Valóra vált álom (AFC)

Nagyon köszönöm!!!

2010. júl. 15. 16:46 - írta Morkunka

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

1. Rész: Költözés

2010. máj. 3. 9:51 - írta Morkunka

Előre is köszönöm annak aki elkezdi olvasni az újabb AFC-s történetemet. Remélem ennek is olyan sikere lesz mint az előzőnek...És tudjátok...tessék komizni ;)

****************************************************************************************

-Noémi! Siess kérlek!-kiabált anya a földszintről.

-Azonnal!-kiabáltam vissza mikor éppen az utolsó táskát akasztottam magamra. Anya összeköltözik az újdonsült barátjával és így persze engem is magával cipel...
Persze nem bántam mert bírtam az ürgét csak fura volt hozzászoknom az új házhoz meg minden. És állítólag volt egy fia akit még életemben nem láttam...

Kinyitottam a volt szobám ajtaját, még egyszer hátranéztem majd nagy levegővétellel elindultam a lépcsőn. Az egyetlen mázlim az volt, hogy Pesten maradunk és még sulit sem kell váltanom.

-Mehetünk?-kérdezte anya miközben megsimogatta az arcom.

-Persze!-mosolyogtam.

-Remek!-mondta és kimentünk a házból ami eddig az otthonunk volt. Végleg bezárta majd beszálltunk Sanyi kocsijába.

-Sziasztok!-üdvözölt minket mikor beszálltunk.

-Szia!-mondtam.

-Szia drágám!-nyomott anyám puszit a szájára. Örültem, hogy végre megint boldog. Apám még akkor halt meg mikor kicsi voltam. Katona volt és a fronton egy kézigránát ölte meg...

-Várod már a találkozást?-fordult felém Sanyi.

-Milyen találkozást?-értetlenkedtem.

-Még nem mondtam neki...Szerintem jobb ha meglepetés...-mosolygott anyu.

-Miről van szó?-akaratoskodtam de ők előre fordultak és Sanyi vezetni kezdett. Hiába faggatóztam mind hiába volt. Nem árulták el, hogy kivel kéne találkoznom még akkor sem ha könyörögtem...

Aztán a végén leparkoltunk az új házunk előtt és a látvány lebilincselt. Nagyon szép és hatalmas ház volt, hatalmas kertel ami tele volt fákkal és virágokkal.

-Tetszik?-ölelte át a vállam Sanyi.

-Nagyon szép!-mondtam áradozva és ránéztem.-És áruld el, hogy kivel kell találkoznom...-unszoltam boci szemekkel.

-Este úgy is megtudod!-nevetett majd bementünk a házba. Becipeltük a bőröndöket majd lehuppantam egy székre.-Noémi, a szobád a másodékon a lépcsőtől balra... Veled szemben lesz Balázs szobája és kettőtök között egy fürdő...

-Balázs?-vontam fel a szemöldököm.-Az meg ki?

-A fiam...-kuncogott újra.-Segítsek felvinni a cuccod?

-Áh, nem köszi...Egyedül is megy...-mosolyogtam és felkaptam a cuccaim és felvonszoltam  magam a harmadikra. Bementem a bal oldali szobába és nyitva maradt a szám. Hatalmas volt, legalább akkora mint az előző házunk nappalija. Hatalmas franciaágy, nagy szekrény, éjjeliszekrény és egy erkély aminek az ablakán fehér muszlinfüggöny volt. Ledobtam a földre a cuccom és kitártam az ajtót meg az ablakot. Kimentem az erkélyre és mély levegőt vettem. Délután négy óra volt és a nap a másik oldalon sütött aminek örültem, hiszen nem fogok megsülni.
Beláttam az egész utcát, sőt még a belváros egy-egy házát is szemügyre tudtam venni.
Aztán bementem és pakolni kezdtem. Az első dolog amit kivettem egy CD-lejátszó volt. Gyors összeszereltem majd beraktam a kedvenc CD-m. Hagytam, hogy Curt Cobain csodálatos hangja átjárjon miközben a ruháimat hajtogattam a szekrényembe. A kockás ingek, bő színes pólók és farmerok "százai" után áttértem az egyszerű farmerszoknyákra majd a majdnem húsz pár színesebbnél színesebb dorkómra.

Talán este hat lehetett mikor végeztem az összes ruhámmal. Rávetettem magam a következő bőröndre és kivettem a dísztárgyakat meg képeket. Teleraktam a szabad polcokat ezekkel a tárgyakkal és a kedvenc könyveimmel.

-Szabad!-mondtam mikor valaki kopogott az ajtómon.

-Na... látom ki is pakoltál...-mosolygott anya és leült az ágyamra.

-Igen...És mit ne mondjak ez a szoba csodálatos!-ujjongtam.

-Örülök, hogy tetszik de félek, hogy nem sokáig fogsz örülni...

-Miért?-csodálkoztam.

-Ha megtudod, hogy ki a fia Sanyinak...-hajtotta le a fejét.-Tudom mennyire kiakadtál egyszer rájuk az egyik koncerten mikor bunkó módon elküldtek...

-Miről beszélsz?- kérdeztem nemértően de a szívem már sejtett valamit hiszen hevesen vert.

-Tényleg nem raktad össze?...Szóval a neve Fekete Balázs...

-Igen...azt gondoltam...Hiszen Sanyi is Fekete Sándor és mondta, hogy Bal...-mondtam volna tovább de akkor leesett a tantusz...A szívem majd kiugrott a dühtől és csalódástól.

-Haragszol rám?-kérdezte.

-Most hagy maradjak egyedül...-mondtam gépiesen magam elé.

-Rendben de csak, hogy tudd Balázs már itt van és veled szemben lakik...-mondta majd kiment. Én csak bámultam magam elé és egyre csak az az este járt a fejemben amikor csalódtam az egész bandában...
Éppen egy koncert után vártam a dedikálásra és végre sorra kerültem. Mosolyogtam meg minden de ők úgy beszéltek velem mint valami leprással. Mintha tökre unnák ezt az egészet...Nagyon megbántottak hiszen még egy képet sem voltak hajlandók csinálni...Oké...Lehet, hogy csak fáradtak voltak és ezt megértem, de akkor sem így képzeltem el a találkozást a volt kedvenc bandámmal...

-Noémi!-hallottam lentről a kiabálást. Nagyot nyeltem, felkeltem a földről és elindultam lefelé. Lassabban mentem mint eddig valaha életemben. Nem akartam megbántani Balázst hiszen nem ismertem, de sajnos hajlamos voltam az ilyenekre ha valakiben csalódtam még ha csak esetleg véletlenül is.

-Noémi??-jött az újabb kiabálás.

-Megyek már na...-mondtam mikor már az elsőn voltam. Lementem a lépcsőn, be a nappaliba és ismét szemtől-szemben álltam vele...