30. Rész : Seb, amit csak a másik tud begyógyítani
2010. aug. 17. 12:58 - írta MorkunkaCímkék: AFC, Antifitnessclub, Balázs, Feka, love, Máté, Miki, Noémi, Peti, Szerelem, Tomi, valóraváltálom
Búcsú!!
Hát ez lenne a történet befejező része!!! Remélem azért nem harapjátok le a fejem! Egyszerűen csak nem tudom, hogy folytatni és úgy gondoltam, hogy az, hogy mindketten szeretik egymást elég boldog befejezés :)
Áh, csajok boldog vagyok, hogy komiztatok!!! Bocs, hogy eddig nem írtam de nem volt időm... Tényleg sajnálom!!! :S
És kérlek olvassátok ez a következő bejegyzésnek a kék részét! ( a többit is elolvashatjátok XD csak most az a fontos) ----------> http://my-life.blogzona.hu/archives/2010/08/17/Sokminden_igy_egyszerre/
*****************************************************************
( aláfestő zene, most ez a kedvencem és ezt hallgattam miközben írtam. Remélem jobban meghatódtok)
Mikor elmentettem az új bejegyzést, felsóhajtottam é szomorúan néztem rá Balázsra. Ő csak a falat bámulta és láttam a szemében a szomorúságot amit én okoztam. Éreztem, hogy a könnyek a szemembe futnak így elfordultam és újra a gépre szegeztem a tekintetem, hogy nehogy meglássa. De sajnos nem bírtam bent tartani őket így felzokogtam és kirohantam a szobából mert utáltam ha így látnak.
Átrohantam a fürdőbe és leültem a földre és igyekeztem csendben zokogni. Nem akartam megbántani, nem akartam fájdalmat okozni neki. Hülye voltam. Nem lett volna szabad ilyen hülyeségeket írnom olyan helyre ahol mindenki láthatja... Nem akartam, hogy lássa, nem akartam, hogy miattam szenvedjen. Ez elviselhetetlenebb volt mint mikor azt hittem nem szeret. Érezni, hogy olyat bántasz aki számodra a legkedvesebb az egész világon, elviselhetetlen volt.
Abban a pillanatban ott akartam meghalni. Nem akartam bántani. Pedig ezt tettem és az arca... Ó istenem az az elgyötört tekintet... Az a fájdalom és kín amit akkor láttam mikor a kamion majdnem elütött és a kórházban voltunk.
- Noémi? - hallottam meg a hangját miközben az ajtó kinyílt. Nyeltem egyet és szaporán törölgetni kezdtem a nedves arcom, nehogy bármi bizonyítéka maradjon annak, hogy sírtam. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt ami nem nagyon sikerült.
Balázs leült és megfogta a felhúzott lábamat, hogy nézzek rá. De én elfordultam. Nem akartam, hogy így lásson.
- Mi a baj? - kérdezte csendesen miközben maga felé fordította az arcom. Látszólag nem lepte meg a kinézetem.
De hiába kérdezett nem voltam képes válaszolni. Ha megszólaltam volna a könnyeim megint kifolytak volna. De persze ahogy ez eszembe jutott ismét sírtam. Akaratom ellenére oda borultam ahol biztonságban éreztem magam. És ez Balázs karjai közt volt.
Szorosan magamhoz öleltem és teljesen eláztattam a pólóját. Közben egyre csak azt hajtogattam, hogy; " Ne haragudj!" " Sajnálom!" " Nem akartam!". Ő csak csendben tűrte amit teszek és a karjait körém fonta. Simogatta a hátam és folyton a nyakamba csókolt.
- Mi a baj? Miért kéne haragudnom? - tolt el végül és az arcom simogatta.
- Én... én... nem akartalak... bántani... - nyökögtem de többször is elcsuklott a hangom.
- Istenem, Noémi... - sóhajtott és megölelt. - Ez mindkettőnknek fáj, mert mindketten hibáztunk... De vége! Az a lényeg, hogy most mindketten itt vagyunk egymásnak és szeretjük egymást! Szeretlek és nem akarlak elveszíteni még egyszer! - mondta és megint eltolt. Én csak sírni tudtam a szavaitól. Igaza volt, de nekem attól még fájt ez az egész. Hiába voltunk ott egymásnak, a sebek nem gyógyulnak be olyan hamar. Idő kell mindkettőnknek. De a sebeket csakis az tudja begyógyítani ha ott vagyunk egymásnak.
- Soha ne menj el! - bújtam ismét hozzá. A felsője már teljesen átázott a könnyeimtől de nem érdekelt.
- Nem lennék rá képes! - mondta majd az ajkait az enyémekre tapasztotta. Éreztem a könnyeim sós ízét, az édes szerelmet, a lángoló szenvedélyt, a nyomasztó fájdalmat és a keserű megbánást.
Éreztem, hogy mindketten tudjuk, hogy mekkora szükségünk van a másikra és, hogy ennek soha nem lesz vége.
- Gyere! - mondta gyengéden és felhúzott a földről. - Mutatok valamit. Csak, hogy nehogy azt hidd, hogy én olyan ártatlan vagyok! - mondta és bevezetett a szobámba. Ott leült a gép elé és gépelni kezdett. Aztán a net egy blogos oldalt adott ki.
- Ezt, hogy érted? - kérdeztem mire az ölébe húzott és a képernyőre szegezte a tekintetét, majd újra rám.
- Én is írtam dolgokat, a blogomra... Tomi ebből jött rá, hogy én min megyek keresztül és, hogy neki nincs esélye...
- Oh... - motyogtam és olvasni kezdtem.
"Fájdalom"
"Egyáltalán nem értem saját magam. Szeretem az életemnél is jobban és mégis képes vagyok a lehető legtávolabb kerülni tőle. Képes vagyok olyannal együtt lenni aki iránt semmit nem érzek. Képes vagyok ezt mind ezért megtenni mert a barátom képtelen belátni, hogy semmi esélye Noéminél.
De mégis mit tehetnék? Mi lehetne erre a megoldás? Tudom, hogy megbántom vele, de tudni fogja, hogy így jobb..."
" NEEEEE!!!"
Komolyan mondom, hogy ez a lány nem normális! Képes lett volna megölni magát amiatt amit tettem. Hát tényleg nem látja, hogy mit érzek? Komolyan nem veszi észre?
De talán jobb ha mindketten szenvedünk. Utána el tudjuk engedni egymást...
Akkor talán minden jobb lesz... De akkor is, hogy lehet ilyen hülye, hogy nem hiszi el nekem, hogy szeretem?
Aj anyám! Nekem ezzel nem szabadna törődnöm... De hát mit tehetnék ha nem tudok szabadulni tőle? Ő az életem! Ő az akit mindig is szeretni fogok! Ő az egyetlen és az igazi! Ő az aki iránt olyat érzek mint még senki iránt... Ő az..."
A könnyek persze megint a szememet szúrták és most sem sikerült visszatartanom őket. Balázsra néztem aki szintén az én arcomat fürkészte. Nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Úgy csókoltam mint még soha. Azt akartam, hogy érezze, hogy mennyire szeretem. Hogy amiket nem tudok szavakkal elmondani az is benne legyen.
VÉGE!
29. Rész : Kísért a múlt
2010. aug. 9. 8:55 - írta MorkunkaHát sziasztok!
Először is ne haragudjatok, hogy eddig húztam, csak nem voltam olyan állapotban, hogy jó részt bírjak hozni és most sem vagyok benne biztos, hogy sikerrel járok ezen a téren...
SiSSoXDDD !
Hát esküszöm bekönnyeztem még a gondolatra is, hogy egy klub nekem XD Jól esik, de ez nem túlzás??? Ennyire nem vagyok jó...
Ninci!
Hát... Örülök, hogy éhes leszel... minden értelemben XD Amúgy meg úgy eltűntél... Mondtam valami rosszat???
Sandy
dodysz!
Örök hála amiért ajánlod a blogom! Én ennek csak örülni tudok ( amit jobb ha nem láttok XD) Szóval nagyon köszönöm!!!
AFCVivikee!
Nagyon köszi! És én is nagyon várom a te blogod perverz folytatását XD
ღ°•.♥.•°ღ Mínea ღ°•.♥.•°ღ
- Hú, ez finom volt... - dőlt hátra a hasát fogva.
- Szerintem is... - értettem egyet. Balázs odahajolt és puszit nyomott az arcomra. Én persze azonnal viszonoztam. Mikor elhúzódtam láttam a szemében, hogy mit szeretne... Elmosolyodtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Éreztem ahogy a vágy úrrá lesz rajtunk és Balázs óvatosan elfektet a kanapén. A csókom még szenvedélyesebb lett a gondolatra, hogy mindjárt meztelenül láthatom...
- Ugye tudod, hogy imádom a hatalma pólóidat... - súgta miközben a keze becsúszott a Nirvanás pólóm alá.
- Miért is? - kérdeztem értetlenül de alig lehetett hallani, mert annyira be voltam már indulva. Mondjuk ki ne lenne ha egy ilyen fantasztikus férfi csókolgatja a köldöke környékét?
- Mert... Nem is tudom, csak olyan szexi vagy benne! - mondta végül. A szája már a mellem "peremén" járt amitől késztetést éreztem, hogy közelebb húzzam.
- Persze... - motyogtam mosolyogva és a hajába túrtam mikor a mellem már nem takarta semmi és ő megnyalta.
- Hidd el... Amikor tudod, hogy egy törékeny, csodálatos test rejtőzik alatta... nem is tudod milyen izgató, alig várja az ember, hogy megszabadítson tőle! - éreztem ,hogy elmosolyodik majd lehúzta a pólót és a nyakam kezdte csókolgatni.
- Hát ez is elég zavaró... - mosolyogtam és elkezdtem lehúzni a pólóját. A mosolya még szélesebb lett és mikor megszabadítottam a felsőtől a szemembe nézett. A tekintete perzselt és a melegség elöntötte az egész testem.
- Szeretlek! - mondta és még mindig a szemembe nézett. Megremegtem a szavaitól és megsimogattam az arcát. Annyira helyes volt... Annyira tökéletes, és hihetetlen, hogy hozzám tartozott és nekem mondta, hogy szeretlek.
- Én is szeretlek! - mosolyogtam és megcsókoltam. Sokkal gyengédebben mint az előbb, de ő sem akart sietni. Lágyan, lassan csókolt, de mégis tele szenvedéllyel és féltéssel.
Egyszer csak a derekam alá nyúlt és felkapott ahogy a menyasszonyokat szokták és elindult velem az emeletre. Nem mondott semmit de nem is zavart. Belebújtam a karjaiba és a nyakába fúrtam az arcom és élveztem az illatát.
*** *** *** *** ***
- Nem is értem, hogy hogy voltam képes távol tartani magam tőled... - mondta mikor a szobájában feküdtünk az ágyon.
- Ne! Ne beszéljünk erről! - ellenkeztem azonnal. Még az ágyban is felültem. Utáltam mikor felhozza a múltat, annyira felkavaró volt. Eszembe jutott, hogy nem voltam boldog és ez elszomorított.
- Ne haragudj! - simogatta meg az arcom.
- Nem haragszom ha többet nem említed! - mosolyogtam rá. Erre persze ő is elmosolyodott.
- Megjöttünk! - hallottuk lentről a kiabálást. Balázzsal felkeltünk is ruha után néztünk, hogy le tudjunk menni.
- Na király... Lent maradtak a pólók... - mondtam kicsit zavartan.
- Úgy tűnik - mondta de ő csak kuncogott. Megforgattam a szemeimet és átmentem a saját szobámba. Elővettem egy másik Nirvanás pólót és belebújtam. Kisétáltam a szobámból és Balázzsal kézen fogva mentünk le.
- Hány Curt Cobainos pólód van? - nézett rám nagy szemekkel, hiszen ez már vagy az ötösik volt amit látott rajtam.
- Ő... a pulcsi is számít? - kérdeztem mosolyogva. Ő csak türelmesen várta a válaszom. - Hát kb hét póló és három pulcsi...
- Wow... - mosolyodott el. - Azt hiszem megvan a kedvenc együttes...
- Hát igen. Őt még ti sem tudjátok lekörözni!
- Hé, áú... ez fájt! - mondta játékosan és úgy csinált mintha gyomorszájba vágtam volna.
- Bocs édes... Az igazság néha fáj! - mosolyogtam még mindig.
- Ezt még visszakapod! - fenyegetett de közben fülig ért a szája ami nem igazán adott hitelességet neki.
- Aha, legyen úgy! - kuncogtam mikor éppen leértünk. - Sziasztok! - adtam puszit az ősöknek.
- Sziasztok! - mondták.
- Hali! - köszönt Balázs is.
- Na milyen napotok volt?
- Hát nehéz... Ráadásul egy pár gép teljesen fuccsba ment így ki kell cseréltetni. Remélem azért az anyag megvan rajta... - sóhajtott Sanyi.
- Hát azért biztos csináltak biztonsági mentéseket... - mondta Balázs.
- Hát reméljük... Mert ha a szerződések elvesztek az nagyon nagy gáz lenne... - mondta anya is kétségbeesetten. Sajnáltam őket... Igazából Sanyinak egy lemezkiadó cége volt, fiatal tehetségeknek adott lehetőséget, hogy megpróbálják. A céget az után alapította, hogy az AFC - nek kezdett beindulni a szekere és lehetőséget kaptak, hog egy lemezt készítsenek, majd klipet.
- Pizza szagot érzek! - szimatol bele a levegőbe Sanyi játékosan.
- Aha, hagytunk nektek is! - kuncogtam mire felcsillant a szemük. Biztos baromi éhesek voltak.
- A nappaliban van! - utasította őket Balázs aki szintén nevetett. Anyuék persze azonnal rávetődtek a kajára mi pedig visszamentünk a szobámba. Leültem az asztalomhoz, a laptophoz, hogy kicsit megnézzem mi újság a nagyvilágban...
- Mit szólnál ha valamikor megnéznénk egy filmet? - kérdeztem Balázst aki az ágyamról figyelt.
- Úgy érted moziban? - kérdezte mosolyogva.
- Aha... Szívesen megnéznék pár filmet... - mosolyogtam rá. Bejelentkeztem MSN-re meg megnyitottam a Neont, hogy írhassak egy kis blogot.
- Én benne vagyok! Nézd meg miket játszanak és akkor holnap elmegyünk! - mondta.
- Oké! - értettem egyet. - Mit szólsz a Varázslótanonchoz? - kérdeztem.
- Az király... Úgy is meg akartam nézni! - mondta és még mindig csak nézett és nézett... Jaj anyám azok a szemek. Van ember aki ellen tud állni ennek?? Szerintem nem igazán.
Így fogtam magam felálltam és rávetettem magam. Egy kicsit megleptem, de attól még élvezte, hogy a csípőjén ülök. Hát én is élveztem. Lehajoltam és szenvedélyesen megcsókoltam majd elengedtem és felálltam. Leültem a géphez és még csak véletlenül sem néztem Balázsra.
- Hogy te milyen szívtelen vagy... - morgolódott én meg csak mosolyogtam. - Így itt hagyni? - ezt már a közvetlen a fülembe suttogta amitől megremegtem és elkapott az a fura borzongás.
- Aha! - mondtam mikor kicsit összeszedtem magam.
- Gyere vissza!! - kérlelt halkan elmosolyodtam. De én csak bejelentkeztem a blogomra. A mosoly azonnal lefagyott az arcomról mikor rájöttem, hogy mi volt az utolsó bejegyzésem.
" Elegem van belőle. Egy utolsó szemét aki nem is törődik az emberek érzelmeivel! Hazudott és ezzel örökre összetörte a szívemet... Nem akarok nélküle élni. Nem akarok létezni ha nem érezhetem újra a karjait magam körül. Nem akarok nélküle levegőt venni. Érezni akarom az ajkait az enyémen, érezni akarom az illatát, a közelségét érezni akarom, hogy... szeret.
Nem akarok többet létezni hiszen ezek nem lehetnek az enyémek. Vége van! Vége ahogy az életemnek is, Ahogy lesz rá lehetőségem..."
Nem akartam előtte megnyitni de teljesen elfelejtettem és rutinból kattintottam, hiszen láttam, hogy mennyi komment érkezett. De mikor eszembe jutott és ki akartam lépni akkor megállította a kezem és az egészet elolvasta. Éreztem ahogy a testéből kihuny az előző öröm, és lelkesedés. Éreztem ahogy a teste meggörnyed mellettem és szomorú lesz.
- Balázs én...
- Sajnálom! - szakított félbe. - Tényleg nem...
- Hagyd abba! - ezúttal én szakítottam félbe őt. - Ez már a múlt... Már rég ki kellett volna javítanom, kitörölnöm vagy valami!
- Ne töröld ki! Sajnos ez is része a kapcsolatunknak... És hiába törlöd ki a bejegyzést, a nyomok megmaradnak! - mondta komolyan. Igaza volt de ezt akkor sem kellett volna látnia. Gyorsan elléptem az oldalról és megnyitottam egy új bejegyzést. Tudtam, hogy nem nézi de nem baj. A lényeg az volt, hogy most már leírtam, hogy hogyan alakultak a dolgok és, hogy minden rendben van.
Kicsit rossz volt, hogy nem írhattam bele ki az akit ennyire szeretek. Sajnáltam, hogy nem tudathattam mindenkivel, hogy milyen fantasztikus barátom van... De hát nem akartam bajba keverni...
28. Rész : Pizza
2010. júl. 31. 16:35 - írta MorkunkaSziasztok!
Hát istenem... Mikor olvastam a komikat akkor bekönnyeztem... Nekem van egy Fanom?
Na ne szórakozzatok velem... Én ezt nem tudom elhinni... Ilyen nincs...
És nyugodtan ajánljátok ismerősöknek a blogot! Én csak boldog vagyok ha minél többen szeretitek amit írok, hiszen ettől én leszek a világ legboldogabb embere!!!!
És azt hiszem nem tudok szebb szót annál, hogy KÖSZÖNÖM és SZERETLEK titeket!!! :)
************************************************************************************
Nem tudom meddig rajzolgattam de teljesen befejeztem és egy idő után azon kaptam magam, hogy feleslegesen húzogatom a szént a lapon. Felsóhajtottam és elégedetten dőltem hátra, hogy szemügyre vegyem. Tetszett! Szerintem az egyik legjobb rajzom volt... Mondjuk ha érzésből rajzoltam mindig jobban sikerült.
Teljesen elmerültem Balázs szép szemeiben és már a zenét sem hallottam ami a fülembe szólt. Csak a gondolatok és az emlékek hangja járt a fejemben ami mosolyt csalt az arcomra.
- Ez nagyon szép lett... - súgta valaki a fülembe és simogatta végig a nyakam. Kicsit összerezdültem mert nem vettem észre mikor tűnt el a fülhallgató.
- Köszi... - néztem Balázsra mosolyogva.
- Mióta vagy itt? - ült le a napágyra miközben végig engem nézett.
- Mióta bejöttem mert neked randid volt... - mosolyogtam és az ölébe ültem. Belefúrtam a nyakába az arcom és mélyet lélegeztem, hogy érezhessem az illatát.
- Ó, értem... - ölelt át szorosan és a hajamba puszilt és ott is tartotta az arcát. - Hiányoztál... - mondta végül.
- Te is nekem! - bújtam még közelebb. - És amúgy mit kellett csinálnod? - kérdeztem mosolyogva.
- Vidámparkban voltunk... Bikán is ültem... - hallottam, hogy mosolyog.
- Látom jól érezted magad! - néztem rá mosolyogva.
- Igen... Nagyon jó volt... Bár közel sem olyan jó mint ha veled lettem volna... - mondta és kisimított egy tincset az arcomból.
- És? Kivel találkoztál? - kérdeztem kicsit félve.
- Szépségkirálynővel... - mondta zavartan.
- Ó... - mondtam és igyekeztem elnyomni a zavaromat.
- Ne aggódj! - mosolyodott el mikor meglátta az arcom. - Szerintem te milliószor szebb vagy... - mondta kedvesen.
- Na persze! - forgattam meg mosolyogva a szemem és felálltam és őt is magammal húztam. - Inkább kajáljunk valamit! - mondtam és behúztam a szobámba.
- Ühüm - húzott szorosan magához és a fenekemre csúsztatta a kezét. - , téged! - csókolt meg olyan szenvedéllyel mint még soha. Nem egészen értettem, hogy most miért ilyen, de nem is érdekelt mert baromira jó volt.
- Én valami ebéd félére gondoltam... - mosolyogtam mikor elengedett.
- Ja... Akkor gyere... - akarta elindulni de elkaptam a kezét.
- Na... Nem kell sietni... - mosolyogtam és amint újra összesimult a mellkasunk megcsókoltam. Sokkal lágyabban mint ő de szerintem élvezte... És én is...
A közelében lenni, csókolni, szeretni és óvni. Ennél jobb dolog nem is létezett az életben.
- Szóval akkor? Mit is akarunk enni? - mosolygott még mindig a karjaiban tartva engem.
- Nem tudom mi van... De nekem mindegy... - mondtam miközben lefelé indultunk.
- Akkor rendelek pizzát... - kulcsolta össze az ujjainkat.
- Rendben! - mondtam és örömömben ugrottam egyet... Tisztára mint egy ovis. Balázs elővette a telefonját és hívni kezdett. Megrendelte a kaját mi meg türelmesen vártuk a nappaliban.
- Úgy tűnik Tomit is befogták... - nevettem mikor összebújva a TV-t kapcsolgattam és a Váratlan párosra lyukadtam ki. Éppen Tomit és Adrit párosították és Tomi Adának csinált bundás kenyeret.
- Igen... - nevetett Balázs is. Igazából nem nagyon figyeltem a TV-re. Sokkal inkább lefoglalt az, hogy Balázs szorosan maga mellé húzott és, hogy a derekam simogatta. Én a mellkasára hajtottam a fejem és élveztem egyenletes szívdobbanásait amik ha megsimogattam felgyorsultak. Lehunytam a szemem és csak mosolyogtam.
Nem lehetett pontosan szavakkal leírni azt, hogy mit is éreztem mikor vele voltam. Talán a lelki békesség, nyugalom, boldogság volt a legjobb leírás. Az amikor a mellkasodban érzel valamit mikor mellette vagy... Valami furcsa érzés tombol benned amit szerelemnek hívnak. De ez annyira nem fejezi ki pontosan, hogy mi az...
Bármit megadnál érte, teljesen megbízol benne és ő is benned. Csak a jelenlétében érzed magad egésznek és minden apró pontról az életedben beszámolnál neki...
Szerelmes voltam... Sokkal jobban mint eddig bárkibe. Az amit Máté iránt éreztem nem volt semmi... Még ha tudom is, hogy őt is szerettem...
De az emberek mindenkit máshogy szeretnek... Nem lehet minden embert ugyanúgy szeretni hiszen az mindig eltér egy kicsit. Valamiért mindig más.
- Kicsim, itt a pizza... - suttogta valaki miközben az arcom simogatta.
- Hmm? - nyitottam ki a szemem. Rájöttem, hogy már nem Balázs karjaiban vagyok hanem a kanapén fekszem ő pedig előttem térdel.
- Elaludtál és közben megjött a pizza... - magyarázta mosolyogva.
- Ühm... Együnk... - ültem fel, hatalmasat ásítottam és nyújtózkodtam. Balázs leült mellém és felnyitotta a dobozt amiből kiáradt a meleg pizza illata nekem meg beindult a nyálelválasztásom. - Hmm... De jó az illata! - szippantottam egy mélyebbet. Balázs csak elmosolyodott és kirakott nekem egy szeletet egy tányérra majd a kezembe adta. - Köszi! Jó étvágyat!
- Nincs mit és viszont... - mondta és beleharaptunk a fincsi csirkemelles, tejfölös, kukoricás, sajtos pizzába... Isteni volt és csak most vettem észre, hogy mennyire éhes voltam. Olyan hamar befaltam a hatalmas szeletet, hogy Balázs is csodálkozva nézett mikor a következőért nyúltam.
- Éhes vagyok... - mosolyogtam rá.
- Azt látom... - nevetett.
- Na szép... még ki is nevet mert szeretem a hasam... - mondtam játékos sértődöttséggel.
- Csak aranyos vagy! - puszilt meg.
- Akkor jó! - mosolyogtam és én is megpusziltam. Folytattuk az evést és én sokkal többet ettem mint máskor... De baromira jól laktam.
- Hú, ez finom volt... - dőlt hátra a hasát fogva.
- Szerintem is... - értettem egyet. Balázs odahajolt és puszit nyomott az arcomra. Én persze azonnal viszonoztam. Mikor elhúzódtam láttam a szemében, hogy mit szeretne... Elmosolyodtam és egyszerre csókoltuk meg egymást. Éreztem ahogy a vágy úrrá lesz rajtunk és Balázs óvatosan elfektet az ágyban...
******************************************************************
Ha van kedvetek nézzetek be a többi blogomra is! Ott is várom a komikat!!! Pux :)
http://afcszerelem.blogspot.com/
http://twilightsagamashogy.blogspot.com/
http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/
Ja és hogy folytatódjon a kövi rész??? Legyünk kicsit perverzek... megint???
27. Rész : Váratlan páros
2010. júl. 25. 17:41 - írta MorkunkaCímkék: AFC, Antifitnessclub, Balázs, Feka, love, Máté, Miki, Noémi, Peti, Szerelem, Tomi, valóraváltálom
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a komikat, boldog vagyok, hogy tetszik... Ilyenkor mindig meghatódom!!! :)
AFCvivikeee!
Kedves vagy, hogy ezt mondtad, de nem hiszem, hogy lenne ideje arra, hogy az én agyszüleményeimet olvassa... És nem hiszem, hogy annyira tehetséges lennék, hogy látnia kéne... :) De nagyon köszönöm, hogy így gondolod!! :)
*****************************************************************************************
Teljesen kimerültem ahhoz képest, hogy reggel volt és az ágyamban heverésztem. De hát egy ilyen fürdőzés után... és ami utána volt, mindenki kimerülne.
- Ez jó ötlet volt... - mondta Balázs miközben a vállam simogatta.
- Szerintem is... - mosolyogtam és megpusziltam a mellkasát. - Kár, hogy az én ágyam ilyen kicsi...
- Szerintem baromi jól megoldottuk a helyzetet... - mondta.
- Az igaz... - mondtam és halkan kuncogtam.
- Mennyi az idő... - kezdett keresgélni az éjjeliszekrényemen a telefonja után.
- Ő várj... - álltam fel az ágyból és kezdtem keresni a nadrágját. Átmentem a fürdőbe, ahol megtaláltam mindent. - Megvan! - léptem be a telefont lóbálva.
- Ilyen belépőt gyakran produkálhatsz! - mosolygott rám miközben felült. Éreztem, hogy piros lettem és lehajtott fejjel lépdeltem az ágyam felé majd lehuppantam mellé.
- Tessék... - adtam oda a telefont.
- Köszi... - dobta félre és húzott magára. Elmosolyodtam és eltolta magamtól.
- El fogsz késni! - mondtam
- Nem érdekel... - suttogta és megcsókolta a nyakam.
- Hát Tomiékat biztos érdekli majd...
- Nem hiszem mert nem hozzájuk megyek... - mondta és hirtelen komoly lett a hangja.
- Akkor? - néztem rá csodálkozva.
- Váratlan páros... - mondta nekem meg kiülhetett a kétségbeesés az arcomra mert megsimogatta. - Ne aggódj...
- Oké... - sóhajtottam.
- Biztos nem aggódsz? - kérdezte.
- Igen... - aztán leesett a tantusz. - Várj... Akkor idejönnek? Ada? Vagy Zola? - nyeltem nagyot.
- Zola... És igen... Kb... két óra múlva...
- Akkor én majd elhúzok... - mondtam.
- Szerintem nem kell. Majd addig bemész az én szobámba.
- Persze, hogy az enyémet forgassák? - néztem rá.
- Aha... - nevetett.
- Na nem... - löktem le mosolyogva. - Majd én itt maradok, te meg szépen összepakolsz a szobádban... - kuncogtam.
- Igen is anya... - nevetett majd feltápászkodott. Felhúzta a bokszerét és átment a szobájába. Mosolyogva mentem után, hogy segítsek a káoszt rendbe hozni ami ott uralkodott...
- Segítek... - mondtam mikor kérdően nézett.
- Hát az jól jön... - mosolygott és egy helyre kezdte pakolni a ruhákat. Én az asztalához mentem és a papírfecniket pakolgattam.
- Szerintem inkább te csináld ezt! Nem tudom mit lehet kidobni és mit nem... - sóhajtottam miközben végignéztem a papírokon. A legtöbb időpont és dátum volt amit nem akart elfelejteni.
- Oké... -mondta és odasétált hozzám. Adott egy hosszú puszit amitől megdobbant a szívem, majd gyorsan a ruhákhoz siettem. Összehajtogattam a viszonylag tisztának tűnő ruhákat a többivel meg átsétáltam a szennyesbe.
- Azt hiszem viszonylag tiszta vagyok... - mondta mikor visszaértem.
- Aha... viszonylag... - mosolyogtam és az ölébe ültem és hozzábújtam.
- Mi az? - kérdezte.
- Semmi... Csak itt jobb... - mosolyogtam és a mellkasának döntöttem a fejem.
- Hát nekem is... - mondta és megsimogatta a hátam. Lehunytam a szemem és eszembe jutott amikor Tomi SMS-e után is így ültünk. Elmosolyodtam és mély levegőt vettem, hogy érezhessem az illatát. Annyira megnyugtató volt, hogy a karjaiban lehetek... hogy a közelében vagyok...
- Szeretlek... - mondtam olyan halkan, hogy én is alig hallottam.
- Én is szeretlek! - jött a válasz amit egy gyengéd csók követett.
- Mikor jönnek? - kérdeztem mikor elengedte az ajkaimat.
- Talán egy fél óra még... - mondta a faliórára nézve.
- Értem... - mondtam kicsit szomorkásan. Nem akartam, hogy valami bomba nővel keljen eltölteni egy csomó időt... egy randin...
- Ugye nem rágod magad? - fordított maga felé.
- Dehogynem... - mosolyodtam el.
- Ajj... - csóválta meg a fejét.
- Ne mondj semmit! - mosolyogtam. - Én a szobámban leszek te pedig érezd jól magad! - pusziltam meg majd felálltam de ő visszahúzott.
- Hogy érezném jól magam ha nem veled vagyok? - húzta végig a száját az államon.
- Kedves vagy... - mondtam halkan. - De biztos kedves lány lesz... És jó buli... - mondtam. Tényleg így gondoltam de attól még féltem, hogy valami csúcs jó csajjal találkozik...
- Ha te mondod... - puszilt meg. - Viszont most mát készülnöm kéne... - mondta.
- Oké... Én addig bent leszek a szobámba.
- Oké... - csókolt meg majd kimentünk a szobájából. Ő a fürdőbe én meg be a szobámba. Kimentem az erkélyre a rajzállványommal és az össze szenemmel ami a készletemben volt.
- Francba... - morogtam mikor kényelembe helyeztem magam és a fülesem után akartam nyúlni. Bementem a szobámba érte majd zenét kezdtem hallgatni. Lerajzoltam a kilátást, és viszonylag jól is sikerült... Aztán elhatároztam, hogy Balázst is lerajzolom de ezúttal sokkal pozitívabban mint a múltkor.
Fogtam egy új lapot, felragasztottam a rajztáblára és rajzolni kezdtem. Először a vázlatot csináltam meg majd az arcát kezdtem kidolgozni. Először a szemeit, a szemöldöke vonalát, aztán az orrát és a száját. Az arccsontja és a füle volt a legnehezebb... De élveztem a kihívást, főleg, hogy egy ilyen helyes férfi arcát rajzolhattam...
Meg egy kicsit sikerült elterelnem a figyelmemet arról, hogy hol van és mit csinál, meg, hogy Zola és egy kamera van a házban... És, hogy randizni fog... nem velem... Igazából mi soha nem is randiztunk... És ez azért kicsit fura volt... Lehet, hogy el kéne mennünk moziba vagy valami hasonló helyre... Mondjuk vacsora?? De az, hogy néz kis, hogy én hívom el? Na mindegy... Akkor kezdünk mozival és akkor lehet rájön mit szeretnék! :)
Hali! :)
2010. júl. 24. 18:15 - írta MorkunkaCímkék: AFC, Antifitnessclub, Balázs, Feka, love, Máté, Miki, Noémi, Peti, Rajongók, Szerelem, Tomi
Sziasztok... Bocsesz, hogy nem új részt hoztam de készül... Igyekszem... már a fele kész van :)
Szóval gondoltam reklámozok egy sort XD Szóval ugye van az Amandás blogom és újabb részek folyamatosan vannak! Szeretném ha olvasnátok és írnátok komit! Sokat jelentene!!!! KÖSZI!!!
http://afcszerelem.blogspot.com/
És van egy új AFC-s blogom is amit nemrég kezdtem! És ott is nagyon várom a kommenteket mint mindig!!!:D
http://lisameetafc.blogzona.hu/
És van egy TH-s új blogom is, és ott is szívesen látok mindenkit akit érdekel!!!
http://emiliandtomlove.blogzona.hu/
26. Rész: "Életem legjobb csókja "
2010. júl. 18. 17:49 - írta MorkunkaNagyon a köszi a komikat!!! Remélem nem lesz gagyi a következő rész...
És új Amandás rész... Remélem komiztok ott is... Nagyon örülnék neki mert ha nem látom, hogy tetszene akkor mégsem fogom folytatni...
És a jővő héten nem valószínű, hogy leszek mert bébicsőszködnöm kell...Szóval türelem :)
http://afcszerelem.blogspot.com/
**************************************************************************************
Reggel apró puszikra ébredtem a testemnek azon részén ahol nem takart el a takaró. Elmosolyodtam és csukott szemmel élveztem tovább. Minden egyes puszival nőttek az emlékek száma a tegnapi nappal kapcsolatban.
Balázzsal végre minden rendbe jött... Együtt voltunk, lefeküdtünk, Tomi nem haragudott, anyuék ezt mind elfogatták... Halhattam az AFC új számait... És Balázs lenyúlta a cikkeimet.
- Még haragszom... - mondtam még ha nem is volt igaz.
- Mert hogy? - kérdezte és mikor kinyitottam a szemem láttam a döbbenetet az arcán. Annyira de annyira aranyos volt, hogy muszáj volt elnevetnem magam.
- Egy cikkről volt szó... - mondta és elfordultam. Ezzel a mozdulattal lecsúszott rólam a takaró és a felsőtestemet nem takarta semmi.
Balázs meg sem szólalt csak a felé fordított hátam kezdte simogatni. De nem is akárhogy... Éppen, hogy csak az ujjai hegyével érintett meg amitől éreztem , hogy az egész testem libabőrös lett. Akartam, hogy folytassa de a keze eltűnt. Mikor éppen meg akartam fordulni éreztem, hogy az ajkai a fülemhez nagy- nagyon közel vannak. Lehunytam a szemem és élveztem az illatát.
- Ne haragudj! - suttogta majd a keze ismét megtalálta a hátam és a derekam. Szorosan hozzám simult hátulról és onnan kezdte simogatni a hasam. Megint lángolni kezdtem és nem bírtam kinyitni a szemem vagy józan módon gondolkodni.
Szembe fordultam vele mire az orrunk összeért. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam és megpusziltam az orrát.
- Rád nem nagyon lehet... Főleg ilyen bocsánatkérés után... - mondtam és megpusziltam a száját majd elhúzódtam és a szemébe néztem. Láttam, hogy szinte azt mondja a szeme, hogy : "Még". Hát én megadtam és röviden megcsókoltam. Majd újra és újra egészen addig amíg a türelme tartott... Mert mikor ez elmúlt a nyelve azonnal keresni kezdte az enyémet, a kezei pedig felfedezőútra indultak a derekamon és benyúlt oda ahol még a takaró takart. Belemarkolt a fenekembe és úgy húzott magára.
- Akkor... Visszakapom őket? - kérdeztem zihálva mikor elengedett. Elnevette magát és újra megcsókolt de most azonnal rám feküdt és úgy kezdett kényeztetni az ajkaival. Nagyon örültem, hogy ekkora ágya van...
- Nem... - suttogta mikor rátért a nyakamra.
- Létszíves! - kérleltem és próbáltam ellenállhatatlan lenni... De nem hatottam meg.
- Majd ha már elküldtem megkapod... - mondta és mikor le akartam lökni magamról, hogy előkeressem a kulcsot, elkapta a kezeim és a fejem mellé nyomta. Erősen, de mégis gyengéden fogta a csuklómat és a nyakamról áttért a mellkasom és a mellem csókolgatására.
Feladtam... Nem volt erőm ellenkezni amit ő is érzett, mert a kezeit felcsúsztatta a tenyerembe és az ujjait összekulcsolta az enyémekkel. A mellemről ismét a nyakamra tért, majd fel a számhoz, amik már bizseregtek a vágytól, hogy újra megcsókolhassam. Mikor ezt megtette boldog borzongás futott át a testemen, az ajkamban pedig olyan érzés volt mintha több millió vékony tű szurkálná... Nagyon jó érzés volt és úgy éreztem soha de soha többet nem akarok elszakadni tőle, az ajkaitól, az illatától, a testétől...
Éreztem, hogy el akar húzódni így kiszabadítottam az egyik kezem és elkaptam a tarkóját és még inkább közelebb húztam. Aztán egy gyengéd mozdulattal átfordítottam és csókolni kezdtem. Sokkal szenvedélyesebben ahogy ő azt az előbb tette.
Most én fogtam le az ő kezeit és kezdtem kényeztetni a mellkasát apró puszikkal. Az egyetlen zavaró tényező a hajam volt, ami folyton odalógott... De mikor láttam, hogy Balázst kirázza tőle a hideg, engem sem zavart.
Eztán visszatértem azokra a fantasztikus ajkakra amiknél csak a lelkét imádtam jobban. Ó azok az ajkak... Amik mindig olyan gyengédséggel de mégis szenvedéllyel tele kényeztetnek...
De sajnos szédülni kezdtem. Elfogyott a levegőm. Búcsú képpen gyengéden beleharaptam az alsó ajkába és elhúzódtam. Éppen csak fél centire, de láttam, hogy mosolyog és barna szemei a tekintetemet keresik.
Átfordított, ugyanolyan gyengéden ahogy én az előbb. Rám nehezedett és kisimított egy pár tincset az arcomból. Olyan áthatóan figyelte, hogy belepirultam. Elmosolyodott majd megpuszilt.
- Szeretlek! - mondta végül. Most én mosolyodtam el.
- Én is! - mondtam. Lefeküdt mellém majd odahúzott a mellkasára és simogatni kezdte a derekam.
Ez a csók... soha nem csókolóztam még így senkivel... Azt hiszem ebben minden érzés benne volt. Minden vágy és szenvedély, gondolat és amit akartunk... Ez volt életem legjobb csókja.
- Mit csináljunk ma? - kérdezte öt perc merengés és simogatás után.
- Neked nem kell dolgozni? - fordultam felé kíváncsian.
- De... - sóhajtott.
- Mikor? - kérdeztem és megsimogattam a felsőtestét.
- Csak délután... Addig nagyon sok minden belefér... - nézett rám és a szemeiben megint megcsillant a vágy. Ezen halkan kuncogtam majd felmásztam és megint megcsókoltam.
- Először mondjuk... - játszottam a gondolkozót. - Egy kis zuhany?
- Remek... - bólogatott egyetértően.
- Aztán... egy kis... Mondjuk kaja? - kérdeztem mikor megkordult a gyomra. - Vagy előbb kaja?
- Azt hiszem együnk... értett egyet és kimásztunk az ágyból. felöltözött én meg átmentem a szobámba tiszta ruhát keresni. Végül egy rövid gatya és Nirvanás póló mellett döntöttem.
Balázs már lent volt és javában csinálta a reggelit, aminek nagyon remek illata volt. Azonnal lesiettem és hátólról átöleltem amitől cseppet sem lepődött meg.
- Hmmm, bundás kenyér, nyáááám... - mondtam és mikor segíteni próbáltam leintett.
- Te csak ülj le! - mosolygott és a székhez vezetett. Egy gyors puszit nyomott a számra majd kiszolgálta a reggelit és ő is leült velem szembe. Nagyon éhes voltam de azért fel álltam egy kis sajtért.
- Mit kérsz? - kérdezte mikor látta, hogy felálltam.
- Csak egy kis sajt... - mondta és a hűtő felé mentem de megelőzött és kivette.
- Elkényeztetsz... - csóváltam mosolyogva a fejem miközben elvettem a sajtot.
- Az a célom... - mondta miközben visszaültünk. Pár szelet sajtot vágtam a bundás kenyérre, hogy ráolvadjon aztán enni kezdtem. Kicsit zavarba jöttem mikor láttam, hogy Balázs engem néz.
- Kihűl a reggelid! - figyelmeztettem mosolyogva mire ő csak elmosolyodott és enni kezdett.
- Szóval sajttal eszed a bundás kenyeret... - állapította meg.
- Aha... Így sokkal jobb... - mondtam és felé tartottam a kenyerem. - Kostizd meg! - mondtam és ő mosolyogva harapott bele.
-Hmm... és tényleg... - mondta és ő is a sajt után nyúlt. Kuncogtam majd folytattam az evést. Ős is így tette. Párszor még rajta kaptam, hogy inkább engem néz mint az ételt és ettől zavarba jöttem. De végül csak nem kérdeztem rá, hogy miért teszi... Ha akarja majd elmondja...
- Gyönyörű vagy! - jelentette ki mikor befejeztük az evést. Még jó különben tuti félrenyelek.
- Öhm... Köszi... -hajtottam le a fejem zavaromban.
- És iszonyú aranyos vagy mikor zavarban vagy! - mondta halkan és a következő pillanatban már mellettem állt és felhúzott a székből. A karjaiban tartott, szorosan hozzám simult.
- Fürdés? - kérdeztem mosolyogva.
****************************************************************************************
http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/07/18/26_Reszhez_irt_bejegyzes/
