Valóra vált álom (AFC)

Nagyon köszönöm!!!

Komolyan nem jutok szóhoz... Az elmúlt három napban kb ötször kaptam meg ezt a díjat... Soha nem gondoltam, hogy jó író lennék és akkor jöttök ti  és az ellenkezőjét mondjátok...

Nagyon nagyon köszönöm!!!!

A díjat DaDa-tól (http://afc-story.blogzona.hu/) kaptam!!!!

Elvileg meg kéne neveznem 7 embert aki megkapja ezt a díjat, de annyit biztos képtelen leszek felsorolni mert amiket olvasok azoknak nagy részét már díjaztam. Így azoknak adom akiket pár napja találtam :) vagy máshol van blogjuk!!!

1. ♥Éicy Cuty♥ ( http://nikky-th.blogzona.hu/)

2. Szathmo( http://gerardrawson.blogzona.hu/ )

3. Ninci ( http://www.afc-stories-for-us.blogspot.com/ )

Hali!

Szóval az van, hogy holnap elutazom pár napra a Balcsira!!! Így hát nem tudok résszel szolgálni de remélem, hogy nem haragszotok XD

Szóval amint leszek hozom az újabb részt!!

Az Amandással kapcsolatban pedig annyit, hogy lehet kicsit átírom...az alaprészek maradnak...tehát mondjuk a 12. részben nagyjából ugyanaz lesz, csak sztem azóta fejlődtem írásilag és van egy csomó ütletem ahhoz kapcsolódva....Szóval aki olvaasta és azt várja, hogy ott folytassam ahol abbahagytam az is kezdjen bele az elejétől majd :)

Remélem tetszeni fog!!!! :)

http://afcszerelem.blogspot.com/

17. Rész: Logika

Jaj köszi a komikat! Örülök, hogy ezúttal többen írtatok!
Köszönöm!!!!

:)

*****************************************************************************************

A kórházban csak szótlanul ültünk egymás mellett. Küszködtem a könnyeim ellen. Nem akartam, hogy még egyszer úgy lásson.
Küszködtem és igyekeztem arra koncentrálni, hogy Mátéval majd boldog leszek...

Ettől a gondolattól csak rosszabb lett. Teljesen elfordítottam a fejem és az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam a sírást. De késő volt...Tudtam, hogy nem lehetek boldog már senki mellett...

A testem megvonaglott és csendes zokogásba kezdtem. Igyekeztem megfeszíteni a testem, hogy kevésbé remegjen de Balázs megfogta a kezem. El rántottam és nem néztem vissza rá. Aztán egyszer csak előttem volt és a két keze közé fogta az arcom, hogy biztos, hogy ránézzek.

-Figyelj rám!- kezdte komolyan. Nem akartam a szemébe nézni..Túl nagy fájdalmat okozott...- Nem akartam elmondani!

-Miről...Beszélsz?- kérdeztem de a hangom elcsuklott.

-Azt mondtam, hogy mi nem lehetünk együtt mert túl nagy ára van a kapcsolatunknak! Sok embernek okoznánk szenvedést, ha te és én együtt lennénk...Te meg erre azt kérted, hogy mondjam inkább azt, hogy nem szeretlek...De Noémi...Én ezt nem tudom kimondani...Szeretlek, érted? Mindennél fontosabb vagy nekem és csak azért kapok még levegőt mert élsz! Tudom, hogy soha nem lehetsz az enyém pontosan azért amit mondtam! Azt hittem ha lesz valakim akkor túl tudok lépni rajtad...De tévedtem!- mondta...Szinte már suttogott... Az szívem majd kiszakadt a helyéről a könnyeim még inkább folyni kezdtek és nem fogtam fel semmit...Nem tudtam, hogy akkor ez most mit jelent. Szeret de mással van? Velem akar lenni de még sem? Akkor most mi van??

-Horváth Noémi?- lépett mellénk egy orvos, papírokkal a kezében.

-Igen!- állt fel Balázs és megfogta a kezem.

-Jöjjenek velem!- mondta majd elindult vissza a vizsgálóba ahonnan kijött. Mi mentünk utána. Annyira össze voltam zavarodva, hogy per pillanat az sem érdekelt, hogy Balázzsal az ujjaink egymásba fonódnak.
Az orvos elővette a röntgent amit a fejemről csináltak, majd nézegetni kezdte.

-Nos...Szerencsére nem sérült meg...De azért a biztonság  kedvéért szeretnénk bent tartani egy éjszakára...Valószínűleg enyhe agyrázkódása van...- nézett rám aztán Balázsra.- Esetleg itt tud vele maradni?

-Mindenképpen!- mondta Balázs és megsimogatta a kezem. Én persze nem fogtam fel semmit az egészből. Még mindig le voltam blokkolva és nem értettem a mellettem álló alakot...Nem tudtam mit kezdeni azzal amit mondott és azzal sem amit most tesz...

-Remek...Akkor menjenek a recepcióra...Ott majd egy nővér elkíséri őket egy kórterembe!- nyitott ajtót az orvos. Én csak mint egy bábú mentem Balázs után és nem fogtam fel, hogy mit folyik körülöttem.
A következő amire emlékeztem az az, volt, hogy a kezembe nyomtak valami hülye hálóinget, hogy húzzam fel. Így tettem majd befeküdtem az ideiglenes ágyamba. Balázs egy pillanatra sem mozdult el mellőlem. Ott ült és fogta a kezem...Én csak bambultam magam elé, vagy éppen az egymásba fonódó kezeinkre ami végképp sötétséget idézett elő az elmémben.

-Hívd fel anyut légyszi...-mondtam gépiesen. Ő fél kézzel elővette a telefonját és tárcsázott. Amíg beszélt volt egy kis időm gondolkodni...De nem mentem sokra...Tényleg nem értettem miért kellett azt mondania, hogy szeret ha egyszer nem így van...Vagy ha igen, akkor, hogy miért van mással...Vagy már semmi sem igaz???Vagy van valami logika egyáltalán abban amiket tesz? Mégis miért okoznánk olyan nagy fájdalmat másoknak? Mégis miért olyan lehetetlen a mi kapcsolatunk ha szeretjük egymást...Vagy ez tényleg valami hazugság? De miért jó neki az  ha ezeket mondja? Miért jó neki az ha megöl? Egyáltalán miért mondta azt, hogy csak akkor kap levegőt ha élek? Talán meg akar halni?

-Istenem...- suttogtam. Teljesen megfeledkeztem, hogy nem egyedül vagyok...Sajnos megesett, hogy a gondolataimat hangosan kommentáltam...de most valahogy nem kellett volna...Nem akartam vele megbeszélni ezt az egészet...Csak jobban fájt volna és jobban összezavart volna...

-Mi a baj?- simogatta meg a kezem. Végre újra a valóságban voltam és elhúztam a kezem. Szomorúan nézett rám majd lehajtotta a fejét. Lehúzta az ágyamról a kezét és tovább bámulta a földet. Nem voltam hajlandó magyarázatot adni arra, amin gondolkodtam. Nem akartam erről beszélni hiszen valószínűleg azt is kihasználta volna.- Noémi...Kérlek mondd meg mi jár a fejedben!- nézett rám de én elfordultam. Ekkor jöttem rá, hogy őt bámulom.

-Nem...Akkor is csak bántanál...- mondtam szinte könyörgő hangon. Egy könnycsepp ismét lefojt az arcomon és persze ő meglátta.

- Soha nem bántanálak!- törölte meg az arcom.

-Mégis megtetted!- mondtam alig hallhatóan miközben könnyben úszó szemekkel néztem rá.

-De nem szándékosan!- állt fel és szinte rám feküdt.

-De megtetted!- mondtam kicsit határozottabban.

-Mégis mit vársz tőlem?- nézett rám szinte dühösen. Egy kicsit megilletődtem de aztán a sarkamra álltam.

-Azt, hogy magyarázz meg mindent! Mégis miért van az, hogy azt állítod, hogy szeretsz és mással vagy? Egyáltalán miért vagy mással? Miért teszed ezt velem? Miért nem lehet egyszerűen megmondani az igazat? Miért nem lehet együtt két ember akik szeretik egymást? Miért érdekel minket a másik ha ők sem törődnek velünk? Ők nem képesek hátrább lépni mikor látják, hogy a másik szenved! Akkor nekünk miért kell ha szeretjük egymást...? Vagy...nem így van?- hadartam és már megint sírtam. Balázs felsóhajtott és visszaült a helyére.

-Először is...Igenis szeretlek! Tényleg! Ezt jó lenne ha végre elhinnéd! És azért vagyok mással mert azt hittem így túl tudok lépni rajtad! Másodszor: Azért kell, hogy túl legyek rajtad mert nem bírom nézni, hogy a legjobb barátom miattam szenved...

-Inkább én szenvedjek... bukott ki belőlem de meg is bántam hiszen ez tényleg önző dolog volt...- Bocs...Ez igazságtalan volt...- fogtam meg a kezét. Megsimogatta a kezem és újra beszélni kezdett...

- Valakinek úgy is összetörik a szíve! Akkor már inkább én legyek az mint a barátom...- mondta...Tudtam, hogy igaza van...Ezúttal beláttam...Megláttam a logikát abban amit mond és egyetértettem vele...Csak az a csaj nem illett a képbe...Az valahogy zavart...

-Oké...Igazad van...- sóhajtottam még ha nehezemre is esett...Hiszen ezt belátni életem  legfájdalmasabb dolga volt...Belátni, hogy az életem soha nem lehet az enyém...

-Szakítani fogok vele...- csókolt bele a tenyerembe. Ettől persze a testemben átsöpört az a különös bizsergés ami a Mátéval való kapcsolatomból rég hiányzott..

-Én is...-suttogtam majd az ágyamra húztam, hogy megölelhessem. Szükségem volt a közelségére...Nem tudtam, hogyan fogok megbirkózni ezzel, de az biztos sokat segít, hogy tudom, hogy létezik...
Éreztem ahogy megcsókolja a nyakam majd mélyen beszívja az illatom. Megsimogatta az arcom majd lágyan megpuszilt.

-Várni fogok! Addig amíg csak kell, hogy boldogan, szenvedés nélkül enyém legyél!- suttogta a vállamba.

-Én pedig várni fogom, hogy gyere! Akár a világ végéig is...- mondtam majd belefúrtam az arcom a nyakába.

***************************************************************************************

http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/archives/2010/05/31/17_Reszhez_irt_bejegyzes/

7. Rész: Ismeretlen a fürdőben

Nagyon szépen köszönöm a komikat!!!!!

Szavazz!!! <a href="http://otto.bravo.hu/szavazas"><img src="http://otto.bravo.hu/images/widgets/11.png" alt="Anti Fitness Club" title="Anti Fitness Club" /></a>

<a href="http://otto.bravo.hu/szavazas"><img src="http://otto.bravo.hu/images/widgets/24.png" alt="Tóth Gabi ft. Tomi AFC - Mi a szívemen, a számon" title="Tóth Gabi ft. Tomi AFC - Mi a szívemen, a számon" /></a>

*****************************************************************************************

Mát vagy tíz perce sírtam az ajtóm mellett mikor kiabálásra lettem figyelmes. Rögtön elhallgattam és próbáltam kivenni, hogy ki veszekszik kivel.

-Elárulnád, hogy ez mégis mi a franc volt?-kiabált...azt hiszem Tomi...Talán az ő beszédstílusát megismerem.

-Nyugi...nem kell kiabálni...És nem volt semmi!-próbálta csitítani Balázs. Őt biztos bárki hangja közül felismertem volna.

-Aha, persze...Amikor megjöttem baromira zavarba jöttetek. Aztán most az előbb is...Úgy nézted meg minden....És elárulnád, hogy miért volt olyan nehéz kimondanod azt a szót, hogy hugica?-kérdezte Tomi. Erre nagy csönd következett. Már azon voltam, hogy kimegyek mikor...asszem...Peti megszólalt.

-Fiúk, szerintem nyugodjatok meg jó? Nem tudom mi ez az egész de biztos meg tudjátok beszélni.

-Én teljesen nyugodt vagyok...-mondta Balázs és szinte láttam magam előtt az elkeseredett arcát. A könnyeim megint kicsordultak...

-Tomi?-szólalt meg Miki.

-Nem fogok lenyugodni...Tudod Feka eddig ezt hittem a barátom vagy...-kiabált majd egy ajtóbecsapás következett. Erre összerezdültem. Teljesen össze voltam zavarodva. Nem értettem, hogy Tominak mégis mi a szent szar baja van.
Aztán megcsörrent a telefonom és a szívem összeszorult mikor a kijelzőn megláttam a "Máté" nevet.

-Szia...-kezdtem.

-Szia babám...Mizu?-kérdezte kedvesen. Nagyon örültem,hogy hívott hiszen szerelmes voltam, de elkapott a tudat, hogy ma mással csókolóztam...

-Áh, semmi különös...

-Valami baj van? Olyan fura a hangod...

-Nem semmi...

-És kedves az új bratyó?- kérdezte és összeszorult a gyomrom.

-Aha, találd ki ki az...-próbáltam játszani, hogy minden rendben...

-Na ki? Ismerem?

-Fél Magyarország ismeri...-mondtam.

-Mi?

-Aha, jól hallod. Az AFC dobosa az új tesóm...-nevettem kínomban. Ahogy kimondtam a nevét megdobbant a szívem. Próbáltam leállítani de nem ment.

-Hogy ki? Most csak húzod az agyam ugye?-kérdezte nevetve. A nevetésétől még jobban felgyorsult a szívem. Imádtam ahogy nevet. Úgy éreztem azonnal meg kell csókoljam.

-Nem húzom szívem...-nyugtattam meg.- De mit szólnál ha találkoznánk?

-Már épp akartam kérdezni...Hiányzol...-mondta és újra könnybe lábadt a szemem.

-Te is nekem...-mondtam. Próbáltam úgy, hogy ne hallja, hogy sírok. Szerencsére sikerült.

-Hol, és mikor talizzunk?-kérdezte kisebb szünet után.

-Mondjuk...-ránéztem az órára majd a tükörbe, hogy, hogy nézek ki.-...egy óra múlva a szokásos fagyizóban...

-Oké, ott várlak! Szeretlek babám...-mondta.

-Én is...Szia!

-Szia!-mondta azzal letettük a telefont. Az egyik felem azt mondta, hogy találkozzak vele, de a másik azt, hogy ne. Találkozni akartam vele, hiszen imádtam vele lenni...De mi van ha elszólom magam? Egyáltalán, lehet, hogy el  kéne neki mondanom, de nem akarom, hogy szakítsunk.
De ez így milyen kapcsolat, hogy én mást is szeretek? Lehet, hogy ha vele leszek el felejtem Balázst...Nem szerethettem bele olyan hamar ennyire...
Igen ez  lesz a legjobb! Több időt töltök Mátéval és kiverem a fejemből Balázst...Minél hamarabb. De őket sem értem... Tomi mégis miért van kiakadva? semmi köze nem lenn ha hozzá ha lenne köztünk valami Balázzsal...
Aztán egyszer csak bevillant egy kép Balázs hangjával ahogy a konyhában állunk: " Mellesleg Tomi díjazta az előadásodat" meg hogy: "Azt mondta csinos vagy"
Szédülni kezdtem ahogy belém hasított a felismerés. Szédelegve tértem be a fürdőbe ahol olyan személlyel találtam szembe magam akivel legkevésbé akartam találkozni.

-Noémi?-nézett rám csodálkozva.

-Bocs, nem akartam...-habogtam és igyekeztem kihátrálni  de ő a derekamnál fogva behúzott és becsukta mögöttem az ajtót.- Mégis mi a francot csinálsz?- kérdeztem felháborodva. Egyből elmúlt a szédülésem.

-Beszélni akarok veled!-mondta csöndesen, kedvesen de a kezeit a derekamon hagyta.

- Azt, úgy is lehet, hogy nem ölelgetsz!-próbáltam levakarni a kezeit.

-Ne haragudj...-lépett hátrébb és szomorú zöld szemekkel nézett az enyémekbe.

-Mi ez az egész?-kérdeztem és felültem a mosógépre.

-Ezt inkább én kérdezhetném tőled...

-És mégis mi jogon?-kérdeztem. Ingerültebb voltam mint szoktam és ez kihatott a hangomra, így kicsit flegmának tűnhettem.

-Lehetnél türelmesebb...

-Ne haragudj, de  épp sietek valahova erre berángatsz ide és faggatózni akarsz?-pattantam le a mosógépről és kicsit felemeltem a hangom.

-oké, oké...Igazad van!-emelte fel a kezét.- Szóval csak mondani akartam valamit...Meg kérdezni de mind egy...Ha fontos dolgod van akkor menj.

-Na most már igazán elmondhatnád mit akarsz!-tettem csípőre a kezem.

-Balázsnak igaza volt...-nevette el magát.-Tényleg még szebb vagy mikor dühös vagy...

-Hogy mit mondott????-döbbentem és még a kezeim is lecsúsztak. A válasz erre egy szenvedélyes csók volt...

4. Rész: Fura viselkedés

Jaj megint ennyi komment...Istenem...Olyan jó, hogy ennyi kihagyás után is írtok, és, hogy ez a történetem is tetszik....

Köszönöm nektek: kelly06, Tubica, igoB, Tina88, cicus, DaDa, †мιѕѕ мυя∂єя†

És ahogy kértétek Feka blog lesz és itt a cím: http://valoravaltalomfekablog.blogzona.hu/

Remélem érdekesnek találjátok majd!

***************************************************************************************

Meghűlt bennem a vér és nem mozdultam semerre pedig a tányér darabokra tőrt a padlón. Csak álltam és bámultam Balázsra.

-Nem segítesz összeszedni?-kérdezte és látszólag jót mulatott azon ahogy reagáltam.

-Mit mondott Tomi?-kérdeztem felháborodva.

-Azt mondta nagyon csinos vagy...-mosolygott kedvesen de ezúttal nagyon komolyan beszélt.

-Persze el tudom képzelni...-motyogtam mert egy szavát sem hittem el.

-Pedig így van...De délután majd ő elmondja...úgy is jön...Majd mondom neki, hogy nem hiszed el!-mondta miközben a szilánkokat szedegettük. Annyira megrémültem, hogy sikerült úgy hozzányúlnom az egyikhez, hogy szanaszét vágtam az egyik kezem.

-Ne merészelt...-fenyegettem majd szédülni kezdtem ahogy megláttam a csuklómból ömlő vért.

-Mi a francot csinálsz!-pattant fel és egy konyharuhát nyomott a kezemre. Erősen szorította de én nagyon rosszul voltam. A falak egyszerűen nem akartak a helyükön maradni és a gyomrom is liftezett.

-Azt...azt hiszem...szédülök...-kaptam az ép kezem a fejemhez.

-Apa hívj egy mentőt!-kiabált Balázs miközben a karom szorította.-Nyugodj meg Noémi...Mindjárt jobb lesz!-mondogatta és egy vizes valamit rakott a fejemre.

-Minek ment...-mondta Sanyi és amint meglátott elakadt a szava. Felkapta a telefont és hívott nekem egy mentőt. Többre már nem emlékszem mert lenéztem a véres padlóra és megszakadt a kép.

*

Mikor magamhoz tértem és kinyitottam a szemem Balázs combján volt a fejem és egy mentős éppen a kezem kötözte.

-Jobban van hölgyem?-kérdezte.

-Azt...azt hiszem...-motyogtam és az ép kezem ismét a fejemhez kaptam.

-Csak lassan! Elég sok vért vesztett és az ájulás miatt is szédülhet!

-Oké...-motyogtam még mindig. Újra lehunytam a szemem és azt hiszem elaludtam.

*

Már a szobámban ébredtem és Balázs mellettem ült és az arcomat simogatta. Csukva hagytam a szemem és hagytam, hogy simogasson. Vicces volt, de egyben jó érzés is. Vajon úgy gondol rám mint egy testvérre?

-Kinyithatnád a szemed!-mondta kedvesen és elhúzta a kezét.

-Mióta aludtam?-kérdezte miközben követtem az utasítását.

-Talán másfél órája...-vont vállat.-Jól vagy?

-Igen...Kicsit fáj a kezem...-mondtam miközben felültem. A takaró lecsúszott rólam és rájöttem, hogy csak egy melltartó van rajtam. Balázs elkapta a takarót és elém tartotta.-Kösz...-motyogtam miközben elpirultam. Nem válaszolt csak lehajtotta a fejét.

-Mégis miért nyúltál bele?-értetlenkedett és mélyen a szemembe nézett.

-Hát megrémültem azon amit mondtál...

-Min? Hogy Tomi azt mondta csinos vagy?-kérdezte lebiggyesztett szájjal.

-Igen...-mondtam egyszerűen.

-Pedig tényleg az vagy...

-Mi?-néztem rá értetlenül.

-Mennem kell!-pattant fel és a következő pillanatban már kint is volt a szobámból. Teljesen össze volt zavarodva. Egyszerűen nem értettem, hogy miért menekült el, vagy, hogy miért zavarta, hogy Tomi csinosnak tart.

-Szabad!-kiabáltam mikor kopogtak.

-Jól vagy kicsim?-jött be anya.

-Igen! Nyugi!-mondtam mosolyogva. Igaz még kicsit lüktetett a kezem és szédültem de ezen felül semmi bajom nem volt.

-Biztos?-kérdezte.

-Igen...Miért?

-Mert Balázs nagyon feszülten távozott az előbb...

-Mi?-csodálkoztam.

-Nem tudod mi baja lehet?

-Fogalmam sincs...Furcsa volt velem is...

-Akarod, hogy beszéljek vele?

-Nem!-mondtam gyorsan.-Csak hagy legyek kicsit egyedül...

-Rendben!-mondta és puszit nyomott a homlokomra majd kiment. Egyedül maradtam a szobámba és próbáltam rendbe rakni a gondolataimat is. Egyszerűen nem értettem, hogy miért viselkedett így. Lehet, hogy valami rosszat tettem, vagy mégis megbántottam azokkal a szavakkal amiket róla és a bandáról mondtam...

1. Rész: Költözés

Előre is köszönöm annak aki elkezdi olvasni az újabb AFC-s történetemet. Remélem ennek is olyan sikere lesz mint az előzőnek...És tudjátok...tessék komizni ;)

****************************************************************************************

-Noémi! Siess kérlek!-kiabált anya a földszintről.

-Azonnal!-kiabáltam vissza mikor éppen az utolsó táskát akasztottam magamra. Anya összeköltözik az újdonsült barátjával és így persze engem is magával cipel...
Persze nem bántam mert bírtam az ürgét csak fura volt hozzászoknom az új házhoz meg minden. És állítólag volt egy fia akit még életemben nem láttam...

Kinyitottam a volt szobám ajtaját, még egyszer hátranéztem majd nagy levegővétellel elindultam a lépcsőn. Az egyetlen mázlim az volt, hogy Pesten maradunk és még sulit sem kell váltanom.

-Mehetünk?-kérdezte anya miközben megsimogatta az arcom.

-Persze!-mosolyogtam.

-Remek!-mondta és kimentünk a házból ami eddig az otthonunk volt. Végleg bezárta majd beszálltunk Sanyi kocsijába.

-Sziasztok!-üdvözölt minket mikor beszálltunk.

-Szia!-mondtam.

-Szia drágám!-nyomott anyám puszit a szájára. Örültem, hogy végre megint boldog. Apám még akkor halt meg mikor kicsi voltam. Katona volt és a fronton egy kézigránát ölte meg...

-Várod már a találkozást?-fordult felém Sanyi.

-Milyen találkozást?-értetlenkedtem.

-Még nem mondtam neki...Szerintem jobb ha meglepetés...-mosolygott anyu.

-Miről van szó?-akaratoskodtam de ők előre fordultak és Sanyi vezetni kezdett. Hiába faggatóztam mind hiába volt. Nem árulták el, hogy kivel kéne találkoznom még akkor sem ha könyörögtem...

Aztán a végén leparkoltunk az új házunk előtt és a látvány lebilincselt. Nagyon szép és hatalmas ház volt, hatalmas kertel ami tele volt fákkal és virágokkal.

-Tetszik?-ölelte át a vállam Sanyi.

-Nagyon szép!-mondtam áradozva és ránéztem.-És áruld el, hogy kivel kell találkoznom...-unszoltam boci szemekkel.

-Este úgy is megtudod!-nevetett majd bementünk a házba. Becipeltük a bőröndöket majd lehuppantam egy székre.-Noémi, a szobád a másodékon a lépcsőtől balra... Veled szemben lesz Balázs szobája és kettőtök között egy fürdő...

-Balázs?-vontam fel a szemöldököm.-Az meg ki?

-A fiam...-kuncogott újra.-Segítsek felvinni a cuccod?

-Áh, nem köszi...Egyedül is megy...-mosolyogtam és felkaptam a cuccaim és felvonszoltam  magam a harmadikra. Bementem a bal oldali szobába és nyitva maradt a szám. Hatalmas volt, legalább akkora mint az előző házunk nappalija. Hatalmas franciaágy, nagy szekrény, éjjeliszekrény és egy erkély aminek az ablakán fehér muszlinfüggöny volt. Ledobtam a földre a cuccom és kitártam az ajtót meg az ablakot. Kimentem az erkélyre és mély levegőt vettem. Délután négy óra volt és a nap a másik oldalon sütött aminek örültem, hiszen nem fogok megsülni.
Beláttam az egész utcát, sőt még a belváros egy-egy házát is szemügyre tudtam venni.
Aztán bementem és pakolni kezdtem. Az első dolog amit kivettem egy CD-lejátszó volt. Gyors összeszereltem majd beraktam a kedvenc CD-m. Hagytam, hogy Curt Cobain csodálatos hangja átjárjon miközben a ruháimat hajtogattam a szekrényembe. A kockás ingek, bő színes pólók és farmerok "százai" után áttértem az egyszerű farmerszoknyákra majd a majdnem húsz pár színesebbnél színesebb dorkómra.

Talán este hat lehetett mikor végeztem az összes ruhámmal. Rávetettem magam a következő bőröndre és kivettem a dísztárgyakat meg képeket. Teleraktam a szabad polcokat ezekkel a tárgyakkal és a kedvenc könyveimmel.

-Szabad!-mondtam mikor valaki kopogott az ajtómon.

-Na... látom ki is pakoltál...-mosolygott anya és leült az ágyamra.

-Igen...És mit ne mondjak ez a szoba csodálatos!-ujjongtam.

-Örülök, hogy tetszik de félek, hogy nem sokáig fogsz örülni...

-Miért?-csodálkoztam.

-Ha megtudod, hogy ki a fia Sanyinak...-hajtotta le a fejét.-Tudom mennyire kiakadtál egyszer rájuk az egyik koncerten mikor bunkó módon elküldtek...

-Miről beszélsz?- kérdeztem nemértően de a szívem már sejtett valamit hiszen hevesen vert.

-Tényleg nem raktad össze?...Szóval a neve Fekete Balázs...

-Igen...azt gondoltam...Hiszen Sanyi is Fekete Sándor és mondta, hogy Bal...-mondtam volna tovább de akkor leesett a tantusz...A szívem majd kiugrott a dühtől és csalódástól.

-Haragszol rám?-kérdezte.

-Most hagy maradjak egyedül...-mondtam gépiesen magam elé.

-Rendben de csak, hogy tudd Balázs már itt van és veled szemben lakik...-mondta majd kiment. Én csak bámultam magam elé és egyre csak az az este járt a fejemben amikor csalódtam az egész bandában...
Éppen egy koncert után vártam a dedikálásra és végre sorra kerültem. Mosolyogtam meg minden de ők úgy beszéltek velem mint valami leprással. Mintha tökre unnák ezt az egészet...Nagyon megbántottak hiszen még egy képet sem voltak hajlandók csinálni...Oké...Lehet, hogy csak fáradtak voltak és ezt megértem, de akkor sem így képzeltem el a találkozást a volt kedvenc bandámmal...

-Noémi!-hallottam lentről a kiabálást. Nagyot nyeltem, felkeltem a földről és elindultam lefelé. Lassabban mentem mint eddig valaha életemben. Nem akartam megbántani Balázst hiszen nem ismertem, de sajnos hajlamos voltam az ilyenekre ha valakiben csalódtam még ha csak esetleg véletlenül is.

-Noémi??-jött az újabb kiabálás.

-Megyek már na...-mondtam mikor már az elsőn voltam. Lementem a lépcsőn, be a nappaliba és ismét szemtől-szemben álltam vele...