.

És egy újítást szeretnék bevezetni ami a következő: Nyitottam egy másik blogot ahol Noémi blogbejegyzéseit olvashatjátok. Ezek a bejegyzések fontosak lesznek majd a részekben hiszen lesz, hogy bonyodalmat okoznak, de lesz,hogy emiatt lesznek boldogok a főszereplők!

Szóval szerintem jó kis újítás. A cím pedig a következő: http://noemiblog.blogzona.hu/

Írjátok meg a véleményeteket az ötletről és persze az új részről is :)

***********************************************************************************

Kicsit fura volt ez az egész szitu...Mármint nekem. Neki biztos nem hiszen azt sem tudja, hogy ki vagyok. Nem akartam, hogy esetleg kicsússzon a számon valami bunkó megjegyzés hiszen nem volt szándékos,hogy bunkók voltak. Nem hiszem, hogy ennyire félre lehet ismerni valakit...

Na jó...Már megint kezdek reménykedni...Ez aztán igazán szánalmas...Biztos tele van a töke a rajongóktól...akik össze-vissza vinnyognak.

-Szia!-mondta mosolyogva.

-Szia!-mondtam szégyenlősen, lehajtott fejjel.

-Fekete Balázs...-nyújtott kezet. Ettől persze egy értelmes mondat nem jött ki a torkomból.

-Tudom...-fogtam meg a kezét.

-Szia kedves tudom...-mondta és a vigyora még szélesebb lett.

-Bocs...Horváth Noémi...-hadartam és gyors elhúztam a kezem és ismét lehajtottam a fejem hiszen éreztem, hogy elpirulok.

-Hallom velem szemben fogsz lakni...-folytatta barátságosan.

-Ö, igen...-motyogtam.

-Mindig ilyen csendes?-kérdezte.

-Általában...-mondta anyám és halkan kuncogott.

-Reméltem, hogy nem valami őrült rajongó lesz az új kishugim...-mondta. Tudtam, hogy csak poén de nekem ennyi épp elég volt, hogy elszakadjon a cérna és a felszínre jöjjön az a csalódás amit tavaly okoztak.

-Csak, hogy tudd valaha nagyon bírtalak titeket de rájöttem, hogy mekkora parasztok vagytok!-kiabáltam majd hátat fordítottam és felrohantam az új szobámba. Fel-alá mászkáltam és idegesen a fejemet fogtam vagy a hajamba túrtam.
Elegem volt utáltam magam amiért képes voltam ilyeneket mondani. Nem akartam ezt mondani. Valahogy bocsánatot kell majd kérnem...De ezek után azt hiszem addig kerülöm ameddig az lehetséges...
Muszáj itt laknia velem szemben??Nem hiszem el...anyám....áh.......Esküszöm megölöm magam...

-Bejöhetek?-kérdezte valaki kintről.Mivel még nem ismertem fel a hangot rögtön tudtam, hogy Balázs az.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet...-húztam az időt.

-Azt hiszem tartozol egy magyarázattal...

-Szerintem is...De ha lehet húznám az időt...-mondtam és leültem az ágyamra.

-Én azért bejövök...-mondta és mire észbe kaptam már bent állt a szobámba.

-Basszus és ha épp öltözök?-kérdeztem felháborodva. Lehet, hogy tartoztam egy magyarázattal de semmi joga nem volt ahhoz, hogy bejöjjön a szobámba ha nem engedem be.

-De nem öltözöl...Inkább magyarázd el, hogy miért paraszt az egész banda!-mondta és láttam rajta a bántottságot.

-Oké...-sóhajtottam.-Ne haragudj...Nem  úgy értettem...-kezdtem de aztán rájöttem, hogy hazudok.-Vagy tudod mit? Nagyon is úgy értettem. Tudod nagyon csíptem a bandát, mondhatni a kedvenceim voltatok egészen addig amíg nem csalódtam bennetek egy koncerten...

-Csalódtál?-kérdezte kíváncsian és leült az ágyamra.

-Igen...Végigvártam a sort a dedikálásra és tök kedvesen mosolyogtam és próbáltam társalogni de ti csak leráztatok. Úgy beszéltetek velem mint egy leprással és még egy képet sem tudtatok csinálni velem...

-Ez komoly?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Igen...És tényleg nem akartam pont előtted kiborulni és megbántani de az a mondatod...áh...-fogtam a fejem.-...szóval az volt a kegyelemdöfés és előjöttek az elfojtott emlékek...-magyaráztam mosolyogva.

-Hát akkor azt hiszem én tartozok bocsánatkéréssel...-mondta, felállt és szorosan magához ölelt. Lefagyva álltam miközben ő ölelgetett.-Bocsi...hugi...-mondta majd elengedett.-Remélem, hogy jól kijövünk majd egymással...

-Az jó lenne...-mosolyogtam én is.-Azért remélem tudod, hogy ha szó nélkül jössz be a szobámba akkor fej nélkül fogsz tovább dobolni!!-fenyegettem játékosan.

-Hú...értettem...-játszotta el a félőst.- Még beszélünk...-mosolygott majd kiment a szobámból. Egy ideig nemértően bámultam magam elé, aztán vállat vonva odasétáltam a magnómhoz. Elindítottam egy Nirvana CD-t majd kimentem az erkélyre. Már teljesen besötétedett és csak az utcalámpák világítottak. Kellemes nyári meleg volt így nem fáztam.
Bementem, bekapcsoltam a laptopom és bejelentkeztem, hogy elkezdjem írni a blogom.

http://noemiblog.blogzona.hu/

Mikor végeztem fáradtan nyújtózkodtam, lecsuktam a laptopot majd felkeltem a puha ágyból. Előkerestem egy pizsamát meg egy törülközőt és mentem zuhanyozni.
A fürdő is hatalmas volt mint a ház összes többi része. Szép volt és nagyon örültem, hogy ezentúl itt fogok élni, még akkor is ha ezentúl folyton zavarban leszek ha Balázzsal találkozom.
Sóhajtottam és beálltam a zuhanyzóba. A fejemre folyattam a langyos vizet ami nagyon jól esett hiszen megizzadtam a cipekedésben. Még az arcomba folyó víz sem zavart...Rányomtam a fejemre egy csomó sampont és dörzsölni kezdtem a fejem...

Mikor kész voltam kimásztam,felöltöztem és kiindultam. A hajamat törölgettem miközben kinyitottam az ajtót. Nem néztem a lábam elé és nekimentem Balázsnak.

-Bocs...-mondtuk egyszerre.

-Hova ilyen sietősen?-kérdezte.

-Álmos vagyok...-vontam meg a vállam mosolyogva.

-Ami persze világos.-mosolygott ő is.

-Aha...Te...gondolom fürdeni igyekszel...

-Igen...-mondta. Most komolyan csak én éreztem kínosnak a szitut?

-Hát...ő...akkor...

-Szia!-fejeztük be egyszerre.-elnevettük magunkat. Én még akkor is kuncogtam mikor bementem a szobámba. Jó volt belegondolni, hogy Balázs nem olyan bunkó és csak azon a koncerten volt rossz napja...